igazság szerint még a buszon elgondolkodtam...
mennyire nem az sokminden, aminek látszik.
és mennyire fölösleges tud lenni a sok agyalás, a sok elméleti bölcselkedés, ha a gyakorlatban nem alkalmazzuk.
vagy azért mert nem merjük, vagy azért mert nem alkalmazható.
amíg csak elméletben életképes valami, nem kell azzal a fájó érzéssel számolni, mi van akkor, ha nem valósul meg az életben.
összedől az illúzió, és bizony az fájdalmas... minél tovább húzzuk annál fájdalmasabb.
az is az eszembe jutott, mennyi ezoterikus magyarázatot kitaláltam régen dolgokra, mennyit foglalkoztam azzal hogy a hátteret kutattam a megoldás helyett.
Persze biztos ennek is megvolt a maga értelme.
Ám most, a mostani időszakban pont ezeknek a gyakorlati részét élem, a gyakorlat lett fajsúlyosabb, az anyagi világ.
Érdekes, hogy mennyi minden más perspektívát kapott, nagyon szépek a dolgok elméletben, de a gyakorlat adja az igazi kézzel fogható eredményt, és minél többet foglalkozom vele, annál jobban tetszik!:-)
Sokáig nem vettem kézbe az életem irányítását, mert azt Isten teszi.
Persze, hogy ő, de én is az ő csatornája vagyok, ha ülök és várom a sült galambot (néhány kivétellel) nem történik semmi érdemleges.
Elszalad mellettem az életem.
Igenis bizonyos lépéseket meg kell lépni, nem léphet senki helyettünk, bizonyos döntéseket is meg kell hozni, és magunktól továbblépni, ha úgy érezzük amiben vagyunk, onnan nincs tovább.
Arra is rájöttem hiába mondogatja valaki hogy mennyire él, ha egyszer az a helyzet, hogy alig él.
Vagy csak a fejében létezik.
Vagy azt mondja, mennyivel több mint mások, okosabb, bölcsebb, ügyesebb, kora, neme, vagy akármije miatt...
Hiába mondogatja, nem feltétlenül lesz úgy.
Lehet hogy teremtőerővel vagyunk megáldva, de mások is, és van egy Nagy Terv is.
Nem jó ha ezek a teremtések, akaraterők ütköznek főként az utóbbival.
Az Élet helyrehozza önmagát. Mindig úgy alakul ahogy kell.
Persze hatalmunk van a magunk által kreált fantáziavilágban is élni, ez csak rajtunk áll.
Olyan nagyon képlékenyek tudnak lenni dolgok, és ha a gyakorlatban keressük az ezotéria állításait, a hermetikus tanokat, az összefüggéseket, szimbólumokat, talán több időt is eltöltünk vele, mint az elméleti ismeretek felfedezésével.
Úgy érzem most is nagy átalakító erők vannak jelen, és már érezhetően magasabb a rezgés.
Nem tudom ezt vajon a bennem zajló változások miatt látom, vagy kollektíve így van :-)
remélem mindkettő igaz.
2010. október 5., kedd
i feel good..
“Ha nem akarnánk mindenáron boldogok lenni, tulajdonképpen egészen jól éreznénk
magunkat.”
(Edith Wharton)
magunkat.”
(Edith Wharton)
2010. október 4., hétfő
...
Ismertem jót és rosszat,
bűnt és erényt, jogot és jogtalanságot;
ítélkeztem és megítéltettem;
átmentem születésen és halálon,
örömön és szenvedésen, mennyen és poklon;
s végül felismertem,
hogy mindenben ott vagyok
és minden ott van bennem.
bűnt és erényt, jogot és jogtalanságot;
ítélkeztem és megítéltettem;
átmentem születésen és halálon,
örömön és szenvedésen, mennyen és poklon;
s végül felismertem,
hogy mindenben ott vagyok
és minden ott van bennem.
C.C.Scott: Az emberré válás szabályai
1. Kapsz egy testet
Akár tetszik, akár nem, földi léted egész tartamára ez a tiéd.
2. Tanulsz
Teljes óraszámban látogatod az Élet nevű szabadegyetemet, ahol mindennap módod nyílik arra, hogy valami újat tanulj. Talán szereted az így szerzett ismereteket, talán lényegtelennek vagy ostobaságnak tartod őket.
3. Nincs balsiker, csak tanulság
A fejlődés próba szerencse folyamat, azaz kísérletezés. A "sikertelen" kísérletek éppúgy a folyamat részét képezik, mint az "eredményesek".
4. A lecke addig ismétlődik, míg nem tanulsz belőle
Ugyanaz a lecke a legkülönbözőbb formákban kerül eléd, amíg meg nem érted a tanulságot. Miután felfogtad, továbbléphetsz a következőhöz.
5. A tanulásnak soha nincs vége
Minden életszakasznak megvannak a maga leckéi, amelyek várnak rád, ha megéred azt a kort.
6. Semmivel sem jobb "ott", mint "itt"
Mire eljutsz "oda", az "amott" még vonzóbbnak tetszik.
7. Mások pusztán éned tükörképei
Semmit sem szerethetsz vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné vissza, amit magadban szeretsz vagy gyűlölsz.
8. Rajtad áll, hogy mihez kezdesz az életeddel
Rendelkezésedre áll minden eszköz és erőforrás. Tőled függ, hogy használod őket. Tiéd a választás joga.
9. A válaszokat magadban találod.
Az élet kérdéseire magadban lelehetsz feleletet. Nincs más dolgod, mint nézni, hallgatni és bízni.
10. Mindezt úgyis elfelejted.
:-)
a most.
ajj, de régen írtam ide...
pedig olyan sokminden történt.
valahogy mostanában nem érzem szükségét annak hogy mindent kiírjak, minden érzésemet, apró momentumot...
főként a gyakorlat került előtérbe.
ott lendültek be a dolgok, aminek igazából nagyon örülök! :-)
az is a helyzet, hogy sikeresen bepasiztam, ennyi idő után, igazán rámfért!
Ő egy fantasztikus lélek, ember, férfi, társ.
Azt hiszem minden szempontból nagyon szerencsés vagyok, és hálás a sorsnak.. Érte.
pedig olyan sokminden történt.
valahogy mostanában nem érzem szükségét annak hogy mindent kiírjak, minden érzésemet, apró momentumot...
főként a gyakorlat került előtérbe.
ott lendültek be a dolgok, aminek igazából nagyon örülök! :-)
az is a helyzet, hogy sikeresen bepasiztam, ennyi idő után, igazán rámfért!
Ő egy fantasztikus lélek, ember, férfi, társ.
Azt hiszem minden szempontból nagyon szerencsés vagyok, és hálás a sorsnak.. Érte.
2010. október 3., vasárnap
George Fenton: The execution
ez egy nagyon kedvenc jelenetem az Anna és a Király c. filmből!
megható és katarzisos...
A király "kénytelen" halálra ítélni a párocskát, Anna sem tud mit tenni..
azért Tuptim arckifejezése elég beszédes...
szomorú de szép részlet a filmből.
(alatta a zene, George Fenton: A kivégzés)
2010. szeptember 30., csütörtök
a mai reggel
Szépen indult a reggelem!
Tegnap este lefeküdtem könyvet olvasni, persze elaludtam, úgy ahogy voltam, és reggel fölkeltem 7.25-kor... :-)
Csak úgy magamtól mivel ébresztőt sem állítottam.
Azonnal ugrás fel, szegény Hugimat is felébresztettem, kérdezte mit csináljon, mondtam nem tudom, fésülje meg a hajam! xD
Elég csinin öltöztem fel, pedig csak úgy kapkodtam a ruhákat magamra, már azokat amik nem voltak eredetileg is rajtam... arc-fogmosás, vörös rúzs, az őszi kabát, csillogós sál, csizi és rohantam is.
7.41-kor már rég a megállóban álltam, jött a busz, és 8. 05-re beértem a melóhelyre :)
Jaj. Azért ilyet nagyon nem szeretek csinálni, de így alakult.
Bennt meg bolondokháza van, mindenki rohan, ezt kér , azt kér... jááj.
Viszont a tegnapom is szuper volt meg a tegnapelőtt is!:-)))
Alakul már a musical stúdiós előadás, gyakorolunk, osztjuk a szerepeket.
Tegnap Ági, Judit, Péter és én voltunk + Sándor.
Jól megbeszéltük a horoszkópokat, Sándornak és Áginak skorpió az ascendense és mindketten Mérlegek.
Engem is kielemeztünk csak úgy :-D, Sándor jól kitalálta a Skorpió-Bak beütést... nem tudom honnan, de bingó!
Megint nagyon jót énekeltünk!!!:-)
Alig várom az előadást már... ha lesz konkrét időpont majd azért közzéteszem, hátha van aki megnézné!:-)))
Tegnap este lefeküdtem könyvet olvasni, persze elaludtam, úgy ahogy voltam, és reggel fölkeltem 7.25-kor... :-)
Csak úgy magamtól mivel ébresztőt sem állítottam.
Azonnal ugrás fel, szegény Hugimat is felébresztettem, kérdezte mit csináljon, mondtam nem tudom, fésülje meg a hajam! xD
Elég csinin öltöztem fel, pedig csak úgy kapkodtam a ruhákat magamra, már azokat amik nem voltak eredetileg is rajtam... arc-fogmosás, vörös rúzs, az őszi kabát, csillogós sál, csizi és rohantam is.
7.41-kor már rég a megállóban álltam, jött a busz, és 8. 05-re beértem a melóhelyre :)
Jaj. Azért ilyet nagyon nem szeretek csinálni, de így alakult.
Bennt meg bolondokháza van, mindenki rohan, ezt kér , azt kér... jááj.
Viszont a tegnapom is szuper volt meg a tegnapelőtt is!:-)))
Alakul már a musical stúdiós előadás, gyakorolunk, osztjuk a szerepeket.
Tegnap Ági, Judit, Péter és én voltunk + Sándor.
Jól megbeszéltük a horoszkópokat, Sándornak és Áginak skorpió az ascendense és mindketten Mérlegek.
Engem is kielemeztünk csak úgy :-D, Sándor jól kitalálta a Skorpió-Bak beütést... nem tudom honnan, de bingó!
Megint nagyon jót énekeltünk!!!:-)
Alig várom az előadást már... ha lesz konkrét időpont majd azért közzéteszem, hátha van aki megnézné!:-)))
2010. szeptember 29., szerda
2010. szeptember 28., kedd
Elengedés, átalakulás
Szept. 22-23-ról szól, csak most találtam meg, de sokmindent megmagyarázott...
http://angyalforras.hu/Aktualis-energiak/Elengedes-es-atalakulas
(kép:Bagdi Bella)
XXI.század
Hirdetés:
"A Biblia hosszú és nehéz?
Gyorsan, ingyenesen megismerheted a Bibliát az Online Bibliasuliban!
bibliasuli.hu"
:-)
"A Biblia hosszú és nehéz?
Gyorsan, ingyenesen megismerheted a Bibliát az Online Bibliasuliban!
bibliasuli.hu"
:-)
valóság az álom vagy álom a valóság?
nemrégiben néztem meg elsőre jó barátommal, Csabival, másodszorra Hugival az Eredet c. filmet.
Másodikra már azért észrevettem logikai bukfenceket, de az elején tátott szájjal néztem végig
:-))
(hmm egy idő után az ember irigyli a gyermek naivitását, mert akkora élmény tud lenni a legkisebb dolog is, amire más legyint, mert unja, a gyereknek vadi új és különleges
:-))
hát én elsőre így néztem ezt a filmet...
Szóval az Eredet.
Volt egy szoba, ahol jó sokan álmodtak, oda jártak a napjuk nagy részét alvással(álmodással)tölteni.
Volt egy felügyelő is, aki vigyázott rájuk, és mikor kérdezték, vajon ezek az emberek miért alusszák végig az életüket, azt mondta, nekik a "valódi" élet az álom, és ha alszanak, akkor érzik magukat ébren.
ők már az álmot hiszik valóságnak.
Ki győzhetné meg őket az ellenkezőjéről?
Ez bizony egy nagyon jó kérdés.
Ki mondhatja meg valakinek mi is a valóság?
Ugyanannyi eséllyel indul mindkét verzió.
Ha valaki azzal érvel hogy "hát a valóság az amit sokan annak hisznek", nem is tudja mennyire igaza van, mégis beugrik amit kedves harcos barátaim emlegettek sokszor:
"egyél sz*rt, száz millió légy nem tévedhet!" :-DDD
Ebből az következik hogy amiben hiszek az lesz a saját valóságom.
Persze vannak félreértelmezések. Nem is meglepő.
Hiszen ez nem feltétlenül történésre vonatkozik... vonatkozhat persze arra is. Hogy a csudába ne!:-)
Viszont vannak dolgok amik csak úgy történnek, hiába teszünk érte vagy ellene bármit, hiába hiszünk teljes valónkkal valóságnak valami mást.. megtörténik aminek be kell következnie.
A valóság ebben az esetben talán arra vonatkozik hogyan éljük meg az adott történést.
félig tele, félig üres, fele víz-fele levegő :-))
Ez sokkal inkább valóságnak nevezhető, mert ezáltal teremtünk meg dolgokat. Megteremtjük hogy jó lesz-e nekünk vagy sem. Hogy jól érezzük-e magunkat vagy pocsékul.
Megesik olyan is, hogy egybevág az amiben minden apró sejtünkkel hiszünk, és az, aminek történnie kell.
Ilyenkor -is- valóságos csodát élhetünk át!
De a csoda mindig váratlan.. cseppet sem kiszámítható (legalábbis földi mértékkel nem az :-))
Egy természetes intervenció, ami láthatóvá teszi az ég hatalmát.
Valóság? Igen, az.
Mikor megtudtam hogy minden anyag, amit mi szilárdnak látunk valójában nem is szilárd, hanem mozognak benne a részecskék, minden mozgásban van... egy teljesen más perspektívából láttam a világot.
Olyan zizegősnek mint amikor a tv-ben nincs műsor, és unalmukban rohangálnak a hangyák
:-)))
Persze az első reakció az a bizonytalanság-érzés volt, hogy úúúristen, akkor minden amit biztosnak hittem változékony? Bármi megváltozhat?
Meg hát. ....(:-D)
Ilyen az élet, de így is van jól.
(most eszembe jutott egy Demjén számból az a sor, hogy "...mint a bölcső biztos gömbbe zár a fény"... hmm hmm)
(most eszembe jutott egy Demjén számból az a sor, hogy "...mint a bölcső biztos gömbbe zár a fény"... hmm hmm)
Ebből aztán rengeteg dolog jönne még, de mennem kell dolgozni :-(
time after time
annyira fura, amióta dolgozom, meglódultak a történések is.
néha tényleg csak kapkodom a fejem, hogy most akkor mi is van?:-)
kezd normális mederbe terelődni az életem, és valamennyire ez is furcsa érzés.
(azért hangsúlyozom a "kezd"-szót :-)))
valahol mindigis kicsit őrült leszek, sosem lesz belőlem teljesen normális nő, anya, feleség.
de úgy érzem pont kell ez a kis őrültség ahhoz hogy szabad maradhassak...
azt beszéltük Andival (kolleganőm), hogy be is kattannánk itt, ha nem lenne valami olyan amit szeretünk csinálni és épp tanuljuk.
És tudjuk hogy egy szép napon ebből fogunk megélni.
ha minden álmot, tervet elvennének tőlünk, beszürkülnénk.
akkor a "normál" meló se menne úgy.... lógó orral rosszabbul is dolgozik az ember.
tegnap mire hazaértem gyönyörű rend volt... jó nyilván nem totál steril, de azt nem is szeretem.
Hugicám nagyon kitett magáért!!
Mondta azt is, hogy elolvasta a blogomat, és azt is, hogy érzek azzal kapcsolatban hogy itt laknak.
Kicsit megsértődött, úgy érzem, de akkor sem fogok kitörölni semmit amiről úgy gondolom ki kell ide írni.
Nekem sem csak jó oldalam van, sőt, igen szélsőséges tudok lenni, néha elég kiszolgáltatott érzés hogy kiírok sok intim dolgot, de.... hasonlók megvannak másban is, maximum nem beszélnek róla, vagy rejtett utakon élik ki.
Biztos van olyan is akinek nincs ilyen problémája, ezt én nem tudhatom :-)
Tegnap találkoztam Anyuval. Jót beszélgettünk meg szendvicseztünk a Corvin téren egy parkban.
Hmm. Mennyire más megvilágításban látom őt is...
Igazából az a legrosszabb mikor az ember tudja, érzi hogy mi van a dolgok mögött, mik a mozgatórugók, nem akar kárt okozni, de benne van a szituban, muszáj valahogy reagálnia vagy védenie magát, MEGÉLNI a helyzetet, tudván mindenki ártatlan a magasabb nézőpontból.
Mégis, sokminden elől nem lehet kitérni, különben fehér folt lesz, egy ismeretlen terület, nem tapasztalat.
Ezért van hogy az ember körbe-körbe megy, ha valamit nem akar megélni.
körpályára kényszerül, és egyre visszahúzódóbb, vagy épp indulatosabb, keserűbb lesz.
Milyen furcsa az élet!
Annyi mindent hangoztattam már, a nagy elveket, ítéletet hoztam mások fölött, (magam fölött is) nem egyszer, és erre paff, a következő pillanatban (de az is lehet hogy évek múlva) megkapom ugyanazt a szitut csak épp azt veszem észre hogy a fordított szerepben vagyok.
Annak a helyében akit elítéltem... és ugyanúgy viselkedek mint ahogy ő.
De...
cserébe megértem a helyzetét.
Miután feloldoztam magamat is, őt is fel tudom oldozni, magamban.
(ez most például Anyura vonatkozik)
De vonatkozhat bárkire, bármikor.
Meglehet, másképp csinálok valamit adott helyzetben mint ő, persze, hiszen nem vagyunk egyformák.
Az is lehet hogy mindenre ugyanúgy reagálok, majd elítélem magam, ahogy mást elítéltem anno.
Mondják, ne ítélkezz, ne ítélj.
Nem tudom nézett -e már magába aki ezt mondja.
Ez egy hosszú folyamat, leépíteni... a nagyja tudattalanul megy. A tudatalattiban van beprogramozva, hosszú évek alatt készült.
Ha valaki igazán őszinte magához, akkor észreveszi hogy bizony még ő is ítélkezik néha.
Talán kevesebbszer, talán nagyon ritkán, de mégis...
Persze, az ideális az lenne, ha az ember egyáltalán nem ítélkezne.
Egyszer oda is el lehet jutni...sőt el is fogunk.
only a matter of time.... :-)
néha tényleg csak kapkodom a fejem, hogy most akkor mi is van?:-)
kezd normális mederbe terelődni az életem, és valamennyire ez is furcsa érzés.
(azért hangsúlyozom a "kezd"-szót :-)))
valahol mindigis kicsit őrült leszek, sosem lesz belőlem teljesen normális nő, anya, feleség.
de úgy érzem pont kell ez a kis őrültség ahhoz hogy szabad maradhassak...
azt beszéltük Andival (kolleganőm), hogy be is kattannánk itt, ha nem lenne valami olyan amit szeretünk csinálni és épp tanuljuk.
És tudjuk hogy egy szép napon ebből fogunk megélni.
ha minden álmot, tervet elvennének tőlünk, beszürkülnénk.
akkor a "normál" meló se menne úgy.... lógó orral rosszabbul is dolgozik az ember.
tegnap mire hazaértem gyönyörű rend volt... jó nyilván nem totál steril, de azt nem is szeretem.
Hugicám nagyon kitett magáért!!
Mondta azt is, hogy elolvasta a blogomat, és azt is, hogy érzek azzal kapcsolatban hogy itt laknak.
Kicsit megsértődött, úgy érzem, de akkor sem fogok kitörölni semmit amiről úgy gondolom ki kell ide írni.
Nekem sem csak jó oldalam van, sőt, igen szélsőséges tudok lenni, néha elég kiszolgáltatott érzés hogy kiírok sok intim dolgot, de.... hasonlók megvannak másban is, maximum nem beszélnek róla, vagy rejtett utakon élik ki.
Biztos van olyan is akinek nincs ilyen problémája, ezt én nem tudhatom :-)
Tegnap találkoztam Anyuval. Jót beszélgettünk meg szendvicseztünk a Corvin téren egy parkban.
Hmm. Mennyire más megvilágításban látom őt is...
Igazából az a legrosszabb mikor az ember tudja, érzi hogy mi van a dolgok mögött, mik a mozgatórugók, nem akar kárt okozni, de benne van a szituban, muszáj valahogy reagálnia vagy védenie magát, MEGÉLNI a helyzetet, tudván mindenki ártatlan a magasabb nézőpontból.
Mégis, sokminden elől nem lehet kitérni, különben fehér folt lesz, egy ismeretlen terület, nem tapasztalat.
Ezért van hogy az ember körbe-körbe megy, ha valamit nem akar megélni.
körpályára kényszerül, és egyre visszahúzódóbb, vagy épp indulatosabb, keserűbb lesz.
Milyen furcsa az élet!
Annyi mindent hangoztattam már, a nagy elveket, ítéletet hoztam mások fölött, (magam fölött is) nem egyszer, és erre paff, a következő pillanatban (de az is lehet hogy évek múlva) megkapom ugyanazt a szitut csak épp azt veszem észre hogy a fordított szerepben vagyok.
Annak a helyében akit elítéltem... és ugyanúgy viselkedek mint ahogy ő.
De...
cserébe megértem a helyzetét.
Miután feloldoztam magamat is, őt is fel tudom oldozni, magamban.
(ez most például Anyura vonatkozik)
De vonatkozhat bárkire, bármikor.
Meglehet, másképp csinálok valamit adott helyzetben mint ő, persze, hiszen nem vagyunk egyformák.
Az is lehet hogy mindenre ugyanúgy reagálok, majd elítélem magam, ahogy mást elítéltem anno.
Mondják, ne ítélkezz, ne ítélj.
Nem tudom nézett -e már magába aki ezt mondja.
Ez egy hosszú folyamat, leépíteni... a nagyja tudattalanul megy. A tudatalattiban van beprogramozva, hosszú évek alatt készült.
Ha valaki igazán őszinte magához, akkor észreveszi hogy bizony még ő is ítélkezik néha.
Talán kevesebbszer, talán nagyon ritkán, de mégis...
Persze, az ideális az lenne, ha az ember egyáltalán nem ítélkezne.
Egyszer oda is el lehet jutni...sőt el is fogunk.
only a matter of time.... :-)
2010. szeptember 27., hétfő
2010. szeptember 26., vasárnap
a hosszú pillákért....
...így szenved 300.000 kísérleti állat évente.
(megláttam a google-ban ezt a képet és... "megtetszett", főként az hogy provokatív, ilyet kéne nagy plakátokon kiragasztani, nem vennék az emberek orrba-szájba az újabbnál újabb sminkcuccokat.
bár én annak örülnék ha lehetne valamit tenni azért hogy ne szenvedjenek ezek az állatok.
mert most így oké, jó ötlet, és elég hmm elrettentő, de kérdés, én mit tudok tenni?
szívem szerint megkommandóznám az ilyen laborokat, akik meg ilyesmit csinálnak azokkal... pont pont pont. -tennék.
de kérem egyszerű mezei halandó vagyok, maximum annyit tudok tenni, hogy tényleg nem veszek olyasmit amit állatokon tesztelnek. vagy legalábbis keveset veszek olyat.
és nem kell minden hónapban új szempillaspirál csak mert azt mondják hosszabbat csinál (úgyis látszik hogy a modelleken műszempilla van, ne etesenek már :-)))
jéééé, őőszinte! :-)
"Vannak, akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének,
és attól, hogy a világ mégsem annyira szar.
Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is -,
hogy nem mernek változtatni.
Az ilyen emberek feladják.
És ha ők feladják, mindenki veszít."
(anonyma.freeblog.hu)
,,A múlt talán egy horgony, amely visszahúz. Talán el kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel."
(Szex és New York c. film)
"Ha nem bírod már elviselni azt amiben vagy, lépj ki mint egy rossz cipőből, ébreszd fel magad!"
és attól, hogy a világ mégsem annyira szar.
Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is -,
hogy nem mernek változtatni.
Az ilyen emberek feladják.
És ha ők feladják, mindenki veszít."
(anonyma.freeblog.hu)
,,A múlt talán egy horgony, amely visszahúz. Talán el kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel."
(Szex és New York c. film)
"Ha nem bírod már elviselni azt amiben vagy, lépj ki mint egy rossz cipőből, ébreszd fel magad!"
*
Atyaúristen hogy én hogy gyűlölöm az életemet.
Minden racionális okom meglenne arra hogy örüljek neki, komolyan, ennyire nem tudom értékelni?
Itt valami nagyon nem kóser, szembejött az árnyoldalam, erősebb mint valaha.
Utálok itthon lenni... hazajövök és rám telepedik a rengeteg gond, próbálok rugalmasan hozzáállni, de nem megy... vagy csak kis időszakokra.
Egyszerűen gyűlölöm... olyan elementáris erővel hogy nem tudok mit csinálni. :-S
Én... a nagy ezós. Már megint.
Másnak olyan szép rendezett tud lenni az élete, ez pedig egy nagy káosz.
Úgy elmennék valahova jó messzire, más névvel, csak-oda jeggyel, egy hátizsáknyi cuccommal...
Nem hittem volna de megint eljutottam oda hogy ... talán máshova kéne elutazni :-)
Olyan kis örök -álom utazásra... istenem de jó lenne!
Gyűlölöm hogy itt laknak tesómék, gyűlölöm hogy öcsémnek folyton szólni kell hogy halkítsa le a zenét vagy tv-t, minden egyes alkalommal, mert a másik szobában nem lehet tőle létezni, azt is gyűlölöm hogy ilyen lassan megy minden, majd bele döglök hogy nem tudom irányítani az életemet.
Tudom, tudom, ismerem a hátteret, átlátom, de egyszerűen nem tudok nem gyűlölni most.
Ölni tudnék. Minden gátlásom elszállt.
Már elképzeltem, ahogy elvágom a karom, egy jó nagy késsel, és rámjött a nevethetnék.
De az az ördögi kacaj-féle. Végre-végre látnék valami igazit...
Valami olyan igazán élőt, ami a felszín alatt van, valamit amitől - reményeim szerint - megkönnyebbülök.
Ezek olyan dolgok amik "nem normálisak", vagyis általában mindenki megijed tőlük.
(ha belegondolok, teljesen jogosan..)
Nekem ez a terepem. Senki nem értheti meg mi zajlik egy őrült fejében, ha nem lesz maga is egy kicsit őrült.
Még nem mondtam le a pszichológiáról egyébként :-)))
Ha addig nem visznek be, akkor elvégzem egyszer.
A másik problem hogy rettentő szar alaknak érzem magam.
De komolyan.
Még így is hogy fékezem az indulataimat, egyfolytában nyilazok másokra.
Sokszor mondták hogy hiába nem mondom ki egyszerűen annyira intenzívek az indulataim hogy kisugárzik, és olyan mintha támadnék, már csak az is hogy épp ott vagyok valaki mellett.
Ezért kéne fegyelmeznem magam, de mostanában egyre kevésbé megy...
(kicsit olyan érzésem van mintha egy dekadens tinédzser naplójából írnék részletet... hát.. olyan is voltam. bezony. Nem is kicsit.)
Úgy tűnik most újra...
Minden racionális okom meglenne arra hogy örüljek neki, komolyan, ennyire nem tudom értékelni?
Itt valami nagyon nem kóser, szembejött az árnyoldalam, erősebb mint valaha.
Utálok itthon lenni... hazajövök és rám telepedik a rengeteg gond, próbálok rugalmasan hozzáállni, de nem megy... vagy csak kis időszakokra.
Egyszerűen gyűlölöm... olyan elementáris erővel hogy nem tudok mit csinálni. :-S
Én... a nagy ezós. Már megint.
Másnak olyan szép rendezett tud lenni az élete, ez pedig egy nagy káosz.
Úgy elmennék valahova jó messzire, más névvel, csak-oda jeggyel, egy hátizsáknyi cuccommal...
Nem hittem volna de megint eljutottam oda hogy ... talán máshova kéne elutazni :-)
Olyan kis örök -álom utazásra... istenem de jó lenne!
Gyűlölöm hogy itt laknak tesómék, gyűlölöm hogy öcsémnek folyton szólni kell hogy halkítsa le a zenét vagy tv-t, minden egyes alkalommal, mert a másik szobában nem lehet tőle létezni, azt is gyűlölöm hogy ilyen lassan megy minden, majd bele döglök hogy nem tudom irányítani az életemet.
Tudom, tudom, ismerem a hátteret, átlátom, de egyszerűen nem tudok nem gyűlölni most.
Ölni tudnék. Minden gátlásom elszállt.
Már elképzeltem, ahogy elvágom a karom, egy jó nagy késsel, és rámjött a nevethetnék.
De az az ördögi kacaj-féle. Végre-végre látnék valami igazit...
Valami olyan igazán élőt, ami a felszín alatt van, valamit amitől - reményeim szerint - megkönnyebbülök.
Ezek olyan dolgok amik "nem normálisak", vagyis általában mindenki megijed tőlük.
(ha belegondolok, teljesen jogosan..)
Nekem ez a terepem. Senki nem értheti meg mi zajlik egy őrült fejében, ha nem lesz maga is egy kicsit őrült.
Még nem mondtam le a pszichológiáról egyébként :-)))
Ha addig nem visznek be, akkor elvégzem egyszer.
A másik problem hogy rettentő szar alaknak érzem magam.
De komolyan.
Még így is hogy fékezem az indulataimat, egyfolytában nyilazok másokra.
Sokszor mondták hogy hiába nem mondom ki egyszerűen annyira intenzívek az indulataim hogy kisugárzik, és olyan mintha támadnék, már csak az is hogy épp ott vagyok valaki mellett.
Ezért kéne fegyelmeznem magam, de mostanában egyre kevésbé megy...
(kicsit olyan érzésem van mintha egy dekadens tinédzser naplójából írnék részletet... hát.. olyan is voltam. bezony. Nem is kicsit.)
Úgy tűnik most újra...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)