mesélek valamit...
-..én ezt a tudást kérlek az anyatejjel szívtam magamba!!
... ööö és ez nem nekem ciki hanem NEKI!!!xDDD
(röhögőgörcs.. egész napos feszkó kijön)
2010. október 29., péntek
ennyit a nagy éneklésről...
no, tessék.
hiába van ma x milliószoros nap, elég rossz érzéseim vannak.
(na jó azért nem mind az.)
tegnap voltam próbán, ugye a novemberi énekes előadásra készültünk, és tök lelkes voltam!
egészen addig amíg rá nem jöttem hogy alig van szerepem a darabban, és korábban ki kellett választani pár számot ami különösen tetszik és a karakterünkre is jó.
Mert hogy akik azt választották azok közt el fog oszlani a szám.
Ez rendben is van.
Az én három számom közül az egyikből éneklek egy versszakot, ez rendben is volt.
A következő kedvencemből 0 azaz 0-át, ez sem volt gáz.
A legnagyobb kedvencemből pedig semmit!!
Na akkor felkaptam az iszapot elég rendesen!
Szerintem elborult az agyam, a tekintetem, mindenem.
Olyan szinten bepipultam, hogy ott is hagytam próba végeztével a szövegemet, én kiszállok ebből az egészből. Nem is az volt a gond,hogy véletlenül mindenki más énekli a kedvenc számom, semmi baj.
De hogy még rám is néz a Sándor, mosolyogva, derűsen, közben nem is engem lát, hanem csak egy darab valakit, mert ha tényleg odafigyelt volna, akkor tudhatta volna hogy azt én szeretném - legalább részben - énekelni.
Különben miért kellett kiválasztani a kedvenceinket, miért kellett hogy beleéljem magam? grr.
hiába van ma x milliószoros nap, elég rossz érzéseim vannak.
(na jó azért nem mind az.)
tegnap voltam próbán, ugye a novemberi énekes előadásra készültünk, és tök lelkes voltam!
egészen addig amíg rá nem jöttem hogy alig van szerepem a darabban, és korábban ki kellett választani pár számot ami különösen tetszik és a karakterünkre is jó.
Mert hogy akik azt választották azok közt el fog oszlani a szám.
Ez rendben is van.
Az én három számom közül az egyikből éneklek egy versszakot, ez rendben is volt.
A következő kedvencemből 0 azaz 0-át, ez sem volt gáz.
A legnagyobb kedvencemből pedig semmit!!
Na akkor felkaptam az iszapot elég rendesen!
Szerintem elborult az agyam, a tekintetem, mindenem.
Olyan szinten bepipultam, hogy ott is hagytam próba végeztével a szövegemet, én kiszállok ebből az egészből. Nem is az volt a gond,hogy véletlenül mindenki más énekli a kedvenc számom, semmi baj.
De hogy még rám is néz a Sándor, mosolyogva, derűsen, közben nem is engem lát, hanem csak egy darab valakit, mert ha tényleg odafigyelt volna, akkor tudhatta volna hogy azt én szeretném - legalább részben - énekelni.
Különben miért kellett kiválasztani a kedvenceinket, miért kellett hogy beleéljem magam? grr.
2010. október 28., csütörtök
Teremtő nap!!!
Ma - mint sokan tudjuk - 10 MILLIÓSZOROS TEREMTŐ EREJŰ NAP VAN!
Teremtsünk magunknak csupa szépet és jót!!
Azt hiszem sokáig totál stresszben voltam ezeken a napokon, sőt már napokkal előtte.
"Húú most aztán csak és kizárólag pozitív dolgokat kell gondolnom, mert ha nem, akkor nagy baj lesz később, mert az fog megvalósulni."
Természetesen mikor így rágörcsöltem mindig depressziós gondolataim támadtak. Nem egy, nem kettő, nagyon sok. Már csakazértis.
Aztán a bűntudat hogy hogy lehetek ilyen hülye, elszalasztok egy ilyen napot, és kesergek a sorsom felett??!
Nem mondom, ilyenkor érdemes átértékelni sokmindent, és más szemszögből látni - ez most nekem elég nagy kihívás - de a lényeg az mi van belül mélyen.
Rájöttem, ilyenkor nem "kell" jó dolgokra gondolni, elég, ha a lényegre figyelünk és az élet naposabb oldaláról nézünk az életünkre.
Hogy mink van, miért lehetünk hálásak!
Sokszor észre sem vesszük az élet ajándékait, mert azon kesergünk, hogy mi az amink nincs meg.
Úgy érzem fontosak ezek a napok, és pláne hogy sokan hisznek benne, még erősebben hat a teremtés ilyenkor. De bármelyik másik napon is tudunk teremteni.
Egyébként arra is rájöttem, igaz az a mondás, hogy az univerzum a mi örömünkből táplálkozik.
Szerintem ha ezen a napon valamivel akár megajándékozzuk magunkat, másokat, örülünk a kis dolgoknak, vagy csak úgy lazítunk, a szeretteinkkel vagyunk, már azzal is teremtünk!
Ráadásul péntek van, és jön a HÁROM NAPOS HÉTVÉGEEEEE!!! :-)))
2010. október 27., szerda
Fehérneműs foci!
Véletlenül találtam meg, nem is tudtam hogy van ilyen!:-))
"Lingerie football" néven van google-ban. Csajszik fehérneműben nyomják a focit jó, nem?:-)
2010. október 26., kedd
mai termések az irodából
:-)))
Párbeszéd:
egyik vezető:
-Melyik tárgyaló szabad? nem foglaltunk..
mi:
-hááát.. a 6-os.
-melyik a hatos?
-ott hátul a nyitott ajtós.
-az a kis lyuk?
mi nevetve:
-aha.
másik vezető:
-neeem az az odú!
-meghagyjuk másnak az odút, inkább lemegyünk.
Andi:
-pedig télire tök jó bevackolni magunkat oda.
ők:
-majd beteszünk valaki elfekvő kollégát, hadd vackolódjon.
:D
(nagy röhögések)
*
Megbeszélés kezdete, belsős vezető:
-Jahj, de kicsi ez a tárgyaló! Hozzánk inkább egy ablakos illene.
másik belsős vezető:
-De legalább az arcunk még befér az ajtón!
xDDDD
Párbeszéd:
egyik vezető:
-Melyik tárgyaló szabad? nem foglaltunk..
mi:
-hááát.. a 6-os.
-melyik a hatos?
-ott hátul a nyitott ajtós.
-az a kis lyuk?
mi nevetve:
-aha.
másik vezető:
-neeem az az odú!
-meghagyjuk másnak az odút, inkább lemegyünk.
Andi:
-pedig télire tök jó bevackolni magunkat oda.
ők:
-majd beteszünk valaki elfekvő kollégát, hadd vackolódjon.
:D
(nagy röhögések)
*
Megbeszélés kezdete, belsős vezető:
-Jahj, de kicsi ez a tárgyaló! Hozzánk inkább egy ablakos illene.
másik belsős vezető:
-De legalább az arcunk még befér az ajtón!
xDDDD
2010. október 25., hétfő
2010. október 20., szerda
2010. október 19., kedd
2010. október 18., hétfő
érzés
vajon miért nem tudunk örülni az élet jó dolgainak, mikor minden okunk meg lenne az örömre?
-kérdezem Anditól kábé 10 perce.
-mert ilyen hülyék vagyunk - jön a válasz.
de ez egyébként tényleg kézenfekvő kérdés.
ma is minden problémám van, nyűgös vagyok, ez gáz, az gáz, közben ... olyan hatalmas eget rengető problémáim és gondjaim nincsenek.
:-)
Sőt, minden okom megvan arra hogy örüljek az életemnek, hogy büszke legyek magamra, és azokra akiket ismerek és szeretek.
Mégis egy picit nem figyelek és becsusszan ez az érzés....
Biztos a felhőkkel jött.
-kérdezem Anditól kábé 10 perce.
-mert ilyen hülyék vagyunk - jön a válasz.
de ez egyébként tényleg kézenfekvő kérdés.
ma is minden problémám van, nyűgös vagyok, ez gáz, az gáz, közben ... olyan hatalmas eget rengető problémáim és gondjaim nincsenek.
:-)
Sőt, minden okom megvan arra hogy örüljek az életemnek, hogy büszke legyek magamra, és azokra akiket ismerek és szeretek.
Mégis egy picit nem figyelek és becsusszan ez az érzés....
Biztos a felhőkkel jött.
2010. október 14., csütörtök
Müller Péter: Örömkönyv - részlet
,,Nem szívesen mutatjuk könnyeinket, mert ebben a rideg világban a gyengeség jelének vélik. Nem divat
manapság.
manapság.
Az érzéketlenség a divat, nem az elérzékenyülés.
Okos ember nem sír. Gyenge embernek tartják azt, aki megrendül, és elsírja magát.
„Ne mutasd a könnyeidet!” – így szól a parancsolat.
A mai, korszerű
emberhez hozzátartozik, hogy leküzdi a könnyeit.
emberhez hozzátartozik, hogy leküzdi a könnyeit.
Visszatartja, mint a vizeletét. „Tartja magát” – mondjuk.
Az ember, ha manapság sír, rendszerint akarata ellenére sír.
Az ember, ha manapság sír, rendszerint akarata ellenére sír.
Kibuggyan belőle a könny, minden szándéka
ellenére, s arcán nem a megkönnyebbülés, hanem a vesztes önuralom görcse látszik:
ellenére, s arcán nem a megkönnyebbülés, hanem a vesztes önuralom görcse látszik:
„Vissza akartam tartani, de nem sikerült, s most bőgök, mint egy hülye.”
Azért mondjuk, hogy „kiszökött” a könny a szemünkből,
mert úgy kell megszöknie, mint fogolynak a sötétzárkából."
Azért mondjuk, hogy „kiszökött” a könny a szemünkből,
mert úgy kell megszöknie, mint fogolynak a sötétzárkából."
***
hogy ez mennyire igaz!!
persze vannak akik azért tudnak sírni, akár indokolt akár nem.
az érzelmi zsarolás krokodilkönnyei...
kisebb elmélkedések
Általában egy munkahelyen sok normális ember van, de egy hülye mindig szokott lenni.
Még mindig jobb mintha sok hülye lenne és egy normális...
Habár akkor a hülyeség lenne normális, és a normális ember lenne a hülye ;-))
ki tudja..?
néha nem tudom miért van arra szükség hogy megtapasztaljam a legkülönfélébb pszichológiai problémákat.
saját magamon.
persze egyik sem tart sokáig, volt olyan ami egy-két napig volt, szinte csak "megmutatta" magát.
megmutatta milyen érzés benne lenni, néha még a megoldás is világossá vált.
aztán elmúlt..
sikerült már átérezni, milyen mikor az ember totál depressziós, pánikbeteg, kényszeres, katatón, függő, pszichotikus, a gyengébb verzióktól egészen a durvábbakig.
Például a gyilkosig.
Amit tapasztaltam - nem biztos hogy újdonság :-)) - hogy rajtam például ideiglenesen segített, ha valakinek elmondhattam. Ha bevettem egy nyugibogyót.
Ha más szemszögből néztem.
De ami ténylegesen segített, az a tett.
:-)
Ez egyébként biztos attól is függ milyen embertípusról van szó.
Vagy inkább hogy melyik elem van túlsúlyban az illetőben...
Habár azt hiszem az igazi terápia az az, ha alkotással, játékkal esetleg bujtatott gyakorlatokkal visszavezetjük az illetőt az életbe.
Ez lenne végülis a lényeg.
megtalálni a gyökereket relatíve nem olyan nehéz, persze van hogy sok időbe telik..
mégis az igazi kihívás a tényleges gyógyítás.
azt hiszem, nincs igazán orvos-beteg viszony. egyszerűen nem létezik úgy ahogy általános értelemben hisszük a pszichológiában/pszichiátriában.
van olyan akinél elromlott valami, megakadt az energia, és szörnyű dolgokat csinál, az ott megrekedt, örvénylő életerő, amiből fekete lyuk lett.
(jó kis analógia ez a csillag-fekete lyuk dolog!)
és van olyan akiben relatíve jól áramlik az erő.
visszatérve a gyakorlatra...
mikor kis ideig pszichiátrián voltam, gyógyszert szedtem, terápiás foglalkozásra jártam, nem lettem jobban, talán csak ideiglenesen tompított a lelki fájdalmaimon.
sok jó lélek dolgozott azon az osztályon, becsülettel végezték amit tanultak, ahogy tanulták.
mégsem volt elég eredménye sokszor.
hazamentem és egy hét múlva kábé ugyanolyan depressziós lettem...
persze, nem tudja senki más megoldani a problémáimat, nem is vártam el, aki ilyen pályát választ, nem is erre szerződik.
Talán az ember önmagába vetett hitét tudja -kellene- "visszaadni" vagy inkább ráébreszteni, hogy az mindigis az övé volt.
Nem egyszerű feladat.
És amellett hogy megpróbál másnak segíteni, magába is mélyen le kell ereszkednie sokszor, szembenézni a félelmeivel, fájdalmaival, és most visszakanyarodtam oda, miért írtam, hogy nincs hagyományos orvos-beteg viszony ilyen területen.
Ha az orvos mint orvos nézi a "beteget" nem mint segítő és ember együtt, akkor a másik azt érezni fogja, vagy kihasználja, vagy hazudni fog, vagy csak részinformációkat közöl, mivel nem bízik benne.
("Hogy bízhatnék olyanban aki őrültnek tart?" - Gothika)
Ám ha a bizalmába férkőzünk egy ilyen embernek az elég ingoványos terep lesz hirtelen.
Kicsit bele kell bújni a bőrébe, kicsit meg kell őrülni hozzá... mégis jó ha megőrizzük a saját valóságunkat, mert úgy járhatunk mint Csáth Géza.
(nagy beleérzéssel és szakmai tudással rendelkezett, érzékletesen tudta átadni a különféle betegségek történetét, végül öngyilkos lett..)
Ha csak megjátsszuk az őszintét, arra is rá lehet faragni.
Vannak olyanok akiknek az éles szeme és elméje kikutatja a gyenge pontjainkat.
Abban az esetben ha ezek nincsenek letisztázva bennünk, bizony meg nyomják a "gombot".
Élvezettel konstatálják, hogy övék az irányítás... megvan a gyeplő.
Egy vitális, önmagával tisztában lévő, vagy legalább önmagát elfogadó emberen viszont nem találnak fogást.
Jó lenne a gyakorlatban is kipróbálni, nem hétköznapi eseményekből, látott-hallott-átélt élményekből tapasztalni, hanem ténylegesen pszichotikus emberekkel foglakozni.
Talán egyszer eljön az ideje, majd az egyetem után :-)
Újból visszakanyarodok :-)
Tehát a gyakorlat. Ők is az embertársaink nem csupán a lélek kivetített árnyalakjai, a "rosszak", a "dilisek", és nekik már úgyis mindegy.
Biztos van akinek az, ő így döntött. Dönthet másképp.
A nap rá is süt, a lehetőségek neki is adottak.
Ahogy érzem én is néha azt a végtelen feszítő tehetetlenséget, vagy haragot, gyűlöletet, kőkemény kegyetlenséget (annyi, hogy nem nyilvánul meg ugyanígy a látható világban), hasonlóképp érezheti más is, de talán ő elengedi, szabadon engedi...
És pusztít. És rombol.
Ha a pszichológia és a lélektan a nem látható dolgokra alapoz, vagyis a lélek-re, (már egy jó ideje) az érzelmeket, és láthatatlan lelki folyamatokat (is) vizsgálja, vajon mi a különbség aközött aki gyűlöl és megöl valakit, és aközött, aki gyűlöl és nem csinál semmit?
Csak a kontroll. Az érzés ugyanaz, a késztetés többnyire szintén. Mindenki érzett már hasonlót.
Persze ez csak logika :-)
Ki szeretne egy kalap alá kerülni egy sorozatgyilkossal például..... ?
Még mindig jobb mintha sok hülye lenne és egy normális...
Habár akkor a hülyeség lenne normális, és a normális ember lenne a hülye ;-))
ki tudja..?
néha nem tudom miért van arra szükség hogy megtapasztaljam a legkülönfélébb pszichológiai problémákat.
saját magamon.
persze egyik sem tart sokáig, volt olyan ami egy-két napig volt, szinte csak "megmutatta" magát.
megmutatta milyen érzés benne lenni, néha még a megoldás is világossá vált.
aztán elmúlt..
sikerült már átérezni, milyen mikor az ember totál depressziós, pánikbeteg, kényszeres, katatón, függő, pszichotikus, a gyengébb verzióktól egészen a durvábbakig.
Például a gyilkosig.
Amit tapasztaltam - nem biztos hogy újdonság :-)) - hogy rajtam például ideiglenesen segített, ha valakinek elmondhattam. Ha bevettem egy nyugibogyót.
Ha más szemszögből néztem.
De ami ténylegesen segített, az a tett.
:-)
Ez egyébként biztos attól is függ milyen embertípusról van szó.
Vagy inkább hogy melyik elem van túlsúlyban az illetőben...
Habár azt hiszem az igazi terápia az az, ha alkotással, játékkal esetleg bujtatott gyakorlatokkal visszavezetjük az illetőt az életbe.
Ez lenne végülis a lényeg.
megtalálni a gyökereket relatíve nem olyan nehéz, persze van hogy sok időbe telik..
mégis az igazi kihívás a tényleges gyógyítás.
azt hiszem, nincs igazán orvos-beteg viszony. egyszerűen nem létezik úgy ahogy általános értelemben hisszük a pszichológiában/pszichiátriában.
van olyan akinél elromlott valami, megakadt az energia, és szörnyű dolgokat csinál, az ott megrekedt, örvénylő életerő, amiből fekete lyuk lett.
(jó kis analógia ez a csillag-fekete lyuk dolog!)
és van olyan akiben relatíve jól áramlik az erő.
visszatérve a gyakorlatra...
mikor kis ideig pszichiátrián voltam, gyógyszert szedtem, terápiás foglalkozásra jártam, nem lettem jobban, talán csak ideiglenesen tompított a lelki fájdalmaimon.
sok jó lélek dolgozott azon az osztályon, becsülettel végezték amit tanultak, ahogy tanulták.
mégsem volt elég eredménye sokszor.
hazamentem és egy hét múlva kábé ugyanolyan depressziós lettem...
persze, nem tudja senki más megoldani a problémáimat, nem is vártam el, aki ilyen pályát választ, nem is erre szerződik.
Talán az ember önmagába vetett hitét tudja -kellene- "visszaadni" vagy inkább ráébreszteni, hogy az mindigis az övé volt.
Nem egyszerű feladat.
És amellett hogy megpróbál másnak segíteni, magába is mélyen le kell ereszkednie sokszor, szembenézni a félelmeivel, fájdalmaival, és most visszakanyarodtam oda, miért írtam, hogy nincs hagyományos orvos-beteg viszony ilyen területen.
Ha az orvos mint orvos nézi a "beteget" nem mint segítő és ember együtt, akkor a másik azt érezni fogja, vagy kihasználja, vagy hazudni fog, vagy csak részinformációkat közöl, mivel nem bízik benne.
("Hogy bízhatnék olyanban aki őrültnek tart?" - Gothika)
Ám ha a bizalmába férkőzünk egy ilyen embernek az elég ingoványos terep lesz hirtelen.
Kicsit bele kell bújni a bőrébe, kicsit meg kell őrülni hozzá... mégis jó ha megőrizzük a saját valóságunkat, mert úgy járhatunk mint Csáth Géza.
(nagy beleérzéssel és szakmai tudással rendelkezett, érzékletesen tudta átadni a különféle betegségek történetét, végül öngyilkos lett..)
Ha csak megjátsszuk az őszintét, arra is rá lehet faragni.
Vannak olyanok akiknek az éles szeme és elméje kikutatja a gyenge pontjainkat.
Abban az esetben ha ezek nincsenek letisztázva bennünk, bizony meg nyomják a "gombot".
Élvezettel konstatálják, hogy övék az irányítás... megvan a gyeplő.
Egy vitális, önmagával tisztában lévő, vagy legalább önmagát elfogadó emberen viszont nem találnak fogást.
Jó lenne a gyakorlatban is kipróbálni, nem hétköznapi eseményekből, látott-hallott-átélt élményekből tapasztalni, hanem ténylegesen pszichotikus emberekkel foglakozni.
Talán egyszer eljön az ideje, majd az egyetem után :-)
Újból visszakanyarodok :-)
Tehát a gyakorlat. Ők is az embertársaink nem csupán a lélek kivetített árnyalakjai, a "rosszak", a "dilisek", és nekik már úgyis mindegy.
Biztos van akinek az, ő így döntött. Dönthet másképp.
A nap rá is süt, a lehetőségek neki is adottak.
Ahogy érzem én is néha azt a végtelen feszítő tehetetlenséget, vagy haragot, gyűlöletet, kőkemény kegyetlenséget (annyi, hogy nem nyilvánul meg ugyanígy a látható világban), hasonlóképp érezheti más is, de talán ő elengedi, szabadon engedi...
És pusztít. És rombol.
Ha a pszichológia és a lélektan a nem látható dolgokra alapoz, vagyis a lélek-re, (már egy jó ideje) az érzelmeket, és láthatatlan lelki folyamatokat (is) vizsgálja, vajon mi a különbség aközött aki gyűlöl és megöl valakit, és aközött, aki gyűlöl és nem csinál semmit?
Csak a kontroll. Az érzés ugyanaz, a késztetés többnyire szintén. Mindenki érzett már hasonlót.
Persze ez csak logika :-)
Ki szeretne egy kalap alá kerülni egy sorozatgyilkossal például..... ?
(hát én sem.)
folyt. köv.2010. október 13., szerda
hát ez nem volt jó.. de tapasztalás
ma voltam énekelni de nem volt jó.
valami eddig rejtett ládikónak kinyílt a fedele, talán egy dallamfoszlány volt a kulcs..
talán egy folyamat része...
talán csak túl jól voltam...
de minden szörnyűség amit gondosan bezártam, kiszabadult
sírni volt kedvem, mégse sírtam, a hangomat erőltettem legyen erős, olyan mint szokott
az se ment úgy....
hazafelé vettem valamit, mert ennem kellett, muszáj volt, legszívesebben megvettem volna az egész boltot, pedig nem voltam éhes.
újból az egyedül vagyok érzés.
Ocsmány hangom van...
(tudom hogy nem igaz... de az érzéssel nem tudok mit kezdeni, nem engedelmeskedik a fejemnek)
ahelyett hogy itt kesergek, csinálhatnék valami értelmeset is!
néha olyan könnyű elindulni a lejtőn, aztán szépen begyorsul, és a végén lent vagyok a bánya mélyén, ahol l*****-t se látni.
:-)
valami eddig rejtett ládikónak kinyílt a fedele, talán egy dallamfoszlány volt a kulcs..
talán egy folyamat része...
talán csak túl jól voltam...
de minden szörnyűség amit gondosan bezártam, kiszabadult
sírni volt kedvem, mégse sírtam, a hangomat erőltettem legyen erős, olyan mint szokott
az se ment úgy....
hazafelé vettem valamit, mert ennem kellett, muszáj volt, legszívesebben megvettem volna az egész boltot, pedig nem voltam éhes.
újból az egyedül vagyok érzés.
Ocsmány hangom van...
(tudom hogy nem igaz... de az érzéssel nem tudok mit kezdeni, nem engedelmeskedik a fejemnek)
ahelyett hogy itt kesergek, csinálhatnék valami értelmeset is!
néha olyan könnyű elindulni a lejtőn, aztán szépen begyorsul, és a végén lent vagyok a bánya mélyén, ahol l*****-t se látni.
:-)
éjjel
nagyon erős a sötétség ma éjjel
véresre festi a lángoszlopot
szívembe égő betűkkel írja
balsorsom történetét, egy szétomlott világot
lángolnak az utak, a házak és a fák
sohasem láttam ilyen rémes éjszakát!
lángol minden,amerre csak nézek
vad tűz nyalogatja világom sebeit
-majd a nyugodt utcán halkan lépek tovább
bárcsak léptek nesze zavarna meg ebben
bárcsak démonseregek törnének rám
de ebben a halott zavartalan csendben
a megölt vágyak tömege ordít leginkább
nagyon erős a sötétség ma éjjel
míg hazaérek, rájövök talán
a sötétség csupán egy fa árnya,
-egy elfeledett repedés
lelkem házának erős falán.
véresre festi a lángoszlopot
szívembe égő betűkkel írja
balsorsom történetét, egy szétomlott világot
lángolnak az utak, a házak és a fák
sohasem láttam ilyen rémes éjszakát!
lángol minden,amerre csak nézek
vad tűz nyalogatja világom sebeit
-majd a nyugodt utcán halkan lépek tovább
bárcsak léptek nesze zavarna meg ebben
bárcsak démonseregek törnének rám
de ebben a halott zavartalan csendben
a megölt vágyak tömege ordít leginkább
nagyon erős a sötétség ma éjjel
míg hazaérek, rájövök talán
a sötétség csupán egy fa árnya,
-egy elfeledett repedés
lelkem házának erős falán.
(miért nem tudok szép verseket írni??)
2010. október 12., kedd
2010. október 11., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)