2010. december 14., kedd

az egyedüllét fontos - kezdem magamnál

Mostanában egyre gyakrabban érzem azt, hogy nekem sose azzal volt bajom, ha magamra hagytak.
Ha nem hívtak sehova, nem volt senkinek szüksége rám.
Hanem inkább azzal, mikor nem lehettem egyedül, valaki mindig ott volt, vagy el KELLETT menni valahova, együtt KELLETT lennem olyanokkal akik biztosan nem rossz emberek, mégis, ha belül érzem hogy most önmagammal szeretnék lenni, akkor terhesek lesznek és csak a bosszúság forrásai számomra.
Sokan nem értik, sokkal többen mint gondoltam, néha mennyire jó egyedül lenni és rendezni a gondolatokat, érzéseket!
Milyen jó nem az illik-nem illik dolgokkal foglalkozni, meg azzal, mit gondolnak rólam mások, ha most elvonulok éppen.
Próbáltam egyébként, hogy hajj de társasági leszek mindig, és mikor egyedüllétre vágytam, de már annyira, hogy szinte kiszakadtam magamból, mégsem tudtam önmagammal lenni, megbetegedtem.
Úgyhogy finomság, illem ide vagy oda, ha magányra vágyom, akkor egyedül leszek.
És punktum.
Megtanított ez a betegség arra, hogy képviseljem a saját érdekeimet.
Persze igyekszem nem bunkón közölni, és nem megsérteni senkit.
Ez olyan mintha nem mehetnék el wc-re, vagy azonnal dolgoznom kéne, emelgetni mondjuk egy kiadós ebéd után.
Felborulnék mint egy büdös bogár :-)