2010. június 19., szombat

paff

most kiakadtam nagyon...
jött egy-két plusz infó arról a bizonyos hívásról amit nem én ejtettem meg... amivel mégis meg lettem vádolva.
és itt valami erősen bűzlik.
soha, soha nem tudnék feltételezni senkiről akit szeretek olyat hogy a nevemben tesz valamit, amivel jól bekavar.
most sem bírok, mégis megtette más.
nem tudok napirendre térni fölötte...
nem sokan vannak akik tudtak bizalmas dolgokat kettőnkről de egy páran igen.
azt hiszem nem is bírom tovább írni, mert az fáj a legjobban hogy talán megbíztam valakiben aki szépen elárult.
nincs semmi konkrétum, csak ez a szörnyű érzés, hogy talán ez történt...

nem vagyok mérges, se semmilyen, csak egyszerűen nagyon össze vagyok zavarva.
elegem van ebből a témából, a feltételezgetésekből... de valahol mégiscsak érdekel, mert én sehogy sem tudok bizonyítani semmit.
persze... minek kéne bizonygatni bármit olyannak aki ennyire se ismer.

úgy érzem a szívem nem változik, ugyanúgy szeretem azt is aki elárult, fogalmam sincs ki az, de talán mostanra lényegtelen már.
viszont az agyam meg pörög.. .bevallom soha nem gondoltam még arra, hogy esetleg még egy személy lehet a dologban, és azt se gondoltam soha hogy ez a hívás tényleg megtörténhetett...
azt hittem valaki biztosan hazudik, és csak három szereplős a dolog.
szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba, de nem tudom hogy fogjak hozzá.
talán majd magától megtörténik? lehet.
most meditálok egy kicsit azt hiszem.

Kicsit számolgattam

Olvasok egy számmisztikával foglalkozó könyvet, és kiszámoltam a névszámaimat.
Persze azt írja a könyv is hogy ezek hajlamosító dolgok nem meghatározók.
Azért gondoltam felteszem. :)

Magánhangzók eredménye: 1.
Az egyén lelkében uralkodó rendkívül erős vezetési vágyat mutat ez a szám.
Ha nem is akarja kimutatni az illető, magatartásából kiütközik hogy az élen szeretne lenni mindig, és mindenben teljesen függetlenül attól hogy milyen egyéb jellemvonásokkal vagy képességekkel rendelkezik.
Van benne egy emésztő vágy ami arra készteti hogy addig-addig változtassa a munkahelyét, lakóhelyét, életkörülményeit, amíg el nem éri ezt a célját.
Ha magára van hagyva akkor bátor, akaraterős, elszánt.
Megvannak a képességei ahhoz hogy legyőzzön hatalmas ellenfeleket, és elhárítson hatalmas akadályokat amik útját állják törekvéseinek.
Ilyen tekintetben nincs félnivalója az életben.
Másokkal való érintkezésben viszont nagyon óvatosnak kell lennie, mivel a fenti jellemvonások könnyen fölényeskedéssé fejlődhetnek, sőt hatalmaskodó, parancsoló magatartássá alakulhatnak.
Egyéb munkaterületen (ahol másokkal együtt kell dolgozni) csak akkor érvényesülhet, - minden tudása, tehetsége, szorgalma, kitűnő munkateljesítménye mellett is - ha le tudja győzni önmagában az említett tendenciákat amelyek súlyosa megronthatják kapcsolatát másokkal.

Mássalhangzók eredménye: 6
Ez is egy optimista egyéniség, de az ő derűlátása arra a belső békére és harmóniára van alapozva amit a szívében érez.
Bízik abban hogy a világon soha sem fog kifogyni a jóakarat, hogy a jó diadalmaskodni fog a rossz felett, tehát minden a legnagyobb rendben van, és így neki el kell érnie céljait előbb vagy utóbb.
Ha esetleg csalódások érik, azokat meglehetős türelemmel viseli el, a lelkének legmélyéről fakadó hitre, és életbölcsességre támaszkodva, lelki nyugalmát megőrizve.
Boldogságához nem szükséges gazdagság és fényűzés, de egy bizonyos jómód, kényelem és kiegyensúlyozottság állapotának meg kell lennie.
Erre szüksége van az ő szépérzékének, és az ő harmónia-kereső mentalitásának.
Egy bizonyos ellátottságra, önmagáról és másokról való gondoskodásra törekszik anyagiak tekintetében is, mert szegénység és nélkülözések közepette nem tudja elképzelni a boldogságot.

Teljes névszám: 7
Szellemi vezetésre született, és arra hogy főleg elmélkedésen, tanulmányokon, vagy tudományok művelésén fejezze ki egyéniségét, akár nyomtatott betű segítségével akár anélkül.
Az is hivatásához tartozik a 7-esnek, hogy gyógyítója legyen az emberi testnek vagy léleknek - esetleg egyidejűleg mindkettőnek - és hogy a misztikus tudományok ismerője is legyen.
Analitikai képességét is ki kell fejlesztenie magas fokra hogy tapasztalatai mögött megláthassa és megérthesse a lényeget, és hogy az élet mulandóságait meg tudja különböztetni az örök értékektől.
Sok próbatételen kell keresztülmennie a 7-es egyéniségnek, amíg mindezeket eléri, és egy nemes lelkű türelmes, megértő személyiséggé fejlődik, aki belelát a dolgok lényegébe és az emberek lelkébe.
Nemritkán egy vallásfilozófiai irányzatba bekapcsolódva láthatjuk a 7-est, de sok egyéb téren is lehet érvényesülni az ő mély tudásával, lényeglátásával és analizáló-következtető képességeivel.

wow. (A.Rózsási: Sorsunk és a számjegyek)

II

Elcsépelt téma, de ... most valamiért megfogott.
Az Angyalforrás-ról másoltam.

Természetüknél fogva a lelki ikrek képtelenek elválni egymástól, ezért arra kényszerülnek, hogy a lehető leggyorsabban megoldják a konfliktusaikat.
Sokat tanulhatunk tőlük, ha követjük példájukat, hisz az ikermodell az emberi kapcsolatok eszményi mintája.
Az ikrek szúfi jelképe két egymásba kalapált gyűrű, melyek középen átfedik egymást, (így hozva létre a hármasságot) és nem lehet szétválasztani.
A két karikagyűrű testesíti meg a két személyiséget, akik önmagukban teljesek, bár függenek egymástól.
Ők annyira egymásban és egymásért élnek, hogy az átlagnál is mélyebben megszenvedik társuk fájdalmát, melyet tűrhetetlennek éreznek, és mielőbbi megszüntetésére törekednek.
Ha az ikerlélek egyike vagy mindkettő házasságban él, konfliktus támadhat az emberi törvénye és az ég akarata között.
Egy házasságban élő felelősségteljes ember, nem hagyja ott a családját egy szerelemért, még akkor sem, ha ikerpárjáról van szó.
Ellenkezőleg, még inkább kötelezőnek érzi magára nézve, hogy tekintettel legyen azokra, akik tőle függenek.
Ez az igazi tisztesség, amely mindenek előtt a karma törvényeire épül, és a lelkiismeret szavára ügyel.
Ha olyan férfiról/nőről hallunk, aki átgázolt családján, csak mert megjelent lelki ikertestvére, biztosak lehetünk abban, hogy hamis az egész.
A valódi ikrek ezzel szemben bebizonyítják a világnak, mire képes a Szerelmük, amely nem földi szabályokat követ, hanem belső gyarapodást, gazdagodást szolgál, amely felfelé mutat, és további lelki találkozásokra sarkall.
Már nem ritkaság az ilyen ikrek tartós szövetsége, melynek megkülönbözető jegyei: a hűség, összhang, boldogság, Szeretet, bizalom. Egy ilyen Szerelem valamennyi férfi és nő beteljesült álma. Az ikrek kapcsolatában mindkét fél ugyanabban az ütemben fejlődik. Az egyik az egyik területen teljesít, a másik a másikon, miközben mindkettő előrefelé noszogatja a párját. Egymás vezetői.
Az ikerlelkek nem úgy tekintenek egymásra, mint más halandók, soha nem gyarló embernek, hanem makulátlanul tiszta léleknek látják párjukat. Egyszerűen tudják milyen az igazi valója.
A világosság mindent eláraszt körülöttük és Szeretetre méltóvá varázsol. Az érzés: Hazaérkeztél, mert magyarázatok nélkül is mindent ért benned, hiszen mindig is ismerted.
Ugyanakkor tudod, hogy ennek a kapcsolatnak célja és értelme van, hogy szolgálatot tegyél embertársaidnak..

2010. június 18., péntek

Kedves hazugság!

Újból kedvem támadt fordítani.
Mindigis imádtam a TLC-t, most ez a dal jött szembe:



Kedves hazugság!

Kedves hazugság
Csalódást okozol
Azt mondod bármit helyre tudsz tenni
Ehelyett ki vagyok akadva
Csak még rosszabbá teszed a dolgokat
Ha lenne bátorságom, megmondanám, hogy tűnj el tőlem
úgy sejtem nem vagyok ennyire okos
Hagyom hogy elbátortalaníts
Hagyom hogy irányíts
Mert félek az igazság fájna nekem
Mikor te vagy ami fájsz - sokkal jobban

Tűnj el a számból!
Tűnj el a fejemből!
Tűnj el az elmémből!
Ne rakj többé szavakat a fejembe.
Tűnj el a számból!
Csak bajt hozol rám semmi mást
Kifelé az életemből!
Tűnj el belőlem!
Belőlem
Belőlem, hazugság

Kedves hazugság!
Ostoba vagy
Azt hiszed tiéd mindenem ami jó
Azt gondolod győztél
Félreértetted a sebezhetőségem
Most megfogtalak
Úgyhogy tűnj a pokolba tőlem
Kiismertem a szíved
Nem hagyom hogy elbátortalaníts
Nem hagyom hogy irányíts
Csakis
az igazság szabadíthat fel

És a hazugságaid nem fájnak többé
Soha többé

Refrén.:)

*

Édes :)

see u when u get there

Ma elmentem tanfolyamra.
Még ki vagyok írva, de már sokkal jobban vagyok:)
úgy tűnik használt a körte-tea! Rengeteget ittam belőle.
Továbbra is csúnyán köhögök, de legalább már csak néha fáj, az orrom meg már teljesen rendbejött.
Annyira jó volt mindenki örült nekem valahogy! :))
(filmes változat: "mindenki örült nekem valahogy! az egyik társam maga elé köpött, a másik felhördült mikor elmentem mellette, a harmadik elnyomta a csikkét a füzetemen. hát nem édesek?:D")
Csak vicceltem...
:)) tényleg örültek.

Másik felismerés, hogy az üzletemberek is emberek :)
Eddig valami külön fajként tarthattam számon magamban őket, mert cseppet sem kívántam vegyülni velük.
Most meg... tudom úgyis hogy ha fel is vesznek próbaidőre fognak, szal bármikor elmehetek, ,nem kötnek le örökre :)
Viszont nagyon jó lenne a fizu.

Jaj, Hugicának nagyon jól sikerült az érettségije.
Ma fog jönni és elmeséli. Meg levágja a hajam egy picit, és befestjük csokibarnára :)
És jön a hétvége, ó igen :)
Ha jó idő lesz, felmegyek Normafára gyógynövényeket gyűjteni. Vagy Óbudára. Vagy mindkettőre. :))))


Ez annyira jó! (L)
Öcsémmel imádtuk annak idején, a számot meg a filmet is (Nekem 8) ;))



2010. június 17., csütörtök

Felnőni

Mit jelent manapság az hogy felnőtt?
Számomra még mindig van egy negatív mellékíze, mert azt látom, az átlag felnőttek sose csinálhatják amit igazán szeretnek, veszekednek, gürcölnek, és úgy csinálnak mintha ez jó lenne.
Csoda ha sokan gyerekek akarnánk maradni inkább?
A gyerek - bár függ a felnőttől - mégis szabadabb, nyíltan kimondhatja amit gondol, érez, játszhat, azt teheti ami igazán jó neki.
(Itt egy modellbeli "A kisgyerek"-re gondolok aki harmonikus környezetben nő fel, példamutató szülők mellett)
Most jött nekem egy kicsit felforgató sugallat...
Vajon az evolúcióval nem lehet párhuzamban az hogy testileg átalakulunk, "felnövünk"?
Úgy látom mostanában nagyon sokaknál egyértelműen nem.
Pedig teljesen egymásból következne. Nem az oviskorunkra mondjuk hogy "a fénykorunk".
És mégis.. ovisnak sokan boldogabbak voltak mint az úgynevezett fénykorukban.
Akkor ez most hogy is van?
Igazából nem is felnövünk, hanem sémát cserélünk sokszor...
Attól függően, az aktuális korra milyen séma van épp érvényben, lecseréljük az előzőt.
Ahelyett hogy sémákat használunk és folyton cserélgetjük, miért nem lehet építeni az életszakaszok igazi tapasztalatából egy egész embert?
Aki mondjuk ötvenéves korára is megőrzi gyermeki lelkesedését amellett hogy nem akar 20 éves lenni, hanem elégedetten néz körbe, előre, hátra, másokra, magára a tükörben és azt mondja, "az élet szép!".
Vagyis kiteljesedett.
Nagyon kevés ilyen emberrel találkoztam, de léteznek páran :)
Fantasztikusak, és ez sugárzik róluk!
Boldog életre mindenkinek lehetősége van.
Nyilván mindig vannak problémák... feladatok... akadályok. De ha az embert úgy rángatják ezek mint gyenge száraz falevelet a vihar, akkor még korántsem nőtt fel.
Aki felnőtt, az kézen fogta a benne élő Istent, aki maga mellé emelte, és így kiderült, semmiben sem különböznek egymástól.
Teljesen egyek. Mert ez az igazság.

Minden félelemnek, minden negatív érzésnek, viselkedésnek, reakciónak megvan a maga gyökere, és életkori megfelelője, ezt a pszichológia nagyon jól tudja, meg lehet állapítani seperc alatt az illető vajon hol rekedt meg, életének milyen szakaszában.
Minden életkornak megvannak a maga játszmái, amik persze fontosak, hiszen ezáltal tudjuk megismerni önmagunkat, az énünket (egónkat), a helyünket a világban, az emberek között - és más egók között, testünket-lelkünket, képességeinket, adottságainkat, és határainkat....
Krízishelyzetekben domborodnak ki a legjobban ezek a problémák.
Ha nyomást gyakorolnak valakire, azonnal kibukik a szög a zsákból, akaratlanul.

Sokszor egy felismerést bűntudat kísér, és önmagunk lebecsmérlése, azért amit találtunk lelkünk egy régi poros fiókjában.
Ám az nem szégyen, ha felismerjük hogy van bennünk ilyen.
Az a szégyen ha nem akarunk változtatni azon ami nem jó nekünk se, másoknak se.
Legjobb ha elnézőek vagyunk magunkkal, igen most ez van, ilyen is voltam, talán még vagyok is... de van idő helyretenni, amit pedig tehetek az az, hogy figyelek.
Az érzéseimre, a belső folyamatokra.
Persze a figyelem nem egyenlő a beleragadással.
Az élet egyik legnagyszerűbb - és számomra talán egyik legnehezebb - jellemzője a lendület és változatosság.
Igen, alapjáraton én is lendületes és változatos vagyok. Mégis bizonyos területeken... cseppet sincs ínyemre a változás.
Pláne ha olyan, ami szemben áll azzal amit elképzeltem.
Ezért jó a szörfösöknek. :) Vagy meglovagolják a hullámot, vagy elborítja őket.
Ott legalább látható a hullám.
Itt meg legfeljebb a lelki hulláimat fogom cipelni, ahogy mindig egy kicsit belefulladok a nem akart változás vizébe.
Rájöttem én is nagyon félek. Méghozzá a bezártságtól. A kalitkától.
Mikor 12 órában dolgoztam a boltban, néha úgy felduzzadtak az indulataim, hogy majdnem elöntötte a plázát.
Szabadulni akartam, úgy éreztem megbéklyóztak.
Ugyanez van érzelmi téren is, mindenhol levegőre, szabadságra van szükségem.
De még mindig elhiszem hogy el tudja venni valaki, vagy valami, akár csak egy szó is ,ami úgy hangzik hogy "kell".
Márpedig ez azt jelenti hogy még mindig nem vagyok teljesen tudatában annak hogy én alakítom az életem, és annak hogy a sors - vagy Isten - a legjobbat szeretné nekem .. ha engedem.
Ezt most sikerült felismerni. Ezért szeretem a lelkizéseket, még ha csak így monologizálok is, sok olyan dologra fény derülhet, ami eddig homályban volt.
Olyan jó hogy leírhattam. :)

Osho tudott valamit...

Még kisgyerek voltál, amikor megalkudtál.
Eladtad a létedet. A semmiért... Amit cserébe kaptál, az nem más, mint ócska bóvli.
Apró dolgokért a lelkeddel fizettél.
Beleegyeztél, hogy ne önmagad légy, hanem valaki más; itt tévedtél le az ösvényről.
Az anyád is megmondta, hogy ki legyél, az apád is megmondta, hogy ki legyél, a társadalom is megmondta, hogy ki legyél... - és te belementél.
Idővel úgy döntöttél, hogy nem önmagad leszel... és azóta úgy is teszel, mintha valaki más lennél.

Azért nem tudsz éretté válni, mert az a ,,valaki más" nem tud, hiszen az a ,,valaki más" nem is létezik - hamis. Ha álarcot viselek, az az álarc nem tud megérni - mert az álarc élettelen.
Csak én tudok megérni, az álarcom nem. Az álarcod elöregszik, ez minden - de te, aki az álarc mögött rejtőzöl, nem fejlődsz.
Csak akkor tudsz fejlődni, ha elfogadod magad - azt, hogy önmagad leszel, és senki más.
Másvalaki bőrébe bújva soha nem fejlődhetsz ki - csak a sajátodban. Dobd el az elvárások ,,kell"-jeit és azt a sok aggályt, hogy ,,mit szólnak majd az emberek..." Ugyan mit számít a véleményük? Hát kicsodák ők? Azért vagy itt, hogy önmagad légy, nem pedig azért, hogy mások elvárásainak megfelelj - és mégis mindenki ezt próbálja tenni.
Lehet, hogy az apa már rég halott, s te még mindig a neki tett ígéretedet próbálod beváltani. És annak idején ő is igye­kezett az apjának tett ígéretét betartani, és így tovább. Az ostobaság visszanyúlik egészen a kezdetekig.
Próbáld ezt megérteni, és gyűjtsd össze a bátorságodat: vedd a saját kezedbe az életedet. Meglátod, hogy hirtelen nekilendül majd az energiád.
Abban a pillanatban, amikor eldöntöd, hogy ,,Önmagam leszek, és senki más.
Bármi is az ára, önmagam leszek" - hirtelen nagy változást tapasztalsz.
Életerősnek érzed majd magad. Érzed, hogy áramlik, lüktet benned az energia.
Ha ez nem történik meg, akkor félni fogsz az öregkortól, mert nem tudod nem észrevenni, hogy csak elpazaroltad az idődet, és nem éltél. Az öregség egyre közeledik... - talán akkor akarsz élni, ha majd megöregedtél? Nem tudod nem észrevenni, hogy a halál készenlétben áll, és napról napra egyre közelebb jön hozzád, és te még nem is éltél...
Rettegni fogsz. Ezért ha engem kérdezel, hogy mit tegyél, én a legalapvetőbb dolgot javaslom...

-Osho-

2010. június 16., szerda

:)

Most sokmindent álmodtam.
Elhúztam függönyöket és kinyitottam az ablakokat a szobámban, és belülről ragasztva voltak kis műanyag (vagy üveg?) minták színesek is meg fehér is, az ablakra.
EGy nő kívülről kezdte el ragasztgatni, mikor meglátott, beszélgetni kezdtünk, kiderült ő tanító szeretne lenni, elkértem az elérhetőségeit, és megígértem szólok az anyámnak (rend vezető), hogy hallgassa meg.
Aztán jött Tom. Két gyereke volt, és elmondta hogy azért marad, mert ha elmegy, azt Maga miatt kell megtennie, nem másért. ez a dolog lényege.
Elkezdtek pörögni képek, háborúkról, emberekről, helyzetekről, nem tudom, nem nagyon tudtam őket megfogni.
Még volt egy csomó minden, de mire odaértem hogy leírom, eltűntek valamerre.

Egyébként valamiért nagyon jól vagyok:) Nem tudok rá magyarázatot.
(na nem fizikailag, az nem javul ilyen gyorsan)
Tele vagyok energiával, lelkesedéssel, hittel. Furcsa ellentét.
mintha valami megváltozott volna (biztos más lett a kód :P).
Azt viszont biztosan tudom hogy nem a boldogtalanság felé vezet az út.
Lehet címkézni, bármit bármivel, mint ahogy szoktunk is címkézni dolgokat, mégse jelentenek semmit.
Azok csak szavak.
Az igazi mélység a szavak mögött van.
Nem tudom hányszor kell még eljátszani ugyanazt, biztos megvan a maga oka, de nem tud már megérinteni, mert tudom az igazat, és ez nekem pont elég.
Ez egy kegyelmi állapot, mert szenvedhetnék tovább, mégsem szenvedek.
De azt is érzem, nem avatkozhatok bele mindenbe, hadd menjen le a saját útja szerint.

Somlyó György:

Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, aki számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, aki számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.
*

Wooooooooooooooooow!!!!

Micsoda hangulat, imádom!!!:)
És sörözöm, sörözöööööm:)))) Igeeeeeeen!!!
Éljen a fociiii!!!!:)))

Mozgolódás

Írtam az operának... mi kell hogy a kórusukban énekelhessek :))
Meg hogy van -e felvétel.
Olyan de olyan jó lenne ha mehetnék!!

Holnap lesz Hugi érettségije... szorítsuuuunk!!!!:)))
És holnap lesz az interjúm, recepciósnak megyek. Remélem sikerül :)
Nagyon jó lenne!

Ma ma mia

Végre itthon.
Reggel hívom, hívom a Perfektet, több számukon is, de nem tudtam elérni.
Gondoltam akármennyire is gázul vagyok, bemegyek, hogy lássák nem tojom le a tanfolyamot.
Beszédelgek, aztán még húzza a száját a csaj, hogy há, dejó, bejöttél és kijelented hogy beteg vagy?
Enyhén flegma volt. Ja, mondom, csak hogy lássátok hogy foglalkozom a dologgal amúgy megyek a dokihoz, csak beugrottam.
Találkoztam egy csoporttársammal, ő tök aranyos volt, azt kérdezte "Nem vagy jól, Napocska?":)))
Nem. tényleg nem voltam jól. Most se vagyok igazság szerint.
Valahogy odataláltam a picike utcába, XI. kerületben, ahol rendel gyönyörű kis kert mellett a házidokim.
Több éve nem voltam nála :) Mondta hogy igen, légcsőhurut, elég csúnya, és mit mondott, vegyek SZERZETESEK KÖRTÉJÉT! :)))
Azért felírt két gyógyszert is, ha nem használna a körte.
De tök meglepődtem hogy gyógynövényt ajánl elsőre, nem vegyipari cuccot.
Sikerült eladnom egy hastáncruhámat is ma, úgyse volt rám jó, aki megvette meg nagyon örült neki :)
Mondjuk nem is adtam drágán ;)
Most iszogatom a körtelevet.
Elég édes. De nagyon finom - szerintem.
Mondjuk szeretem a növény-ízt.
Nagyon csúnyán köhögök, iszonyú hangja van. :-S
Néha még én is megijedek magamtól. Mintha bármelyik percben feldobhatnám a szandált.
Harmadrangú black -és trash -metál együttesbe azonnal felvennének szólóhörgősnek :DDD

Jaaaaaj, jut eszembe, legutóbbi próbán, hülyültünk :)))
Elénekeltük az Eddától a "kör"-t swingben, meg countryban XDDD (borzalmas volt :DDD)
Meg a Darabokra törted a szívem-et swingben, de az nagyon jó lett szerintem.
Az örök sláger pedig a boci-boci heavy metál verzióban :)))
(azért néha játszunk komolyan is ám!)

2010. június 15., kedd

köhögő halál

Huh, atyám. alig aludtam valamit.
este olyan szépet köhögtem, majdnem kiköptem a tüdőmet.
tisztán érzem a légcsövemet, nagyon fáj.
ha ez tisztulás akkor nagyon koszos lehetek :)))
télen szokott légcsőhurutom lenni, a hideg levegőtől, most viszont rejtély, miért van.
egyik nap még meg vagyok fázva, estre már légcsőhurut, másnapra tetőzik, talán holnap már jobban leszek.
ma viszont mégis be kell mennem órára.
álmodtam éjjel kettőt is, de csak homályosan emlékszem. az egyikben egy vidéki házban voltam, valakiknek segítettem valamit, rejtvényt kellett megoldaniuk. nem tudom sikerült-é.
a másik egy irodából indult ahol valami termékbemutatót tartottak nekem, aztán bevittek a gyárba, próbáltak meggyőzni milyen jó az amit árulnak.
elég hitetlen voltam amúgy. egy kerek asztalra nagyon emlékszem, körbeülték, és tele volt kis sárga pipikkel.
kiválasztották melyiken szeretnék elvégezni a tesztet, a többiek közé meg bevágott egy hosszú penge, és amelyik rossz helyen volt azt félbevágta.
nagyon kikészültem, mondtam, állítsák le, de nem tették, az életben nem veszem meg a terméküket, és nekiálltam sírni.
próbáltam kijutni, hagytak kóborolni a gyárban, aztán egy vízöntő srác segített ki(csak ennyire emlékszem róla), másképp eltévedtem volna.
fuh micsoda idő lett... azt hiszem megyek készülődni :)
hmm vagy maradjak itthon és inkább menjek el dokihoz? lehet inkább az lesz...
nagyon nem vagyok jól.
(habár energiám az lenne:))
Ég mindenem ami légzéssel kapcsolatos. Beszédes tünet.

pour moi qui concerne

annyira jól érzem magam ma.
pedig elvileg beteg vagyok, de az energiaszintem egyre emelkedik..
igazából nem teljesen értem mi van, de legalább 20 centivel a föld fölött lebegtem egész nap, közben pedig nagyonis itteni terveim voltak, és azokkal foglalkoztam.
Írtam a könyvbe, nem is keveset, itt volt Hugi, beajánlottak recepciósnak, teljesen véletlenül, remélem összejön!:)
Itt ülök a szétpakolt ház kellős közepén, és fantasztikusan érzem magam :DD
Megint kiválogattam egy rakás cuccot, amit oda fogok adni barátoknak, ismerősöknek.
És lesz amit eladok neten.
Úgy érzem mintha Isten itt csücsülne mellettem vagy mögöttem, vagy bennem, nem is tudom.
Csak dől az energia.
És fogy a papírzsepi :)) EGyértelműen megfázásos tünetek, a gyengeséget mégsem érzem.
Elénekeltem a No one like you-t ma többször is... istenem :)
Muszáj énekelnem, meghalok nélküle. az ilyen számokat szeretem, amik szétáradnak, és áthatnak mindent.
Ezért is szeretem az operát... nem csak mert valahogy természetesen rááll a torkom, hanem mert igazán akkor lehet jól énekelni, ha az ember "magasan rezeg". laza és nyitott.
Persze lehet technikából is, és kell is beletenni technikát, de a többsége lélekből jön.
Amikor hátul és fennt rezeg a hang, az már nem torokban végződik, (vagyis nem ott képződik és onnan is jön ki) hanem felmegy a harmadik szemhez, ezért szorítják le az állukat a technikás operaénekesek.
Szóval felmegy, és onnan jön vissza, hiszen át kell adnom valamit... egyúttal bennem is rezeg fennt, és kinnt is, nagyon tetszik! :)
Amint lesz pénzem elmegyek Stúdióra, a Sándorhoz, már úgyis hívtak egy csomószor.
Ma szárnyaltam is Lacinak - eljött pár könyvért este -, azt mondta így látszik az igazi énem, szárnyakkal :)
Tény hogy imádom őket... hasonló a naphoz, ahogy közvetíti az energiát.
Széles és szép mozdulatokkal lehet igazán szárnyalni, egyszer kipróbálnám szabadban is, ahol van elég tér.
(megint sikerült leamortizálnom a sokágú csillár egyik búráját, jó hogy nem engem találtak el a szilánkok :DD)
Most megyek aludni, szuperjó napom volt :))
Mindenkinek csodás estét! És pihentető éjjelt! :-*

Can't smile without you

Hellboy:-Szerelmes vagy, igyál egy sört.
Abe: - Ó, az én testem templom!
Hellboy: - hát most épp vidámpark.
:DDD

2010. június 14., hétfő

Tisztulás

azt hiszem sikerült egy picit nagyon megfáznom.
ma nem is mentem órára.
úgy érzem helyesen döntöttem. jobb most kicsit itthon, mint ott szenvedni.
általában az egészségemmel nincs gond, orvosnál is jó régen voltam.
most meg egyik pillanatról a másikra kész, kampec, megfázás. de szinte minden indok nélkül.
vitaminokat is szedek, nem pucérkodom mínuszokban :D és hasonló.
gondolom ennek is valahol lelki oka van, talán tényleg a nagy tisztuláshoz köthető, amit mostanában jósolnak a csillagokból.

néha iszonyú nehéz fegyelmeznem magam, annyira zabolátlan vagyok, ha elnyomom akkor kitör mikor alkalma nyílik rá.
van hogy sikerül átkonvertálnom szelídebb formába ezt az energiát, de sokszor csak valami nagyon intenzív dolog tud kiragadni a hétköznapokból.
visszavisz a csodák világába valahogy... egész egyszerű dolgok is lehetnek ezek.
megfelelő helyen, jó időben.
és akkor végre szabadon élhetek.
tinikoromban még az utcára is alig mertem kimenni, mert úgy gondoltam hogy csúnya vagyok.
mindenre folyton nemet mondtam, keveset jártam bulizni, mert tudtam úgyis csak a szexet akarják a pasik, és untam levakarni őket.
inkább táncoltam otthon magamban :)
igazából ha jól belegondolok ez a "csúnya vagyok" érzés mindent elrontott. az egész világképemre rányomta a bélyegét.
nem láttam semerre kiutat, de a támadások mégis ezer helyről jöttek.
a szerelmi életem legalább zűrmentes volt, egész egyszerűen azért mert nem volt :)))
("csúnya" voltam..)

Anyu egy zsarnok volt. Már amennyit akkor én tapasztaltam belőle.
A kisgyerekeket imádta mondjuk. Mi is jóban voltunk vele, tesómékkal, mielőtt nem kezdtünk nővé-férfivá érni.
Valahol nagyon erős anyai ösztönei voltak, olyan igazi hold-nőiség. Ezt csak nagyon a mélyben lehetett érezni általában, amúgy.... valami nagyon nem volt rendben az önképe körül (sem).
Amennyi nekem hirtelen most beugrik... korlátozások jobbról-balról, ő az alfanőstény, senki más nem lehet nő, uralkodik, övé a ház, övé a kenyér, azt csinálod amit mondok amíg itt laksz.
(Erre persze egy lázadónak mi a válasza? -Akkor elmegyek. Érdekes módon azt nem engedte. ezek után már lényegtelen mi jó és mi rossz, minden rossz.)

Apu... nos ő a gyengekezű férfi mintapéldánya volt. Utáltam ezért. Én férfiasabb jegyeket mutattam viselkedésben mint ő. Sokszor szükség is volt rá..
Valahol még nagyon kisgyerek volt, örült hogy van egy "Anya", és igyekezett mindig szót fogadni anyának.
Persze az igazsághoz hozzátartozik... sosem volt igazi anyja. Bennthagyták a kórházban születésekor, az árvaházból szedték ki a nagynénik. (másnéven Múmiák... nem túl kedvesek.)

Öcsémmel már egész kicsi korunktól kezdve világnézeti kérdéseket beszéltünk meg :)
Két vízöntő ha összejön ;))
Kiskorunkban nem voltunk túl jóban, ő azért mert nem tudta még mi a helyzet, én meg azért, mert anyu folyton mesterséges, feszült helyzeteket generált, közben azt szagolgathatta, épp milyen érzést sikerült belőlem kisajtolni.
És ha tetszett neki az illat, élvezettel szívta be.

Meg mindig a legutoljára érkezett kis jövevény volt a legfontosabb. Roppant igazságtalannak tartottam.
Nem mondom kell neki a figyelem, ezt el is tudtam fogadni, de ha már olyan mesterkélten imádjuk, agyongügyögjük az új picikét, a többieket meg kizárjuk, csak mert nem friss hús már, hát... csúnya játszma és lelketlen dolognak tartom.
Először apu esett ki a cukorpixisből aztán én, öcsém, és végül a pici Hugi is, mivel megjött a család legújabb tagja, a KUTYA. Artúr édes és szeretnivaló kis jószág volt a tömpe orrával, lelkes modorával, ő volt aki mindig örült mindenkinek aki hazajött. Kiflizett, csóvált és a többi :)
Azért nem volt hülye, csak kutya, észrevette a szerepeket a családban, néha picit megzavarodott ugyan, de nem volt rest kihasználni kivételezett helyzetét.
Mikor Anyu sorra csalódott mindenkiben, akkor a kutya lett az "utolsó mentsvára" aki még őszinte, és aki még törődik vele.

Igazából ha belegondolok jó emlékem alig van.... mert még ami jó is lenne, valamiért mindig bele kellett rondítani. És az befeketíti az egészet.
Hogy miért is írtam ezt le?
Nem tudom. Talán tisztulok most ettől is.
Anyu rögeszméjének az erejét, és félelmét a szembenézéssel jól mutatja az is, hogy miután az egyik gyereke lelépett, mert nem bírta, a másik kettő aput választotta, elvesztette - valamennyire - a családját, még mindig tartotta magát a régi játékokhoz.
Remélem már megváltozott, én hiszek benne. De neki is kell hinni, és akarni.
Mert szép lassan mindent elveszít ami valaha számított neki.
(az ő valóságában... mert mi azért figyeljük távolról, és ha segítséget kérne, nem haboznánk)

Bennem már nincs harag, semmilyen rossz érzés se ő se apu felé.
Ám a távolság gyógyító erejét már sokan dicsérték, és most is bevált.

Amúgyis mindig éreztem, csak úgy tudok segíteni másoknak ha magam rendbeteszem. Szerettem volna mindig sok pénzt, kényelmes házat, javakat, azért hogy tudjak miből adni.
:) Persze főként anyagi dolgokra koncentráltam, az érzelmi dolgaim kibogozásához még nem tudtam erőt gyűjteni.
Mindig szerettem volna úgy érezni hogy nagy hatalom összpontosul a kezemben, amivel aztán igazságosan bánok.
(néha örülök így visszagondolva hogy nem volt ekkora hatalmam :)))
Arra ugyanis meg kell érni.

Visszatérve a csúnya vagyok témához.
Amennyire anno elnyomtam magam, annál zabolátlanabbul kerestem az élményeket mostanában.
Úgy érzem talán kezd beállni egy középvonalra az önképem, a hitem magamban és az erőmben.
Azt hiszem komolyodni nem fogok sokat, engem mindig rá lehet venni valami hülyeségre ;)
Vagy a legvadabb dologra a vidámparkban.
(szex a hullmvasúton? XD - csak vicceltem)
Emellett vannak dolgok amiken nem tudok változtatni. Belső dolgok.
Ezeket nem érzem úgy hogy részleteznem kéne most, de olyan mintha valamiket őriznék mélyen belül...
Abszolút fogalmakat, értékeket, ami ugyan elfogadja az ellentétpárok létezését itt a Földön de mégis fölöttük áll.
Rugalmas de mégis elszakíthatatlan, és bárki kénye-kedve szerint nem alakítható, nem itteni törvények ezek.
Mindent áthatnak, nem csak bennem van ilyen - természetesen :)).
De mégis úgy érzem valami kiemelt dolgom van vagy volt(?) velük.

Azt hiszem kicsit túlírtam magam :))
Végülis nem baj. Ezért van a blog. Én pedig ilyen vagyok.

Újból Neked

Ez olyan gyönyörű, muszáj megosztanom Veled, Tomi!!!!
(L)
(és persze azokkal akiket szintén megérint)
Istenem, egyszer ezt el kell énekelnem!!

http://www.youtube.com/watch?v=ft79ruh3G2o

*
Sarah Brightman: Nincs hozzád fogható

(vers)

És mi ugyanúgy - ha nem is lesz gyengéd és kedves
Ami élettől, türelemtől, fájdalomtól független
Ami áldástól is az, és sosem tudhatjuk mikor lelünk rá
Hogy is lehetne hát elég életből és szeretetből?
.................
(ének)

Szemeidben ott vannak titkaim, miket soha nem mutattam Neked
A szívem mélyén érzem, mindig is ismertelek
Karjaidban olyan biztonságban vagyok amilyet még nem éreztem
Te vagy az akire mindig vártam, nincs senki Hozzád fogható

Olyan biztos mint a napfelkelte, olyan tiszta mint az ima
Te formálsz reményt a ritka levegőből
Minden álom amit száműztem, valósággá válhat
Hiszek a csodákban -nincs Hozzád fogható


*

Érzelmi befogadás, napforduló

:) hát igen...

.....És itt fogok ülni melletted, amíg itt vagy a folyónál. És ha lefekszel, a házad előtt fogok aludni. És ha elutazol messzire, oda is utánad megyek. Egészen addig követlek, amíg te magad el nem küldesz. Akkor elmegyek. De akkor is szeretni foglak életem végéig.

Paulo Coelho


A szenvedésről

Mindannyian mondtunk már zokogva ilyesmit:
nem éri meg, hogy ennyit szenvedjek ezért a szerelemért.
Szenvedünk, mert úgy érezzük, hogy többet adunk, mint amennyit kapunk.
Szenvedünk, mert nem ismerik fel a szeretetünk súlyát.
Szenvedünk mert nem tudjuk a másikkal elfogadtatni a szabályainkat.
Mindig találunk valamit, ami miatt szenvedhetünk, holott valójában nincs okunk a szenvedni: mert a szeretetben rejlik a növekedésünk magva.
Aki szeret, az legyőzi az egész világot, és nem fél, hogy elveszít valamit.
Az igazi szeretet a teljes odaadás aktusa.



-Paulo Coelho-



Eutanázia

Tegnap este a feleségemmel üldögéltünk a nappaliban. Azt mondtam neki:

Nem akarok vegetatív állapotban élni, amikor valamilyen géptől meg palackból csordogáló folyadéktól függ az életem. Ha ilyenre kerül a sor, húzd ki a dugót.

Felállt, kihúzta a tévét, és kidobta a sörömet.

XDDDDD

Mysterious ways

Úgy döntöttem fordítok megint:)


Az áldozat:
u2 - Mysterious ways (vagyis Rejtélyes utak)

Johnny sétál egyet
Nővéreddel, a Holdban
Engedd be sápadt fényét
Hogy megtöltse a szobád
Föld alatt éltél idáig
Konzervből ettél
Elszaladtál az elől
amit nem értettél
Nézd

Ő elenged
Te lesiklasz
De ott lesz majd
Amikor földet érsz

Ez jól van így, jól van így, jó így
Ő rejtélyes utakon mozog
Ez jól van így, jól van így, jó így
Rejtélyes utakon jár


Johnny elmerül
Nővéreddel az esőben
Hagyd beszélni olyan dolgokról
Amiket nem tudsz megmagyarázni
Az érintés gyógyítás
A bántás rablás
Ha meg akarod csókolni az eget
Jobb ha megtanulsz térdelni
A térdeden, fiú

Ő az út - Ő váltja az irányt
Látja a férfit a gyerekben.
Igen..

Ez jól van így, jól van így, jó így
Ő rejtélyes utakon mozog
Ez jól van így, jól van így, jó így
Rejtélyes utakon jár :I

Felemeli a napjaimat, kivilágítja az éjszakákat
Szerelem

Egy nap mikor majd nézel... vissza
Meglátod azt ..... ahol
Fogva tartottak ... hogy
e szerelem által..... közben
Ott állhattál volna
A pillanatnak élhettél volna
Követve az érzést

Refrén
sokszor :)

Körforgás - szép történet

"Egyik reggel egy paraszt dörömbölt a kolostor kapuján. Amikor a kapus barát kinyitotta a kaput, a paraszt átnyújtott neki egy pompás szőlőfürtöt. "Drága kapus barát, ez itt szőlőm legszebb fürtje, azért jöttem hogy elhozzam ajándékba".
"Köszönöm! Máris viszem az apátnak, aki biztosan nagyon fog neki örülni".
"Nem! én neked hoztam"
"Nekem? Én nem érdemlem meg a természet ily gyönyörű ajándékát."
"Amikor kopogtattam, te mindig ajtót nyitottál nekem. Amikor segítségre szorultam, mert a szárazság tönkretette a termést, mindennap adtál egy darab kenyeret és egy pohár bort. Azt akarom hogy ez a fürt szőlő neked is adjon valamit a nap szeretetéből, az eső szépségéből és Isten csodájából."
A kapus barát letette maga elé a fürtöt és egész délelőtt csodálta: valóban nagyon szép volt. Éppen ezért úgy döntött, hogy átadja az apátnak aki mindig bölcs szavakkal biztatta. Az apát is nagyon örült a szőlőnek, de eszébe jutott hogy van a kolostorban egy beteg barát, és azt gondolta: "Neki adom a szőlőt. Talán megajándékozza őt egy kis vidámsággal."
De a szőlő nem maradt sokáig a beteg barát szobájában, mert ő is elgondolkodott:
"A szakács barát gondoskodik rólam, mindig a legjobb ételt adja nekem. Biztos vagyok benne, hogy ez a szőlőfürt majd boldoggá teszi".
És amikor a szakács barát belépett hozzá az ebéddel, átadta neki a szőlőt.
"Ez a tiéd. Mivel te mindennapi kapcsolatban vagy a természet ajándékaival, te tudni fogod, mit kezdj Istennek ezzel a csodálatos művével."
A szakács barátot elkápráztatta a fürt szépsége, meg is mutatta segédjének, milyen tökéletes szőlőt kapott. Olyan tökéleteset, hogy senki sem értékelhette volna jobban, mint a sekrestyés barát, aki az oltáriszentséget őrzi, és akit a kolostorban sokan szentnek tartottak.
Aztán a sekrestyés barát odaajándékozta a szőlőt a legfiatalabb novíciusnak, hogy az megértse, hogy a teremetés benne rejlik a legapróbb részletekben is.
Amikor a novícius barát megkapta, szíve megtelt Isten dicsőségével, mert még soha nem látott ilyen szép fürtöt.
És eszébe jutott az a nap, amikor először lépett a kolostorba, és eszébe jutott az az ember, aki akkor ajtót nyitott neki. Ez tette lehetővé hogy egy olyan közösség tagjává válhasson, amely tudja értékelni a csodákat. Így nem sokkal naplemente előtt, elvitte a szőlőt a kapus barátnak.
"Edd meg és teljen benne örömöd. Hiszen te időd nagy részét itt töltöd egyedül, ez a szőlő jót fog tenni neked".
A kapus barát pedig megértette, hogy ezt az ajándékot valóban neki szánták, minden egyes szőlőszemet hosszan ízlelgetett, és boldogan aludt el.
Ily módon bezárult a kör, a boldogság és az öröm köre, amely mindig körülöleli azt, aki kapcsolatban áll a Szeretet Energiájával."

(Paulo Coelho: A zahir)

2010. június 13., vasárnap

Sööööör

ahhhh van isten!!
végre hazaértem.
ma próbán voltam, ami jó volt csak nagyon rövid :( picit fel is rántottam a moslékot rajta...
gondoltam lenyugszom a Városligetben, úgyhogy ott mászkáltam, találtam Huginak egy tanulóbérletet ami még július 4-ig jó, és Öcsnek egy négylevelű lóherét, érettségire. ;))
Valami borfesztivál volt a ligetben, és egy naggggyon jópofa együttes lépett fel mikor odaértem, négy vagy öt srác, és poénkodtak meg énekeltek, nagyon ügyik voltak :)
Úgy imádom a fesztiválokat!:) Bár szomorú is voltam egyúttal mert nem tudtam megosztani most senkivel.
Gondoltam veszek egy cső kukit, de 400 ft-volt, úgyhogy úgy döntöttem ezt nem nekem találták ki.
Akkor majd inkább főzök itthon :)
Amúgy valami nem stimmel velem mostanában, a CBA felé menet is csúnyának éreztem magam és kövérnek(!) a magam 64 kilójával...
Egész végig pasikat nézegettem, hátha... de nem... na mindegy nem adom fel attól még.
Megint nagy ellenerők csapnak össze bennem, mint már annyiszor, miért nem lehetek olyan mint sokan, nyugis, egy szinten maradós, mindig harmonikus?
Néha annyira irigylem őket. Na mindegy.
Legalább véééégre, vééééégre, hazaértem, és ahhh, beleittam a jéghideg sörömbe :DDDD
Most ebben az állapotban élvezkedek, ez a nap csúcspontja :DDD

Szárnyalás újra

Most táncoltam.... szárnnyal :)
Már nagyon régen vettem elő...
ennyire már régen volt jó táncolni.... nem kicsit lett melegem közben :)
Fantasztikus energiák jöttek közben, úgy érzem ez a kedvenc hastánc-kellékem.