2010. május 22., szombat

Álom

Hatalmas könyvesbolt vagy mi, talán könyvtár inkább, ahol vagyok, 3 könyvet szeretnék kilopni, és minden melót elvállalok hogy bennt lehessek a könyvek között.
Falat festek meg pakolászom, végül megtalálom azt a hármat ami kell, beteszem a kosárba, csak az a gond, hogy van csipogós fal a kijáratnál és nem merem átvinni ezért filózom mit csináljak és közben úgy teszek mintha hezitálnék hogy vegyem-e vagy sem.
az a gond hogy pénzem nincs rá, (nem is biztos hogy pénzzel kéne fizetni... ezt nem tudom), végül úgymarad az álom hogy még mindig hezitálok ki merjem-e vinni.


Csapatosan megyünk szállásért Zita házába( vagyis hasonló helyre), jönnek tesómék, Ádi, Évi, én és még sokan, de nem mindenkire emléxem.
Évi örül az esőnek, rohangál össze-vissza :D
Beinvitálnak egy szobába, a földön kell aludni, kapunk takarót.
Ádi fekszik mellettem, fázik, odaadom a fele takarómat neki, de mondja nem akarja hogy nekem ne maradjon úgyhogy inkább kérjünk attól aki bevezetett.
De nem kapunk, egy nagydarab néger fickóval találkoztunk eddig, bejön ugyan de csak behoz egy táskát, odaböki hogy ebből lesz holnap a teszt, és kimegy.
Keresek takarót, végülis találok, azzal betakarom, kérdezem jó-e mondja igen.
Elalszunk.
Másnap tényleg van valami teszt, 2 fordulót megcsinálunk de nem emlékszem mik voltak azok..
Könyvekről volt szó valamiképp...

Tomnak mesélem hogy valamit nem tudok még megcsinálni, már nem tudom mi volt az, azt mondja csukjam be a szemem és gondoljam azt hogy "föld".
Mert ha megerősödik a kapcsolatom a földdel akkor menni fog. Amikor kipróbálom azonnal megy, csak tudatosítani kellett..

2010. május 21., péntek

T. :)

Free-day

egész hamar lement ma az óra :)
kitöltöttünk egy pár személyiségtesztet, meg gagyi íráselemzőt is, van a csoportban egy grafológus, hát szegény nagyon kikészült a végére :D azt mondta hallgatni se bírja amit "jellemzés" címén mond a könyv a teszt megoldásánál.
Ma valahogy tök harmonikus volt minden. tegnap nem voltam ennyire jól, talán a napocskának is köszönhető :)
Tegnap az egyik csoporttársam látta hogy valami gubanc van és mondta, feltűnt neki hogy most nem ragyogok :)))
Ma viszont még a tanárnő se volt olyan unszimpi mint tegnap.
Ez mondjuk lehet köszönhető volt hogy a 17-es teremben voltunk újra, amit szeretek, levegős, tág.
A 18-as ahol voltunk tegnap-tegnapelőtt borzalmas szűk, levegőtlen. Ráadásul kívül ültem, és a nő folyton belemászott az aurámba, ahogy magyarázott. Megállt a padomnál, és szinte a székem mögé jött be, én meg egyre antiszociálisabbá váltam, és húzódtam arrébb, sztem a mellettem ülő Károly először nem tudta mi a gond, aztán valószínűleg rájött..
De ma minden királynő volt :))

Na kipróbáltam az illóolajos öblítést. Úgy döntöttem kókusz illatú ruhákat szeretnék úgyhogy azt használtam. Csak vizesen nem érződik hogy lenne bármilyen illata a víznek, úgyhogy csak csöpögtettem bele az olajat, már sztem a fél üveggel beleöntöttem, mert mikor megszáradtak a rucik, az egész lakás kókuszillatú lett :D

Tegnapelőtt még ugye esős idő volt, felvettem egy régi cipőmet, amit még Anyu adott anno. Sose hordtam, de bőr és nem ázik be, hát gondoltam kipróbálom.
Komolyan tiszta spanyolcsizma volt. :-S
Olyan szinten szétszorította a lábam, felvételkor nem éreztem, de egy pár óra után igen.
Most meg nem kicsit fáj a lábfejem, és néhol ki is áll valami pukli, mintha a cipő átrendezte volna a pici csontokat amik ott vannak...
Totál morbid.
Ha rosszul lépek eléggé belenyilall. Mindegy, majd meggyógyul :)
Hívott Zsolti, megyünk vasárnap próbaterembe VÉGRE VÉGRE VÉÉÉGREEEEEE!!!! :D
És jön mindenki, nagyon-nagyon várom már!!!!
Nemsokára indulok Csabihoz, mert szegénykém megfázott, remélem fel tudom dobni picit :)))

2010. május 20., csütörtök

One day i'll fly away..

Bolondságok

...budai repülő kuka kényszerleszállást hajtott végre egy kerítésen :D
néhány zacskónyi utas súlyosan megsebesült, de a többség megúszta.



...és íme a szárnyas égiek kegyeltje :D
madarak és nem angyalok potyogtatták tele ezt a pórul járt automobilt.
előtte,utána,mellette madárkaki - mentes övezet.
biztos karma... :D




enyhén groteszk pozíció, nem kellett volna annyit nyújtanom...hihi.
igazából drága Húgom az ölemben fekve szeretné demonstrálni hogy a feneke és a fejem között lélektársi kapcsolat lehet, de valahogy nem sikerült :D



2010. május 19., szerda

ma

Picit elfáradtam.
Nem szoktam én hozzá a minden nap 6-kor keléshez :)
Ma kommunikációs tréning óra volt. Piszok jót nevettem magamban mikor sétáltam szünetben az utcán, hogy tiszta jó, kommunikációs tréningen vagyok és szóltam vagy kétszer 4 óra alatt XD
Főként a tanárnő beszél. Úgy tűnik neki van tréning :D
Amúgy a csapat nagyon jó! Iszonyú jófejek :) Én vagyok a legfiatalabb azt hiszem..
És vannak morgósok meg okosok, meg minden de valahogy mégis jó így.
A tanár amúgy azt hiszem nemigazán csíp engem. Valahogy mindig kihagy, nem oszt papírt, úgy kell szólni a mellettem ülő Károlynak :), hogy én nem kaptam.
Aztán ki tudja lehet paranoid vagyok.
ja volt még egy vicces beszólás, amkor a kézfogásról volt szó még tegnap.
Ne fogjunk kezet túl keményen, de úgy se mint a "fonnyadt hal ami beleáll a tejfölbe" XDDDD
Ééés ittam folyékony tiramisut :) eddig mint süti ismertem, most meg lé-ben meg is ihattam.
Holnap a mogyorós-csokit próbálom ki. Jó kis kávéautomatájuk van.
Tök jókat tudok beszélgetni viszont szünetben a többiekkel. Eddig ez se nagyon ment.
Pontosabban soha nem ment. Nikike mindig különc volt, Nikike elmászkált egyedül, Nikike nem vegyült senkivel.
Nikike félt hogy rosszat mond, vagy nem fogadják be.
De mostmár nem. Nagyon érdekes az is ahogy kirajzolódnak a családi hátterek, annak a leképeződései a személyiségben, a megnyilvánulásokban.
És mennyivel jobb mindenfajta ítélkezés nélkül figyelni másokat.
Sokkal több mindent lehet megtudni. :)
Ahogy azt is megtudtam hogy a "Nem vénnek való vidék"-ben az az őrült aki királyul játszik, a gyilkos, igazából egy tuti pszichopata.
Szóval ha valakit érdekel egy igazi pszichopata lélektana, és hogy mik a jellemzői a film faszán bemutatja. :P Tényleg nagyon parás a csávó.
Na jó ezt most elvicceltem, de mindenesetre érdemes megnézni.

2010. május 18., kedd

Őszintén, őrülten, legbelülről

Orkán

Elegem van.
Kinnt ülök egy játszótéren, ahol régen én is játszottam, mikor kicsi voltam..
Nem kicsit vagyok viszont szomorú, és fáradt.
Úgy érzem nem tudok pihenni valami miatt.
Mostanában alig veszem észre a kedvességet, a jót, és igazából nincs erőm most el-ezózni hogy miért.
Most elmenekültem otthonról is.
Bezárva, fojtogatva éreztem magam.

Idefelé elméláztam azon, hogy felvágom az ereimet. No nem keresztbe, hosszában.
Szép lassan kifolyna a vérem, senkinek se szólnék...
aztán elképzeltem... hogy utoljára látom a fákat, a zöldet, egy doktor nevét az ajtaján lévő táblán ami mellett elmentem. Összeérintettem az ujjaim. Puha volt.
Hirtelen mindent élesebben láttam, és eszembe jutott mennyire örült Jake Sully az AVATAR-ból, hogy van lába... és én is éreztem a Földet.
Megsajnáltam magam.. furán hangzik..
Én ezt az érző csodálatos lényt el akartam pusztítani.
Micsoda fájdalom kell ahhoz hogy meg is tegyük.. és milyen nagy lehet a kétségbeesés az utolsó pillanatokban mikor már mindent visszacsinálnánk, de már túl késő.

tudom mindig minden lecke, és engem tükröz, de most pihennék, és nem akarom elemezni magam.
A gyerekek elevenek, tele vannak energiával.
Egyszerűen nem rejtőzhetünk folyton amögé hogy csak játszani kell. Azt is, sőt, de egy felnőtt embernek már felelősséget is kell vállalnia magáért és az életéért.
Valahogy ennek a kettőnek az egysége lenne a megoldás.
Megértőbbnek kellene lennem magammal.
Túl sokat várok, hajtom magam már megint.
Igazából nagyon is kedvemre való ez a viharos idő. Passzol a lelkiállapotomhoz.
Észrevettem nyugalomban, csendben, kinnt, hogy a rendszer hiányzik az életemből.
Igaz hogy most per pilla magánszférám sem nagyon van, de kezdem megszokni, hiszen most ezt hozta az élet.
Az igazi "művészet" úgy rendet tartani az életben hogy mégsem én irányítok.
Hanem egy nálam nagyobb világerőnek tárom ki az ablakot..
Csak valahol mániám még mindig az irányítás, főként a saját életemben ugyan, de akkoris.

Azt érzem, piszkosul érdekes, ha valamit felfedezek magamban, olyat ami javításra szorul, van 1 hang ami kapva kap az alkalmon, és a bevallás utáni vélt gyengeségemkor elkezdi szítani a bűntudatot, és az értéktelenség -érzést.
Azt hiszem jobban odafigyelek ezután magamra.
A hangra pedig egyáltalán nem. Ugyanis okoskodni könnyű, meg más hibáján lovagolni (vagy épp a sajátunkon) pont akkor mikor bevallja, az úgymond sebezhető pillanatában.

Istenem, micsoda szél van! Wow. Orkános.
Megint hiányzik valami, élvezem a nagy szelet, el is utaznék vele idegen tájakra.
Persze lehet ez is menekülés. De nem érdekel.
Az érzéseket tisztelni kell!
Úgy érzem ez a felforgató szél. Elfúj, kifúj mindent amit már nem vihetünk tovább.
Addig rángat, tép amíg el nem engedjük a poggyászt amit el kell mint a Hazatérésben...
Én valahogy erős haragot érzek, ezzel kapcsolatban. Dühöt, türelmetlenséget, elégedetlenséget.
Meginogtam, tényleg énekesnő vagyok-e, tényleg kellene valakinek az amit én tudok adni?
:)
Ez mindig olyan önző-birtokló érzés. Az energia, a test amit kapunk kölcsönbe van, semmi sem az enyém.
Semmi.
Mégis a gyakorlatban valahogy olyan nehéz sokszor ezt így látni.
Ám ha a tulajdonomnak tekintem a testemet és az adottságaimat, akkor sokkal inkább hajszolom "ütöm-vágom" magam és elégedetlenkedek. Megtehetem hiszen az "enyém".
Pedig nem az.
Egészen más perspektíva, érdemes kipróbálni...

Már sokat letettem a bazi bőröndből, mégis van még.
Bezzeg a rigónak nincsenek kétségei. Pofátlanul(vagy csőrtelenül) itt csivitel mellettem. :)))
Nem parázik, csak énekel.
Én is lehetek rigó.
Ha megtalálom a szabadságot az anyag világában is, magában az anyagban, az lesz az igazi.
Eddig börtönnek éreztem és inkább foglalkoztam bármi mással cask ezzel ne kelljen.
A szabadságot és univerzális rendet összeszőjük az anyagban, az lesz csak az igazi felszabadulás!
Nem lehet úgy alkotni ha rabigának látjuk az anyagot.
Korlátozó tényezőnek ami akadályoz, folyton útban van. Határokat szab.
Ezt is siettetném, hogy ne lássam annak.
Pedig nem lehet. Az megint csak túlzott elvárás semmi egyéb.
Mennyi rossz berögződés van az anyagi világgal kapcsolatban!
Hát fújja el ez az erős szél, tisztítsa ki, csavarja törje le a nem odavaló vadhajtásokat bennem, ahogy lecsavarja a fákról is a gyenge ágakat!

Szenv-Ede

http://www.youtube.com/watch?v=em328ua_Lo8

Nem hiszek a fájdalomban, hogy muszáj elviselnünk és nem választhatunk.
Ezentúl mindig úgy fogok ránézni, ha még szembetalálkozom vele, mint egy jelzésre, hogy valahol elakadtam, valamit nem akarok elfogadni.
Vajon miért kell sokunknak még mindig a szenvedés? Miért hisszük hogy nekünk csak ez jár, mást nem érdemlünk meg és lemondunk az álmainkról, a hitről önmagunkban, mindenről csak szenvedhessünk. Ürügyet mindig lehet találni.
Hihetetlen kreatívak vagyunk ha erről van szó.

Vannak blokkok amiket építettünk, megismerjük feltárjuk belsőnk rejtett zugait, ez fájhat nem kicsit, tudom.
Mégis úgy érzem mostanában amilyen energiák vannak, megtámogatják jócskán hogy lehessen választani.
A boldog élet mindenkinek jár, kivétel nélkül.
Ebben tudok hinni, jó érzéssel tölt el, tehát ez a helyes út.
A reménytelenségnek és fájdalmas áldozatnak lejárt már az ideje.
Volt részünk benne elégszer.

És ahogy Mary J. Blige mondja, NEM KELL TÖBB DRÁMA!


2010. május 17., hétfő

A 17-i hétre

A Vénusz üzenete, felvállalás, termékenység, az elindított teremtés anyagban való megnyilvánulása, művészetek, alkotás, szerelem.
Jöhet. :)

http://www.csillagtitkok.eoldal.hu/oldal/az-anyafold-ereje

http://csillagmag.hu/napi-csillaguzenetek/uranusz-3/

2010. május 16., vasárnap

FÁJDALOM NEM AZÉRT VAN,

hogy szomorúvá tegyen, ne feledd. Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek... A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen - mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket. Egyébként nem ébrednek fel.
Amikor az élet zökkenőmentes, akkor kit érdekel? Akkor ki törődik az éberséggel? Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség. Amikor a szerelmed elhagy... azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy... Annyira szereted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most hirtelen nincs többé veled. Magányosságod sírásában... ott a lehetőség, ha jól használod, tudatossá tesz. A nyíl hegye fájdalmasan éget - használd fel. A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy tudatosabbá válj! És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik.


Osho

Ha fáj az nem szerelem c. könyvből

"Az életnek akkor van értelme, ha szeretünk; nélküle darabjaira hull minden. A szeretet vonzó. Ha szeretünk, akkor nagy dolgokat vonzunk magunkhoz. A szeretet maga a mennyország; mégis, sokan megjárjuk a poklok mélyét, hogy a szeretetet elérjük. A szeretetet keresve számtalanszor megbotlottunk és elbuktunk. Fáradtan, megtörten és legyőzötten, egyedül vonszoljuk magunkat tovább. Az éj leszáll, a fény kihuny. Aludni térünk. Álmaink sötétek és félelmetesek. Azt álmodjuk, hogy "szeretni fájdalmas" és hogy "a szerelem mulandó". Azt álmodjuk, hogy "a szerelem kegyetlen". Azt álmodjuk, hogy "szerelembe esünk" és "vesztesek vagyunk a szerelemben". Még azt is álmodjuk, hogy nem fogunk újra szeretni.

Ébredjünk fel! Ne tévesszük össze a szeretetet a félelemmel. Hiszen a szeretet csak szerethet, nem fájhat. Ha fáj, az nem szeretet. Csak a félelem fájhat, hogy nem szeretnek minket. Csak az fájhat, ha ellenállunk a szeretetnek. "
/Chuck Spezzano/




Áprily Lajos: Az én csodám

Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.

Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.

Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.

Fáradt pilládat megérinteném,
s gyötört szemedből megszöknék a rém.

Takarodnának gondok és romok,
menekülnének régi démonok.

Megölelném a kín-örvény felett
maga-mélyébe szédült lelkedet.

Csodatevésem sűrü delejét
pazarló kézzel önteném feléd.

S ha kelnél s néznél álmélkodva rám,
fejed a Nap felé fordítanám,

Fényes szemeddel csúcs ragyogna szembe -
S én visszahullnék ember-életembe.