2010. július 9., péntek

a régi foci szépségei.. :)

halálra nevettem magam :D


video

Focijós polip :DDD


http://www.nemzetisport.hu/vb_sztorik/josolt-a-polip-a-spanyoloke-a-paul-pozicio-2036372/

Viccek a la Hugi

Az aranyhal elmegy szabira két hétre.
Megkéri a cápát hogy távollétében helyettesítse.
Azt mondja neki: - Figyelj, cápa! Találkozol egy emberrel, megmondod neki hogy hármat kívánhat és teljesíted. Egyszerű, nem?
Mire a cápa: - Aha....
Aranyhal két hétig dizsizik a Bahamákon, visszajön a melóba, megkérdezi a cápát:
-Na, te cápa, találkoztál emberrel?
-Aha... kifogott egy halász.
-Téged?!
-Aha...
-És teljesítetted a kívánságát?
-Mondhatni....
-Na mit kívánt?
-Hát... azt akarta, hogy érjen földig a f***a.
-És hogy teljesítetted?
-Hát.... leharaptam mindkét lábát.
:DDDD

Kisgyerek odamegy az apjához, megkérdezi tőle:
-Apa, apa, mi az a kupleráj?
Az apa szeme kikerekedik, és azt válaszolja:
-Hát.... ööö... kisfiam.... tudod az az a hely ahol szeretetet lehet venni.
Kisfiú elmegy a kuplerájba, odaad egy ötforintost a mádámnak, és azt mondja:
-csókolom, szeretnék szeretetet venni!
A mádám megsajnálja, behívja palacsintázni.
Másnap a kisfiú meséli az apjának:
-Apa, apa, vettem szeretetet a kuplerájban, képzeld!
Az apa szeme mégjobban kikerekedik...
-Mit csináltál???
Mire a kisfiú:
-Hát hárommal még csak elboldogultam, de a negyediket csak szétterítettem és jól kinyaltam!

:DDDD

Szabadságunkban áll

....
-Hát persze. De végre megértetted amit akartam és ez a lényeg.
-Mit értettem meg?
-Richard amikor úgy bevadultál a vámpírommal szemben, azt tetted amit akartál, habár tudtad hogy amit tenni fogsz, valaki másnak árthat.
Meg is mondta neked hogy neki ártani fog, ha...
-De hát a véremet akarta szívni!!!
-Pontosan ezt tesszük mindenkivel, amikor azt mondjuk nekik, hogy ha nem hajlandók a mi szájízünk szerint élni, azzal ártanak nekünk.

Hosszú időn át nem szólaltam meg, töprengtem. Mindig úgy tartottam, hogy mindent megtehetünk, amit akarunk, ha ezzel nem ártunk másoknak, és erről most bebizonyosodott, hogy nem helytálló. Itt valami nem jön össze.
-azért töröd a fejed - szólalt meg végül a tag -, mert egy általánosan elfogadott mondásról kiderült, hogy használhatatlan.
A mondás lényege: ártani valaki másnak.
De legyen szó bármiről, mi magunk választunk, úgy fogjuk-e fel, hogy árt nekünk, vagy sem.
Mi döntjük el. Senki más.
Azt mondta neked a vámpírom, hogy ha nem hagyod, az neki árt?
Ez az ő választása, ő döntött így.
Hogy mit fogsz tenni, az a Te döntésed lesz, választhatsz, adsz neki a véredből; figyelmen kívül hagyod a kérését; megkötözöd;kihegyezett faággal döföd át a szívét.
Ha nem tetszik neki a faág, szabadságában áll ellenállni neked, amilyen módon csak tetszik neki.
És így megy ez tovább, tovább, egyre újabb választások, döntések követik egymást.
-Hát, ha így fogjuk fel...
-Figyelj - mondta a tag-, fontos.
Mindannyiunknak. Szabadságában áll. Azt tenni. Amit akarunk.

(Richard Bach-Illúziók)

Hét tenger

video

egy régi-régi kedvencem...
olyan szép... olyan tiszta... mint a nagy vizek.

Elgondolkodtam...

Sokszor védekezünk úgy hogy azt mondjuk valaki más csinál velünk valamit, ami nekünk rossz.
Negatív energiákat küld, bánt, zsarol, fogva tart, megaláz, elnyom, és sorolhatnám.
Vajon ha igaz az, hogy ahogy fennt úgy lennt, és ahogy bennt úgy kinnt...
Ha mind Egyek vagyunk....
...akkor igazából ki az aki rosszat akar nekem? Ki az aki büntet, aki kényszerít?
Ki akarna bántani, ki küld felém "negatív rezgéseket"?
Ha valakinek baja van önmagával és rajtam akarná levezetni... vajon miért pont rajtam?
Többmilliárdan élünk a Földön.
Mi alapján dönt úgy, hogy pont én kellek neki?
Talán én hívtam őt be.
Meg van benne a potencia hogy eljátssza azt amit én tennék magammal. Beindul a mélylelki folyamat, ám a felelősséget sokszor elhárítjuk. Mindig más a szenvedéseink okozója.
A negatív élmények, érzések oka nem a külvilágban keresendő, hanem magunkban.
Hasonló hasonlót vonz, mondják.
Akkor vajon ki bánt kit?

2010. július 8., csütörtök

Bye bye baby!

video

Mélységi kutatás


Izi írása nem kis indulatot keltett bennem.
A szeressem a szüleimet rendben van. Szeretem, tényleg. Minden gyarlóságuk és tudatlanságuk ellenére.
De mi a helyzet a tisztelettel?

Aput sokkal könnyebb tisztelnem. Mármint a francia Aput... a vér szerintit.
Sokban hasonlítunk :) Apja lánya vagyok úgy tűnik.
Az egyenes, erős, határozott, intelligens férfiakat mindig tudtam tisztelni, felnéztem rájuk.
Ez alól kivétel nevelő Apu, aki bár iszik és néha felelőtlenebb mint egy óvodás, mégis a feltétel nélküli szeretet mintaképe, ezért tisztelem őt is.

Na de Anyám.... ő más tészta. Írtam már róla, nem ismétlem magam.
Ha jó dolgokra kéne gondolnom nem jut eszembe semmi vele kapcsolatban. :(
talán egy-két apró momentum.... nagyon apró.
Utáltam a családunkat, utáltam (talán... valahol még most is utálom) a családot mint életformát, számomra mindig a muszáj, a kényszer melegágya volt, és fogságot jelentett.
Azért haraptam most rá erre a szülő tisztelete-témára, mert akkora ellenállásba ütköztem magamban, hogy gyanús lett.
Itt valami nem stimmel. Igyekszem a mélyére hatolni.
Valószínűleg karma miatt kerültünk össze, mint ahogy ez a családok 90%-ára jellemző.
Ha egységesen nézem, valószínűleg tényleg hozhattam, hozhattunk olyan karmát, amit - nincs mese - le kellett dolgozni.
Azért írtam a többes számot, mert hárman vagyunk testvérek, lelkileg elég közel.
Mindhármunknak hatalmas lelki ereje van.
Fantasztikus figyelni hogy Öcsémék szinte teljesen megbocsátottak Anyunak.... vagyis... otthagyják ha a régi nótát kezdi megint, de érdeklődnek később hogy van, felhívják stb.
Én viszont.... nem bírom megbocsátani hogy pl. pár hónapja meg akarta ütni Öcsémet.
Nem is adtam meg neki az új számomat. Azóta nem is beszélek vele.
Ahelyett hogy adna, mindig elvesz.
Nem bízom benne, már szerintem a hasában sem bíztam, mikor elkeseredésében le akart szúrni....Laci Apu fogta le.
(Tamás apu, a nagy szerelme disszidált, mert a szülei nem fogadták el Anyut... és így engem sem.)
Közvetve engem hibáztathatott azért mert Apu kiugrott a kényes helyzetből.
Így le akart szúrni míg a hasában voltam... ez megmagyarázhatja a korábbi víziszonyomat is, amin már szerencsére túl vagyok.
Talán ha az ember nem megy bele a részletekbe.... hanem a folyamatot látja, az ok-okozat törvényszerűségét... akkor pártatlanul tudja nézni akár a saját életét is...
És sokkal könnyebben kezeli a régi sérelmeket... amik hát... nem baj ha feljönnek, hiszen úgy tudnak tisztulni.
De mégsem szabad beleragadni, mint ahogy anyu és én is tettük. Anyu még mindig ezeket a régi fájdalmakat hozza fel ha bizonyítani akarja az igazát.
Ebbe most nem mennék bele.
Talán az a titka a dolognak, hogy ha az ember boldogabb életet él, feljebb "rezeg" úgymond, egyre inkább a lényeges dolgokat látja meg.
Egyszerűsödik, és letisztul. Leesnek a sallangok, a magyarázkodások... a lényeg marad.
Piti dolgokon már talán nem akad fent, ettől függetlenül figyel a részletekre is ha szükséges.
Ám ha van az útban valami gát még, mindegy milyen, könnyebb elindulni lefelé....
És olyankor az apró lényegtelen részleteken lovagolunk.... lovagolok...
Na igen.
Ugyanezt csináltam én is...(talán még mindig...)
Egyre több apró részlet jön elő, olyan témákkal kapcsolatban amik amúgyis elég mélyen érintenek, és mivel nagyon mélyen vannak, sokkal jobban fájnak mint a felületesek.
És mivel ha egyszer belelendült (talán az egó?), csak sorolja, sorolja, végül felnagyítja a fájdalmas apró dolgokat.
Sőt még azokat is szétcincálja ez az ellenerő, üvegszilánkokká, mikor elég összegyűlik, és már elég sok helyen vérzik belül, akkor persze az ember védekezni kezd.
Nálam ez vad agresszióban mutatkozik, amiből kifelé azért nem sok látszik, talán csak érződik egy kicsit.
Biztos sokféle módja van az ilyen védekezésnek.
Ám az tény hogy minél mélyebb a sérülés annál hevesebb a védekezés, ezt mindenki tudja.
( én ilyenkor azt szoktam érezni, hogy tudom hogy nem kéne, tudom hogy nem helyes, de olyan mintha nem tudnék mit tenni, sodor ez a sötét áramlat, gyűlölet, utálat, harag, válogatott szitkok tolulnak a számra, szinte fizikai fájdalmat jelentene, hogy ne éreztessem az illetővel hogy nekem mennyire rossz, gyilkolni is tudnék, persze fogalmam sem lenne mit teszek...)
Ami ezt semlegesíti és tisztítja, az a szeretet, mikor nem csak beszélünk róla, hanem mi magunk vagyunk a feltétel nélküli szeretet.
De amíg még van olyan pontunk a - talán asztrális testünk? - ideghálóján, vagyis olyan eltemetett sérelem, gát, ami megérintve, vagy felnyitva védekezésre késztet minket, akkor olyan lesz mint a pókhálóban.
Ha megmozgatja valaki a szálat, kijön a pók és csíp.
Azt vettem észre magamon, hogy ilyen felhergelt állapotban, nagyon kevés dolog érdekel.
Nem vagyok egyszerűen tekintettel másokra.
Ha ésszel közelít valaki, a hideg logikám lefegyverzi.
Ha gúnnyal, elviccelve, hisztis-nek nevezve, csak még jobban felhergel. És talán olyat is teszek amit amúgy nem tennék, mert elvakít a gyűlölet.
Ha sebezhetőnek mutatja magát, odaszúrok.
Ha engem próbál sebezhetőnek beállítani, még jobban védekezem, nehogy kiderüljön mennyire igaz.
Ilyen lelkiállapotban, a félelemből fakadó gyűlölet állapotában csak az ellentéte az előbb említett feltétlen szeretet hozhat megoldást.
Az egók harca biztos hogy nem.
Jól irányzott, szelid és a lényegre figyelő és lényegre törő, magas rezgésű üzenet kell, ez az amire szomjazik az ilyen lélek.
Ezzel általában semlegesítve lesz, és könnyek formájában tisztára mosódik belül.
Igaz erre most rájöttem, de akkor lesz hiteles, ha sikerül gyakorlatban is alkalmaznom.
Ami - mivel Anyámmal még nem vagyok jóban - egyelőre nem történt meg.
Talán egyszer lesz majd lehetőség rá, mindenesetre nagyon hálás vagyok az égieknek hogy ennek a mélyére hatolhattam.
:)

2010. július 7., szerda

Üzenetek erre az időszakra

Vigyázz... kész....

Nem tudom megbocsátok-e valaha.
Gyűlöllek azért amit tettél.
Valami éjjel-nappal olyan kérdéseket pörget a fejemben, amikre nincs válasz.
Megígérted hogy már nem leszünk olyan távol mint régen, hogy nem tűnünk el egymás elől...
Azt akarom hogy ez az egész viszont tűnjön el, az emléke is törlődjön annak hogy találkoztunk.
Menekülj csak, fuss, vissza se nézz mert én se nézek.
Én hülye még kinyíltam neked, beengedtelek, megmutattam a legféltettebb kincseimet.
Azért nagyon meg kell dolgozni hogy még egyszer ilyen "hibát" elkövessek...
Te meg örülhetsz, mert végre azt tehetted valakivel amit veled tettek anno.
Mondanám hogy soha az életben nem akarlak már látni, tudni se akarok rólad, valami mégis azt mondja bölcsen válogassam meg a szavaimat, de nem szívesen hallgatok rá.
Talán mert ez most nem is én vagyok, inkább valami nyomorék, agyonbántott lény aki átvette a hatalmat.
Skizofrénül hangzik... mégis lehet benne valami.
Csak úgy dőlnének belőlem a válogatott szitkok, a fogadkozások, fenyegetések, de mégsem mondom.
Azt akarnám érezd a súlyát a tetteidnek, mert a szép szó nem jut el a Te kőbe fagyott szívedhez.
Mégis úgy érezném magam mintha a tükörnek mondanám, és még idegesebb lennék miatta.
Pedig hidd el nagyon szeretnélek kiosztani. Úgy hogy többé ne tudj lábra állni...
Legyen fogalmad arról hogy nem bánhatsz így a hozzád közel álló emberekkel.
De nem vagyok Isten.... legalábbis büntető jogkörrel nem rendelkezem. (szerencsére) :)
Van amit nem tehetek meg.
Bár sikerülne, könnyebb lenne az életem.


Naplótöredék, 4 éve

4 évvel ezelőtti irományom.. még a boltban írtam, most találtam meg..
(mik nincsenek itt elrejtve :)) meglepődtem, milyen jól tudtam akkor is mi az ami kéne nekem :)

"...Anyám változó volt. Hol szegény én, hol agresszor, vallató, zárkózott kevesebbszer. Apu inkább szegény én volt.
Senki nem értett meg kiskoromban.
Próbálok túllátni az idő korlátain, vajon miért történik mindez? Apuval nem is, főleg Anyuval erősebb a kapcsolatom, a nem látható. Mindig azt hittem nekem kell megváltani őt.
De nem tudtam.
Nem akarta.
Hogy én? A meg-nem-értettség, a veszekedés, elnyomás, el nem fogadás atmoszférájában nőttem fel. Miért?
Ez mit akar tanítani? talán egyszer én nyomtam el és utáltam másokat?
Uralkodhattam rajtuk.
A megváltás lehetősége mindig ott lógott a levegőben a családban, de sosem akarta senki igazán.
Azért nem kellett mert így jó volt?
A szarban, utálatban hogy lehet jó??
Anyu megrekedt. Nem hajlandó továbbfejlődni.
Én? Én. Sosem értékeltem megfelelően magam.
Mindig én voltam a villámhárító, a jó gyerek, de ha úgy hozta a sors a feketeseggű is.
A megváltást kínáltam de nem kellett senkinek.
Talán azért mert először nekem kell... de hogy?
Hogy váltsam meg magam?
Sokszor van aki elakasztja bennem az energia folyását. De talán amiatt van, mert nem teszem amit gondolok, feltálalom magam, mert úgy érzem, nem feleltem meg, talán bűntudatom van.
De miért?
Úgyse tudok mindenkinek megfelelni. Az lehetetlen.
Bűntudat, bűntudat, bűn. Mi az hogy bűn? Büntetés. Tessék, magamnak generálom.
Miért hiszem azt még mindig hogy értéktelen vagyok?
A saját életem semmi a szememben.
Talán ugyanilyen könnyen feláldoztam másokat valaha?
Gyógyítás. Csak olyat tudok gyógyítani, akit szeretek is. Még a küszöb őreivel küzdök, sok erőm folyik szét.
Miért kell ennyi ajtón átmennem újra és újra?
A szüleimmel talán nem tudtam megfelelően érintkezni. Elszoktam az emberek közelségétől, félszeg leszek, nem akarom kiszolgáltatni magam, nem akarom a harmóniát mert egyszer úgyis vége.
Nehezen leszek közvetlen is, még nehezebben fogadom el a fizikai kontaktust.
L. egyértelműen hátráltat a fejlődésemben. Vajon miért?
Talán irigylem tőle a közvetlenségét, a képességét? Közben meg gyűlöltem az érveit, a gyenge, szánalmas emberi hozzáállását az én tiszta logikámmal szemben.
Pedig a tiszta logika a halál, végiggondolva az életet, tiszta logikával levezetve, semmi értelme sincs, kíméletlenül halálra ítélem. Halálra ítélni. Ítélni. eetael.
Miért ítélek? Mindenki ítél. Muszáj a fizikai világban megtanulni ítélni.
Gondolom alacsony szinten nem működik (ezt már nem teljesen értem - a szerk.:)) Sem a teljes befogadás, elfogadás. Mert tele lennék szeméttel.
Még azt vonzom. Miért azt vonzom? Az vagyok? Az univerzum hulladéka? Mocska amit fel kell mosni, takarítószenvedély?
Takar-ítás vagy taka-rítus?:D Mi az a taka? takataka.
Kiskoromban sokszor láttam hogy mozognak , hullámzanak szinte lélegeznek tárgyak, falak.
Anyu szerint csak képzelődtem.
De valószínűleg mégsem. Lehet csak az energiájukat érzékeltem.
Az a gond hogy nincs vezetőm. Olyan mintha egy rejtelmes világban bolyonganék egyedül.
Talán csak nem vettem fel vele a kapcsolatot. Vagy túl makacs vagyok és túl büszke hogy hallgassak rá.
Ha valami varázslatos helyen vagyok, nagyon ritkán adom át magam a pillanatnak, mindig olyan hülyeségekre figyelek, mint jaj de hideg vagy meleg van, jaj szétfújja a szél a hajam, stb.
Inkább az energiákra mint a kicsinyes dolgokra kéne figyelnem.
Miért épp ebbe a családba születtem? Talán meg kellett tapasztalnom milyen elnyomottnak, meg nem értettnek lenni. Látni, mások hogy utálják egymást..."

Emlékek

Borítsuk a bilit? hát borítsuk!
Ma beszéltem egy csoporttársammal, és kérdezte mi a helyzet a szülőkkel, támogat-e valaki.
Egyedül a francia aput tudtam felsorolni, meg néha Hugival kisegítjük egymást, ha nekik nincs én adok, ha nekem nincs ők adnak (már ha van ugye).
A barátaimtól is kérhetnék, megesett hogy kértem, de ez elég ritka.
Ha a családot nézzük, szinte csak magamra számíthattam sokáig.
Előjött egy részlet, mintha moziban nézném, Anyu meséli hogy örökbefogadott (csak elméletben) egy 5 hónapos kislányt, mert olyan kis aranyos és megkap mindent tőle amit tőlünk nem... mi meg hárman tesók néztünk ki a fejünkből meg egymásra - először.
Nem értettük mi a baj velünk. Anyunak sosem elég semmi.
Emlékszem mikor rájöttünk mire megy ki ez a játszma.... akkor már csak legyintettünk rá.
Mikor nem akartam kimenni a nyaralónkba, akkoris ki kellett menni, ha nem akartam kimenni a strandra (mert csúnyának érzetem magam), akkoris ki kellett, sőt akkoriban - kiskamasz kor - ha tehette, anyu lenyúlta a barátnőimet.
Mindig neki kellett a középpontban lenni, akár jó akár rossz dolog miatt.
Szerinte boldog családi életünk volt. Szerintem NEM.
Elferdítette az igazságot azért hogy ne kelljen szembenéznie azzal mi mindent tett.
Hogy ne kelljen vállalnia a felelősséget, és ne kelljen bocsánatot kérnie, és helyrehoznia.
Apu indokolatlan dühkitörései és megfélemlítési módszerei egy idő után elég kiismerhetőek voltak.
Emlékszem, jó pár éve, állok az ablakommal szemben, nézek ki a kis kertre, esik épp az eső, sírok, és magamban hívom haza Anyut, mert apu egy vadállat.
A nevezett vadállat pedig épp az ajtóban áll és ordít, hogy csináljam amit mondott.

Nemrég voltam Huginál, és még megvan neki az én régi macis hálóingem. Azt kaptam mikor ott aludtam.
Felpróbáltam, és már jóval magasabb vagyok mint tiniként, mégsem lóg ki a fenekem belőle.
Ezt azért néztem meg a tükörben, mert anno egy esti pusziadáskor, anyám azon akadt ki hogy kilóg a seggem a macis hálóingből és ne akarjak apámnak tetszeni!
Apu és én is értetlen fejjel fordultunk felé, és kérdeztük hogy "mivan??"
Apu mondta anyunak hogy ne legyen már ilyen hülye. Erre anyám teljesen bepörgött.
Hogy én itt teszem-veszem magam apám előtt. :((( pff...
Nem magyarázta meg jobban, elküldött aludni.
Többet nem mentem puszit adni.

Arra is emlékszem mikor leültek a Nagy Bölcs Felnőttek anyámék, és öcsém barátnőjének szülei hogy megbeszéljék a párocska kapcsolatát.
Szánalmas volt nézni, ahogy ezek a felnőtt, elvileg józan emberek kiállítják és szinte vallatás alá fogják a két 14 éves gyereket.
Miket csináltak, mi történt, hogy képzelik, persze ott voltam én és hugi is.
Emlékszem, a kislány orvos apjával iszonyú vitánk volt, mert olyan mocskos módon ment neki öcsémnek, mit képzel magáról, hogy felszólaltam és elkezdtünk hadakozni.
Ennek az lett az eredménye hogy 3 szülő velem szemben ordított, apu tartózkodott, élvezte hogy most nem ő a célpont, én meg öcsém mellett érveltem és szintén ordítottam.
És ezek a jó kis tanácskozások órákig mentek. Néha valamelyik gyerek elvonult sírva, én is mentem volna, de akkor nem védi senki öcsémet.
Képtelenek voltak diszkréten kezelni a dolgokat, azon nyammogtak hogy mit csináltak a gyerekek.
Hát mi a perverzió ha nem ez??
És ez csak egy példa, rengeteg helyről hallok ehhez hasonló légkörű "családi" történeteket, az normális persze. Az el van fogadva.
Én ilyen szempontból sokkal tisztábbnak érzem a nyíltan perverzeket, a fetisisztákat, a szado-mazochistákat, akikre annyian fujjognak.
Pedig ha azt nézzük ugyanaz történik, sőt sokszor az ilyen családok termelik ki a később elítélendő gyilkosokat, perverzeket, ferde hajlamúakat.
EZÉRT KELL SOK EMBERNEK OLYAN CSOPORT, EGYÉN, ESEMÉNY AKI(K)RE MINDENKI FUJJOGHAT, MERT EZZEL TERELŐDIK EL A FIGYELEM A SAJÁT MOCSKUKRÓL.
Ez pici negatívra sikerült, de nem izgat. Muszáj leírnom, kerüljön csak napvilágra!
Most is érzem ahogy előjönnek ezek az emlékek, megkeményedik a lelkem, folyton harckészültségben voltam, mivel a szép szó ott és akkor nem használt sosem.
Tudom nem az én dolgom ítélkezni, de akkor miért volt az én dolgom folyton másokat a saját testem-lelkem kárán védeni?
Ha nem tettem volna, telibe kapták volna a támadásokat, néha így is az volt....
Ilyen "boldog családi életet" nem szeretnék.
Mert ez nem volt az. Néha jó volt és ebben ki is fújt.
Mostmár ömlenek az emlékek, de mennem kell... talán később leírom a többit is..

2010. július 6., kedd

Nóóómális?

Hugival elmentünk kukoricáért a zöldségeshez.
Jön ki a kékszemű srác, tép nekem szatyrot, én meg válogatom a kukit.
Azon filózok vajon ez milyen típusú lehet...
Erre tök naivan odafordulok a sráchoz:
-Nem tudod vajon, finom ez a kuki?
XDDDDD Hugom majd megszakadt a röhögéstől.
A srác szeme elkerekedett, majdnem nevetni kezdett, én nem értettem és tovább fejtegettem a témát:
-.... vagyis hogy ha megcsináljuk, olyan tejes vagy kásás?
XDDDDDDDDDDDDD
Hugi már a hasát fogta, aztán ránéztem a srácra és mondtam hogy "jaaaa nem úgy értettem" :DD
(atyáááám.!!!)
Szerencsére csörgött a mobilom úgyhogy nem folytatódott az elmés társalgás! :D

Hugit a megállóhoz kísérve meg elkezdett zuhogni az eső. Volt nálunk ernyő (kivételesen), akkoris szénné röhögtük magunkat, Hugi cipője talpa közepén volt széttörve, úgyhogy tiszta víz, az enyém meg a sarkán volt repedt (LOL!!!), úgyhogy az is csicsogott.
Falanxot játszottunk az ernyővel úgy nyomultunk, meg harcoltunk vele :D
Erre telibe fröcsköl egy kocsi. Én már azon is csak röhögtem :D
Már tényleg olyan mindegy. Nekiálltunk táncolni a megállóban, esküszöm semmit se ittunk.
Jaj nagyon jó így hülyülni néha :))))

Azért ezt a kukis sztorit még emlegetni fogja van egy olyan érzésem ...:)))

"Megmérheted tudatlanságodat azon, hogy mennyire hiszel
az igazságtalanságban és sorscsapásban"

elalvás előtti gondolatok...

...Szörnyen hiányzik, mégis arra a gondolatra, hogy esetleg betoppanhat, elönt a vegytiszta félelem.
Aztán már maga a gondolat is abszurdnak látszik, valahol szégyellem hogy ilyen gyerekesen bízom a dolgokban, mikor talán nm is akar engem, úgy érzem, hogy nem is ismer.
Egy távoli idegen valaki lett, én pedig egy valóságtól elrugaszkodott és vakon hívő furcsa lény...
Bevallom nem sokan mozgattak meg még ennyire, talán senki. Nem tudom ez most jó-e vagy sem.
Gyerekes hülyeségnek érzem a reményeimet, holott tudom, ez az ami igazából életben tart még.
Mindennel kapcsolatban a jó végkifejletben reménykedek.
És hogy jól oldódnak meg a dolgok.
Mégis arra a gondolatra, hogy rendszer kéne - valamennyire - tanulnom, hogy esetleg megint alkalmazkodjak valakihez, rémület és lázongó érzés fog el.
Visszakozok, elutasítok ,jó ez így nekem - gondolom.
Pedig ez is csak egy állomás, amit az élet ad, el kéne tudnom fogadni.
Tudom nem vagyok könnyű eset, és talán ő is csalódik, ha tényleg megismer.
(Megismer? Mennyi ennek a valószínűsége?)< -Miért vagyok ilyen szkeptikus? Miért ne? Minden lehetséges. mégis inkább maradnék néha rázós, néha szomorú mégis biztonságos(nak tűnő) magányomban, ahol nem érzem olyan végtelenül kiszolgáltatottnak magam.

"Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről"

és kicsivel később...

"Ahhoz hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyű ez az áldozat"

:)

Amúgy néha azt is érzem fölösleges leírnom mi van velem, mert talán 5 perc, talán egy óra, talán fél nap múlva úgyis valami más lesz :))
Ilyen gyorstalpalóra fizettem be? Vajon mindenki ilyen gyorsvonaton ül?:)

Ennyi.
Furcsa dolog így kitárulkozni, mégis valahogy jólesik....

Ma megint Richard Bach: Illúziók c. könyvét olvasgattam suliba menet, rendesen feltöltött... Újfennt rájöttem, a kötöttség gondolata rémiszt meg. Talán ezek a régi párkapcsolati minta hatásai. Nem bírnám elviselni hogy uraljanak, majd én megadom magam, ha úgy érzem. Csak azért mert együtt élek valakivel ne "kell"-jen dolgokat megcsinálnom, ha akarom ha nem, ne legyek tulajdonná vagy legalábbis birtokká degradálva, és még sorolhatnám, ezek azok amik már nem életképesek úgy érzem.

Ma az üzleti tervet vettük. Házi feladatok közé tartozik az üzleti terv készítés, meg prezentáció, amiket jövő héten kell majd elmondani, ill. bemutatni. Aztán jön majd egy teszt, pénteken. Az óra vége felé, egyszerűen elkezdtek jönni képek, ötletek, nevek, a kis teázó-kávézómmal kapcsolatban, előttem van szinte az egész :))
Gyorsan le is írtam, rajzoltam, megterveztem. Milyen italok, tea, kávé, hideg-meleg, szendvicsek, sütik ilyesmi legyenek benne. Az anyagi része más tészta, még egyelőre nincs meg a tőkém hozzá, csak hitelből pedig nem szeretnék, eljön ennek is az ideje úgy érzem. a nevét már annyira biztosan tudom, sőt már a táblát is megterveztem :)))
Most tanulom a hozzá szükséges dolgokat, persze inkább az anyagi részét, cseppet sem tűnik egyszerűnek... de mégis teljesen felvillanyozott a kép amit láttam! Nagyon jó érzés volt:)


(idézetek az "Illúziók"-ból, mégsem illúziók:D)

2010. július 5., hétfő

miért van az hogy más mindig annyira bölcsnek tűnik?
nekem miért kell leírni, kimondani minden olyasmit, amit mások titkolnának?
olyan jó lenne mindig szépet írni, mindig csak a sikereket bevallani, a kudarcok és félelmek megmaradnának odabennt.
ilyenkor úgy érzem mintha semmit se haladnék, már megint, mert hiszen ha megtanultam sokmindent, miért "esek vissza" néha?
.... vagy talán csak én vagyok ennyire kíméletlen magammal....
erről kéne leszokni...

Lux aeterna

video

No igen nálam ez a top sötét szám.... de muszáj lemennem vele olyan mélyre ahova lehet, hogy kitakarítsam amit kell.
Már vagy 6x meghallgattam... nagyon odavág a Star Wars párbaj is! :)
És igeeen, vihar lesz ha minden igaz, pont megfelel a hangulatomnak!
Úgy hallom Istennek korog a gyomra :)))

Egyébként minek játsszam el hogy minden király, ha egyszer valami még dörömböl odalennt....
Idáig hallom...
Akkor most ereszkedek, majd visszajövök :)

Bumm...

Fúha de lázadok valami ellen...
Ma volt egy elég érdekes álmom... de nem írom le.
Sophia bölcsessége valahogy háttérbe szorult, és előjött Lilith a lázadó, a sötét.
Egész eddig töretlenül hittem sokmindenben, nagyon sok területen pozitív változás be is állt ennek következtében.
Vagyis kézzelfoghatóan érzékeltem a hit erejét. Ez azért elég meggyőző tud lenni :)
Most viszont úgy érzem magam mint akit épp betörnek....
Egész nap annyira jól éreztem magam, most meg... visszagondoltam az álmomra, és az ordít bennem hogy NEM AKAROM!
Én nagyon szeretem Őt, mindenki tudja kit, de így távolról, tökéletes.
Neem, neheheeem, nem tudnám ezt mégegyszer végigcsinálni. Hogy mégegyszer így átverjenek..
Lehet hogy keresgélem a határaimat, de azért ennyire mazochista nem vagyok.
Ölni tudnék kb.... a csúnya az hogy tényleg tudnék. Csak nem akarok.
Ez a skorpió pusztító oldala, nézem föntről magam, tudom hogy majd kitombolom ezt az egészet egy jó kis heves szenvedélyes zenében, vagy kemény rockban.... vagy maximumra edzem magam(mint régen), és mikor az izmaim nem bírják tovább, megadom magam.
Nem, ilyet már nem csinálok. Maradok a zenénél :)
Jaj úristen miket ír egy fejlett spirituális és szellemi lény??? Menten elásom magam :DDD
Hát nem úgy van hogy minden rózsaszín habocskás, és királylányos, fehér lovas-herceges és rajzfilmes nyúlós-nyálas?
Nem szeretem és nem is nagyon tudom megjátszani magam. Habár asszem sejtem mi az egész kirohanásom oka :)

Olyan jól indult ez a nap, és olyan jó volt idáig! Kitöltöttünk egy tesztet a suliban, és jó vezető lennék :))
Meg fél kézzel leemeltem egy megpakolt babakocsit a buszról, finoman letettem, az anyuka is nézett, mindenki nézett, én meg nem értettem miért.
Aztán rájöttem... biztos félelmetes tetovált G.I.Jane-nek látszottam, vagy Herkulinának :D
Kb. öt perccel később jöttem rá hogy mit csináltam... valahogy akkor nem tűnt nehéznek...
Csak azt érzékeltem hogy csönget már a vezető, zárná az ajtót és le kéne emelni a babakocsit, pasi sehol a láthatáron...

Valószínűleg a régi nóta... túlstresszelem magam, maximumot és tökéletességet várok el, elfelejtek élni és csak a kötelességeimre koncentrálok.
Aztán bénának érzem magam mert nem sikerül megfelelni a feltételeimnek...
Megint azt hittem ezen már rég túl vagyok....

Berakom a mai napom Skorpió zenéjét, a "Romlás virágait", isteni szenvedélyes, tüzes.
Hát nem eszi meg a Blogspot.... na annyi baj legyen.:)
Akkor sötétebbet rakunk be ;))) Így kell ezt.

2010. július 4., vasárnap

Demjén: A lelkünk most is vágtat

video

Fantasztikus, erőteljes szám!!! Nagyon szeretem!!!:)

részeg foci

video

Na megtaláltam a videót :)))
Kéretik hang nélkül nézni mert úgy kiabálok mint egy eszelős :D
És tényleg úgy futok ebben a szűk gatyában mint a járni tanuló Bambi :D
Na mindegy, Réka se jobb,szandálban és szoknyában :D

Duna party :)

Juhuhú, dejó volt tegnap!!!!:)))
Írtam a könyvhöz, egy csomót pakoltam megint, aztán este elmentem Hugiékhoz aquára :)
Lementünk Duna partra, Rékáék már ott voltak a "Szörp" nevű helyen :D
Nézte mindenki kivetítőn a Paraguay - Spanyolo. meccset. Úgyhogy mi is csatlakoztunk, söröztünk és nagyon jól elvoltunk!
Kinéztem magamnak a spanyol kapust, Casillas-t,tök helyes :))


Nagyon hangulatos volt drukkolni az emberekkel (szinte mindenki a spanyoloknak szurkolt :))
Volt két csaj azok nagyon durván nyomták! Rosszabbak voltak a férfiaknál úgy káromkodtak meg hadonásztak, ha épp a paraguay-i csapat lőtt majdnem gólt.
A meccs közepén egy hatalmas !!! bogár beszállt az emberek közé én ekkorát még nem láttam, legalább kétszer akkora volt mint a cserebogár!
Persze mindenki ugrott szanaszét amerre látott, egy srác meg nekifutott, és szép mozdulattal elrúgta a még repülő páncélost. :) (ha már foci...)
A kábult bogár beesett az erősítő mögé.
Nyertek a spanyolok ugye :)) Volt nagy öröm, mindenki vett még egy korsó sört ennek örömére :)) ja és Rékáék hoztak valami azonosítatlan 60 fokos páleszt, pici göbökkel az alján.
Én láb nélküli bogaraknak minősítettem, de Rita szerint mazsola volt :DDD
Meccs végén szállingóztak el az emberek, mi Hugival gondoltuk megnézzük a bogarat.
Még élt, feltettük egy levélre, és vittük ki a bokrok közé. Odajött a srác aki elrúgta, addig nem merte megnézni, csak miután látta hogy mi fogjuk meg :)))
A csajok ki akarták nyírni teljesen, de mondtuk hogy elvisszük messzire, már tudja hogy ide ne jöjjön többet. :)
Fura volt, mert amennyivel nagyobbak, annyival jobban félnek tőle, pedig hát egy agyrázkódást szenvedett bogár sztem nem jelent akkora veszélyt... no , szabadon engedtük, remélem meggyógyul. :)
Ezek után felkerekedtünk Dj. Köcsög-höz XD
Most épp alig volt ember, vagy aki volt az ült és ivott. Pedig tök kafa az a táncparkett.
Ittunk sört, ráerősítettünk a ragasztószagú pálesszal, és mentünk táncolni!!!
Fúha, én nem nagyon merek belegondolni, nagyon sikerült berúgnom, úgyhogy birtokba vettem az egész táncparkettet, tök élveztem a fényeket meg hogy szabad terület van :))
cipőt le is vettem mert csak akadályozott :))
Aztán jött egy srác, vele táncoltam egy darabig, a Cotton eye Joe-ra, összekaroltunk és mentünk körbe, mint a cowboyok :DDDD
Mint kiderült legénybúcsú is volt ott, és a vőlegény Hugi egyik régi szerelme, és Hugi teljesen bedepizett emiatt, úgyhogy gyakran jártunk a wc-re :)

Aztán Réka hirtelen ötletétől vezérelve elmentünk focizni. :)
van a közelben egy szálloda -féle, és van focipályája, ahol két srác passzolgatta egymásnak a labdát :)
Beálltunk, és próbáltunk részegen kapura rúgni :D
Nem kis mutatvány volt. Bár nagypapám focista volt, Hugi úgy tűnik örökölt valamit tőle, mert nagyon ügyesen rúg kapura!
Én Hugi elmondása szerint kétszer olyan lelkes vagyok, de úgy focizok a hosszú lábaimmal mint -idézem -"mikor Bambi tanul járni" :DD
Marci közben halálra unta magát, aztán záróra jött, mentünk haza.
Annyira meleg volt otthon náluk, hogy nem bírtam az ágyat, a földön aludtam egy szál bugyiban és Apu egy régi ingében :DD
Reggel volt rendesen macskajaj, de mostanra már jól vagyok.
Duna partyra megyek máskor is :) Annyira jó!!!!
Ilyenek voltunk :))