Gyűlöllek azért amit tettél.
Valami éjjel-nappal olyan kérdéseket pörget a fejemben, amikre nincs válasz.
Megígérted hogy már nem leszünk olyan távol mint régen, hogy nem tűnünk el egymás elől...
Azt akarom hogy ez az egész viszont tűnjön el, az emléke is törlődjön annak hogy találkoztunk.
Menekülj csak, fuss, vissza se nézz mert én se nézek.
Én hülye még kinyíltam neked, beengedtelek, megmutattam a legféltettebb kincseimet.
Azért nagyon meg kell dolgozni hogy még egyszer ilyen "hibát" elkövessek...
Te meg örülhetsz, mert végre azt tehetted valakivel amit veled tettek anno.
Mondanám hogy soha az életben nem akarlak már látni, tudni se akarok rólad, valami mégis azt mondja bölcsen válogassam meg a szavaimat, de nem szívesen hallgatok rá.
Talán mert ez most nem is én vagyok, inkább valami nyomorék, agyonbántott lény aki átvette a hatalmat.
Skizofrénül hangzik... mégis lehet benne valami.
Csak úgy dőlnének belőlem a válogatott szitkok, a fogadkozások, fenyegetések, de mégsem mondom.
Azt akarnám érezd a súlyát a tetteidnek, mert a szép szó nem jut el a Te kőbe fagyott szívedhez.
Mégis úgy érezném magam mintha a tükörnek mondanám, és még idegesebb lennék miatta.
Pedig hidd el nagyon szeretnélek kiosztani. Úgy hogy többé ne tudj lábra állni...
Legyen fogalmad arról hogy nem bánhatsz így a hozzád közel álló emberekkel.
De nem vagyok Isten.... legalábbis büntető jogkörrel nem rendelkezem. (szerencsére) :)
Van amit nem tehetek meg.
Bár sikerülne, könnyebb lenne az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése