2010. július 9., péntek

Szabadságunkban áll

....
-Hát persze. De végre megértetted amit akartam és ez a lényeg.
-Mit értettem meg?
-Richard amikor úgy bevadultál a vámpírommal szemben, azt tetted amit akartál, habár tudtad hogy amit tenni fogsz, valaki másnak árthat.
Meg is mondta neked hogy neki ártani fog, ha...
-De hát a véremet akarta szívni!!!
-Pontosan ezt tesszük mindenkivel, amikor azt mondjuk nekik, hogy ha nem hajlandók a mi szájízünk szerint élni, azzal ártanak nekünk.

Hosszú időn át nem szólaltam meg, töprengtem. Mindig úgy tartottam, hogy mindent megtehetünk, amit akarunk, ha ezzel nem ártunk másoknak, és erről most bebizonyosodott, hogy nem helytálló. Itt valami nem jön össze.
-azért töröd a fejed - szólalt meg végül a tag -, mert egy általánosan elfogadott mondásról kiderült, hogy használhatatlan.
A mondás lényege: ártani valaki másnak.
De legyen szó bármiről, mi magunk választunk, úgy fogjuk-e fel, hogy árt nekünk, vagy sem.
Mi döntjük el. Senki más.
Azt mondta neked a vámpírom, hogy ha nem hagyod, az neki árt?
Ez az ő választása, ő döntött így.
Hogy mit fogsz tenni, az a Te döntésed lesz, választhatsz, adsz neki a véredből; figyelmen kívül hagyod a kérését; megkötözöd;kihegyezett faággal döföd át a szívét.
Ha nem tetszik neki a faág, szabadságában áll ellenállni neked, amilyen módon csak tetszik neki.
És így megy ez tovább, tovább, egyre újabb választások, döntések követik egymást.
-Hát, ha így fogjuk fel...
-Figyelj - mondta a tag-, fontos.
Mindannyiunknak. Szabadságában áll. Azt tenni. Amit akarunk.

(Richard Bach-Illúziók)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése