2010. augusztus 28., szombat

Continental Családi Nap - csepeli élmények

Juhuhuhúúúúú!!! Milyen nap volt a mai!!!!:-))))

Volt az egész csapat a családi napon, Csepelen!
Ahol Anyu dolgozik, az a cég szervezte.
Előtte bementünk Apuhoz a kórházba. Szegénykém nagyon elgyötörtnek néz ki.. de adtuk a formánkat Hugival, össze-vissza viccelődtünk, Hugi mondta, nehogy Apu olyan legyen a végén, mint az Igenemberben a Jim Carrey mikor hülye pózba vágja magát egyik álmában.
Aztán elkezdtük ezt mutogatni, és úgy menni, mint a zombik :-))) Apu meg majdnem leesett a lépcsőn úgy nevetett rajtunk :-)))
Még mikor kiértünk az udvarra, és integetett az ablakból akkoris csináltuk Hugival persze mi is szanaszét röhögtük magunkat :-))
Ez kell a depis embereknek :-)))
Jó hogy nem marasztaltak az osztályon, szerencsénk volt!

A családi nap nagyon jó volt!!!!
Én most mindent csináltam ami belefért. Öcsémékkel rengeteget hülyültünk, hatalmas volt :-)
Öcs megnyerte a ping-pong versenyt, volt Republic meg Irigy hónaljmirigy koncert, hát az se volt semmi.
Én ültem félbevágott focilabdán, ami úgy mozgott mint az az amcsi bika, és fennt kellett maradni, persze mikor bedurvult, ledobott :-)
Falat másztam, meg szumóztunk Anyu egyik kollegájának a barátnőjével. Fel kellett venni ruhát, ami ilyen hatalmas és van vagy 10 kiló, és ugye ki kellett a másikat szorítani a körből.
Nagyon poén volt. Öcsémmel is szumóztam, be is pózoltunk, az arra járó céges fotósnak úgyhogy meg vagyunk örökítve. :-D
Csináltam krepp papírból meg hurkapálcából arany-türkiz rózsát, meg volt ilyen logikai játékos pult, és 2 ördögcsomót kicsomóztam, beletelt fél órámba, és egy pasi mondott egy tippet, mire figyeljek, persze úgy is nehéz volt azért. Nem áll rá az agyam, de sikerült végül!!! :-))
Ja hát meg a csocsó-party!!!!!! Hugival voltam egy csapatban, ő volt a csatárokkal én voltam a védő. Azt tudom jobban igazából.
Nagyon tutit játszottunk!!!! Volt egészségsátor is, mindenem teljesen rendben, vércukor, vérnyomás, koleszterin stb.
Volt Misztikus sátor is, asztrológiára mentem, ott a közeljövőt kérdeztem, azt mondta a nő, hogy három bolygó is nehezíti a próbákat a kapcsolatomban (ami végülis nincs is, de értettem mire céloz :-)), és ha kiálljuk akkor tartós lehet, mert sok életen át ismertem a páromat, de ha nem állja ki akkor is jön valaki előző életből ismert.
Azt mondta ha majd egyszer férjhez megyek az valami nagy durranás lesz, mert örökre szól és sok angyal támogatja.
A szabadságvágyam hatalmas, és szeretem a különleges izgalmas dolgokat, de emellett biztonságra is törekszem és nyguodt, stabil vagyok.
Arra kell figyelnem hogy nagyon szélsőséges tudok lenni, és hogy ne ragadjak le egy dolog mellett ami felett már eljárt az idő.
Vagyis a változással való együtt mozgást nagyon fontos megtanulnom.
Azt mondta szeretek segíteni, ez a szívem mély vágya, és ez kapcsolatban áll az életfeladatommal, emellett sokszor félek és önbizalomhiányos vagyok, félek megmutatni magam.
Ezek mondjuk mind igazak voltak :-) Eléggé elámult a mostani helyzeten szerinte több téren is keményen próbára vagyok téve, de ha sikerülnek, akkor magasabb szintre léphetek.
A csajoknak is jót mondott meg Olinak is.
Volt gulyás meg lángos, tetszőleges ital-jegy, mikor leültünk enni pont mögöttünk volt Anyu pár kollegája, köztük egy Karcsi nevű srác, akivel - néha elég kínos jelenetekben - Anyu folyton össze akart hozni.
Persze gondolom csak jót akart, végülis nem csúnya a srác, okos és lendületes, csak szerintem túl nagy az arca. Amúgy észre se veszem ha Anyu nem mutat be.
Elvileg megyünk szerdán meló után barlangászni a budai hegyekbe valahova.
Ennek ürügyén mondta hogy majd elkéri a számom és megbeszéljük mikor hol találkozzunk.
Aztán végülis nem kérte el, már nem volt rá lehetőség. (ezt néha én generáltam)
Nem csípem az ilyen erőltetett dolgokat, bár valahol szórakoztatott.
Ha én falat másztam, ő is mászott a túloldalon. Mikor szumóztam, utána ő is.
Csocsóztunk azt meg végignézte, mert várták hogy jöhessenek. Ja velünk is akartak játszani csak már menni kellett, így is most értünk haza. (este fél 10)
Nem mondom hogy nem próbálnám ki a srácot, hiszen szabad vagyok, és van benne valami vadság ami tetszik... de nem tudom, ehhez én mindig túl konzervatív voltam.
Pedig nem vagyok lekötve, mégis.... ő a menő, izmos, nyertes és lelkes csajt akarja, a lelkem nem hiszem hogy érdekelné.
No mindegy, majd meglátjuk. (ezt mondta a vak is :-))
Most futottam megint két kört, itthon a jókora háztömb körül, nagyon jólesett!
Annyira jó volt ez a nap, és annyira lelkes voltam, most is tele vagyok energiával, Anyu is jófej volt, volt pörgés, játék, tánc és party :-)))

Itt voltunk:

2010. augusztus 27., péntek

tiszta lap

tegnap végülis szuper jó nap volt!:-)

meló után Csabival elmentünk moziba, megnéztük a Varázslótanoncot, jó volt, csak néhol hmm.... vicces :-)
Logikai bukfencekkel és néhol olyan zavaros,hogy nagyon, mintha annak aki írta, v. rendezte lövése se lenne a mágiáról.
Szeretem ezt az Allée bevásárlóközpontot, nagy terek vannak szép színes, és kicsit ötödik elem -érzésem van, valahogy szimpi..

Utána gondoltunk egyet és elmentünk Hűvösvölgybe, aztán Solymárra, éjszaka, a Templom térre, ami ismerős volt mert régen ott volt nem messze a Waldorf suli ahova jártam.
Hú nagyon ismerős volt. És most is tetszik, nem is kicsit, gyönyörű az a hely és annyira nyugodt, békés volt, hogy néha majdnem elsírtam magam.
Legszívesebben lefeküdtem volna egy fa alá, takaró magamra és ottaludtam volna.
De így is jó volt annyira örültem hogy kalandban van részem, ráadásul éjszaka amikor alig vannak az utcákon, teljesen elkapott a láz, hogy valami különlegeset csinálunk.
Wass Albert mellszobra előtt leültünk egy padra, és sokat beszélgettünk.
Nagyon sokat segített, sokmindenre rájöttünk, és így utólag is szívből köszönöm!!

Abba a területbe meg beleszerettem, Hűvösvölgy-Solymár, gyönyörű, és valahogy nagyon szimpatikus.
Az árak már kevésbé, ha ingatlanról van szó, de aztán ki tudja.
Talán egyszer ;-)

Mikor hazaértem, tesómék még fennt voltak olyan hajnali 1 körül, kinnt cigiztek a konyhában.
Hugival kiengedtük a cicákat az udvarra, hadd levegőzzenek, aztán leültünk beszélgetni.
Előhoztam a témát, és elmondtam mi az amit gondolok, érzek, őszintén.
Elmondtam hogy azért vagyok feszült, mert úgy érzem nekem kell őket eltartani, és ők ezt elvárják tőlem, mert néha megkérdezték hogy tudok-e adni kicsit, mert nincs kajára pénz.
Úgy éreztem keveset keresek, kudarcot vallottam, és semmi sem működik.
Öcsém azonnal kicsit hevesen reagált, hogy ez az én elvárásom magam felé, ők nem várnak el ilyesmit, és ő ezt érezte, hogy valami ellene irányul tőlem de nem tudta hogy mi az, sokszor elmondta hogy nincs elvárása, persze felsőbbségesen magyarázott.
Azért néha leállítottam, de alapjáraton igaza volt és ezt elismertem.
Nem volt könnyű úgy beszélni a félelmekről , "hibákról", vagy az erős-vagyok illúziót letenni, de még az is nehéz volt hogy ne kezdjek sírni közben.
Ahogy mondtam ezeket, valahogy olyan mély dolgokra derült fény, hogy néha tényleg sírós lett a hangom de valahogy mégis erőre kaptam.
Meg hát ki tudja ki hogy reagál valaki más, ha az ember a "puha" felületét mutatja...
Mégis azt hiszem teljesen letettem az álarcomat.
Jó volt, sok feszültség kijött... és tisztázva lettek a dolgok.
Ezt így szeretem, meg is nyugodtam.
Hugi csendesfigyelő volt, néha-néha közbeszólt, de amúgy csak figyelt az okos kék szemeivel :-)
Cinti is passzív volt, főként köztem meg Öcs között folyt a párbeszéd.
Azt éreztem, Öcs nem tudja hova tenni a kifakadásomat, és gondolom benne is gyűltek a dolgok már régóta.
De egyszer el kell kezdeni letisztázni, és annak most jött el az ideje.
Úgy érzem nagyon értékelték. Nem mondták ki de .... mindenki megkönnyebbült.
És ez jó :-)

*

2010. augusztus 26., csütörtök

Egy blogbejegyzés

ezt megkönnyeztem....


Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos.
Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.
Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó.
A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem,
Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.
Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem:
És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?
Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: ;
Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő.



/magamkisvilaga.blogspot.com/




Mai felfedezések++

Ma kiderült hogy azért volt velem bunkó a kolleganőm korábban, mert több fizut kapok mint ő...
:-S
Elmondta, hogy nem akart rám haragudni, de néha kitört belőle, hogy ennyire nem becsülik meg, mikor több mint 3 éve itt dolgozik?
Ez mondjuk jogos.
De most erre mit mondjak?
Nem én döntöm el mennyit kapjon.
Szeretem az igazságosságot, úgyhogy remélem megoldódik a helyzet, de már néha annyira jó lenne csak úgy lenni, és semmivel se foglalkozni...


Valahol úgy érzem, hogy tesóméknak nekem kéne biztosítanom az anyagiakat.
Ami mondjuk nem így van.
Mégis ezért vagyok ideges, és feszült.

Persze nem hagyom hogy ne egyenek, de .... szeretnék ruhákat és jómódot biztosítani nekik ami egyedül nem megy.
Ezért nyomatom hogy menjenek dolgozni, Öcsém jár is valahova, de az nagyon kevés.
Hugi jövő hónaptól megy Mcdonalds-ba ha minden igaz :-)
Hiába próbálom hogy "majd én megcsinálom", nem megy, nem bírom se anyagilag se energiával.
Az önfeláldozás-mániát már lehagytam, nem tudok visszamenni, hogy "de csak nekik legyen jó, nekem mindegy". Nem bírom megtenni, és nem is akarom mert nem visz előre.

Ez lenne a tinédzsernevelés ultra-hiper intenzív kurzus?? :-)


Valahogy úgy érzem ez az egész csak ideiglenes, és meg fog változni.
Nyilván nem véletlenül történnek a dolgok, és én is kemény leckéket kapok, jó mélyre kell nyúlnom a maradék fájdalmaimban ahhoz, hogy kikapjam a gyökerét.
Finoman de határozottan le kell jutni odáig, mert minden nap jön szembe valami nagyon rejtett dolog.
Tesómék is erős egyéniségek, és bizony rá tudnak mutatni az ember gyenge pontjaira...

De...
Tudom hogy piszok hálás leszek érte, ha megkapom az igazgyöngyöt a kagylóból. ;-)

Már ez a gondolat, érzés is feltölt energiával.

Látom vele a fényt az alagút végén.


(nem, nem a vonat :-D)







Őszinte - jó hosszú

Észrevettem, ha nem vagyok kicsit se őrült, tök "normális"igyekszem lenni, akkor befásulok, elvesztem a rugalmasságom és elkezdem szolgálni és védeni a "rendszert"
A konzervativizmust, merevséget, azt amit általában normális-nak neveznek.
Zavarni fog, aki ezeknek nem felel meg, és támadom, iszonyú indulattal vagyok ellene, mert azt csinálhatja amit én is szeretnék, szabadon, de úgy vélem nem szabad, nem illik bele a "rend"-be.


Mikor huzamosabb ideig nem csinálok semmi -akár pici apró- őrültséget, fájdalom, gát keletkezik, valahogy nem vagyok önmagam és nem érzem hogy élnék.
Ennek gyökere az hogybebörtönöztem magam.

Másokat okolnék a cellám miatt, mégis én vagyok a börtönőr.

Észrevétlenül a pénz miatt aggódni kezdek, pedig tudom hogy nem kéne, és még bűntudatom is lesz, mert olyat éreztem amit "nem kéne" .

Jó nagy butaság.

Olyat nem is érezhetek amit nem kéne.

Az érzések jeleznek.

Tehát őszinteség...
Akkor vallok.

Nagyon félek hogy elvesztem azt akit szeretek.
Azzal védekezem, hogy úgy gondolom, nem is ő az aki kell, és nincs is hozzá közöm.
Ezt nagyon szeretném elhinni, csak épp teljesen soha nem megy.
Mivel a dolgok irányítása már kicsúszott a kezemből régóta, (bár talán sose volt a kezemben :-)), teljesen Istentől függ, most méginkább, és ezt nagyon nehéz megemészteni.

Fellázad az egó, nem is kicsit, és olyan iszonyú feszültséget generál, amitől - ha kevesebb kontrollom lenne - törnék-zúznék. (skorpijó kontra bakuci)

Tesómék:

Öcsémnél néha úgy érzem, korlátoz magával a lényével, hangosan hallgatja a zenét, alig tudok mellette élni... persze ez nem teljesen igaz.
Ha szólok lehalkítja, sokáig otthon sincs.
Mégis rossz érzésem van, nem szeretek már igazán hazamenni.
Folyton vizsgálom magam vajon miért vádolom őket (a barátnőjével), mi az ami ennyire zavar bennük?
Ebbe is bele lehet fáradni... a folyamatos önvizsgálatba.
Néha nagyon kezd elegem lenni... nem arra "szerződtem", hogy eltartsak még + 2 főt, úgy hogy én is épp lábalok ki a "válság"-ból...
Ráadásul picit fordított életet élnek, 11-éjfél előtt ágyba se mennek, és van hogy majdnem felrobbanok, mert nem tudok pihenni.
Aput tegnap bevitte a mentő az Erzsébet Kórházba, úgyhogy munka után bementünk hozzá, bevittük a cuccait... ismerős terep volt, a Krízis -Intervenciós osztályon, pszichiátrián van ahol én is voltam anno kemény két napig.
Egyébként nincs nagyobb baja mint ami eddig is volt, a beutalója már 2 hete (!) nála van, de most gondolta úgy hogy befekszik. Nem tudom mikor fog kijönni...

Hugi kapott 5000 ft-ot, amit előttem titokban akart tartani, mert a barátnőit hívogatta meg mindenre, és elköltötte... közben meg nekem is vészesen fogy a fizetésem maradéka, mivel az ő pénzük teljesen elfogyott már.
Bár ezt sem tudom mennyire igaz...
Na mindegy.
Tegnap adtam egy ezrest Öcséméknek vegyenek kaját, erre a barátnője eltette, hogy ja köszi pont ennyiért vásároltam a Match-ban pár napja nektek(!).
Hát nekem biztos nem. Amúgy meg ki kérte.
Nagyon robbanásközelben vagyok, de mikor ott lennék hogy most ordítok és kikelek magamból, egyszerűen nem tudom megcsinálni, inkább szépen beszélek.
Bár tudnék úgy tombolni mint Anyu tudott, lehet hogy félnének tőlem de legalább... nem is tudom... talán jobb is hogy nem tombolok.
Mégis olyan érzésem van mintha a saját negatívommal kéne egy fedél alatt élnem.

Az a gond, hogy most főzni sem tudok, mivel az összes gázcsövet cserélik a házban, és lekapcsolták a hálózatról. Vagyis nincs gáz két hétig(!).
Ez azért gáz :-)
A lavórból-fürdést tök jól elsajátítottam, meg néha jólesik a hideg víz is.

Csak hát... nem is tudom... olyan furcsán egyedül érzem magam. Mintha most rámszakadt volna még + 2 fő nem csak anyagilag, hanem szellemileg és érzelmileg is.
Mivel nagyon nem mindegy, mit teszek, finoman kell szólnom is hozzájuk, és nem csak Apuval és Anyuval voltak gondok, hanem egymással is.

Tegnap hazafelé Öcsém folyamatosan szidta Hugit, miért költötte el az 5000-t, aztán hallgattak egy negyed órát, én meg próbáltam indulatmentes mederbe terelni a "megbeszélést" de azt hiszem nem teljesen ment.
Mintha mindketten élvezték volna vagy én nem tudom... mintha eljátszották volna Anyut és Aput.
Aztán miután elmondtam Öcsnek én miért nem látom konstruktívnak ezt a hozzáállást, azt mondta hogy ő nem is ingerült, és én még a saját életemet se értem, meg amúgy se értek semmit :-)
Hát ez bizony meglehet, de ha indulat van, azt megérzem.
Sőt azt is megérzem, ha valaki tele van régi sérelmek nyomaival, és már kibugyog szinte a kádból, a fedő már repedezik, de még mindig ott tartjuk ,csak még nyomunk rajta egyet lefelé, ha kicsi kilöttyen, az nem számít.
Tesómnál pedig pont ezt éreztem.
Huginál is, de mivel ő lány, és hm... relatíve kevesebbet is kapott régen mint Öcsém, ezért valamivel talán könnyebb feldolgozni, kinyitni, egyáltalán szembenézni vele.
Öcsém pedig szenved, magyaráz, bezárkózik és az egészet felsőbbrendűen magyarázza, de van hogy támad is, nehogy megkérdőjelezzem a hatalmát Hugi felett.
Márpedig megkérdőjelezem.
Este Hugi belátta hogy nem kellett volna elkölteni az ötezrest, mondtam legközelebb jobban gondolja meg, mert a barátnői se költenek rá úgy ha nekik nem marad.:-)
Ezzel egyet is értett.
Viszont ezt csak nekem látta be, Öcsém támadására természetesen nem ez volt a reakciója.

Ami még nagyon fura hogy figyelnek minden mozzanatot... kifelé nagyon éles a szemük, befelé Öcsémnek kevésbé.
Valahogy olyan nehéz úgy fogalmaznom néha hogy ne jöjjön át rajta az ingerültségem, vagy hogy ne csináljak nagyobb kárt mint ami amúgyis van...
Ezért gondoltam hogy valami bennem is lehet ami ennyire reagál ezekre a dolgokra.
Kicsit bosszant hogy nem látom mi is az... hiába kutatok..
Gondolom erőszakkal nem fog előjönni... majd a maga idejében megtalálom.
Mégis jó lenne már látni...

2010. augusztus 25., szerda

Raffai Sarolta - Fénylő csöndben


Mindent elmondtunk volna már?
Egymást kutatni szavunk nincsen,
hang, hogy magához menekítsen -
nézlek. Hallgat a szád, s a szám.

Számolgatsz kurta éveket.
Voltál barátom, ellenségem.
Szivárványhíd támad az égen
bámulni tündöklésedet -

bámulni tündöklésemet
szívben, szavakban, kézmelegben.
A csoda-híd fent rezzenetlen -
s a csönd itt egyre fényesebb.



1xelem


Az, amit mi szerelemnek nevezünk, valójában az emberi kapcsolatok teljes spektruma - a földtől egészen az égig. A legalsóbb szinteken a szerelem nemi vonzerő. Sokunk megragad ezen a szinten, mert társadalmi neveltetésük mindenféle elvárásokkal és elfojtásokkal terhelte meg nemiségünket. A legnagyobb probléma a szexuális szerelemmel az, hogy soha nem lehet tartós. Csak ha elfogadjuk ezt a tényt, leszünk képesek ünnepelni a szexualitást azért, ami valójában - akkor örömmel üdvözöljük, ha megtörténik, és hálával búcsúzunk tőle, ha elmúlik. Így ahogy egyre érettebbé válunk, lassan képesek leszünk megtapasztalni a nemiségen túli szerelmet, és tisztelni a másik páratlan egyéniségét. Lassan megértjük, hogy partnerünk gyakran csak visszatükröz minket: mélyebb énünkből feltűnő, eddig ismeretlen arcainkat tükrözi vissza felénk, és ezzel segíti kiteljesedésünket. Ez a szerelem szabadságon alapul, nem pedig szükségen és elvárásokon. Szárnyai egyre magasabbra és magasabbra emelnek minket a mindent
Egyként megélő egyetemes szerelem felé.

Osho


2010. augusztus 24., kedd

Bölcsességek a könyvből

Ezektől lehidaltam....milyen igazak!!!

A kétely csapda, amit arra használok hogy gátoljam önmagam.

A boldogság nem ejt foglyokat.

Isten azt mondja nekem másokon keresztül: "Ha képes vagy ebben a formában szeretni engem, akkor eljuthatsz a mennyországba"

Minden probléma az elkülönültség érzéséből fakad

Amit elveszek azt elveszítem.

Az önfeláldozás alapja az alacsonyabbrendűség-felsőbbrendűség ördögi köre.

Ha nem fogadom el azt ahol vagyok, akkor hiába várom hogy előbbre lépjek

Ha engedem hogy valaki engem kihasználjon, azzal senkinek sem teszek szívességet.

Minél többet adok másnak magamból, annál többet látok meg belőle

A segítő szerep lehetővé teszi számomra, hogy felsőbbrendűnek érezhessem magam, mert félek az egyenrangú társtól (!)

Ha hiányzik valami az életemből az azt jelenti hogy irányítok

Azt várom el mástól amit én nem adok meg neki

Minden fájdalom félreértésből fakad.

Kapcsolatom az eszmerendszeremet tükrözi

Azt kapom amit szerintem érdemlek

A legnagyobb félelem a boldogságtól való félelem

Mindig a legjobb helyen vagyok ahhoz, hogy megtanuljam, amit leginkább meg kell tanulnom

Amit igazán akarok azt mindig elérhetem

Ha nem vagyok képes érezni, akkor drámát és fájdalmat kreálok, hogy érezzem hogy élek.

Ünneplem azt, ami megadatott nekem.

Ha nincs szépség, csoda, öröm az életemben, akkor az azt jelenti, hogy ítélkezem

Ha átérzem az érzéseimet, az alapvető formulája a gyógyulásnak, felszabadulásnak és előrelépésnek.

Azzá válok ami ellen harcolok.

Ha túl keményen dolgozom a jelenben, az azt jelenti, hogy nem zártam le magamban a múltat.

A boldogságom a legjobb ajándék amit a világnak adhatok.


(C.Spezzano)

A könyv


Végre megjött a rendelt könyvem!!!!

Chuck Spezzano: Ha fáj az nem szerelem c. könyve.

Még anno Sándornál láttam, beleolvastam és nagyon megtetszett.. azóta nem tudom megszerezni, de végül sikerült!


Itt van egy nagyon jó kis részlet belőle:

"Sokan úgy gondoljuk, hogy a legszebb éveinket áldoztuk valakire, és úgy érezzük hogy elfecséreltük az életünket.
Aztán van úgy hogy adunk, és nem jár elismerés érte; olyankor megsértődünk és úgy érezzük hogy eltaszítottak bennünket.
Ez azonban csak azt jelzi, hogy azért adtunk hogy kapjunk. Egyoldalú szerződést akarunk kötni valakivel, és követeljük, hogy cserébe azt kapjuk tőle amit elképzeltünk.

Ha önként adunk, akkor nem taszíthatnak el, mert semmit sem várunk cserébe.
Ha semmire sincs szükségünk, akkor nincs amit elutasítsanak. Ha szeretetből adunk, akkor nem érhet minket sérelem.
Ha teljes szívvel adunk, akkor teljes szívvel tudunk kapni is. Nem számít, hogy az, akinek adtunk, hogy reagál, mert maga az adás öröme a jutalmunk."

w.o.w.

Talán nincs annál szerencsétlenebb mint aki más fájdalmát úgy szívja magába, ahogy az édes tejet szívta az anyja melléből.
*

Rabok legyünk, vagy...


Láttam, hogy az emberek folyton a szabadságra hivatkoznak, holott ezen alapvető joguk mellett, annál inkább rabszolgái szüleik vágyainak, egy olyan házastársnak, akinek annak idején megígérték, hogy "holtomiglan-holtodiglan" kitartanak mellette, az üzlet mérlegének, a rendszernek, félbemaradt projekteknek, szerelmeknek, akiknek nem tudták azt mondani, hogy "nem" vagy, hogy "elég", a hétvégéknek, amelyeken kötelező együtt ebédelniük olyan emberekkel, akikhez semmi kedvük.
Rabszolgái a luxusnak, a luxus látszatának és a luxus látszatának látszatának.
Rabszolgái egy olyan életnek, amit nem ők választottak maguknak, csak elhatározták, hogy végigcsinálják - mert valaki meggyőzte őket, hogy így lesz a legjobb.
És így telnek teljesen egyforma napjaik és éjszakáik, és számukra a kaland csak egy szó valami könyvben és csak egy kép a tévében, ami mindig be van kapcsolva.

-Paulo Coelho-


the week's dinamic flow

Jaj ma nincs a kedvenc biztonsági őröm, az Attila.
Komolyan úgy megszoktam hogy mindig tudok vele dumcsizni, hogy most hiányzik ... na mindegy, biztos lesz még csak ma szabadnapja van. :-)

Szombaton megyek tesómékkal a Temic családi napra, beneveztettem magam kb. három versenybe is, de csak a neveket tudom:
Önjáró vadállatok, szumó bírkózás, és cápavadászat.
fogalmam sincs miket takarnak, talán a szumót azt értem, a többi meglepi lesz. :-)
Csomó-csomó játék lesz meg ezo-sátor, lángos, sör, és Republic-koncert :-)))

Ha minden igaz a másik nap meg strandolni megyünk Csabival jó idő esetén. Remélem az is lesz, bár szerdától hideget mondanak... de én még strandolni szeretnék, úúúszkálni :-)
Amit fogok rendszeresen is, mivel lehet kérni wellness ticket-et a cafeteria csomagban, és azzal lehet fizetni az uszodában.
Tök sportember leszek, eszméletlenül élvezem!
Ma szerintem futni fogok. Egyet nem bírok csak... az egyhangúságot.
De azt hiszem ez a veszély nem is fenyeget :-)

2010. augusztus 23., hétfő

Elizabeth beszéde

video

Egy kedvenc filmemből jó zenével (Hans Zimmer), jó jelenet!
Rokonlélek a csaj :-)))

Csokorba szedve...

Hmmm hmmm hmmm.
Milyen, milyen, milyen fura dolog ez.
Ma megtudtam valamit ami normál esetben kiverte volna a biztosítékot - de csak volna.
Mert nem tette.
Az egy dolog hogy akit szeretek annak a neve már számomra - szinte - egyenlő a fájdalommal.
Egyszerűen tudnék egy egyenlőségjelet tenni közéjük, de megszoktam.
Azt tudom hogy minden fájdalom gyökere bennem van, különben nem fájna.
ez persze nem ment föl senkit...
de az mindenkinek a saját dolga, intézze ő.

Amit megfigyeltem... azonnali reakció a pánik, félelem, harag, bosszúvágy, nemtörődömség, tagadás.
Vagy ezek együttese szép csokorba szedve, olyan bódító illattal hogy a valódi én nem látszik a ködétől, az egó pedig hatalmasat és élvezettel szippant belőle.
Sokszor éreztem úgy, hogy nem tudom meddig bírom még, mennyit raknak még rám az égiek.
De bírom, és roppant büszke voltam rá.
Aztán rájöttem nem kell ez mind, csak annyit veszek fel terhet, amennyit tényleg muszáj, és azok is hamar megoldódnak, hamar le tudom őket rakni, ha elengedem, és nem ragaszkodom hozzájuk.
Most is jött ez az érzés - hú de erős vagy, másoknak is mondd, micsoda lelkierőd van!
(negatív.)
Jött a másik is - Miért kell nekem mindig mindent egyedül megoldanom, miért tapos belém az akit szeretek, mit tettem hogy ezt érdemlem?
(negatív.)
-Biztos velem van a baj, látod, ennyit sem érsz... - mondja a hang.
(nagyon-nagyon negatív)!

Előre el akarom dönteni a dolgok kimenetelét, azonnal lázadok, ha valami túl bizonytalan és túl kiszolgáltatottnak érzem magam.
Holott biztonságban vagyok, attól még mert nem én irányítok, nem biztos hogy rossz dolgok fognak történni, sőt!
Két variáció van, igazából mindkettővel jól jár mindenki, csak nézőpont kérdése, hogy pozitív szemléletre váltok vagy lesüllyedek az önsajnálat szintjére, és bezárkózom, feladom az egészet úgy ahogy van.
A spirituális perspektíva vetekedett rövid ideig de annál intenzívebben a hétköznapi felfogással bennem.
Most estére viszont visszanyertem a teljes önuralmam és belső békémet.
Nem tudom lesznek-e még hullámok, fogok-e még szenvedni, de az biztos hogy ha így is lesz, annak az oka magamban keresendő.
Bármi lesz is bármit is hoz a sors, mindenképp jól járok.
Ebből nem vagyok hajlandó engedni :-)

mai gondolatok

Állok a 39-es megállójában, és dúdolom a Kéz a kézben c. dalt :-)
Tök jó szám!
Néha úgy érzem, ami "túl" jó, az lehetetlen.
És ez az érzés az ami a legjobban tud fájni.
Mikor sokféle falba ütközöm, úgy tűnik, mintha nem is lenne igaz a szép világ, az öröm, a boldogság.
Abba az érzésbe ütközöm, hogy biztos nem igaz, mert túl jó, túl szép ahhoz hogy igaz legyen.
Holott ez az egyetlen igazi valóság.
Nagyon rossz elképzelni, hogy ez mind múlandó, valamiért itt van nagyon mélyen a kétely, hogy létezik.
Talán a régi elszakadás-élményből maradt ez az érzés. Most reggel csak úgy rámtört.
Azt éreztem ez a munkahely már nem kielégítő számomra...
Ha arra gondolok, milyen szép lenne önfeláldozni a józanság és a család nevében, szintén szomorúság fog el és összeszorul a szívem.
Vagyis ez nem a valóság, nem lehet az.
Igazából ettől féltem egy kicsit.
Ha kinyílok ennyire, ha átölelem az életet, akkor szét akarom majd feszíteni minden korlátomat.
Azonnal. Most rögtön.
Persze azt is tudom, hogy ez nem így megy.
Ilyenkor int türelemre a Szaturnusz és ez a két erő egymásnak feszül, míg meg nem találom a kiegyenlítődés lehetőségét benne.

Az idill, a boldogság, a szerelem olyan törékeny dolgoknak tűnnek... legalábbis innen a földről.
Holott erősek és örökkévalóak, mégis valahogy hihetetlennek látszanak néha.

Ült most előttem egy munkás-féle ember.
De befújta magát korábban férfiillattal, és valahogy összekeveredett a saját - mit mondjak - szagával, amit talán sokan ápolatlannak mondanának, viszont valahogy nekem olyan őszintének tűnt inkább.
Komolyan élvezettel szívtam be, mikor felém hozta a szél, nem tudom miért, a sok steril ember között felüdülés volt :-)
Talán hülyén hangzik, de valahogy olyan élet-szagú inkább mint öblítő és full parfüm.
Nem szexuálisan tetszett, hanem a szabadsága miatt. Ez olyan mint amikor a hajamnak víz és nap illata van.
Vagy mikor a tengeri só ízét lehet érezni a párod bőrén.
Persze abban azért már van szexi töltés is :-P

Haladj bátran!


Nagy áttöréseket érsz el az életedben azzal, hogy Istentől ihletett ötleteidet gyakorlatba ülteted. Bízz benne, hogy az út minden lépésénél vezetni fognak.

Tündérkártya:

A megérzéseid, álmaid és erőteljes sugallataid nem csupán a vágyálmok példái. Új tervek és helyzetek csíráit képviselik, amelyek isteni életküldetésed eszközeit jelentik. Ne vedd semmibe az ismétlődő, erőteljes gondolatok és érzések képében érkező égi ajándékokat. A tündérek arra kérnek, hogy tartsd tiszteletben a belső érzéseidet azzal, hogy a mai napon legalább egy lépést megteszel álmaid és vágyaid valóra váltása érdekében. Félelem nélkül tégy meg egy lépést abba az irányba, hogy lebontsd életed bármely sérült részét. Tégy meg egy másik lépést, az szíved vágyának valóra váltása irányába. Ha csak egyetlen apró lépést teszel, amely közvetett kapcsolatban áll életed jobbításával, már attól is úgy fogod érezni, hogy együtt szárnyalsz a tündérek birodalmával. Minden áldott nap tégy meg egy-egy lépést, és álmaid hamarosan valóra válnak majd.

Megerősítés: Bátran haladok, bízva abban, hogy minden egyes lépésemet tökéletesen vezetik.

Önmagad vagy a mestered




Használati útmutató a spirituális világhoz

A mai hihetetlenül magával ragadó spirituális világban a legfontosabb tényező az, hogy csak is önmagunk szívére hallgassunk.
Az egyetlen igaz Istenhez vezető út a szívünkben rejlik. Semmilyen csoportosulás, szellemi vagy vallás irányzat, guru, nem tudja nekünk megadni azt, amit önmagunkban találhatunk. Ezzel persze nem azt mondom, hogy ezek rosszak vagy feleslegesek, épp ellenkezőleg fontos, hogy ismeretet szerezzünk, hogy hason szűrő emberekkel találkozzunk, hogy közös szellemi munkát végezzünk, de soha semmi áron ne hódoljunk be másnak, és ne adjuk fel a saját érzéseinket. Ne bízzunk vakon olyan tanításokban, amelyekkel szívünk mélyén nem értünk egyet, ne engedjünk mást magunk fölött uralkodni. Az igazi mesteri lelkek sohasem fogják nektek azt mutatni, hogy ők többek, nagyobbak, hatalmasabbak, nem próbálnak meg téged magukhoz kötni, nem befolyásolják szabad akaratodat, nem ítélnek meg, nem zavarnak össze, és főleg nem keltenek félelmet benned, minden szavuk-intésük szeretetteljes. Az igazi mester mellett te is nagynak érezheted magad, mert erejével és szeretetével emelni fog, a valódi lényeget tanítja és az örök igazságokat.
A tömegmanipuláció nagyon veszélyes és sajnos igen gyakori jelenség manapság. Sokan bedőlnek sarlatán embereknek, akik ügyesen maguk köré építik a nagy szellemi vezető illúzióját, kihasználva az emberek jóhiszeműségét naivitását, amely abból adódik, hogy hatalmas a szellemi éhségük.
Sok ilyennel találkoztam már. Báránybőrbe bújt farkasok, akik becserkésznek, aztán felélik az emberek anyagi, energetikai és akár testi adottságait.
Legyél ott, ahol lenned kell, szerezz ismeretet más emberektől, de tartsd meg a "spirituális függetlenségedet" és a végső válaszokat a szívedbe, önmagadban keresd.
Használj lelki védelmeket, hogy megóvhasd magad idegen befolyástól, energetikai lecsapolástól és manipulációtól ez nagyon fontos.
Sokszor olyan tevékenységeket végeztetnek el a csoportokkal, amellyel óhatatlanul eggyé olvasztanak más emberek problémáival, érzelmeivel, gondolataival, ami nagy gondot jelenthet azoknak, akik érzelmileg befolyásolhatók vagy nagyon befogadók.
Akár tudatosan, akár tudattalanul jó szándékkal teszik ezt, semmiképp nem válik javunkra.
A lelki védelmek arra szolgálnak, hogy megvédjenek minket az idegen, alacsony rezgésű, negatív energiáktól. A csoportokban átélt pozitív élményektől nem fosztanak meg.
Feltétel nélkül ne bízz senkiben, mindenkinek van árnyoldala.
Csak a Jó ISTENT helyezd magad fölé, senki mást, és ne téveszd össze, az alázatot, a megalázkodással. Lehet, hogy vannak okosabbak, bölcsebbek, lehet, hogy néhányan hihetetlen adottságokkal rendelkeznek de senki sem fog a hátán a mennyországba cipelni téged.
Az igazi csoda benned rejlik, az Isten benned lakik és a hozzá vezető utat csak te ismerheted.

Fény és Szeretet legyen veled

AYSHA Samel

2010. augusztus 22., vasárnap

Ébredés


Nem szereted a munkahelyed, idegesítenek a kollégáid, fafejű a főnököd, úgy érzed, hogy egyedül neked kell kuliznod azért a kevés fizetésért és mindenki más csak kávézgat és röhögve üli végig azt a nyolc órát. Lerobban az autód, késik a busz, lefröcsköl egy melletted elszáguldó suhanc az apuka nyugati luxuscsodájával, elered az eső és pont ma felejtetted otthon az ernyődet. Te vagy a világ legszerencsétlenebb embere. Azt hiszed. Úgy érzed. Nem tudod magadban megfogalmazni, hogy mit is akarsz, csak valahol mélyen motoszkál benned egy gondolat, ez így nem jó, változtatni kéne. De hogyan? Nincsenek céljaid, hűtlen lettél a tinédzserként dédelgetett álmaidhoz, nem mersz már hinni semmiben. Hitetlen lettél. Nincs Istened. Megcsalod önmagad nap mint nap, hogy majd holnaptól változtatok, ma még jó ebben a burokban, ahol nem kell csinálni semmi olyant ami megtöri a mindennapos szürke rutinodat. Igába hajtottad a fejed. Belekerültél az élet mókuskerekébe. Hajtasz veszettül. Minek? Kinek? Nem figyelsz önmagadra, nem veszed komolyan a jeleket. A jeleket, melyek belülről jönnek és arra próbálnak figyelmeztetni, hogy Ember, ne hagyd el magad! De Te olyan lettél mint a gazdátlan eb. Kóborolsz az életben cél nélkül és sodródsz az árral. Egy vagy a sok közül, te is arcnélküli árny lettél. Árnya a valamikori önmagadnak.

Hát légy betonpillér! Vesd meg a lábad, szegülj szembe az árral! Ne hagyd magad! Ne azzal töltsd a napjaidat, hogy mások álmait teljesítsd, harcolj és küzdj a sajátjaidért. Merülj le mélyre, oda ahova azokat a nagyon régi vágyakat eltemetted, ásd elő őket és porold le, mint évszázados könyvtárból előkerülő családi krónikát. Legyen céljaid, bármilyen merészek is, tegyél róla, hogy legalább indulj el az úton. Ne félj attól, hogy elveszítesz valakit vagy valamit csupán azért, mert az álmaidat valóra akarod váltani. Végy erőt magadon!

Ébredéskor húzd el a sötétítőt, hadd simogasson a reggeli nap sugara, szívd tele tüdődet a friss levegővel és kacagj a világnak. Nyitsd ki a szíved és kacagj!

Úgy érzem, egy szép reggelre ébredtünk...

/Gálfalvi Zsolt/


Gondolatok amik megváltoztatták az életem

"..minden betegség, sérülés és pszichés probléma ugyanebből a késztetésből ered, hogy elodázzuk Isten hangjának meghallását. A mentális és fizikai betegségek rengeteg időt és energiát emésztenek fel, így ugyanazt a célt szolgálják, mint amikor folyamatosan átállítjuk az ébresztőórát, hogy még aludhassunk egy kicsit.
Isten megpróbál felrázni minket a rémálomból, de mindig azt hajtogatjuk hogy még nem állunk készen az ébredésre. Még egy nappal elállítjuk az órát.
Klienseid azért betegek, sérültek, vagy önpusztítóak mert eldöntötték hogy a tettük külön tudattal rendelkezik.
Másodlagos nyereségük is van a betegségből, pihenhetnek, amire nagy szükségük lehet, bosszút állhatnak, szimpátiát, részvétet ébreszthetnek az emberekben, stb.
Az elsődleges nyereség azonban a beteg vagy sérült testből az, hogy az ember elhiheti hogy a külső körülmények áldozata.

A gyógyítás hatalma abból a tudásból ered, hogy a kliens nem egy test hanem egy tökéletes szellem. gyógyítóként semmit sem csinálunk, mert az megint azt sugallná, hogy testek vagyunk.
A tökéletes egészség kliensed természetes állapota.
Ha kliensedet betegnek vagy sérültnek tekinted, az akadályozza gyógyítói eredményességedet, hiszen ez a nézőpont erősíti azt az illúziót, hogy az anyag valóság.
Kliensed megharagudhat, vagy hibáztatva érezheti magát arra a feltevésre hogy saját gondolatai okozzák állapotát, és hogy hatalmában áll gondolatai által meggyógyulni.
Az ego folyamatosan figyeli az őt érő támadások jeleit.
Amikor egyet észrevesz, ellentámadásba lendül és te is lehetsz a célpontja gyógyító munkád alatt.
....
Fontos, hogy újra emlékeztesd magad arra , hogy kliensed egója igazából valótlan.
Ne harcolj egójának gondolataival, mert ettől csak növekedni fognak.
Te magad is egós tudatállapotba kerülsz, ha elítéled az ő egóját vagy azonosulsz vele.
Ugyanez a helyzet, ha megsajnálod, vagy úgy látod, hogy bármiben hiányt szenved.
Láss át az egón és csak szeretetteljes igaz önvalóját tekintsd.
Ne feledd: ahogy őt látod, úgy látod önmagadat is!
Az egyetlen valóságos dolog ezen a világon a szeretet, és minden szó vagy viselkedésmód a szeretetből ered.
Ha eldöntöd hogy a szeretet jelenlétét keresed klienseidben akkor szeretetet fedezel fel mindenben amit mondanak és tesznek.
Megérted, hogy amikor félelemből beszélnek, valójában azt mondják: "Azt akarom hogy szeressenek és biztonságban legyek."

(Doreen Virtue:Fényküldöttek útja)

Summerfest nyitóünnepség 2010

Summerfest - Záróünnepség 2010


Mottó:

„Szép foglalkozásod van – mondta a kisgyermek az öreg hídépítőnek

- biztosan nagyon nehéz lehet hidakat építeni,
- ha valaki megtanulta, akkor könnyű – mondta az öreg hídépítő.
- Könnyű hidat építeni betonból és acélból. Más hidakat építeni sokkal nehezebb…
- Milyen más hidakat? – kérdezte a kisgyermek
- Hidakat építeni egyik embertől a másikhoz, a sötétségből a fénybe, a szomorúságból az örömbe. Hidakat szeretnénk építeni a boldog jövőbe.

A kisgyermek azt mondta:

- Ez egy különleges dolog, amit teszel.”

(Ismeretlen szerző

(www.summerfest.hu)

Wow de jó volt a Summerfest!!!! :-))))
Lefelé vonatoztunk ugye, Johi, Ildu, Hajni, Anikó és én, meg Erkan, egy török táncos srác, a török csapatból, Johi megmutatta neki Budapest jellegzetességeit.
Tanítottuk magyarul, szegénynek nem nagyon ment, de azért díjaztuk a próbálkozásait :-)
Megérkezve elmentünk a vásárba (még jó hogy :-P, nők vagyunk), én vettem egy nemzetiszínű karkötőt gyöngyből, meg egy meggypiros alapon pici fehér pöttyös hajpántot, de olyat amit ki lehet húzni hátra, megvéd a napszúrástól. Hazafelé volt is haszna rendesen :-)
aztán megérkeztünk Johiékhoz, engem mindig picit - jó értelemben - iriggyé tesz a házuk, annyira békés, nyugodt, rendes és olyan mint egy kis kultúra-fellegvár.
A szülei nem sokat öregedtek pedig már jó ideje nem láttam őket. szokás szerint mindenhol cd-k, Bruce Springsteen poszter, könyvek, fényképek, pici mütyűrök a világ minden tájáról, bár azt hiszem a wc-ből már kilakoltatták a Hegylakó posztert :-(.
:-D
Annyira otthonos és barátságos, mindigis imádtam ott lenni.
Persze a szülei is szokásosan kedvesek voltak, jót ettünk aztán elmentünk a záróünnepségre.
JÓ 3 órát tartott, a fíling picit - szerintünk - megfogyatkozott, de még így is nagyon nagy élmény volt!!!
eszméletlen jó táncok voltak!!!!

Az országok akiket táncosok képviseltek:
Albánia, Azerbajdzsán, Chile, Ciprus, Costa Rica Dagesztán, Dél- Korea, Indonézia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Kolumbia, Malajzia, Nagy Britannia, Olaszország, Paraguay, Portugália, Szenegál, Szerbia, Tajvan, Törökország, Venezuela, Magyarország.

most viszonylag kevesen jöttek, de azért így is nagyon színes volt!

És külön édes volt, hogy a kozákok hoztak konfettiágyút, de jó nagyot, igazi ágyú formája volt :-)
csillogó hosszú szalagféléket is lőttek belőle, és a színpad előtti területen kisgyerekek összeszedték és úgy szaladgáltak, hogy mögöttük repültek ezek a fényes szalagok :-)
Nagyon édesek voltak! Mikor a venezuelaiak (vagy paraguaiak? nem tudom már) lejöttek táncolni a közönség elé, fejükön kancsóval, a gyerekek ott próbálták utánozni őket, meg egy-két férfi fel is vette őket, és táncoltak együtt :-)
Mint a kis angyalkák, olyanok voltak :-)
Minden összevetve piszok jó nap volt a tegnapi (is) ;-)))