Milyen, milyen, milyen fura dolog ez.
Ma megtudtam valamit ami normál esetben kiverte volna a biztosítékot - de csak volna.
Mert nem tette.
Az egy dolog hogy akit szeretek annak a neve már számomra - szinte - egyenlő a fájdalommal.
Egyszerűen tudnék egy egyenlőségjelet tenni közéjük, de megszoktam.
Azt tudom hogy minden fájdalom gyökere bennem van, különben nem fájna.
ez persze nem ment föl senkit...
de az mindenkinek a saját dolga, intézze ő.
Amit megfigyeltem... azonnali reakció a pánik, félelem, harag, bosszúvágy, nemtörődömség, tagadás.
Vagy ezek együttese szép csokorba szedve, olyan bódító illattal hogy a valódi én nem látszik a ködétől, az egó pedig hatalmasat és élvezettel szippant belőle.
Sokszor éreztem úgy, hogy nem tudom meddig bírom még, mennyit raknak még rám az égiek.
De bírom, és roppant büszke voltam rá.
Aztán rájöttem nem kell ez mind, csak annyit veszek fel terhet, amennyit tényleg muszáj, és azok is hamar megoldódnak, hamar le tudom őket rakni, ha elengedem, és nem ragaszkodom hozzájuk.
Most is jött ez az érzés - hú de erős vagy, másoknak is mondd, micsoda lelkierőd van!
(negatív.)
Jött a másik is - Miért kell nekem mindig mindent egyedül megoldanom, miért tapos belém az akit szeretek, mit tettem hogy ezt érdemlem?
(negatív.)
-Biztos velem van a baj, látod, ennyit sem érsz... - mondja a hang.
(nagyon-nagyon negatív)!
Előre el akarom dönteni a dolgok kimenetelét, azonnal lázadok, ha valami túl bizonytalan és túl kiszolgáltatottnak érzem magam.
Holott biztonságban vagyok, attól még mert nem én irányítok, nem biztos hogy rossz dolgok fognak történni, sőt!
Két variáció van, igazából mindkettővel jól jár mindenki, csak nézőpont kérdése, hogy pozitív szemléletre váltok vagy lesüllyedek az önsajnálat szintjére, és bezárkózom, feladom az egészet úgy ahogy van.
A spirituális perspektíva vetekedett rövid ideig de annál intenzívebben a hétköznapi felfogással bennem.
Most estére viszont visszanyertem a teljes önuralmam és belső békémet.
Nem tudom lesznek-e még hullámok, fogok-e még szenvedni, de az biztos hogy ha így is lesz, annak az oka magamban keresendő.
Bármi lesz is bármit is hoz a sors, mindenképp jól járok.
Ebből nem vagyok hajlandó engedni :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése