2010. május 7., péntek

Koncert

Ma volt a HangDala koncert :)))
most értem haza róla.
jaj nagyon jó volt :))))
igazából főként Zsolti miatt mentem, de mindenki szuper volt ám!!!
És hát Zsolti!!! fuuuh, a Hallelujah naaaagyon tuti, még sose hallottam kiengedve a hangját, nem semmi :))) Tök büszke vagyok hogy vele fogok egy zenekarban játszani!
(remélem nem olvassa ezt, még el talál szállni XD)

Persze Sándor is remekelt, mert miért is ne :)
fogalmam sincs honnan szedi az energiáját, de kifogyhatatlan az biztos :)
Meg a wasabis mogyorónak is kirobbanó sikere volt (és az orrunkat is tisztíccccsa :D)
Tök egzotikus, nyammm!
Szal jól éreztem magam :)
és végre megkóstolhattam a Piroska -féle almás-sütit, amiről dal is íródott már!
(teljesen érthető módon, mivel isteni volt!!! Le a kalappal előtted, Pircsi!!!)

Együtt utazók világa

egy szupi honlap :))
gondoltuk kimegyünk vasárnap, de Anyuhoz vagyunk hivatalosak.... pedig jó lenne megnézni :)

http://www.egyuttutazok.hu/index.php

2010. május 4., kedd

Truly, madly, deeply

Ma rohangáltam a képzésem után :)
Fél Budapestet átutaztam délelőtt és kora délután.
Végülis sikerült amiért elindultam, csak picit sok volt. És rohasztó meleg :)
Olyan lelki átalakuláson megyek most keresztül, érzem, hogy teljesen összezavar.
Szívesen írnám hogy ahh mennyi mindenen túl vagyok és már se ez se az nem tud zavarni nem tud megingatni.
De még van ami meg tud.
A saját önkéntelenül működő tévképzeteim. Nem hittem volna, de bizonyos téren megöregedtem.
És észre se vettem.
Nagy erőfeszítésbe telik még mindig lazítani. Hiába tudom hogy kéne, hiába van is rá időm, egyszerűen a belső tábornok parancsol hogy csináld, csináld, csináld.
Mindegy mit, csak legyen valami csinálva.
Persze valahol kell is, hiszen ha én nem tartom rendben a lakást, ki fogja? Szóval a lazítás nem azt jelentené hogy hanyagoljak el mindent és csak úgy lébicoljam végig az életem.
De most piszokmód ingok a két véglet között. Egyszer csak beáll az optimális középvonalra, aztán léphetek tovább...
Amúgy sem vagyok egy egyszerű típus.
Húgom szerint sokszor vagyok "frusztrált" XD
Nem tudom... lehet.
Úgy tűnik minden arra akar tanítani, hogy figyeljek Magamra.
És hogy mindenki figyeljen Magára/ba.
Van egy laza, szabad, nyitott részem és van egy merevebb, dogmatikusabb, keményebb.
Cselekvésben intenzív vagyok, mindent képes vagyok magamra venni, mindent megcsinálok, aztán a végén fáradtan esek össze.
Beszédben, gondolkodásban, közlekedésben piszok gyors vagyok, és pillanatok alatt átlátok rengeteg alternatívát. Néha túl is pörgök ebben, ilyenkor jön az agyalás.
Érzelmi téren pedig sokszor merev vagyok és képtelen vagyok lazítani.
Ez a szenvedélyes, feszült, robbanásközeli állapot, vagy a kicsit távolságtartó de gondoskodó, álomvilágban élő a két szélsőség.
néha még találkozom a középvonallal :) Az a legjobb.
Persze már rájöttem a turpisságra :)
Akkor jön ez elő, a kilengés, mikor én akarok irányítani, és nem hagyom hogy Isten tegye, ráadásul a terheket is viszem magammal, nem adok át senkinek, hiába ajánlja fel hogy segít.
(ez olyan "erőfitogtatás"-dolog... inkább férfias jellegű. Mindigis imádtam ha az erőmért dicsértek. Most is néha rámjön hogy nem akarok gyenge lenni. Egyszerűen nem akarok.
Nem tűnik biztonságosnak egyáltalán. )
Vannak amúgyis akik profivá fejlesztették a "gyenge nő vagyok segíts nekem" c. játszmát, és ebből én nem kérek.
(vajon miért foglalkozom a játszmát játszó emberekkel?? ki a rákot érdekel, játsszanak csak, minek rájuk figyelni??)
Talán a külsőm miatt mindig reflektorfényben voltam, mindig észrevehető vagyok, még ha nagyon igyekszem elbújni akkor is.
Mindig látnak, és sokszor meg is jegyeznek dolgokat, amik régen érdekeltek most már nemigazán. (bár mostanában nem szól be senki :) érdekes módon )
Csak talán régen sokszor kaptam az ilyen vagy, olyan vagy megjegyzéseket, és észrevettem ha erősnek és agresszívnek mutatom magam és ezt sugárzom ki, akkor megijednek és befogják.
Mert úristen ez egy boszorkány. És tetszett hogy annak néztek... :) Nagyon tetszett.

Ezáltal egyébként sok kellemetlen helyzetet elkerültem, és sok veszélyes helyzetből is kijöttem sértetlenül, de elkerültem a kellemes és élvezetes dolgokat is egyúttal.
Büszke voltam az erőmre.
Most ez a házimunkában meg az ilyen-olyan dolgok átvállalásában mutatkozik meg.
(majd én megcsinálom, hagyjad csak)
Aztán meg azon károgok magamban hogy nem segít senki és túlhajtom magam :)
Vicces.
De legalább észrevettem :)

Ja és hogy működik az egó ilyenkor?
Önsajnáltató üzemmód kapcsol be, szinte síráshatárig tud fokozódni, és rejtett bűntudatkeltési szándék másokban akik nem voltak olyan jók gondolatolvasásból hogy akkor is segítsenek, ha azt mondtam hogy nem kell :)

Ezt egyébként én úgy hívom hogy a "háziasszony-egó":))))
(hagyjatok mindent majd én megcsinálom, ti csak legyetek el - persze olyan keretek között ahogy nekem tetszik és nekem jó, mert ha másképp akkor úgy veszem hogy nem foglalkoztok velem és akkor jajjjj nektek. :))) aztán jön a nekem senki se segít, mindent nekem kell csinálni, úgyhogy kivételezett pozícióm van amúgy, tessék tisztelni különben felhozom azokat a dolgokat, amiket önként vettem ki a kezetekből és csináltam meg én, de később marha jó rájuk hivatkozni és azon károgni hogy milyen semmirekellők vagytok)
:))
pfff.

Természetesen a leghitelesebb forrásból, a saját egómból merítettem a fennti "anyaghoz" :))
Kicsit hmm.. olyan kényszer-csereüzlet-szerű.
Kéretlenül megdolgozom azért hogy mások azt csinálják amit akarok és úgy ahogy én akarom. Passzív, nőies manipulatív módszer.
Ezt egyébként mostanában vettem észre, Magamon hogy itt volt Évi és Hugi is.
Lustálkodtak, pihentek, lazultak, én meg pörgök mintha muszáj lenne.
Nem helyezem őket följebb ettől még, hogy ők mit tanulnak külön-külön a dolgokból az szintén egyéni, én csak a sajátomról tudok számot adni.

Remélem már fogytán vannak a berögződött hibás minták mert szeretnék végre tényleg jó dolgokról írni, szívelszorítós érzés nélkül.

Úgyis tudom hogy egyszer eljön az is.

Addig meg... írom a tapasztalatokat :)

2010. május 3., hétfő

Paraarc


Évi azt mondta , nem tudom pótolni Huginak az anyai szeretetet.
Akármennyire is próbálom.
Többen megerősítettek ebben és valahol én is úgy érzem. Kudarcra ítélem magam.
mert amit elmulasztottak megadni neki sokáig, azt magának kell pótolnia, a belső gyermekén...
Nem tudom miért volt ennyire rossz érzés szembesülni az igazsággal.
ÁLtalában csípem, és bírom.
csak talán van bennem egy olyan érzés hogy legszívesebben minden árva, elhagyott és elhanyagolt gyerek anyja lennék, erre... végülis nem tudok az lenni.
bőven elég lesz majd a sajátom valószínűleg :)

Ma énekeltem és táncoltam. Táncolni már több mint egy hónapja nem álltam neki igazából, énekelni pedig egy hete...
Nem tudom miért.
Inkább ezer más dolgot csinálok csak ne kelljen azt csinálni ami felé elindultam.
Furcsa egy játszma ez...
Van egy tervem, elhatározom, megy is, gyakorlok, áldozok rá időt, pénzt, energiát, minden és mindenki efelé terel erre... direkt keresztülhúzom szinte.
Ugyanaz mint régen. Élvezettel teszem azt ami nem lényeges, és elhanyagolom amiben igazán jó vagyok és amihez tényleg értek, természetadta módon.
Elegem van ilyenkor magamból.
ez a haladás? inkább egy helyben toporgás...
És ezek az elvárások.... azt hittem ennél már tovább tartok és nem.
totyogok a saját hülyeségem mocsarában. Király(lány).

Ma voltunk kicsit vásárolni Évivel.
Vettem magamnak két felsőt. Nem semmi lelkifurdalásom lett tőle:(
Ennyit nem érek magamnak? Két olcsó felsőt?

Azt hiszem ez talán azt jelenti, hogy most a nagyok jönnek fel, amikkel sokáig sokszor volt dolgom.
Egyszerűen nem tudok mit kezdeni azzal ha csinos vagyok.
Ha olyan szolid-barátságosan, akkor biztonságban érzem magam, ha viszont tényleg nőiesen, akkor egyszerűen... nem is tudom.
Bizonytalan leszek, pedig ugyan tetszem magamnak, de .... szeretem azt az érzést hogy a "tömegből" jöttem, hogy oda tartozom, nem pedig kívülálló királylány vagyok, a toronyból.
A nagyon csinos ruha, smink és ékszerek egyszerűen szinte magukkal hozzák azt a királynői pózt, amit nemigazán szeretek, mert már nagyon nem időszerű.
Talán valaha lehettem az, nem tudom, de most baromira nem vagyok.

Ma rájöttem egy nagyon durva dologra.
Néztük a Megasztár válogatást, és mondták a barátaim meg a Húgom, hogy miért nem megyek? Végülis lehet hogy bekerülnék!
Én meg azt mondtam: "De félek! bár... talán nem is attól félek hogy nem sikerül. attól parázom, mi van ha sikerül."
Basszus.
hát már minden baj?
a megvalósult álmok talán nem az én asztalom?
inkább a kínlódás, a "kemény munka", mert úgy érzem nem vagyok rá különben méltó?
Nem vagyok elég jó?
Fogalmam sincs. Annyira beleszoktam a "sok jó-kicsi rossz" felállásba, hogy ha csak a "sok jó" marad, kétségbeesek, hogy itt valami nincs rendben, valami hiányzik, ez túl jó hogy igaz legyen.
És ilyenkor kreálja a dinka ember az akadályokat.
Persze maga ez a felfogás is egy gát odabennt... nem engedi megvalósulni azt aminek meg kéne.
Nem feltétlenül arra kell a legnagyobb bátorság, hogy szembe merjünk nézni a démonokkal, vagy a démonainkkal.
Arra kell inkább hogy szembe merjünk nézni az örök boldogsággal, a sikerrel, és hogy el tudjuk fogadni hogy Istenből vagyunk.
Ez egy nagyon durva próba.
Én azt tapasztaltam ha "túl" boldog vagyok, az emberek eltávolodnak tőlem, és szenvedéseket generálnak vagy nekem vagy maguknak, vagyis a túl boldog állapot az "bűnös"..
(micsoda hülyeség amúgy.. nincs is olyan hogy "túl boldog", hiszen elvileg az alapállapotunk lenne..)
Azt nem fogtam fel, hogy az első ilyen tapasztalat után, nem hittem már benne hogy létezik makulátlan boldogság, ezért mindig saját kétségeimmel szúrtam hasba a boldog pillanataimat.

VAjon tanulunk boldognak lenni?

Vagy tanuljuk az emlékezést a boldogságra?

Bár a teljes boldogsághoz azt hiszem kell egy nagyon magas szellemi szint, és lelki érettség és alázat is, egyrészt hogy értékelni tudjuk, másrészt hogy ne essünk a végletekbe, és ne boruljon meg az értékrend.
De ennek meg ellentmond az hogy egy kisgyerek is tud felhőtlenül boldog lenni.
(most azt nem veszem figyelembe hogy lelkileg lehet már jóval öregebb is mint én :))
Úgy hogy se érettsége, se értékrendje még nincs, legalábbis olyan amilyennel a "felnőttek" rendelkeznek. Nem tanult ezotériát, energiagyógyászatot, reikit, nem vett részt önismereti és mittoménmilyen tanfolyamon, nem okleveles mester, és nem írt / olvasott x könyvet.

Akkor meg hogy csinálja? Mégis hogyan?

(tök jó hogy vitázom magammal XD)

Azt hiszem ha rájövök, (talán holnap) akkor leírom.
Addig meg ... aki még hasonló cipőben jár, elgondolkodhatna helyettem is... hátha okosabb mint én :)

2010. május 2., vasárnap

Hétvége

Pénteken volt Hugi és Öcs ballagása :)
(ez úgy lehetett, hogy Öcs 0.-os volt, amúgy majdnem két év van köztük)

Igazából jó sok minden történt, amit még helyre kellett tennem, szóval nemigen jutott időm az írásra, meg valahogy... nem is volt rá indíttatásom.

Nagyon jól sikerült a ballagás :)
8-an voltunk, sőt, kis időre 9-en, Öcs, Húg, Apu, Anyu, Évi, Böbe, Cinti, én, és kicsit beugrott István, apu testvére.
Azt hiszem megdolgoztam a kajáért :)))
Évi mosogatott, én a kaját csináltam, Hugi félig volt jelen, másik félben cigizett ehh...:), aztán terítettünk, és hami :))
Az volt a jó hogy nem volt vita. Egy-két csípős megjegyzést azért elsütöttek, de úgy egészben, harmonikus volt ez az "összeröffenés", amire még nem volt példa ide s tova 26 éve.
Szóval mondhatni mindenki naaagyon-naaagyon ügyes volt :)

Másnap valahogy olyan üresnek éreztem magam.... hülyeség, tudom.
Csak valahogy szerettem a nyüzsgést, tetszett hogy az eddig megtanultaknak hasznát láttam, hogy tudtam félreértésből adódó bontakozó vitát elsimítani, mindenkihez objektíven hozzáállni.
Jó volt látni hogy igazából mindenki vevő volt erre. Azt hiszem még nem fenntartható véglegesen, mert ugye én is hullámzom, mások is, fejlődésben vagyunk :)
És így néha vannak jobb máskor "rosszabb" pillanatok.

hihetetlen mennyit számít, az ember hogy áll másokhoz, önmagához...
maga a kisugárzás. rólam sokszor mondták hogy meg se kell szólalnom, olyan erősek a gondolataim,érzéseim, azonnal reagál rá szinte a másik, mert megérzi a tudatalattija.
Én meg sokszor nem is értettem, miért ellenségesek velem, pedig végülis én hoztam ki belőlük.
Mostmár nem ez a helyzet, szerencsére. Vagy csak nagyon ritkán - így pontosabb.:)

Az is világos hogy először magamban kellett helyrerakni a dolgokat.
Nem oszthatom az észt úgy hogy nem tudom miről beszélek.
Szép hangzatos szentenciák lennének 0 tartalommal. Rizsázni sose tudtam jól...

találtam ma egy jó könyvet a Libri-ben. Az a címe hogy "Minden gyógyítható" :)
Megpróbálom majd megszerezni.
Nagyon szimpi volt az amennyit olvastam belőle. általában szimpátia alapján döntök a könyvekről is. Mit olvasok, mit veszek meg.
Ezért elég változatos a "könyvtáram" :P

Apu jön hó végén, egy hétig(!) itt marad, Mariussal, a féltestvéremmel együtt :))
Már nagyon várom. Most fogom megismerni. 19 éves :) biztos jól kijövünk.
Addig fel kéne turbóznom a francia-tudásom :)

Most nemsokára megyek aludni :)
Még azért várom haza Évit, mert most nálam lakik egy darabig. Alkotunk, alkotunk :)))

Aktuális változások