2010. május 29., szombat

"Láthatatlan lapos sumák"-nak

Izgi volt énekelni múlt hét vasárnap a próbán XDDD
Jó a szövege, szeretem ;)


video

2010. május 28., péntek

Szívből köszönöm :)

Furcsa dolog mikor megvádolják az embert olyasmivel amit el sem követett.
Az igazságérzetem és a riasztóim is hangosan visítottak, mivel őszinte ember vagyok ezt mindenki tudja, aki ismer.
Tudom, Isten tudja az igazat. az emberi igazság képlékeny, az emberek szája hazudhat, mint már olyan sokszor, de a szívük nem ...
Olyan jólesett, hogy akiknek elmondtam, mind meglepődtek, és azonnal mellémálltak (természetesen nem valaki ellen, de mégis mellém).
Ők olyanok, ha hülye vagyok és valamit elszúrtam azt is megmondják, nem kímélnek ;)
de nem is kell, tudom mások szemén keresztül csak azt láthatom meg akiről hiszem hogy én vagyok.
Ha még nem találtam meg önmagam, hamis tükrök lesznek.
De ahogy egyre jobban kibontakozik az ember igazi önvalója, megváltozik a környezete is, az emberek is, mert megérintik egymásban az istenit.
Nekem legalábbis ez a tapasztalatom.
Mondják hogy ha épp negatív vagyok akkor negatív embereket vonzok. Ez 98%-ban igaz. De vannak olyanok, szinte földre szállt angyalok, akik a zsúfolt erőszakos tömegen átfurakodva nem ránktaposnak ilyenkor hanem felsegítenek - ha engedjük.
Én most találkoztam pár ilyen emberrel, amikor a legvédtelenebb, legsebezhetőbb, leggyengébb idegroncs voltam mégsem szúrtak belém, és rendületlenül hittek bennem, a jóságomban.
Lehet hogy sokan nem olvassák ezt, páran igen, lehet hogy "csak" a szívükben álltak mellém , akárhogyis:

Köszönöm Nektek!
Páratlan kincsek vagytok. Nem csak a szükség idején, de mivel ritkán kerülök ennyire krízishelyzetbe, duplán értékelem a szereteteteket. (tetete:D)
Köszönöm hogy hisztek bennem, nem felejtem el. :)


Varázslatos, csodálatos szám, imádom :))))

video

Köszönöm, Csillagtündér!!! :-* (L)

video

:)

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

(Dr. Gyökössy Endre)




2010. május 27., csütörtök

angyalok


furán hangzik, olyan mintha egy rakás angyal "dolgozna" rajtam....

egyelőre csak Rafael neve jött... és a késztetés hogy keressek angyalos képet.
nagyon melegem van... főként a szívtájékon.


kicsit olyan érzés mintha tisztulnék valahogy... mintha egy rossz igézet alól szabadulnék ki most.
megértettem az álmomat is... a szőke fehér ruhás "ártatlanság" álarcos nő, fekete nyílpuskával szeretne meglőni egy férfit és engem talál el több helyen is, de nem tud igazából megsebezni.
Pár írással lejjebb van.
Most ez az egész kicsit kiütött.
Mégsem tudom utálni. Nem megy. Nem megy a harag se... forrongtam belül az igaz, de rosszat nem tudtam akarni. Milyen fura....:)
Hogy lefutottak ezek az érzések, most olyan nyugodt vagyok. Nem tudom mit csinál itt ez a rengeteg angyal, de fűteni nem kell szerintem takarózni se nagyon fogok olyan szeretethullámok jönnek át rajtam.
Nagyon érdekes érzés... :)
Mostmár azt hiszem teljesen megbuggyantam.
Jött egy érdekes látomásom. Megfogott két angyal, és éreztem egy apró rántást, elkezdtem távolodni a testemtől, az egyik zöld volt a másik rózsaszín.
Felvittek a felhős birodalomba, a vattapuhaságú fehér habok közé ahol a rendem van.
Már jártam itt. Anyánk mutatta a kék vizet, megfürödtem benne, aztán kaptam egy szalagot a fejemre körbe, nagyon szép volt, elrendezte a hajam, és bepúderezte az arcom valamivel, mintha készítene fel. Valahogy hosszú fehér ruha is lett rajtam, ami elöl csak egy arany csattal volt összefogva szívmagasságban.
A következő pillanatban már sorban álltunk, a rend, és viccesnek tűnik de Szűz mária jött, a szentképekről ismerős az alakja.
A kezéből folyamatosan fény jött, nagyon erős, megsimította az arcom, a szívemnél is elidőzött, és megfogta a kezem is. Fantasztikus gyorsan kitisztult minden.
Könnyűnek, feltöltöttnek és frissnek éreztem magam. Ezután amilyen lágyan jött úgy el is tűnt, én pedig kinyitottam a szemem itthon. A Földön.
Egyébként tényleg így nézett ki (biztos azért mert így él a tudatomban :)):


SOKK....

Most nagyon durván kibuktam, muszáj kiírnom, mert egyszerűen megőrülök.
Még mindig csak pihegek, alig jutnak az eszembe a szavak.
Beléptem a "szerelmem" mélfiókjába, azt mondta nem titkos, scak meg akartam nézni, hogy elolvasta-e amit írtam Neki.
és merő véletlenül találtam egy levelet amiben leírja hogy elméletileg én felhívtam az exét, mindenfélét mondtam róla, és dicsekedtem, szemétkedtem stb.
Még most sem tértem magamhoz azt hiszem..... ilyen rosszindulattal rég találkoztam.
nem is tudom a számát!!!!
ez most nagyon lesokkolt és szíven döfött, hogy elhitte.
ezért kaptam ma reggel azt az elutasítós emailt tőle, amit nem tudtam miért van.
de nem ez a szomorú hanem az hogy elhitte.
Elhitte, Ő, hogy én ilyenre képes lennék....
Ha valamire mindig kényes voltam az a becsületem, soha, SOHA nem árultam el a becsületemet.
mindig érzékeny ponton szúrt ha olyat feltételeztek rólam amit soha semmilyen kínzás hatására se tennék meg.
most is ez történt... és pont tőle... pont akiről úgy hittem hogy ismer. Hogy szeret, hogy látja a lelkem, hogy tudja milyen vagyok.
Törni zúzni tudnék ettől az igazságtalanságtól. tudom nem változtat az igazságon az ha valaki hazudik de ilyet.... ilyen mocsokságot, maximum az elszúrt brazil szappanoperában látni....
amikor a vipera akcióba lendül és már csak a keresztbetevés kedvéért belemar egy kezdődő kapcsolatba...
és ha nem nézem meg? Bevallom vívódtam kicsit, nem szoktam ilyet csinálni, más cuccába turkálni.
De valamiért mégis muszáj volt, és pont ez jött elő.
Most sem akarom elhinni, muszáj, muszáj leírnom mert megbolondulok, bár tudom csak ismétlem magam.
Nem érzek haragot se semmit, nem tudom, egy hatalmas sokk-ot érzek. az arcom úgymaradt, mint mikor ezt megláttam. Nem bírok érezni semmit. most még csak nem is fáj maximum zsibbad.
El sem akarom hinni hogy létezik ilyen.
Osho Zen TArot: Nagy Arkanum VIII.

Bátorság

Ez a kártya egy olyan kis vadvirágot ábrázol, ami szembenézett a sziklák és kövek kihívásával, és megtalálta útját a napfény felé. Ragyogó, aranyfényű aurától övezve feltárja kicsiny lényének hatalmasságát. Ő szégyentelenül éppoly hatalmas, akár a legfényesebb csillag.
Minden olyan alkalommal, amikor egy rendkívül nehéz helyzetbe kerülünk, ott van előttünk a választás lehetősége: megsértődünk és keresünk egy bűnbakot, akit vagy amit majd hibáztathatunk a nehézségekért, vagy szembenézünk a kihívással, és fejlődünk. Ez a virág megmutatja nekünk az utat, ahogy az élet iránt érzett szerelme kivezeti őt a sötétségből a fénybe. Nincs értelme az élet kihívásai ellen harcolni, vagy megpróbálni elkerülni, visszautasítani őket. A kihívások mindig ott vannak, és ha a mag virággá akar fejlődni, akkor keresztül kell jutni rajtuk. Legyen bátorságod virággá válni - azzá a virággá, amit a mag lehetősége rejt magában.


"A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.
A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak.
Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá."

Osho


A SZERELEMRŐL


"Csodálatos ajándék, szívszorító és egyben szívmelengető lüktetés, szédítő magasság és eszeveszett mélység. A szerelem rejtély, izzó varázs, leírhatatlan szépség...

A szerelem ostrom is – a mi érdekünkben. Igen, mert a szívünk köré vastag falakat emeltünk. Ezeket kell ledönteni ahhoz, hogy bejussunk.

Amíg egónk, önzésünk hajszolja az élvezeteket, amíg kapaszkodunk az illúziókba, addig nem találjuk meg az igaz szerelmet....
Csak a csendben.... önmagunkban.... mert ami bent, az kint....
S a szerelem bennünk él.
Mindenkiben.
Örök és halhatatlan."


(Vér Éva)




A szeretet nevében

Ó igen a szeretet.
Mindenhonnan az folyik hogy szeressünk, szeressünk, amivel tulajdonképpen egyet is tudok érezni.
Ám ne tévesszük össze a szeretetet a szeretet nevében elkövetett gazságokkal.
Ennek a nagy háttere az hogy természetesen minden mögött szeretet van, ha távlatokban nézzük, kicsit eltávolodva a saját életünktől, kiragadva magunkat testi valónkból, felülről látunk rá az összefüggésekre.
De most nem erről szeretnék írni.
Hanem arról hogy sokszor miket követünk el főleg olyanokkal akik fontosak számunkra.
Ez lenne a szeretet?
Véleményem szerint az önszeretet hiánya népbetegség.
Pedig az az alapja annak hogy másokat is igazán, őszintén szeretni tudjunk. Nagyon szép dolog -mondják sokan, milyen önzetlen! - mikor valaki csak másokra gondol, magáról meg szépen elfeledkezik. Csakhogy ez akkor átmegy csereüzletbe.
Mert nem adja meg magának, azt a szeretetet, ami létfontosságú, és amit - mivel ő maga nem adja - másoktól fog elvárni.
Innen jönnek a "tegyél boldoggá" meg a "látod mennyit megtettem érted, te meg milyen hálátlan vagy" című játszmák.
Ennek semmi köze a feltétel nélküli szeretethez.
(kitérnék arra, hogy lehet van egy-két olyan megvilágosodott ember a Világon, akinek nagyon kicsi is elég mégis önzetlenül szolgál másokat)

Bevallom én sem vagyok tökéletes (milyen meglepő:P), biztos követek el hibákat, mégis hiszek a feltétel nélküli szeretetben, mert ez tart minket életben ezen a Bolygón (is).
És itt kitérnék a női princípiumra, mert a FöldAnya mint egy befogadó, végtelenül szerető, megbocsátó női minőség példakép lehet mindenki számára.
Igaz már lassan nem bírja a kizsákmányolásokat és a bántásokat, és néha "kitör", de azt is megtehetné hogy egy pillanat alatt elpusztít mindannyiunkat, azért amit teszünk Vele és a teremtményeivel.
És le lenne a gond.
Ember nélkül is létezett ez a Világ, utánunk is fog.
Az elegósodott társadalom sokmindent elfelejtett, amit a Bölcs Földanya mindigis a szemünk elé tárt.
Elvárjuk az emberektől hogy viselkedjenek úgy ahogy mi akarjuk, a megbocsátással is komoly gondok vannak általában, az önmagunk szeretetét elfelejtettük, és maga a szeretet ami megengedi hogy létezzünk, teljesen elferdült, megosztja az embereket már maga a szó.
Pedig ez csak egy szó. Semmi több. Ez az ami fontos.
A lényeg az hogy mit takar.
Lehet valaki ódákat zeng a szeretetről, közben fogalma sincs, pl. a gyakorlatban mi is az.
Csináljuk a kisded játszmáinkat a begyakorolt minták szerint, akár kollektív a minta, akár egyénileg kapott, és észre se vesszük hogy a szeretet nevében történhet esetleg olyan aminek köze nincs hozzá.
Tisztában vagyok vele, hogy minden mögött szeretet áll, ezt írtam az elején. Ámde ezt cseppet sem lehet mentségként használni.
Pláne aki tudatos, tudja már hogy mik a törvényszerűségek, átlátja mi miért történik vele, talán nem teljesen, de részlegesen biztos, elindult az önmegismerés útján, és érdeklődik a gyógyászat iránt, annak már fel kéne ismerni, ha esetleg berögzült minta szerint cselekszik, ami megeshet, emberek vagyunk - de legalább valljuk be, és korrigáljuk.
Hatalmunkban áll, megtehetjük.
Talán nem elsőre, nem másodszorra, lehet pont tizedszerre jön újra a szituáció mire képesek leszünk változtatni igazán, érdemben. Addig csak biztatjuk magunkat.
És itt jön be az önszeretet.
Ha szeretem magam, elnéző vagyok magammal, és tudom hogy türelmesen meg kell várni amíg a gondozás, öntözés, napsütés, termékeny föld, szeretet által kicsírázik a mag.
Nem bánthatom magam azért mert nem megy rögtön valami.
Ám ha hiányzik az önszeretet, vagy nagyon kis lánggal ég, elkezdek másokat hibáztatni, amiért rávilágítottak valamire, ami miatt ostorozom magam belül, és nekem ez fáj. És ezt ő okozta.
Nem, nem ő okozta. Én okoztam magamnak....
Azt hiszem az új korszak küszöbén a hibáztatásokat el kéne felejtenünk.
Hiszen már a csapból is ez folyik, a tudatosodás, a vedd kézbe a sorsod de emellett ajánld fel Istennek, a végtelen szeretetnek, a Forrásnak.
Mégis ha nem megy a rapid megvilágosodás, sokan kudarcként fogják fel.
Ez egy folyamat, egy életmód, egy hozzáállás az élethez, ami szépen lépésről lépésre belénk épül, ahogy a gyémánt csiszolódik, formálódunk mi is, vagy akár a szobor, egy nagy ormótlan kődarabból a felesleget lefaragva gyönyörű alak bontakozik ki. :)
Milyen szép dolog is ez, nem?
Mindenkinek van egy ilyen szép alak a sok salak alatt, talán még egy-két helyen nem bukkant ki az igazi forma, ezt nem lehet siettetni.
De kérdés kit okolunk azért ami nekünk rossz? Másban magunkat?
Akkor hol a nagy szeretet amit annyira hangoztatunk sokszor?
Hol van a megbocsátás?
Ha elnézőek vagyunk magunkkal szemben, mert még bizony néha követünk el hibákat, akkor másokkal is toleránsak leszünk, hiszen tudjuk, ők is ugyanúgy vándorok mint mi, és ők is követhetnek el hibát.
Nincs hibátlan ember.
Ha Isten így is szeret minket, akkor ki az aki azt mondja hogy "nem szeretlek , mert"...?

2010. május 26., szerda

*Immediate music - Believe*

video

egy gyönyörű számhoz gyönyörű videó...

Újra 10 milliószoros nap, 27-én!



Május 27.
– 10 milliószoros nap.

Emlékezzetek a Szeretetre és teremtsetek a Szeretet isteni Erejében!

Küldjetek áldást mindenkinek beleértve magatokat is...


- kristalycsakra.hu -
:)



Mai álom

Család, a férfi néha Tom, néha más, a kis srác néha Ádi néha más.
Meghal a feleség, egy szőke nő. M-mel kezdődött a neve.
A pacák kikészül (ilyenkor valaki idegen), a gyereknek én mesélek, és alszom vele.
Elmegyünk és rosszul leszek, bekönnyezek hogy a csaj ott van még a házban, érzem, és nagyon dühös valamiért.
Voltak szolgálók is, hazamegyünk, gyerek nélkül persze, és sötét van a házban, ablakok tárva-nyitva, nyirkos valahogy a levegő, 1 szolgálónő mosakszik, olyan távol-keleti fíling van amúgy.
Be akarunk menni, pontosabban a férfi, én érzem a nőt, a haragját, szerintem nem jó ötlet.
(jön egy olyan látomás - az álmon belül - hogy belemenne abba aki belép, azonnal megtámadná, szürke amúgy.)
Közeledünk a ház felé, a nő megjelenik fehér ruhában, szőkén az emeleten, és le akarja lőni fekete nyílpuskával a pasit.
Elé állok, én kapom, többet is, de valahogy nem tud megsebezni.

Tanácsot tart egy helyen a személyzet, és az aki a házban volt, ősz hajú idősebb nő, kezd átalakulni egyszerre, szőkévé és fiatallá.
A halott nő vonásait kezdi átvenni, de aztán visszafordul az egész, visszaöregszik, de jobban, és majdnem meghal.
Feltesszük hordágyra, megyek mint egy őrült hogy keressek orvost, de alig van arrafelé a faluban.
Változik a személy a hordágyon, egyszer a szolga, aztán egy férfi, majd idegen nő.
Találok egy kínai orvost, egy shaolin közösségben, zöld övezet, forgalmas utcáról nyílik, szürke kapu, alig van kiírva valami.
Fura.
Nagyon kétségbe vagyunk esve, elvállalja a doki.
Egy ideig ő lesz a beteg, de ezt csak én látom.
Mintha a helyébe lépne picit hogy átérezze mi a gond...
Aztán bemennek.
Marius (féltesóm) tartja a hordágy egyik végét.
Sikerül megmenteni a nőt, én nagyon sírok az örömtől, (nem tudom egyébként kicsodám volt..), aztán mintha átvenném a démont, fogok egy korlátot, már kinnt az utcán,háttal dőlök neki, szorítom, mint egy őrült a korlátot, közben meg rángat a démon belül de nem uralkodhat el.
Nagyon nehéz tartani magam de sikerül amíg teljesen elűzik.
A dokival jóban leszek, beenged a házába, tanulhatok tőle.
Van is ott egy könyv, valami gyógyítós, ahol régen aláhúztam a mondatokat, mutatta, hogy kiskoromban tanultam belőle.
Nagyon régen lehetett...

2010. május 25., kedd

Carie:Elfelejtettél

Elfelejtettél.
Tavalyi hó már nem őrzi
lábad nyomát.

Fagyosra kékült szájjal
virágot karcol a lehelet,
tócsák jegén táncol kettőst
ridegen, valóság és képzelet.
Belül reszketek.
Miattad fázom.
Büszkeségem vállon vereget,
s könnyem sem engedi.

Megteheti.

Nyögve zenél a szél
- tán vájtfülű angyal kéri -
disszonáns hangorgia,
dallamát senki nem érti.
Elfelejtettél. Megint.
Dermeszt a gyűlölet.
Fehér a lepel, beterít
múltat, jelent, jövőt,
sóval hintett sebeket.

Unalmában hiteget.

Tavalyi hó már nem őrzi
lábam nyomát.
Elfelejtettél.

Tavaszra vártam -
de újra havat hord a szél.


Városligeti élmények

Ma átjöttek apuék, hihetetlen a franciák hogy rohannak egyébként :))
Van itt egy pub nem messze, úgyhogy beültünk, megvártuk Hugit, aztán együtt elindultunk a Városligetbe.
Apu ha valamit a fejébe vesz akkor nagyon nehéz eltéríteni tőle :)
Igazi makacs bak. Úgy döntött hogy elmegyünk a Vidámparkba
Én nem tiltakoztam mert imádom :)))
Hú, fel is ültünk egy csomó durvára, tiszta űrhajós kiképzés, marhára élveztem :)
Volt valami szörnyen forgatós, meg fejjel lefelé lógatós, de nem tudom a nevét, nem messze volt a Brake Dance ami hát nem olyan vészes, de azért hmmm:DDD
Meg felültünk a régi hullámvasútra és bementünk a Lézer-dodzsemekhez.
Az jópofa volt, van két csapat, pirosak és zöldek és a zöld pöttyöt kell összeszedni, vagyis arra kell ráhajtani, a pirosért pontlevonás jár.
Persze ezek a pontok csak fények a földön, és folyton változnak. Na ott 5 menetet mentünk legalább, aztán észrevettük hogy nagyon elkezdett zuhogni az eső.
Már szinte folyt, nagyon durva volt...
Kimentünk, már zárt a Vidámpark egyébként, bőrig áztunk, főként én, de sztem tök jól festettem ázottan :D
Hugi azt mondta hogy olyan pornószínésznős vagyok XDD
CSak a mellméretem nem stimmel.. meg az erkölcseim :D
BE akartunk menni a Gundelbe (apu mániája a puccolásXD), de nem voltam hajlandó ilyen ázottan meg férfikabátban, szóval azt azért mégsem :)
Mégis valami puccos helyen kötöttünk ki, a Bagolyvárban. Az ott van mellette.
Apu mondta meghív minket, bármit rendelhetünk.
Tavaly augusztusban volt részem ilyenben, még Innsbruckban, hogy azt lehetett enni amit akartunk... hát nagyon yo érzés az fix.
Kértem száraz martinit olivabogyókkal, mint amilyen a filmekben van, még sose ittam, de nagyon fincsi volt, imádom :D
Meg vadlazacot ettem valamiféle sajtos-spenótos mártásban, sültkrumplival, hát isteni volt az biztos. És elég nagy adag.
Alig bírtam megenni. Majd somlói, és kész, csáó.
Hugival jókat röhögcséltünk, viccelődtünk, betessékelte magába az utolsó somlói darabkát is :D pedig nem kéne szenvedni a pénzért, de hát így akarta .
Mariussal is már tök jól elbeszélgettünk angolul, picit feloldódott ő is, amúgy elég távolságtartó. Nem tudom vajon a franciák ilyenek alapból vagy csak ő volt most bizonytalan.
Ahhoz képest amúgy hogy elég puccos hely, nem volt vészes az ára, fejenként picivel több mint 5000 ft-ot fizettünk, különleges kajákért.
Aztán haza Bkv-ztunk Hugival, Apuék meg mentek vissza Gyálra.
Ahh ,nagyon nagyon yol éreztem magam ma:) és tök örültem hogy jött Hugi is, meg Apuék is arik voltak, Apu úgy volt vele hogy egy évben egyszer engedheti ezt meg, és most mindent ő fizet :)
Kár hogy nem vittem el vásárolni :DDD















2010. május 24., hétfő

Szerelem, nyugalom


M. Caroselli: Loving sun

Apu, Marius, Nagyiék

Ma kicsit érzékenyebb és zártabb vagyok, talán nem is baj, mert valami furcsa és erős intenzív átalakuláson megyek keresztül.
Ez tényleg jobb ha csak belül van és nem teszem a kirakatba...

Most értem haza, Nagyiéktól, Gyálon voltam :)
Wow. Csak annyit tudok mondani hogy wow.
Reggel kimentem Apu elé, busszal mentünk Gyálra, tök jó helyen laknak a nagyiék.
Gyönyörű nagy kertjük van, meg egy rakás kaktusz ilyen melegház-féleségben, van olyan kaktuszuk, ami nagyobb mint én.... meg aloe vera, hatalmasak. Gondolom nem most ültették őket :)
Volt két cica, meg egy kutya, a Morzsi, jaj nagyon édes volt :D
Picit féltem a nagyiéktól mert... hát anno nem nagyon csípték anyut, és engem se(látatlanban, pocakban), és megpróbáltak elvetetni.
Apu azért is disszidált, mert ultimátumot adtak neki, vagy Anyu, vagy ők. Apu nem tudott dönteni és kiment... hát... erről ennyit.
Mostmár azért idősek, kicsit szelidebbek lettek, de valami hihetetlen műveltek, mindkettő doktor, és művészek is egyben.
Szerintem az én intelligenciám meg se közelíti az övéket.
Kívülről vágják a történelmet, tudnak csomó nyelven, beutazták majdnem a világot, és még nagyon frissek szellemileg.
Kiskoromban maga lett volna a paradicsom, ilyen nagyszülőknél lenni.
Nem azt mondom anyu szülei is nagyon jók voltak, ők inkább érzelmi lények voltak, meg nagypapám sportoló.
De az apai nagyiék piszok okosak, mindigis vágytam ilyen szülőkre vagy nagyszülőkre, mert hatalmas tudásvágyam volt kiskorom óta, minden érdekelt, csak egyedül, és csak könyvekből hát.. annyira nem izgalmas.
Van vagy 4000 könyvük, zongorájuk is, énekelnem kellett, meg kicsit tanított a nagyi zongorázni, a nagypapa meg nagyon jól rajzol és fest, rajzolnom is kellett, egy orchideát sikerült végül :))
tisztára mintha vizsgáztattak volna, de a végére már élveztem.
Jót kajáltunk is, meg fagyiztunk. A nagyit is csípem de a nagypapát talán egy picit jobban.
Annyira széles látókörű, pártatlan, okos és izgalmas történeteket tud mesélni, persze a kelleténél egy kicsit többet :))) de nem volt gond, jó hallgatóság vagyok az már biztos.
Marius a féltestvérem, hát... picit bizalmatlan szerintem, vagy nem is tudom. Amúgy cuki volt nagyon. Csak talán eddig egyke volt és lehet most nem tetszik hogy bejöttem a képbe... ezt érzem, de lehet hogy tévedek.
Vicces volt mert félig magyarul félig franciául meg angolul ment a társalgás, én ugye Mariussal csak angolul tudtam beszélni, Apu és Marius franciául, nagyiékkal meg magyarul..
Eszméletlen tájékozottak amúgy, csak kapkodtam a fejem. Gazdaság, jog, politika, történelem, kémia, művészetek, bármi, komolyan csak kamilláztam...
Azért lehetett érezni hogy régen nekik csak a tudás számított, szeretnek kérdezgetni, vizsgáztatni, de nincs semmi ha valaki nem tud valamit :)
(különben már kivágtak volna rég :D)
Mindenesetre nagyon jól éreztem magam :))
Megerősítettek abban hogy jó hangom van, és csináljam amit elkezdtem (pedig picit azt hittem mivel nem jogász vagy közgazdász dolog ez, csak hobbinak és lényegtelennek fogják látni a művészetet).
Apu meg elmesélte a terveit, kezdi bontogatni a szárnyait, most olyan melót csinál amit igazából nem szeret, de muszáj a pénzért, viszont nagyon örültem mikor mondta hogy mi az amit tényleg szeretne.
Így nagyjából ennyi történt, de tök izgalmas volt a találkozó is meg minden.

http://csillagmag.hu/napi-csillaguzenetek/a-hit-atalakitasa/

ezt most találtam, eléggé illik a mai napra (is). Apuék nagyon megerősítettek abban hogy az éneklésben számomra van lehetőség.
Apu azt is mondta hogy magamnak énekeljek. Mert nem merem kiengedni (ezt rengetegen mondták már :-S)... bár túl lennék már ezen a félelmen...
Talán nemsokára.

...

OSHO ZEN TAROT: Kis Arkanum

Tűz 10.: Elfojtás

Az alak ezen a kártyán rendesen belegabalyodott az őt körülvevő kötelekbe. Belső fénye még mindig ragyog, ám teljesen elnyomta saját életerejét azzal, ahogy oly sokféle követelésnek és elvárásnak próbált állandóan megfelelni. Minden képességét és meglátását feláldozta azért, hogy elfogadtassa magát ugyanazokkal a külső erőkkel, melyen bebörtönözték. Ha valaki elnyomja természetes energiáit, veszélybe kerül; a kép szélein látható repedések egy közelgő vulkánkitörést sejtetnek.
E kártya valódi üzenete, hogy ennek a várható kitörésnek minél előbb találnunk kell valamilyen csillapító levezetést. Akármilyen stressz vagy feszültség keletkezik benned, nagyon fontos, hogy mindig találj valamilyen módot levezetésükre. Püfölj egy párnát, ugrálj föl-le, menj el egy kietlen helyre és ordíts bele a pusztaságba - csinálj bármit, ami felrázza az energiáidat, és ezzel újra biztosítja szabad körforgását. Ne várd meg, amíg bekövetkezik a katasztrófa.

"A szanszkrit álaja vigjan jelentése: az a hely, ahová az elfojtásaidat besöpröd - vannak dolgok, amiket meg szeretnél tenni, de társadalmi helyzeted, kultúrád, civilizációd nem engedi meg, és ezért besöpröd őket a szőnyeg alá.
De ezek a dolgok egyre csak gyűlnek ott, és rendkívül közvetett módon befolyásolják a cselekedeteidet, az életedet. Közvetlenül nem szembesülsz velük, mert sötétségbe kényszerítetted őket, de elméd sötétebbik fele állandó befolyással van viselkedésedre. Ez nagyon veszélyes; azt a rengeteg tiltást mind magadba zárni nagyon veszélyes.
Amikor ez az állapot elér a csúcsára, az ember megőrül. Az elmebetegség nem más, mint az a pont, ahol az embert többé már nem képes megfékezni ezeket az elfojtásokat. De míg az őrületet elfogadhatónak tartják, a meditációt nem - pedig egyedül a meditáció teheti az embert normálissá."

Osho

2010. május 23., vasárnap

Fura kezdet Pünkösdkor

Nemsokára indulok Apu elé, a Népligetbe :))
Elvileg a nagypapám is ott lesz, akit még sose láttam... Marius már megérkezett tegnap reggel, ő a féltestvérem, de még soha nem láttam :)
Olyan furát álmodtam...
Egy szőke hajú, bőrkabátos, magas mosolygós pasival voltam. Valami randi-félén, vagy legalábbis kísérgetett egy vásárban, nagyon kedves és jó kedélyű volt.
Hugicám is ott volt, elkottyintotta, hogy a Délinél lakom, amúgy meg mennünk kell, kérdezte láthat-e még, mondtam hogy nem tudom. Kérdezte le akarom-e rázni, úgy megijedt mint egy gyerek, mondtam hogy nem, dehogy, csak még nem tudok semmit.
Volt puszi-puszi, egy a szájára is, valahogy olyan napos, sugárzó, udvarias egyéniség volt.
Egyáltalán nem éreztem megcsalásnak sőt, valahogy úgy éreztem ez az ami jár nekem, közben meg ott volt a fonák érzés a háttérben hogy most baromira nem tudom mi volt ez..:)
Sikerült rendesen összezavarnia, nem tudom miért láttam ezt az álmot.
Talán tovább kéne lépnem? Erre a gondolatra mindig rossz érzésem lesz, és fogalmam sincs vajon azért, mert ragaszkodom valakihez, vagy azért mert tényleg nem kéne csinálni, és csak az egóm követelőzik.
Valószínűleg az utóbbi, lehet ez is csak egy menekülési stratégia, hogy ne kelljen várnom, és ne érezzem a bizonytalanságot.

pont pont


















Nem tudom igazából most hogy vagyok.
Tegnap nagyon jót buliztam, és tök jól kijöttem a fiatal korosztállyal :)
Ma meg... nem is tudom. talán a próba indította el, most meg tetőzik....
nem érzem magam túl jól. Már megint utaznék valamerre, jó távoli vidékre...
Néha úgy érzem hibát hibára halmozok, mert nem tartom be a szabályokat, nem tudok olyan mindenki számára kedvelt valaki lenni, aki ideálisan lenni szeretnék.
Miért, miért, miért kell ragaszkodni a szenvedéshez? Mi benne olyan jó?
Lehet a megszokás, ez tűnik valóságosnak, mert mindigis ezt ismertük. A világ kemény, kegyetlen hely. Apu szegénykém mindig ezzel riogatott "na majd megtudod milyen nehéz minden ha kilépsz a nagybetűs Élet-be".
Nem direkt akart riogatni, ezt tanulta, gondolta hasznos ha átadja.
Én - és szerintem még sokan - simán bevettem, féltem a kinnti világtól és persze visszaigazolást is kaptam a félelmeimre, amik csak megerősödtek ezáltal.
Itthon baromi ügyes vagyok, bölcs, sikeres, viszonylag jó szervező.
De ha ezeket ki kéne vinni... na az már más tészta.
Túl sok a változó az életben, ha az ember folyton az egyenletet számolja, megbuggyan.
A legjobb amit tehetünk hogy vagy nem számolunk vagy legalább egyszerűsítünk :)

Ja meg ezek a szörnyű dalok... hát van néhány ami talán pont arra van kitalálva hogy az embert facsarja odabennt. Utálom őket.
Nem szépítek, utálom. az ilyen szomorú, szerelmes, nyafogós, "jaj de szar nekem"-számokat.

Folyton jön ez az itt az idő az újításra, és új energiák és új korszak, és le a régivel, az elavulttal.
Már tényleg olyan bazi gyorstalpaló amire "beirattam magam", hogy a huzat leviszi a parókám!
:D
Fel kéne tekerni az ablakot :))
Lehet a pia miatt van.. pedig eskü tegnap marha jól éreztem magam. A sör is jólesett, kitisztított.
Szóval új dolgok.
No cigi, no pia, no szex.
Faszányosan tele a hócipőm. Inkább jöjjön ezer démon vagy bukott angyal vagy kóbor lelkek, nem izgat, azokat legalább tudom kezelni.
A legnagyobb bajom úgy érzem hogy nem vagyok határozott. No nem a céljaimmal kapcsolatban, vagy a vágyaimmal.
Csak épp... ez olyan hogy lehet van egy véleményem, az aki vakon kiáll a véleményéért, és tűzön vízen át azt mondja, hogy az úgy van, az erősnek tűnik.
Én meg aki látom mindenki perspektíváját, vagy épp látom hogy az ellenkező is igaz, tök gyengének tűnök.
Már megint olyan ellenerők csapnak össze bennem hogy ketté áll mindenem ami eddig egy volt :D
Ez olyan mint ha ellenállhatatlan erő ostromolna egy bevehetetlen várat, körülbelül.
Persze tudom a változást érzem, és valamit nagyon ki akar belőlem mosni, valami régi berögzött cuccot én meg ragaszkodom hozzá mint koldus a rongyához.

Hiányzik a párom is, fogalmam sincs, most hányadán állunk, a bizalmam még mindig romokban..
Nem örült nekem, mikor írtam neki, és talán egy ideig tudtam tartani magam hogy átlátok a dolgon, és tudom hogy a külsőségek nem mindig igazak, de most... most lehúzott az örvény.
Kapálózhatok attól még nem lesz jobb. Majd átúszom alatta, ha levitt teljesen. :)
Nem hiába tanította nagypapám ezt kiskoromban.

A legnagyobb csapás most mégis ez a próba volt. Amit biztosnak hittem, hogy végre jó vagyok valamiben, és ami mellett kiálltam, most úgy tűnik összeomlott.
Támad a régi minta mást erre nem tudok mondani. Szenvedek is rendesen tőle.
Persze értem én hogy én választok, választhatom a kesergést, és azt is hogy pozitívan nézem az életet, de ez most egyelőre nem megy.
Annyi mindenre tudom az elméleti megoldást, gyakorlatba átültetni viszont jóval nagyobb kihívást jelent.
Na most be is fejezem a kesergést, és beteszek egy nagy kedvenc zenét+ videót! Imádom :)))

http://www.youtube.com/watch?v=d-ScbqH1Fz0&feature=related




Próba

Ma volt a próba, a Dürer kert mellé mentünk próbaterembe.
Zsolti (dob), Adél (cselló, ének), Tomi (gitár), és én (ének, hegedű).
Ági nem tudott jönni, szegénynek nagyon fájt a foga :(( Ő a basszer.

Elég izgi volt így elsőre próbálni :P
Igazából eléggé izgultam... Adél is. Legalább nem voltam egyedül ezzel :)
Összehoztunk egy pár számot.
Az a durva hogy nemigazán hallom magam. Tök úgy érzem hogy gáz amit csinálok ...
Elég illúziórombolónak éreztem ezt a próbát.. habár élveztem is, fura kettősség volt.
Na igen a félelem nem kellene ide.
Mert most mi vesztenivalóm van igazából? semmi. talán önmagam előtt. annyira odavoltam hogy jó hangom van és mikrofonba teljesen más.
Majdnem el is uralkodott ez az érzés rajtam, hogy szar vagyok (már megint), de valahogy sikerült nyakon csípnem.
Mindenesetre érdekes tapasztalat volt, amellett hogy hasznos is, idegesített, azt hittem ez a lecke már kipipálva, erre megint szembejön...
Viszont a társaság a lehető legjobb volt :)) Mindenki tök jófej :)))
Jövő hét vasárnap Ágival kiegészülve (majdnem kielégülvé-t írtam XD) 2-5-ig lesz megint.
Kíváncsian várom. Addig meg gyakorlok :P

:)))

video
Tegnap elutaztam Hugiékhoz... már nagyban készülődtek az esti bulira, ahova nem akartam igazából menni (nagyon nehéz kimozdítani :P), de végülis mégis mentem.
Először egy Pinty nevű kocsmába mentünk, marha jó hely, "Fény"-t, meg Kékpintyet ittam.
És ipari mennyiségű sört...:)))
Akik jöttünk: Hugi, Öcs, Cinti, Réka, Marci, Kata és Én.


Mikor elpintyőkéztünk lementünk a partra.
Hugi kedvenc helyén pont a Dj. "Köcsög" játszott XD, nem rossz zenéket amúgy...
előtte megint söröztünk, meg szívtam pár slukkot Hugi cigijéből, most tök jólesett. És egyáltalán nem köhögtem tőle.
Aztán irány a táncparkett!
Hajnali 2-ig nyomtuk, hihetetlen jó volt!
Jött egy srác, enyhén be volt rúgva, fel akart kérni táncolni, de mondtam hogy van pasim (többé-kevésbé), aztán tök aranyos volt, kezet csókolt és ment tovább :D

Végül azért meghívott minket Hugival egy-egy Jagerre.

Én enyhén berúgtam egyébként, ilyenkor már elég gátlástalanul táncolok, remélem nem volt kandi kamera :D



video

pünkösdi változások