2010. augusztus 12., csütörtök

Üzi

Már régóta szeretném leírni, de még eddig nem tudtam hogyan tegyem.
Bárki akitől azt kértem hogy ne keressen, nyugodtan írhat, ezzel csak újabb gátat építettem, hiba volt, sajnálom.
Ha bármi gond van, valami nyomja a szívét, vagy csak úgy kedve támad mondani valamit, szívesen meghallgatom. :-)

ennyi volt stop, vétel vége.
(füstjelek is elhalványulnak) :-)

Futás (Running szövege)

A "Hitem, szívem" videó dalszövegfordítása by me

Sarah Brightman: Running (Futás)


Szomorú voltam és csöndes
A lelkem árnyékaként
Mindig kémlelve a látóhatárt
Ki nem mondott ígéretekért

Csöndes óceánokról álmodtam
És a vizek kékjéről énekeltem
Átutazó angyalokkal
Kiket előhívtak hogy vezessenek tovább


Egy távoli, hívogató partra
ahol szabadon kalandozhattam
Az ősi misztériumok földjén
Mit sajátomnak nevezhettem

[Chorus:]

Ez itt Te és én vagyunk
És szaladunk
hogy megváltoztassuk a világot
Hol a remény csillogva átragyog
Gaia zöldje és kékje
És mi szaladunk
Hogy megmentsük a világot
Amit már majdnem elvesztettünk


Futni fogunk
S nézzük ahogy közeledik
A zöld már átragyog
A Szeretet emelkedik
Világok ütköznek
A zöld egyre jobban átragyog

[Repeat chorus]


Hallod a távoli dobolást,
A régiből született szenvedélyét?
Eléri a távoli partokat
Az el-nem-mondott prófécia


Vándorolni fogok át a sivatagon
Keresni foglak a tenyeremben
Az árnyékok csöndjében
Homok palotákban


Majd egy hang szól a vadonból
Minek lelke rejti a kulcsot
Egy egyesült világlélekhez
Mely mindörökké erős és szabad

*


gondolatok a tegnapról az üres percekben...

Rájöttem arra is, mi lehetett vajon ez a tegnapi malőr.
Egyszerűen szörnyen éreztem magam, hatalmas adag megállíthatatlan gyűlölet, harag és elkeseredés-folyam ömlött, zuhant szökőárként át rajtam, és nem tudtam neki ellenállni.
Mostmár rájöttem, valószínűleg az eltemetett sérelmek jöttek fel egyben, miután nyílt szívvel élek már egy ideje.
Sokszor előfordul ez, mikor az ember felnyit egy új kaput, ajtót magában, gyakran először a fájdalom, keserűség, harag és a rossz, a lenyelt sérelmek jutnak felszínre.
Tényleg el lehet úgy képzelni, mint egy raktárat, amit dugig tömtünk számunkra kellemetlen cuccal, és mikor kinyitjuk, örülhetünk ha nem ránk borul az egész.
Ijesztő lehet ez , sőt, nem csak lehet, az is, és ezért inkább eltemetjük mert rá se bírunk nézni, érzésnek sem épp a legjobb.
Lehet pokoli szenvedés is, mert aki gyűlöl, haragszik vagy keserű,az ilyenkor ezeket a mérgeket nyeli nagy kortyokban, saját maga feszíti szét a száját, és a másik kezével jól megdönti az üveget.

Tehát sokszor visszanyomjuk az előbugyogó érzelem folyamot, amivel több kárt teszünk mint amennyi haszna van épp pillanatnyilag.
Itt fontosnak tartom megjegyezni, ez nem azonos azzal mikor egóból szabadjára engedjük a dühünket és kitöltjük máson, mert jobb nem elnyomni.
Az elnyomás nem megoldás, ez tényleg így van. Viszont másokat vagy magunkat tovább fertőzni vele, szintén nem tartozik a megoldások közé.
A düh kezelése nem egyszerű téma számomra, mivel nagyon erős érzelmek törnek fel ilyenkor az emberből.
Sokan kérdezték tőlem régen is, mit tennék ilyenkor, és tanácstalanul tártam szét a karomat.
Az előtt ami tegnap történt , még én is értetlenül állok… nem tudom megmagyarázni…
Úgy érzem egyelőre ködös a megfejtés, nem tudom miért, lehet mélyebbre kell ásnom a teljes megértésért.

Elfojtottam a nagyját.
El akartam küldeni Anyut, nem szerettem hogy ott van, meg kellett volna kérnem, ezt éreztem egy jó ideje.
De mégsem tettem.
Egyrészt az előbb említett érzelmi vulkán miatt lehet, nem a megfelelő hangnemet ütöttem volna meg, másrészt megpróbáltam alternatív módon kezelni a helyzetet.
Nem sikerült. Ezzel pont hogy átadtam az irányítást a kezébe.
Mindig ez volt a problémánk gyökere, vagy én vagy ő irányít, ha én nem irányítok, akkor átveszi a stafétát ha kell ha nem.
Rendezkedik, utasít, pakolászik, beletúr mindenbe, és ha nem ugrik az ember, akkor beleköt, mindenre megjegyzése van, ez se jó az se jó, be nem áll a szája, aztán meg csodálkozik (néha valahogy annyira őszintén!), hogy mi a probléma, miért vagyok ilyen ideges, menjek orvoshoz, mert idegbajos vagyok.
Ilyenkor szoktunk úgy összeveszni hogy hetekig nem is látjuk egymást, tőle hamar eljövök, nem érdekel, de ha ő van itt nálam (ezért nem szeretem túlzottan ha így van), akkor nincs szívem elküldeni. Az valahogy olyan… nem is tudom… hogy kidobok valakit magamtól.
Már kétszer elküldtem így, és cseppet sem volt megoldás.
Hogy mi az, arról viszont most fogalmam sincs. Ha kb. 15 év alatt nem oldottam meg, akkor egyszerűen nem tudom mivel lehetne megoldani.

A távolság számomra áldásos.

Arra is rájöttem, két választást akar hagyni Ms. Egó.
Az egyik hogy átadom az irányítást.
A másik hogy nem.
Ha átadom az irányítást, mindent a saját képére , ízlésére formál, engem is igyekszik átformálni, az emberre rátelepszik, és az önkifejezés lehetetlenné válik, mindenben hibát talál, sehogyse jó, csak úgy ahogy ő csinálja.
Ha nem adom át, és keményen fogom a gyeplőt, akkor meghunyászkodik, de csak ha az ő olvasata szerint sikeresen irányítok.
Ha esetleg valami nem úgy sül el, akkor máris kétségbe vonja, hogy bármire is képes lennék, és később felemlegeti kudarcként.
Egyszerűen megszűnik az öröm a közelében, miután mindenkit jól kikészített nekiáll énekelni, és látszólag nagyon jól érzi magát :-S

Nem tudom ilyen hogy lehetséges, de úgy tűnik mégis létezik.
Én pedig annyit nyeltem anno, hogy tegnap sokszor meg se tudtam szólalni a dühtől.
De annyira, hogy még a bőrömből is az ölni vágyás párolgott felé. Potyogtak a könnyeim, csak a tesóim tudtak hozzám szólni, apu sem értett, anyu szó szerint menekült a közelemből, egy szó nélkül pedig addig be nem állt a szája.
Félt. Valahol én is féltem magamtól.
Ha én ezt szabadjára engedném, körülöttem halottak lennének.

Inkább rendbe kéne hoznom magamban, és akkor rendbejönne odakinnt is.
Ha nem cipelném a sok-sok évi sérelmet… de egyelőre még kicsúszik a kezemből, nem tudom beazonosítani, elkapni.
Azt hiszem ez az egyik legnagyobb kihívásom idáig, mert nem véletlenül történnek a dolgok.
Még kevésbé véletlenül ismétlődnek. Itt van két forgatókönyv, amelyik közül elvileg úgy érzem választani kényszerülök.
De mi lenne ha írnék egy újat… egy frissebbet?

Ezen most nem aggódok, meg fog oldódni.
Ha megtanulom a leckét belőle, akkor többé nem jelenik meg.
Nem akarok megváltani senkit, anyut sem akarom megmenteni, hiszen egyrészt nincs mitől, másrészt ő dönt, ő tudja, merre viszi az útja.
Ami üzenet van ebben a konfliktusban viszont részemre, maximálisan szeretném megkapni, még ha szenvedésen keresztül is megy az út, hogy befogadjam.
Isten nem véletlenül tette ezt most elém. Eljött az ideje a mélységi takarításnak.
Ma már hálás szívvel nézek vissza a tegnapra.

Ami jó hír, az az, hogy ha rendeződnek már az otthoni körülmények, akkor tesómékkal szerintem nagyon jól megleszünk :-)

Ezek a kártyák...



Érdekes, hogy a Tündérkártya, a Sellős, és az Angyali gyógyítás mindig olyan üzeneteket közvetít, ami épp aktuális nekem. Valamiért ők jobban mint a többi.
Most is a Tündéres kártyából ez jött :

Biztonságérzet

Minden, veszéllyel vagy sebehetőséggel kapcsolatos érzés gyógyul, és az a biztos tudás váltja fel, hogy most biztonságban vagy és védve vagy.
Féltél vagy bizonytalan voltál mostanában?
Ha igen, akkor ez a kártya annak a jele, hogy az ég tisztában van az érzéseiddel, és a segítségedre jött.

Égi lények vesznek körül, akik szüntelenül szeretnek és védelmeznek.
A tündérek arra emlékeztetnek, hogy a sebezhetőség érzését a veszéllyel kapcsolatos gondolataid váltják ki belőled. Az elmédben hatalmat adtál valami külső entitásnak. Azt hiszed, hogy ennek az általad teremtett "bálványnak" módjában áll, hogy ártson neked. De mindössze annyi hatalma van, amennyit tulajdonítasz neki. A tündérek arra buzdítanak, hogy ébredj fel ebből a téveszméből. Értsd meg, hogy módodban áll létrehozni egy boldog és biztonságos álmot, és eldönteni, hogy biztonságban érzed magad.

Megerősítés: Biztonságban vagyok. Nyugodt vagyok. Mindig teljesen védve vagyok.

Álom

azt hiszem valami részlet rémlik az álmomból.

elég sok jött, csak reggelre nem emlékeztem rá.
Hitlerrel volt kapcsolatban valami, meg ott egy nővel.

Ami most nagyon eleven, az egy barna hajú női alak, egy háztetőről ugrik le, a Nap pont fölötte van, ahogy a levegőben mindenféle mozdulatokat csinál, olyasmi alakzatokat mint az indiai mudrák.
tornász lehetett, mert nagyon szépek voltak a mozdulatok.
viszont lennt a földön az árnyéka is ugyanazokat csinálta amiket ő, csak ugye árnyékból volt.
Nem láttam a kimenetelt, hogy lezuhan-e vagy marad a levegőben, de azt hiszem értem a szimbolikáját :-)

A vonzás törvénye

Azok a kapcsolatok és tevékenységek, amelyeket valaha élveztél, most átalakulnak, amint érzékenyebb és elővigyázatosabb leszel az energiákkal kapcsolatban.

Ez a kártya azt jelzi, hogy spirituális utad miatt változásokat élsz át. A vonzás egyetemes törvénye azt állítja, hogy hasonló hasonlót vonz. Tehát olyan emberekhez és helyzetekhez vonzódsz, amelyeknek hozzád hasonló szándékaik vannak. Ha például az a szándékod, hogy szeretetteljes légy, és mindenkiben meglásd az istenit, akkor szeretetteljes embereket és helyzeteket fogsz vonzani, és taszítod azokat, akik nem szeretetteljes dolgokra koncentrálnak.

Ezért lehetséges, hogy kapcsolataid és ízlésed megváltozását tapasztalod. Elkerülhetsz régi barátokat, akik többé nem bűvölnek el, vagy talán most már félsz elmenni egy munkahelyre vagy egy klubba, amelyet korábban élveztél. Tudd, hogy ezek a tapasztalatok és érzések a spirituális út szokásos részei, csodálatos, új kapcsolatokat, helyzeteket és munkákat vonzol, amelyek spirituális irányultságodat tükrözik. Add át az angyaloknak az összes gondodat, kérdésedet, aggodalmadat, bűntudatodat stb., hogy meggyógyítsák és átalakítsák azokat.

(ANGYALFORRAS)

2010. augusztus 11., szerda

a méregfog




na ez aztán gyönyörű volt tegnap...
én még ennyire nem buktam ki. most meg lelkifurim van mert kibuktam.
még a cucc mennyisége annyira nem is hatott, inkább az hogy kezdésnek látom hogy a konyhában az üvegasztalra van rakva egy csomó nehéz doboz.
ott majdnem eldurrant az agyam hogy egy férfinek ilyen hogy juthat az eszébe...
a szobákban is semmi rendszer minden szanaszét dobálva kb, mintha belehánytak volna.
De még ez sem volt igazán gond.
Jött a kiképzés.
Apu átjött (Tomi apu), aztán áthívta Anyut, én pedig egyre idegesebb lettem.
A sok kis részletet nem írom le, anyám rögtön nekiállt pakolászni, mondtam hogy nem kell de ő mindenáron segíteni akart.
Ezt ide azt oda, gyere már ide, öcséméket is ugrasztotta lépten-nyomon, úgy vibrált, hogy kezdett nagyon elegem lenni belőle. Nyugit akartam, békés pakolást nem pedig ezt az ideges sietést.
Rájöttem hogy nem bírom elviseni anyámat itthon.
Energetikailag úgy éreztem mintha összekoszolná az egész házat, mindenhez hozzányúl, mindenbe belefolyik, mindenhol otthagyja a lenyomatát, és nem tudtam vele mit kezdeni.
Nyomatékosan megkértem, pár óra múlva hogy most legyen elég a pakolásból a többi holnap, de még csak ez meg az, NEM, most szeretném hogy elég legyen.
Persze ez nem tetszett, és nem értette hogy ő csak segíteni akar, én miért vagyok ilyen durva.
Nemigazán érdekelt mit mondott, de ettől a pszichikai vagy nem tudom milyen méregtől fél óráig ötpercenként sírógörcsöket és dührohamokat kaptam.
Én is értetlenül meredtem magamra kb (ez jó mondatkezdés :P), dobáltam a cuccokat az ajtónak és ismételgettem hogy menjen már haza.
Iszonyú gyűlölet volt bennem, ilyet azt kell mondjam, vagy nagyon rég, vagy egyáltalán nem éreztem.
egyébként biztos észrevette mert máskor kérdezgetett volna, most pedig feltűnően elkerült, ami okos döntés volt, mivel felváltva sírtam, ölni akartam, és fásultan bambultam a semmibe.
Olyan érzésem volt hogy úgy jött ide mint a dögkeselyű a dögre. De persze galambnak álcázva.
Ilyenkor meg arra gondolok vajon túl rosszindulatú lennék, mert elvileg nem lenne szabad ilyesmiket gondolni és feltételezni...
És az volt a dolog szépsége hogy TomiApuval együtt akart hazamenni vagyis ha ő megy, Apu is megy. :-S
végül hazament, de azt is úgy, hogy Apunak mondtam hogy nem akarnak indulni? (bunkóság ide vagy oda)
Fura hogy a nagy felnőttek igazán nem is figyelnek másra, tesómék édesek voltak nem is velük volt a bajom.
Apu nem értette, azt kérdezgette "most mi a baj?", anyu meg nem mondott semmit, csak a hátam mögött szerintem, és konstatálta mennyire nem vagyok "felnőtt" és érett gondolkodású.
Tojom le magasról.
Apám elvárta hogy legyek kinnt és vigyorogjak mindenkivel, mert ő most itt van és most ott kell lennem vele, anyám meg hogy mindenki azt csinálja amit mond.
Régi játszmák mentek újra, és elegem volt, ezt az én lakásomban ne.
akkora szakadék lett köztünk, pedig távolról jól megvagyunk, de nem akarom itthon ahol béke és tisztaság van a terpeszkedő énjét érezni mindenhol...

Mindenesetre az idegeimnek kampec lett mára, valami furát álmodtam, ha beugrik majd leírom.
Anyámat pedig szégyen vagy sem nem bírom kezelni és elviselni.
Mindenbe bele akar folyni, mindent irányítani akar, és nem érdekli semmi más csak saját maga.
Iszonyú érzékenyen reagáltam rá.
Valahol pedig ott van bennem hogy elbuktam, mert nem bírtam kontrollálni az érzelmeimet, és biztos ez is tanított valamire, de még nem tudom mire,
és az is ott van, hogy ennyit haladtam vajon, hogy így reagálok rá?
ez a nagy ezós felfogásom, a nagy mindent átható szeretetem ami válogat?
most ezen nem bírok gondolkodni mennem kell dolgozni, és kicsit összeszedem magam. :-)
Anyu meg... nem tudom meg tud-e vagy inkább akar-e változni valaha.
Én még hiszek benne, de egyet nem hagyok, ne az én pusztulásom árán....
áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!

azért ez.... ááááááááááááááááááá.
hazajövök és mindenhol cucc. úúúúúristen.
Öcsémék beköltöztek.... mint az atomvillanás után úgy néz ki a kis kuckó :-D
áááááááááááááááááááá.
Isten, Jézus, Mária és mindenki, légyszi légyszi segítsetek!!!! :-)))

ma-mma mia!

hjaj de jó valahogy ez a nap!
még nincs vége mondjuk, de annyira jól érzem magam!:-)
reggel még pakoltam kicsit, helyet, mire hazamegyek már ott lesznek tesómék. wow.
most a Napmadár nevű jóga-gyakorlatokat csináltam reggel és nagyon jól esett.
Nem mindegyik tetszik ennyire, van ami még kényelmetlen...

ja, még tegnapról, jóban lettem a biztiőrökkel, de már úgy tűnik annyira, hogy az egyik puszit dobott mikor elmentem :D
talán túl közvetlen lennék? inkább csak barátságos vagyok és megkérdezem hogy vannak, mi újság, meg leállunk dumálni, de ez azért kell szerintem. :-)

akkora energiákat érzek, nem tudom ez talán kollektíve hat, mert olyan erős, hogy szinte lehetetlen ellenállni (meg nem is érdemes).
annyira de annyira élvezem most az életet, pedig semmi extra nem történt :-)

még mindig nagyon szeretem akit eddig is szerettem, bár nemigazán írtam róla...
takarékra tettem, reméltem hogy talán el fogom felejteni.
de ez olyan szeretet/szerelem, ami összefügg az élettel, és egyszerűen örülök annak hogy Ő létezik.
látszólag eltűnt az életemből, tudom is hogy miért.
fájdalomra nem lehet szép nyitott fényes házat építeni.
bízom benne, meg tudja csinálni amiről úgy érzi hogy meg kell.
én maximálisan támogatom, lelkileg Vele vagyok.
:-)

2010. augusztus 10., kedd

extrém lábbelik

juhuhúúúúú úgy tűnik pár tervezőnek elgurult a gyógyszere :D













(bpbutik.blog.hu)

női szakasz - vásárlás :-)

ma munkából hazafelé úgy éreztem jó lenne ha vennék magamnak egy-két rucit, mert ha halasztgatom tovább, sosem fogok elmenni :-)
(hö-hö... a vásárlásra gondoltam :-D... illetve nem, mert ha arra gondoltam volna meg se fordult volna a fejemben hogy valaki esetleg másra is gondolhat) - -lekváros bukta :D

szóval bementem a Mammutba, és vettem három jó kis cuccot, meg egy pipőt.
a balerina cipőt hívom pipőnek :D
bár nem nagyon szeretek shoppingolni, néha - mint most is - élvezem.
leírom mik a trófeák,mert teljesen bezsongtam tőlük!
az egyik egy olyan igazi piros felső, rögtön szerelem, v-kivágás elöl-hátul, elég mélyen. woahh!
egyébként teljesen egyszerű, puha pamut, imádom!
ezen kívül még két szoknyát vettem, az egyik bézs combközépig érő, van hozzá öv és főként az anyaga fogott meg, kordszerű, de lazább, puha és bársonyos, nem tudom mi lehet pontosan.
a másik olyan szexi titkárnős, fekete, fehér hajszálcsíkos, majdnem térdig érő, és lefelé szűkül.
a pipő pedig fehér, szalagos, tündéres.
és jujj, kezdődik majd a csizmaszezon!!!!!! már most is vannak csizmák!!!!
ha valami amitől bezsongok akkor az a csizma :D
nyugodtan lehet mondani hogy fetisisztaaa, mert igaz!
olyan gyönyörűek voltak már most is, de még biztos jönnek.
Az igazán kedvencem az a velúr vagy hasított bőr, lapos vagy pici sarkú, lehetőleg térdig érő csizi :)
ez lehet bézs, fekete, lila.
vaaagy amit még bírok az a fekete bőr, klasszikus formájú, picit magasabb sarkú, olyan hmmmm..... pont jó, szintén térdig érő.
tetszik a combközépig érő is, csak hát.. az azért elég kihívó :P

általában a klasszikus darabokat szeretem ruhák terén, úgyis valamivel megbolondítom, mert ha csak klasszikusok lennének hamar megunnám őket.
egyébként komolyan nem értem, hogy lehet néha olyan magassarkú cipőket csinálni, hogy se egyensúlyuk, se tartásuk nincs, vagy épp nagyon csúnyák, és közben piszok drágán adják őket.
egyik-másiknál úgy éreztem tényleg kár az anyagért is. :-)
persze lehet másnak meg pont az tetszik, úgyhogy végülis jó így ahogy van minden.

holnap nagy nap lesz, költöznek öcsémék mostmár tényleg!
ma dobozoltak, holnap pedig jönnek.
úgyhogy még állhatok neki az utolsó simításoknak itthon...
egyébként anyagilag is jól fogunk kijönni már most is nagyon szuper, annyira hálás vagyok ezekért a rucikért is, meg most valahogy lelkifuri nélkül meg tudtam őket venni.
és ez nagy dolog, mert még sose vettem úgy ruhát, hogy ne lett volna lelkifurim akár csak egy kicsi is...
szóval jó volt ez a mai nap!

A Mester


ma megint láttam a Dalai láma képét egy poszteren, hogy idelátogat szeptemberben.
Már ahogy ránéztem is jó érzésem támadt.
úgyhogy ezen kicsit elgondolkodtam, vajon mi tesz egy mestert mesterré?
Sokan úgy hiszik az, ha ez a címe, vagyis így hívatja magát, mert annyi tanfolyamot elvégzett, sok könyvet olvasott, és emiatt általában szereti mutogatni és hirdetni magát.
Van aki úgy véli az igazi mester inkognitóban marad, nem lép a nyilvánosság elé, nehogy megtudják kicsoda micsoda is ő.
Van aki úgy gondolja semmit sem kell tanulni, elég ha csak úgy vagyunk az életben, mert már mindenki mester.
És van aki úgy véli csak sok tanulással, tapasztalattal lehetséges ezt elérni, de soha nem elég a tudása se a sajátja se másoké.
Az én véleményem az hogy mindegyikben lehet igazság, sőt, valamennyi van is.
Sokáig én is úgy véltem, van a számomra ideális Mester-ről egy képem, milyennek kell lennie.
Az olyan embert elfogadtam, de mást nem, mert az nem fért bele ebbe a képbe amit alkottam.
Én úgy érzem, erőteljes atlantiszi befolyás lehet ebben, mert sokan akik mesternek mondják magukat, igazából lehetnek azok a képességeik alapján, és talán egyszer voltak is azok.
Talán egyszer félelem és tisztelet övezte őket.
Kérdés mire használták a hatalmukat...
Az anno úgynevezett "fekete mágusok" (akikről elég jó képet nyújt vicces vagy sem a Harry Potter -sorozat) hitték hogy ők egy külön kaszt, és felsőbbrendűek a tudásuk, hatalmuk miatt.
Azt hitték hogy uralkodhatnak másokon (maguk helyett), de nem tudtak megállni és a vége az lett, hogy az erejük ellenük fordult.

Sok ilyen anno-mágus hirdeti mára többnyire megfogyatkozott képességeit szerelmi, anyagi és egyéb problémákkal kapcsolatban. (természetesen ez nem ítélet és általánosítás, de sok "mágus"van akinek már elég csak a szemébe nézni, akár egy fényképen és érezni lehet kicsoda)

Erre csak azért tértem ki mert a hatalomtól és tudástól még nem lesz senki mester.
A mester-lét nem kaszt és kiválasztott, különleges emberek kiváltsága.
Számomra ez egy nagyon tág fogalom lett mára.
Igazából nem is lehet pontosan meghatározni ki/mi az a mester.
Ha úgy nézem, mindenki mester, hiszen mindenkiben Isten van jelen(vagy ébren, vagy szunyókál de az is lehet hogy csak úgy punnyad, esetleg ébredésközelben lazul.) :-))
Tehát a potenciál ott van mindenkiben, kivétel nélkül.
Mégis teljesen más tészta, mikor mindez felébred, elönti az embert, egy természetes állapottá válik és megnyilvánul a külvilágban is.
Azt gondolom az ilyen emberre szokták mondani hogy "amihez hozzáér arannyá változik", persze alkímiai értelemben vehetjük az "arany"-at, mert igazán annak van értéke. :-)
Lehet olyan mester aki névtelen, és inkább elvegyül, lehet olyan aki a nyilvánosság elé áll, vagy közszerepet vállal.

Lehet egy parasztember is, kórházi dolgozó, akár takarító, de lehet "nagy ember", talán névtelenül teszi a dolgát, talán mindenki ismeri a nevét.

Ott vannak mindig ahol lenniük kell, a közös ismérv az a kisugárzásuk,a fénylő energiájuk, ahol megjelennek, emelik a környezetüket.

Biztos van olyan is, aki nem is gondolná magáról és mégis mester.
(nem arra gondolok aki tagadja, hanem arra aki nem foglalkozik ilyenekkel, csak csinálja amit kell)
Nincs konkrét szabály, nincsenek meghatározott direktívák, se külsőre, se stílusra, az élet sokfélesége itt is kifejezésre jut.


Én így látom. :-)

2010. augusztus 9., hétfő

Megvilágosodás :)))))




Milarepa mindenütt kereste a megvilágosodást, de nem talált választ – míg egy nap látott egy öregembert, aki lassan lefelé sétált egy hegyi ösvényen, nehéz zsákot cipelve. Milarepa azonnal megérezte, hogy ez az öregember ismeri a titkot, amelyet ő kétségbeesetten keresett éveken át.
– Öreg, kérlek, mondd meg nekem, amit tudsz: mi a megvilágosodás?
Az öregember rámosolygott egy pillanatra, lehajította a nehéz súlyt a válláról és kiegyenesedett.
– Igen, most már látom! – kiáltotta Milarepa. – Örökké hálás leszek. De hadd kérdezzek még valamit: mi van a megvilágosodás után?
Az öreg, újra elmosolyodva, ismét felvette a zsákot, a hátára vetette, megigazította terhét, és ment tovább az útján.
(Dan Millman – A békés harcos útja)

Fakír pacsker LOL!:)

Így is lehet hozzáállni...

“Gandhi egy ízben épp felszállt a vonatra, amikor az egyik cipője lecsúszott, és a vágányra esett. Nem tudta felszedni, mert a szerelvény közben elindult. Útitársai elképedésére, nyugodtan levette a másikat is, és a párja mellé hajította. Az egyik kísérője megkérdezte, miért tette ezt.
- Az a szegény ember, aki majd megtalálja – mosolygott Gandhi – , így használható lábbelihez jut.” (ismeretlen szerző)

:)

2010. augusztus 8., vasárnap

Egy szép romantikus szám



:)

Most ilyen hangulatom volt.

Ronan Keating: When you say nothing at all..

:-)

Úgy tűnik megoldódik minden :)
Itt voltak Öcsiék, tök jól megbeszéltük mi hogy lesz, meg jött Tomi Apu és Anyu, voltak ebédelni és beugrottak utána..
De most valahogy nagyon jó volt az egész :)
Szerdán meló után Apu felvesz, és elmegyünk Anyuhoz.
Közben kreatívoskodtam, volt egy maradék gyönyörű narancssárga muszlin függönyöm, felraktam a gázcsőre :P, ilyen vékony fehér cső és tök jól rá lehetett kis szalagokkal kötni, egy nagy - és eddig tök unalmas - falrész most csodaszép napszínű lett :)
Szal alakul a molekula :))

Jaj ez a ház takarítás... hiába hallgatok zenét közben, ami néha elég vicces mozdulatokra serkent XD,
mégis szép fizikai munka, de legalább ki van pipálva a popsiizomtorna :D
Szuper jó látni hogy állnak össze a dolgok, és amitől féltem igazából nem is létezik, nem kell félni.
Most jutalomból vettem magamnak egy parfümöt, amit egyszer megfogadtam, ha lesz munkám az első fizetésemből megveszem magamnak ;)))



Ha minden igaz, akkor pedig jövő hét utáni hétvégén, megyek ide a csajokkal:
Évekig jártunk, míg Johi táncolt a Forrás -ban, és már egy jó ideje nem voltunk, hihetetlen izgalmas, sok kultúra, táncosok, vásár, forgatag, ahh, nagggyon tuti lenne ha tudnánk menni! :)

http://www.summerfest.hu/Summerweb2/index.html

vasárnapi banzáj

Ma megint beindult minden.
Jött Tomi Apu, hozott kürtöskalácsot, aminek nagyon örültem :))) Régen ettem.. azt hiszem tavaly, Szilvásváradon ;)
Előtte telefonált a másik Apu, de olyan lelkiállapotban, hogy komolyan megijedtem.
Teljesen elborult az agya, úgy beszélt öcsémékről mint az állatokról (se), "mocskok", "rohadékok" stb... meg hogy ő otthagyja őket elviszi a cuccait és oldják meg, kerüljenek az utcára, ki a fenét érdekel.
Egyértelműen nem önmaga volt.
:-S
Hátulról meg hallom hogy Hugi kérné a telefont, de nem adta oda. Kapott cserébe egy "takarodj, rohadék"-ot...
Én meg távolról most mit csináljak?
Kaptam egy csomó visszahívós sms-t, Öcsémtől (mivel nincs pénzük felhívni), olyan volt mint egy rakás segélykérő üzenet, valahogy ilyen érzésem volt.
Visszahívtam, Hugi elsírta magát, Öcsém meg nyugodt volt (látszólag).
Hugin eltört egy bögre, Öcsém meg majdnem meg lett verve, szóval nagyon örültem a híreknek...
Most jönnek át, 3 körül. Apu elment otthonról hála az égnek. Ennyire régen volt bekattanva...
Mindazonáltal nem bírom elítélni, gondolom most jött rá, mit is csinált az elmúlt évben, és az utolsó hónapokban is, és hogy ebből most nincs vissza út.
Persze könnyebb másoknak esni, ha elszúrunk valamit...
Már szeretném hogy ennek legyen vége, mert az ilyet én is nehezen bírom idegekkel.
Megkértem aput, azért bonyolítsa le a költözést még, aztán szabad lesz, és jó lesz neki.
De persze ez se volt jó neki, jó hogy nem, mivel nem is ezt akarja, csak amit akar, ahhoz olyat kéne tennie, amit ezerszer megesküdött (és nagyon makacs), hogy nem tesz.
Ő odáig ugyan nem süllyed. Inkább vállalja hogy elveszti a gyerekeit (időlegesen).
Hát akkor vállalja.
Egyszer remélem megérti, én hiszek benne.
Bár hinne ő is.