Ma megint beindult minden.
Jött Tomi Apu, hozott kürtöskalácsot, aminek nagyon örültem :))) Régen ettem.. azt hiszem tavaly, Szilvásváradon ;)
Előtte telefonált a másik Apu, de olyan lelkiállapotban, hogy komolyan megijedtem.
Teljesen elborult az agya, úgy beszélt öcsémékről mint az állatokról (se), "mocskok", "rohadékok" stb... meg hogy ő otthagyja őket elviszi a cuccait és oldják meg, kerüljenek az utcára, ki a fenét érdekel.
Egyértelműen nem önmaga volt.
:-S
Hátulról meg hallom hogy Hugi kérné a telefont, de nem adta oda. Kapott cserébe egy "takarodj, rohadék"-ot...
Én meg távolról most mit csináljak?
Kaptam egy csomó visszahívós sms-t, Öcsémtől (mivel nincs pénzük felhívni), olyan volt mint egy rakás segélykérő üzenet, valahogy ilyen érzésem volt.
Visszahívtam, Hugi elsírta magát, Öcsém meg nyugodt volt (látszólag).
Hugin eltört egy bögre, Öcsém meg majdnem meg lett verve, szóval nagyon örültem a híreknek...
Most jönnek át, 3 körül. Apu elment otthonról hála az égnek. Ennyire régen volt bekattanva...
Mindazonáltal nem bírom elítélni, gondolom most jött rá, mit is csinált az elmúlt évben, és az utolsó hónapokban is, és hogy ebből most nincs vissza út.
Persze könnyebb másoknak esni, ha elszúrunk valamit...
Már szeretném hogy ennek legyen vége, mert az ilyet én is nehezen bírom idegekkel.
Megkértem aput, azért bonyolítsa le a költözést még, aztán szabad lesz, és jó lesz neki.
De persze ez se volt jó neki, jó hogy nem, mivel nem is ezt akarja, csak amit akar, ahhoz olyat kéne tennie, amit ezerszer megesküdött (és nagyon makacs), hogy nem tesz.
Ő odáig ugyan nem süllyed. Inkább vállalja hogy elveszti a gyerekeit (időlegesen).
Hát akkor vállalja.
Egyszer remélem megérti, én hiszek benne.
Bár hinne ő is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése