2010. július 17., szombat

Sérelmek

Még kicsit korán van a bölcselkedéshez... de nem gond :)

Azért kezdem most ezt boncolgatni mert barátnőimmel beszélgettünk a szeretetről meg a házasságról, a kapcsolatokról, és még példákat is hoztunk fel, szüleinket, stb.

És azt éreztem hogy nem tudom meg tudok-e valaha bocsátani anyunak.
Jó dolgok szinte alig jutnak az eszembe róla.
Milyen, milyen érdekes.... most jutottam hirtelen arra a felismerésre, hogy .... talán azért jó őt az emlékeimben is ilyennek tartani... mert bármikor előszedhetem ha épp rosszul vagyok.
Ha épp nem tartom nagyra magam.
Akkor hozzá (és a "bűneihez") képest fel tudom magam magasztalni.
Mert mennyivel fejlettebb vagyok, és én biztos nem csinálom úgy majd ahogy ő tette....
Inkább lennt tartom magamban is, inkább a sárba nyomom valahol, elítélem, csak hogy jobbnak érezhessem magam nála... közben meg én is piszkos leszek.

Vajon hány ilyen ember van aki azért tart másokat megalázó szerepben (nem biztos hogy nyíltan), hogy önmagát jobbnak, különbnek érezhesse?

Van aki belenézett már így magába?
Cseppet sem kellemes...
De nagyon hasznos felfedezés, mert ezen a szálon el lehet indulni.
Megértés, együttérzés a megbocsátás előszobája. Hogy tudnék megbocsátani, ha elítélem amit tett, ha nem látom át, nem értem meg a mélylelki okait, ha elszeparálom magam tőle, "külön érzek", mert én jobb vagyok??
Ez természetesen nem azt jelenti hogy helyeslem, vagy hogy én is olyan nyomorultul érzem magam mint ő.
Egyszerűen csak azt jelenti hogy elszeparálva nem tudom meggyógyítani a helyzetet. Sem magamban, sem a látható világban.
Talán pont én nyújtom a szenvedéseit - még önmagán kívül -, azzal, hogy ellököm, menj innen, nincs hozzád közöm, amit te képviselsz az számomra lenézendő.
Elég ha lelki szinten végbemegy ez a folyamat, nem kell láthatónak lennie... és lám szemben állok egy leprásnak nézett emberrel aki talán titokban legszívesebben megölne, és azt se tudja, mit csináljon hogy helyrehozza a dolgokat, de általában mindig rosszul sül el.

Én meg lebeghetek szellemi fölényemben, ami talán pont hogy nem fölény, csak egy szánalmas álarc, amivel a saját fájdalmamat az övé fölé helyezem és jogot formálok arra hogy abszolút uralkodjak rajta.

Hm. Ez volt a szellemi része.
A gyakorlati sem kevésbé fontos, sőt.
Egy olyan ember látszatfátyla mögé nézni, aki mindent elkövetett hogy ne szeressem.
Azt tudom már, miket tett. Hiszen folyton emlegetem, de nem baj, ennek is ki kellett jönnie.
Egy idő után megunja az ember.
És eljut egy olyan pontra, mikor észreveszi, hogy ezzel nem mozdul előre a helyzet.
most jöjjenek azok amik jók benne. Amikre érdemes figyelni.
Hogy milyen nagy szíve van, hogy mennyiszer kiállt értünk, ápolt minket mikor betegek voltunk, sokszor próbálta helyrehozni amit elrontott, de nem adtunk már lehetőséget rá...
Hogy szinte remegett mikor mindhárman nála ebédeltünk, inkább külön ült, és alig evett, de mi csak vegyünk.
Szélsőségekbe esett, és sajnos egy idő után elindult a játszma.
És mi felvettük a kesztyűt. Utána már esélye sem volt - ha belegondolok - mást tenni mint amit tett. Elindul benne a mechanizmus, és csak viszi az ár, képtelen megkapaszkodni, olyanokat mond amiket rögtön utána megbán, mégis kimondja, úgy fröcsög, hogy az ember menekül a méregcseppek elől, de éreztem hogy miután utánunk dobta a cipőnket, és elmentünk, sírva omlott össze az ajtó mögött.
Arra is rájöttem hogy én sem csak azért sírtam az utcán remegve, mert öcsémet akarta megütni, hanem azért is, mert tehettem volna azért hogy ne alakuljon így a dolog, mégis... bekapcsolt nálam is egy mechanizmus, és aszerint cselekedtem végig.
Ezt a folyamatot kéne nyakon csípni.
Talán ha én megteszem, neki se lesz többé rá szüksége....

Azért ami fontos az ilyen kutakodások során, hogy mindig meg kell maradni a szeretet-érzésben.
Önmagunk felé is!
A megbocsátás jó ha oda -vissza működik!
Megbocsátok valakinek, de megbocsátok magamnak is, amiért elítéltem és rosszat gondoltam róla.
Ne tudjon bekúszni a bűntudat és kesergés!
Sokkal többek vagyunk annál hogy ilyen sérelmeket tároljunk, hogy ezek foglalják le az értékes energiáinkat.
Mindenképp jó befektetés a megbocsátás :), fiatalító, ránctalanító, egészség-megőrző hatása is van!:)))
Nincs kockázata, mellékhatása a jobb közérzet, és sztem nem jó ötlet megkérdezni a kezelőorvost vagy gyógyszerészt :))))


áááá hát ez nagyon édes!!!!

Kutyafront a strandon.
Eszméletlen aranyosak!!!:)))

http://www.youtube.com/watch?v=pkPNa4DBFHI


májne klájne cica micák


A mácsok... leborították a dvd-imet, és jól elnyúltak :)))

Márton Gábor: A skorpió dala


jó kis verset találtam egy oldalon! Át tudom érezni...


Ködfedte mocsár a szülőhelyem
de lángoló óceán a valódi lényegem

Az őskorban fogantam aprócska burokba
páncélom háborúk nyomait hordozza

Évezredes harcok edzették meg lelkem
érzelmek vihara kavarog fel bennem

Nap éget belülről, örök, kihunyhatatlan
csak én tudom a módját, hogy magamban tartsam

Szívem lüktet, ágyékom izzik, a vérem forr
nekem nem elég tüzes a legerősebb bor

Érzem a halált, a rothadás szagát
hallom a haldoklók utolsó szavát

Én otthont találok a legősibb káoszban
felhasználom, hogy az erőket egyensúlyban tartsam

A küzdelem hajt, ez tart életben
a tudat, hogy ami helyes, azt meg kell tennem

Csak a Mélység érdekel, a felszín soha,
csak a rejtett lényeg, melyet belepett a moha

Lelkem mélyén tudom, a világ végtelen
de én különválok tőle, s elfoglalom helyem

Átalakulok ha kell, hegy vagyok, vagy folyó
izzó máglya lángja, és fekete jeges hó

Szúrásom halálos, soha nem felejtek
de véremmel itatlak, annyira szeretlek

Fajomat szolgálom, az ősi életet,
feláldozom magam érted, majd újraszületek...

Sütifüli

Húúú húúú húúú ez mekkora!! :))

http://www.meska.hu/Shop/index/3424

Nekem kell egy kakaóscsigás fülbevalóóóóóóóó!!!!!!!
:D

2010. július 16., péntek

Anila

Találtam Aniláról is, de egy n-nel kell írni.

azt jelenti "szél" szanszkritül.
az elemek és a kozmosz egyik istene a tibetiek szerint. Vayu másik neve.
a 12 déva őrző egyike, azt írják.

Női névként is használják az Anilát...

mást nem volt róla.

Álom?

Tegnap rekordmennyiséget aludtam.
Bulizni sem mentem el, mivel az indulást is átaludtam :))
Éjjel meg folyamatosan álmaim voltak, de már alig emlékszem valamire.
azt tudom hogy egy részében spanyol -olasz keverék szavakkal álmodtam.
Össze-vissza írtam le... és volt még sok, de már nem volt erőm megfogni a tollat.

"Tres lo quinta... ibini(ebbene?) la morte de masca.... en canto me por la vida ....el tando invere(enverar)"

(...a harmadik az ötödik....nos hát a halál ? álarc.... -ból énekem az életen át.... ? beérik"

vagy valami ilyesmi...

Meg volt egy olyan is, hogy engedjek el egy helyzetet, és láttam ahogy távolodik, egy kereszt jelent meg rajta, meg alul egy félkör.
És azt mondogattam hogy "táre", meg hogy "annila".
:-S
Fogalmam sincs mik ezek.
amúgy főként ez a táre szó volt valahogy mágikus, az á-t úgy megnyújtottam, az e pedig az a csapott "e" volt.
Picit utánanézek mik is ezek...

Azt írják a Zöld Tárához van egy mantrájuk a tibetieknek, és abban azt jelenti a "táre" hogy "felszabadulni minden fájdalom alól"

Van youtube-on is egy ilyen mantra :)
Nagyon szép szerintem.

http://www.youtube.com/watch?v=lqcWl6VAB_M

*

Te gőgös kedves aki nem is kedves

Majdnem kiosztottalak.
Nagyon csúnyán.
Tulajdonképpen olyan édes tökszarmindegy mennyire lennél pipa, és mennyire makacsolnád be magad, úgysem változna semmi.
Így se akarsz látni, így se akarsz semmit... hát akkor elvileg teljesen mindegy.
Valamiért mégsem teszem, kihasználtál és becsaptál, én meg tűrjem mosolyogva...
Mert ezt várja el a világ, mert mindig annyira nyugisnak kell lenni, és fejlettnek, lehet hogy gyorsan haladok, de nekem is van érzésvilágom. Meglepődtél? Meglepiiiiiii.
Elérkeztem a határra, sejtem mit fogok csinálni, mert nem szoktam tolatni.
Mégis ki kellett írnom, mert valami csúnyább jönne ki, ha tartogatnám.

Élvezzük csak ha valakit megbántunk, és fájdalmat okozunk, élvezzük a sajátunkat is, mikor magunkat bántjuk, miért generálnánk fájdalmat különben, ha nem szeretjük az ízét?
Igazából mikor engem bántottál, magadat akartad bántani, de hát nem elég már belőle?
Nem volt még elég?
Nem volt még elég a takargatásokból, abból hogy eljátssza az ember hogy nincsenek érzései, legatagad, oldalaz vagy hátrál, és különböző címkéjű takarókkal fedi be az igazságot?
Tudom, nem kéne kibuknom, tudom, elfogadás a kulcs, de ez már régen ért bennem.
Nem is a helyzettel volt itt a gond (bár hétköznapi felfogás szerint azzal is), egyszerűen a mód, ahogy közölted, ahogy eltűntél, ahogy átnéztél rajtam és elfelejtettél, nagyon fájt igen, igen és most is fáj, különben nem írnám ezeket le.
De nem baj, ha így kellett lennie, ez van.
Átérzem mások fájdalmát is, az érintettekét, tudom mit szövegelnek a hátam mögött rólam, de azt is érzem mi a mozgatórugója, és valahol meg tudom érteni.
Ám ebbe most nem megyek bele.
Bevállaltam a fájdalmakat, ha meg kellett lennie, legyen meg, küldjön padlóra, úgyis újjászületek utána.
De most.... a mostani helyzet egészen más.
Valahol el kell kezdeni felgöngyölíteni a fájdalmak gyökerét.
Hiszen emelkedő időket élünk.
Ma én sok sört ittam éhgyomorra, melegben. Rosszul lettem, alig jutottam haza.
Nem csinálok ilyet többet az biztos.
És rámtörtek az érzések is, minden amit eddig nagy ezoterikus hozzáállásom miatt valószínűleg a szőnyeg alá söpörtem.
Tudom talán túl nyílt vagyok de én így dolgozom fel.
Így tisztítom a sebeimet.
Nincs abban semmi szégyellnivaló ha őszintén elmondom az érzéseimet.
Nem kéne már bántani egymást, olyan egyszerű, és az ember ennyi év után már igazán rájöhetett volna, annyi mindent megéltünk sokan.
Tessék megint el ezózom, de legalább lenyugodtam...

A képmutatás játszma oka és megoldása


Akkora szükségünk van a szeretetre, hogy képesek vagyunk lelkileg megcsonkítani magunkat, csak hogy kapjunk belőle egy kicsit! Így gyakorlatilag mi hajtjuk igába a fejünket, odaadjuk az életünket mások elvárásainak és manipulációjának.

Minden kísérlet, ami önmagunk felvállalására irányul, eleve halálra van ítélve, hiszen mihelyst észreveszik, hogy nem játsszuk a szerepünket, megvonják a legfontosabb táplálékunkat, a szeretetet és a szeretet pótlékokat.
A környezetünknek ugyanis az a legkényelmesebb, ha mi nem változunk, ha ugyanolyanok maradunk, amilyennek megismertek és megszerettek, és tovább játsszuk az irányítható birka szerepünket. Hiába látják, hogy nem önmagunkat adjuk, mégsem szólnak, nem segítenek kimászni a szerepünkből, mert Ők azzal veszítenének.

Persze nem minket veszítenének el, hiszen azt már akkor elveszítették, amikor elkezdtük a képmutatást! Talán soha nem is ismertek minket és az is lehet, hogy ha ismernének, akkor nem is szeretnének olyannak és nem kellenénk nekik!
Hanem egy szolgát, egy bárgyú és manipulálható rabszolgát veszítenének el, akitől nem kell félniük, mert sohasem mer annyira őszinte lenni, hogy azzal megmutassa az Ő hazugságaikat és az igazságával megbántsa őket.

Vannak ilyen - az őszinteségük miatt kiállhatatlan - alakok, akiket a hazugok nagy ívben elkerülnek, mert félnek az igazmondó szavaiktól. De ezek az emberek szabadok!
Talán nincs sok barátjuk, hiszen nem sokan mernek a fényben élni, de ezek a kapcsolatok legalább igazak, nem a hamisságon alapulnak.

"Inkább ne legyen egy barátom se, mint hogy legyen száz képmutató körülöttem!"

Hogyan lehet elérni, megvalósítani ezt a tiszta életvitelt, önmagunk őszinte felvállalását?
Hogyan tehetjük le a megszokott álarcainkat úgy, hogy megmaradjon a szeretet, a melegség és a biztonság is?

A megoldás egyszerű:

"Szeresd úgy magad, ahogy eddig azt másoktól vártad!"

Ha a szeret hiányod az oka, hogy belelépsz ezekbe a hamisságokba, akkor szüntesd meg ezt a hiányt! Tanuld meg szeretni magadat úgy, pontosan azzal a rezgéssel, abban a minőségben, amelyre szükséged van!
Talán eddig is szeretted magadat valahogyan, de nem azzal a minőséggel, amiből a hiányod van. Ha elsajátítod ennek a módszerét, akkor mindent meg tudsz majd adni magadnak lélekben és szeretetben, amiért eddig másoknak kiszolgáltatottá tetted magadat.

Meditáció

Befejezésként pedig íme néhány kellemetlen kérdés, amit érdemes lenne meditációban feltenned Önmagadnak:

  • Kellenél-e úgy a barátaidnak, rokonaidnak ha a képmutatás nélküli Önmagad lennél?
  • Kellenének-e Neked ezek az emberek, ha Önmagadat adnád?
  • Hogyan változna a kapcsolatod a környezeteddel, ha holnap reggeltől hirtelen tisztán Önmagad lennél?
"Képmutatás a szeretetért" - onmegvalositas.hu

:)

Megkaptam a bizit igeeeeeen!!! :D
76%-os lett a vizsgám, az amúgy elég jó, ahhoz képest hogy a tegnapi tanulásom alvásból állt, olyan hulla voltam hogy ráaludtam a jegyzeteimre, a több liter kávé ellenére is...
Páran számot cseréltünk, aztán Attilával és Józsival elmentünk sörözni.
Még sose ittam búzasört, nem semmi, nagyon fincsi volt :)
A meleg miatt meg is ütött rendesen, mondjuk jó nagy korsóval kaptam.
Már mindenről beszéltünk a végére, hústól kezdve a sportig, párkapcsolat, munkakeresés, szex, minden volt :D
Végül megállapodtunk hogy elmegyünk jövő hét végén kenuzni a Lupa sziget környékére.

Mostanában annyi jófej emberrel találkozom :)
Van egy srác, mikor mentem a tanfolyamra reggel mindig seperte az utcát, olyan hmm meditatívan... mindig jókedvű, de nyugodt volt.
Észre se vettem volna egyébként, de mikor elmentem mellette, rám mosolygott. Én meg ösztönösen visszamosolyogtam.
Úgy söpri az utcát mintha a világ legjobb munkája lenne az övé...
talán az is... ;)
Egy-két nap kivétellel ez így ment, mosoly-mosoly. És ennyi. És ezzel már jól indul a nap, ha amúgy nem indulna jól.... :)
Ma megint voltam a zöldségeséknél, kukoricát venni :D
Mondanom se kell, már mikor meglátnak, elkezdenek szakadni a röhögéstől. :)))
Ja, én is vigyorgok rendesen, aztán azért megkomolyodok, nem akarok folyton khm... másra asszociálni mint kellene :D

Elvileg este buliiiii!!!!:) talán még salsa is lesz belőle...
Bár lehet inkább Dokkoló, meg Dokk Beach, vaaagy Sláger terasz :) Az is jó hely.

2010. július 15., csütörtök

Fashion on ice zárószáma, 2007-ből

Számomra halmozott élvezet, mert Sarah a kedvenc énekesnőm, és egyszerűen imádom nézni a jégtáncosokat!!!:))
Sacha Cohen (ha jól tudom), az ezüstruhás szólista, valami fantasztikusan gyönyörűen mozog, de a szőke ezüstruhás csajszi is tetszik ő olyan friss, energikus, és a pasik is szuper jól nyomják.
Sarah-ról nem is kell beszélni, még 50 évesen is csodálatos!
ez a "Running " c. száma, tele energiával, úgyhogy nem maradhat ki, felteszem :)

video

Letisztulás

Tegnap éjjelig dolgoztam az üzleti tervvel.... és nagyon jó lett!!!:)))
Egy-két költségvetési dolog nem stimmelt, azt átbeszéltük a tanárnővel, de amúgy azt mondta hogy rendben van:)))
Holnap a teszt jön és hétfőn át is vehetem a papírt!!! Igeeeeeeeeeen!!!!!:D

Más.

Nagyon aranyos ez a srác, de ma minden letisztult, szépen, magától.
Egyszerre már nem voltam feszült és ideges, figyeltem magam, és rájöttem hogy nincs egymáshoz mélyebb közünk.
Táncolni fogok vele, de a lelkem nem érdekli.
Nem baj, gondolom arra jó volt ez a kisebb vihar, hogy rájöjjek, maradjak a seggemen XD
Annyira már nem is jöttem be neki ma, hogy hosszú szokiban és csipkeboleróban jöttem.
Sztem a miniszoknya sokat nyomhatott a latban....
Ha valaki nagyon a külsőségekre megy rá az nekem már kevés.
Nem érzem hogy vesztettem volna valamit.
Egyszerűen csak..... nem ő a párom és én se az övé. Ennyi.
Hihetetlen hogy mind ez két-három nap alatt lefutott. JÓ, az intenzitása is olyan volt... azt hittem néha hogy becsavarodok.
Maradok érzelmekben régimódi egygazdás, amilyen igazából is vagyok.
Így érzem jól magam, mindenkit tudok szeretni, de szerelemmel csak egyet.
Ennyi, csapó. :)

2010. július 14., szerda

10 MILLIÓSZOROS NAP VAN MA!!!:)))

A blog még tegnapot ír... de már 15-e van :)

Teremtsünk jó dolgokat mára! :)

Drága barátaim, ismeretlenek és ismertek, az Élet legjavát kívánom Nektek!!!

Szívetek könnyebbüljön meg,
gondjaitok szálljanak messze-messze!

Megérdemlitek a csodás életet, az ajándékokat, bőséget, boldogságot,
egyszerűen csak azért mert léteztek és létezésetekkel emelitek a világ fényét.
Munkánk ezen az úton, örömeink, boldog pillanataink hozzák
le a mennyországot ide a Földre.

Legyen belőlük minél több, a mai napon és Életünk minden napján!

Őszinte szeretettel kívánom,
Niki


*

"véletlenül" találtam

"Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni.
Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat?
Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót?
Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet?
A kapcsolat változik, és benne változunk mi is.
Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak.
Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni.
Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni.
Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról.
Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen.
Egy foghúzás rossz, de elviselhető.
De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni.
Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember."
:(

Álom féle

Kicsit túlterhelt vagyok mostanában a vizsgák és az új helyen való betanulás miatt.
Most meg ez az érzelmi ingás is. Nem unatkozom az biztos.
gondoltam most este lefekszem a földre picit meditálni, persze az lett belőle hogy elaludtam...
talán az egyik legrosszabb élményem volt idáig...
itt voltam a szobában, de máshogy nézett ki, idegen volt, semmit se találtam a helyén, chateltem, aztán az is elúszott valahova, nem volt kapcsolat, én meg a földre kerültem valahogy.
Hullámzott és tönkrement minden. Nem tudtam felkelni a földről.
Bejött egy kép, ahogy ajtót nyitok, mellettem egy férfi, és az ajtóban van egy nő, elkezd valamit nagyon magyarázni kicsoda ő, de már nem emlékszem.
Valami változást mond.
Aztán jött a legrosszabb - számomra -, újra a "padlón" :) voltam, és valaki bejött.
Egyszerűen nem láttam többet, nem tudtam felnézni, csak a lábát láttam, meg hogy valaki áll mellettem.
-Ki vagy te? - kérdeztem, aztán már kiabáltam a végén, mert nem válaszolt, csak nyújtotta a kezét.
Iszonyúan megijedtem, mit keres itt, kicsoda ez, ki engedte be stb..
-KI VAGY TE???!!! - már hisztérikusan sikítottam , és hessegettem a kezemmel.
Úgy éreztem magam mint egy nyomorék, nem bírtam felállni, felnézni se, csak úgy feküdtem, egyedül a kalimpálást tudtam a kezemmel csinálni.
Amikor már a legjobban féltem, a rémületre ébredtem fel. De persze nem volt itt senki.....látható.
Mikor itt volt Apu pár hónapja, itthagyta az ingét, most azt vettem fel.
Valahogy biztonságban érzem magam benne...

Változás

.....a rugalmas hajlik.
...a merev törik.

Ha mindent kimondtunk és megtettünk...

Ha rossz a kedved hallgasd meg ezt :)
Engem mindig megnyugtat.
Most non-stop hallgatom mert egyszerűen fogalmam sincs mi van velem, annyira összezavarodtam.
Remélem letisztul majd a kép....
Addigis itt a szöveg fordítása :) :-*

(ABBA - Mamma mia)

Hátra van még egy köszöntő, aztán kifizetjük a számlát
mélyen belül mindketten érezzük az ősz fuvallatát
vándormadarak, Te és én
Ösztöneink után szállunk
Ha vége a nyárnak és sötét felhők takarják a napot
Sem Te sem én nem vagyunk hibásak, mert mindent kimondtunk és megtettünk

Ott volt, az álmaimban, a jelenet amit látok most
Mindenki végülis hús és vér, babusgatni és ölelni való
Féltékeny bolondok szenvednek, igen, tudom és bevallom
Egyszer elvesztettem az utam, mikor valami jó épp elkezdődött
A múltbeli lecke megtanulva, mindent kimondtunk és megtettünk

Életünk során sok különös és magányos úton jártunk
Most kicsit elnyűtten élünk, de méltósággal, és nem vagyunk túl öregek a szexhez :)
Tiszta fejjel és nyitott szemmel
Már semmit sem kell kipróbálnunk
Nyugodtan állunk a keresztútnál, nem akarunk elfutni
Nem kell sietni többé, mert már mindent kimondtunk és megtettünk

Nyugodtan állunk a keresztútnál, nem akarunk elfutni
Nem kell sietni többé, mert már mindent kimondtunk és megtettünk

video

paff KO.

hű.
azt hiszem most tényleg nem tudom már mi van.
kezd komolyan érdekelni ez a srác...
olyan kedves és vidám... mostmár lassan azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány.
teljesen össze vagyok zavarodva.
én nem vagyok ilyen érzelmileg gyorsan váltós...
fogalmam sincs mi lesz ebből.
nálam azért nagy ennek a tétje, mert aki mellé leteszem a "voksom" az hosszú időre szól.
persze egy dolog hogy viszontszeretnek és egy dolog hogy nem.
Jó hogy jólesik az embernek a törődik vele valaki, ha kedvesek vele...
elhívott salsázni. :) Tud táncolni, és ez már nem semmi egy pasinál !:)
de nekem ez a tempó most kicsit gyors.
nem, ő nem nyomul. egyáltalán nem, ez tetszik is.
csak úgy összezavart, hogy azóta kamillázok.... álljon meg a gőzhenger :)

2010. július 13., kedd

Pirulós vallomás

Valaki mondja már meg, miért nem tudok mást szeretni?
Pedig annyira igyekszem.
De nem megy.
Fizikailag is rosszul vagyok, ha elárulom magam, a szívem.
Olyan piszok régimódi vagyok ilyen szempontból...
Ha szeretek akkor nagyon, és tartósan.
még ha nem is értékelik.
Ez van. Vagy elmúlik majd, vagy nem tudom.
Egyelőre nem úgy néz ki, mintha el akarna múlni :)

Szinte az Élet ellen követek el merényletet, ha megtagadom és próbálom megszüntetni.
Akartam szeretni így ezt a srácot, jó pasi, kedves, vonzó, független és tény hogy felfigyeltünk egymásra.
De össze se lehet hasonlítani a két érzést...
Minél jobban akartam, annál rosszabbul lettem. Éreztem fizikailag is az illúziót.
Nem volt jó.
Nagyon nem.
Csak szenvedés fakadt belőle...
Drámát már nem tudok nyújtani, nem akarom játszani a szeret-nem szeret játékot.
A szerelem nem egyenesen arányos a szenvedés mértékével, nem a féltékenységben, jelenetekben mérhető.
Nem is mérhető, egyszerűen csak van. Létezik, Él.
Ha már nem akarunk egymásból érzelmeket kifacsarni, akkor indulhat el az igazi szerelem.

Éljek úgy, mintha nem lennél, mondtad.
Sekélyes élvezetek, kapcsolatok nem mérhetők annak a mélységéhez, ami köztünk van.
Nem hoznak megnyugvást, elégedettséget, boldogságot.
Még testileg is viszolygás fog el.
Pedig olyan könnyű lehetne, annyian csinálják, bár tudnék így pasizni én is!
Próbálom....
De akkor sem megy.
Ha természetesen, Istennel karöltve engedem folyni az életet, ha igazán, tisztán őszinte vagyok magamhoz, akkor azt találom, hogy szeretlek.

Tényleg hihetetlen. Mindezek után.
Ez csak csoda lehet!
Semmi sem fogható hozzá.
Azért is olyan ijesztő.
Rémisztő, de felemelő dolog ennyire kiszolgáltatottnak lenni.
És valahol mégis védve vagyok, mert hű vagyok Magamhoz...
Hozzád.

2010. július 12., hétfő

Új kezdet

A legrosszabb már mögötted van és új, pozitív dolgok vannak készülőben! (L)

Kitartottál a háborgó tengerek viharában, az út most már sima és egyenes. Mostantól a legjobban várhatod.
Tisztítsd ki tudatalattidból és múltad emlékeiből a negativitást, csak a pozitív tapasztalatok és a szeretet maradjanak meg.
Ne ragaszkodj semmihez, ami lefelé húzna, mint a rosszallás vagy keserűség. Engedd el őket!

Ha a múltban negatív időszakokon mentél keresztül, itt az ideje, hogy megerősítsd:
"Már nincs szükségem az életnek erre a leckéjére.
Levonom belőle a szükséges tanulságot és továbblépek a harmonikus és békés jövő felé."
Ezt a kártyát kihúzva túlléphetsz életednek egy nehéz szakaszán, mivel imáid és pozitív gondolataid az isteni harmónia új fénysugarait engedik hozzád, amelyek sikeres fényt vetnek jelenedre és jövődre.

(sellő, delfin kártya - tök szeretem:))


Sorsfordító idő


*

Mai elmélkedés :)

Jaj van egy cuki srác, a tanfolyamon, folyton evezni hív :)))
Talán egyszer elmegyek, bár fogalmam sincs hogy kell, még sosem eveztem.
Tök jól el tudunk viccelődni, ő is vízöntő, könnyen megtaláltuk a közös hangot. ;)
Nagyon jófej, és táncstúdiót szeretne majd nyitni, még az is lehet hogy kapcsolatban maradunk majd, mivel hátha úgy hozza az élet hogy tudok majd hastáncot oktatni.
Akkor jó ha van ismerős :)

Nem is írtam a szombatról, hogy mekkorát buliztunk :D
Péntek éjjelig csináltuk a szülinapi tortát Hugival, Réka szülinapjára, végül barackos túrótorta lett belőle, 4 órán át készült!!
De isteni finom lett :)
Másnap meg mentünk megünnepelni a szülinapot :))) woahhhh, nagyon jó volt!!!!
Vagy 5 órát táncoltunk szinte non-stop (egy-két wc szünet volt :)), a végén már inkább pasis számokat adtak, Scooter Fire, meg Apollo 440, és ott ugráltunk a fiúkkal, mindegy volt, nőies-tekerős, hip-hop, rock, tüc-tüc vagy retro, mindenre tudtuk nyomni :)
jaaaaj volt egy srác, aki nagyon be volt állva, és olyan figurákat csinált, hogy mindenki azt próbálta utánozni. Nagy show volt! :)))
Meg limbóztunk is :D, volt vonatozás, és rockyzás a Fanni pasijával :)) (Hugi egyik barátnője)
Életem talán egyik legjobb bulija volt, pedig nem úgy indult, semmi kedvem se volt menni.
Elszomorított az az érzés hogy soha nem lehetek együtt azzal akit szeretek.
Azt viszont megtanultam, hogy a kesergés semmire sem jó. Igazából azért szoktam szomorkás lenni,mert azokat a csodákat, érzéseket, felfedezéseket, élményeket nem tudom megosztani vele, amik szerintem olyan fantasztikusak....
Talán tényleg nem csak egy igazi igazi van. Talán többekben benne van a potenciál, és mindenki választhat, fél vagy szeret.
Nem érdekelnek a sallangok, magyarázkodások, körítések.
Új alapokra helyeztem az érzelmeimet, lezártam a régi szakaszt, és itt már nincs helye a drámának.
Valaha nagy szolgálatot tettek a drámák, megismertem belőle az egó fondorlatosságát, kipróbáltam meddig lehet elmenni valaki mennyit bír elviselni, és ugyanezt kipróbálták rajtam.
Volt hogy unalomból drámáztam, de végül rájöttem, nem éri meg, mert mindenki sérüléssel távozott belőle.
Ezeken úgy hiszem mindenki átmegy, előbb-utóbb, persze fontos lenne hogy ne ragadjunk bele.
Aki a drámáival keresi a napi betevő energiáját, másokból nyeri az életerejét, nagyon nem tudja mit tesz, de erről már nagyon sokan beszéltek.
Tehát szép, új és tiszta fejezetet nyitottam.
Rettentően furcsán érzem magam, mert olyan mintha kiléptem volna valamiféle biztonságot nyújtó fedezék mögül.
Meztelenül és fegyvertelenül sétálgatok a világban.
Néha még magam elé kapok egy kukafedelet, vagy elcserélem az egyik ékszerem egy csöves szakadt gatyájáért. :)
Van, hogy úgy érzem időt pocsékolok, azzal, hogy most recepciós leszek.
Hiszen nem az az életcélom, nem ez az amiért idejöttem a Földre.
Ilyenkor viszont eszembe jut, hogy az ITT és MOST -ban élni nem "adj uram de azonnal"-t jelent.
Az egyik egy tudatosságot jelent, a másik pedig egós sürgetés.
Lényegében mindegy mit csinálunk, ha tudjuk meditatív módon tenni.
Vannak lépések az úton, amik szükségesek és valamiért nem lehet őket kihagyni. (meglepő módon:))
Nekem most kell a pénz, és valamiért az ottani emberekkel is van dolgom. Ezt egyre erősebben érzem.
És habár felsorakoztat egy rakás érvet az elmém, miért kéne "követnem az álmom", hagyjam a fenébe az állást, mit akarok, megint beilleszkedni a birkák közé? Belelökne (néha sikerül) a félelembe, hogy elveszik tőlem azt ami nagyon fontos számomra.. a SZABADSÁGOM.
Ha tényleg úgy fogom érezni, elmegyek, otthagyom, szabadságomban áll azt mondani hogy viszlát.
De ez nem az, ez csak szövegelés, ürügy, kibúvó keresés, hogy ne kelljen válaszolnom egy kihívást, fejlődést jelentő lehetőségre.
Egy teljesen új helyen, új emberek között, új feladatokkal.
Ez is egy állomás az úton, az álmom megvalósulásához visz közelebb.
Álomfutó meg jobb ha nem leszek :) , mivel hamar szakadékba futhatok, ráadásul nem veszem észre azt se milyen lehetőségek mellett megyek el, és nem utolsósorban kikre taposok rá.
Jó ha tisztában vagyunk vele, mit is akarunk igazából?? Tényleg IGAZÁBÓL mélyről... és vajon megengedjük-e magunknak.
Ami a lelkünk legmélyéről jövő szeretetteljes érzés, kristálytiszta szándék, késztetés, az Isten akarata, amit megérzünk ha hagyjuk beáramlani, ha nem külön létezőként, hanem az Egység részeként tekintünk önmagunkra.
Aki hallgat az igazi belső megérzőkéjére, az azt is tudja, hogy bizony idő csak számunkra létezik.
Az is egy illúzió.
Isten mindig szeretetben, boldogságban szeretne minket látni, semmiképp nem akarja hogy szenvedjünk.
A szenvedést már mi mérjük magunkra, mert nem tudjuk elfogadni az isteni akaratot.

"Aki menekül a végzete elől, gyakran szembetalálkozik vele az úton."

2010. július 11., vasárnap

:)

Eckhart Tolle: a fájdalomtest föloldása

Azt hiszed, ismersz valakit, és hirtelen szembetalálkozol az ö, számodra idegen, kellemetlen fájdalomtestével. Nos, sokkoló megrázkódtatás ér... Fontosabb azonban önmagadban megfigyelni ezt a jelenséget, mint másokban!
Figyeld meg magadban a boldogtalanság legcsekélyebb jelét is, bármilyen formában nyilvánuljon is az meg, mert az fájdalomtested ébredéséről árulkodhat!
Ez megjelenhet ingerültség, türelmetlenség, komor hangulat, sérteni vágyás. harag, düh, depresszió, a kapcsolatodban némi dráma iránti vágy stb. formafában.
Kapd el fájdalomtestedet szunnyadó állapotából való fölébredése pillanatában!
A fájdalomtest életben akar maradni, mint minden létező lény, és csak úgy képes erre, ha rávesz, hogy tudattalanul azonosulj vele.
Akkor aztán fölkelhet, átveheti fölötted a hatalmat, „ö lesz te", és rajtad keresztül élheti világát. Csak rajtad keresztül szerezheti meg „táplálékát".
Minden élmény hizlalja, amely saját energiafajtájával rezonál, bármi, ami valamilyen formában további fájdalmat hoz létre: a harag, a destruktivitás, a gyűlölet, a gyász, az érzelmi dráma, az erőszak, sőt, még a betegség is.
Eluralkodása esetén a fájdalomtest tehát olyan helyzeteket hoz létre az életedben, amelyek saját energiafrekvenciáját tükrözik vissza, hogy ezekből a helyzetekből táplálkozhasson.
A fájdalom kizárólag fájdalomból táplálkozhat. A fájdalom nem táplálkozhat örömből. Számára az emészthetetlen.


Ha egyszer a fájdalomtest átvette fölötted a hatalmat, akkor egyre több fájdalomra vágysz. Áldozattá vagy elkövetővé válsz.
Fájdalmat akarsz okozni, vagy fájdalmat akarsz elszenvedni, vagy egyszerre mindkettőt. Valójában nincs nagy különbség a kettő között természetesen nem vagy ennek tudatában, és vehemensen bizonygatod, hogy te nem akarsz fájdalmat.
De nézd csak meg közelebbről, és rá fogsz jönni, hogy gondolkodásod és viselkedésed valójában épp arra irányul, hogy fenntartsa a fájdalmat, magad és mások számára!
Ha valóban tudatában lennél ennek, akkor ez a viselkedésminta szertefoszlana, hiszen esztelenség fájdalmat kívánni, márpedig akarattal, tudatosan senki sem esztelen.
A fájdalomtest, amely az ego vetette sötét árnyék, valójában retteg tudatod fényétől. Azt akarja, hogy ne láss át a szitáján.
Életben maradása ugyanis azon műlik, hogy tudattalanul azonosulsz vele, s hogy ugyancsak tudattalanul félsz szembenézni a benned élő félelemmel.
Ha azonban nem nézel szembe vele, ha nem irányítod tudatosságod fényét a fájdalomba, akkor arra kényszerülsz, hogy újra és újra átéld azt.
A fájdalomtest veszélyes szörnyetegnek tűnhet számodra, amelyre rá sem bírsz nézni, ám biztosíthatlak róla. hogy valójában csak egy jelentéktelen fantom ö, aki képtelen jelenléted erejével megbirkózni.

Egyes spirituális tanítások azt állítják, hogy minden fájdalom végső soron illúzió.
így igaz.
A kérdés az, hogy igaz-e ez számodra is? A puszta hit még nem teszi igazzá.
Akarsz-e fájdalomban élni életed végéig, miközben továbbra is azt mondogatod, hogy az illúzió? Megszabadít-e ez téged a fájdalomtól?

A fájdalomtest tehát nem akarja, hogy közvetlenül megfigyeld, és létének lényegét leleplezd. Abban a pillanatban, amikor megfigyeled, amikor energiamezejét önmagadban megérzed, és figyelmedet beleviszed, a vele való azonosulás megszakad.
Ekkor egy magasabb tudatosság lép be a képbe, amit én jelenlétnek nevezek. Ekkor már a fájdalomtest megfigyelője avagy szemtanúja vagy.
Ez viszont azzal jár, hogy ő többé már nem tud téged használni, azt tettetve, hogy azonos veled, és többé már nem képes rajtad keresztül újratöltődni.
Ekkor találtad meg saját, legbelső erődet.
Ekkor jutottál hozzá a most erejéhez.


Az igaz szerelem felemel, s eggyé válik valós önmagaddal.
Áramlik, mint a folyó a medrében és életet ad a világnak!
Éld át és érezd a teremtés erejét, az eggyé olvadás gyönyörét s a boldogság forrását.


*

Csillagmag üzi



Mert megérdemled

azon gondolkodtam nemrég, hogy sokan miért nem engedjük meg hogy az Élet megajándékozzon úgy ahogy szeretne, és elhalmozzon mindazzal a jóval, amit számunkra tartogat?
tényleg sokkal nehezebb elfogadni, mint harcolni, és akarni.

vannak akiket sokáig úgy mértek, hogy annyit érnek amennyit tesznek.
főként másokért, mások javáért, mert "ez a dolguk", és így ki lett nevelve sok téves értékrendű ember, aki azt hiszi az ő dolga a "hamis szolgálat". Vagyis azért él hogy másoknak jó legyen.
Nagyon szép és nemes elgondolásnak tűnik - csak az a baj vele hogy nem igaz.
Minél többet tesz, minél jobban megerőlteti magát, minél több ÁLDOZATOT hoz, annál jobban fogják szeretni, tisztelni (vagy megajándékozzák annak az illúziójával eredeti hiányában), fontosnak érezheti magát, és egy idő után észreveszi hogy emögé a "szolgálat" mögé sok mindent el lehet pakolni, amivel nem akar foglalkozni.

ilyenkor csak hivatkozni kell a dolgunkra, és már le is van a probléma.
csak az a furcsa érzés miután megcsináltuk a dolgokat, agyonterheltük magunkat minden téren, esetleg megkaptuk az áhított elismerést (hogy érezzük, értékesek vagyunk), mégsem vagyunk boldogok, és elégedettek.
Ráadásul függünk. Ez is egy függő helyzet, kiszolgáltatott, de legalább ismerjük a mechanizmusát.
Ám ha az ember elkezd az önismeret útján járni, talán még mentegeti egy ideig a helyzetet, de végül észreveszi hogy mit is tett hosszú ideig.

Ilyenkor rájön az ember hogy félrevezették, ő pedig hagyta magát.

volt részem ebben a felismerésben....

A mostani új áramlatok, az Isteni szinte tapintható közelsége, a levegőben lebegő boldogság és szebb világ ígérete mellett, az ilyen görcsös minták elengedését egyre kívánatosabbnak és sürgetőbbnek érezzük.
ezek nem életképesek már, alacsonyabb szinthez tartoznak.
A hosszú évek szokásai azért nem adják meg könnyen magukat, sokszor nagyon ragadnak, nagyon fonódnak, nagyon húznának vissza.

Voltak olyan korok is, mikor az ember életben maradása függött attól mennyire tud akarni.
Mennyit küzd, mennyit tesz, mennyit szenved azért amit szeretne.
Ezeknek az időknek az emléke is ott él sokunkban.
Mostmár egyszerűen elég lenne az is, hogy engedjük megtörténni azt, ami történni szeretne.
Ez nem = azzal ,hogy várjuk a sült galambot, tenni kell érte, de nem görcsösen, gépiesen, magunkat nem kímélve.
A lényeg a természetesség lenne.
Hogy rátaláljunk a saját ritmusunkra, ami szépen illeszkedik az Életbe.
Én is ezért szeretek a természetben lenni, mert ott is minden akkor történik amikor kell neki, simán, gördülékenyen, magától értetődőn.
Ezt tanuljuk sokan mostanában, ami első hallásra furcsa kettősségnek tűnhet, valójában egy nagyon egyszerű dolog, pont ezért olyan nehéz elfogadni.
A folytonossághoz, az élet igazi áramába való bekapcsolódáshoz, az adok-kapok egyensúlya is szükséges.
Ha akaratból adok, azért mert kapni akarok, egyszerű üzletnek nézném a szeretetet is, és kényszert szülök, nem értettem meg a lényeget.
Sokszor van hogy úgy adunk, hogy épp akkor nem kapunk vissza semmit, vagy úgy kapunk valamit, hogy nem várnak vissza tőlünk semmit.
Ha erőszakoskodunk, vagy ha nem fogadjuk el, mindenkinek rossz érzése lesz hirtelen.

...Nem hagyjuk vagy nem hagyják mások, hogy megnyilvánuljon a jó.
Zavar támad, és megakad az áramlás.
Minél többször történik ilyen, annál nehezebben kapcsolódunk be újra a bőség és szeretet áramába. Ha sokszor elutasítjuk, elzárjuk magunkat, egy idő után nem is keres majd minket.
Vagy csak nagy ritkán, hogy megnézze, engedjük-e már.
Szabadon dönthetünk, elfogadjuk, és vele együtt haladunk, vagy ellenállunk.

Néha az ellenállás olyan csábítónak tűnhet. Igaz hogy csak totyogás, mert akármennyire is ellenáll valaki, azért az áramlás ereje viszi előre, még ha kis lépésekben is.
Ám az aki ráfekszik az áramlatra, hirtelen úgy nekilendül, annyira félelmetesnek látja a helyzetet, talajtalannak érzi magát először. :-S
valóban nagyon ijesztő tud lenni a sok változás, az ismeretlen, a kiszámíthatatlan fordulatok.
De csak addig van ez az érzés, amíg nem tudatosul, hogy nincsenek véletlenek, hogy a nagy káosznak, ismeretlennek, rejtelmesnek tűnő világ, mégis valamiféle rendszer alapján működik.
Földi aggyal és gondolkodással fel nem fogható rendszer, univerzális törvények alapján.
És ha már az ember fix pontja nem a világ mulandó talajába kapaszkodik, hanem önmagában gyökerezik, akkor mindegy, merre viszi az áramlás, hiszen biztonságban van.

Ez nem lesz nagyon ezós, de most eszembe jutott a Mario játék :))) Meg az ősemberes, a Prehistorik (amit nálunk mindenki nagyon szeretett.)
És ott is, ahogy megy a kis figura, vannak ajándékok az útjában, van hogy felette, vagyis ugrani kell érte, vagy hogy előtte egy rossz pontot jelentő cucc is van, amit vagy ügyesen átugrunk, vagy belemegyünk, vannak időhatáros dolgok, ahol a megfelelő pillanatban kell valamit csinálni, és ha nem sikerül.... visszatöltjük :D
Az élet is elénk tud hozni hasonló helyzeteket, időről időre, amiknek a tanulsága ugyanaz, és amiket egyszer meg kell tanulnunk.
Miért van, hogy olyan sokan játszanak ilyenekkel (néha én is :)), valahogy az életben meg pont az ellenkezőjét csinálják.
Vagyis az ajándékok előtt toporognak, visszafordulnak, "megeszik" a rosszizű dolgokat, és talán ha már eléggé le vannak gyengülve, és elég rosszat magukba tömtek, akkor elfogadnak egy ajándékot is.
Aztán megint jöhet a feketeleves.
Talán azért is szeretik annyian az ilyen játékokat, mert ott legalább el merik fogadni a jót, ott a nyerésre koncentrálnak.
Míg az életben ugyanezt nem teszik, nem ugranak az ajándékért, nem ölelik magukhoz lehetőségeket, úgy játsszák az életüket, ahogy a számítógépen sose tennék, mert lehülyéznék és lebénáznák magukat.

Igen, néha kell harcolni is, meg kell néhány csatát vívni, de ha már megnyertük a háborút, minek harcolunk tovább?
És ha végül látjuk esküdt ellenségünk szemében a saját félelmünket tükröződni, megértjük végre, miről van szó?
Amiket leírtam, tapasztalataimból szűrtem, ugyanannyira írom saját magamnak emlékeztetőül, mint bárkinek akit esetleg elgondolkodtat, és megtisztel azzal hogy elolvassa.
:)

Ezt a szép videót is "véletlenül" találtam...



video
video