jó kis verset találtam egy oldalon! Át tudom érezni...
Ködfedte mocsár a szülőhelyem
de lángoló óceán a valódi lényegem
Az őskorban fogantam aprócska burokba
páncélom háborúk nyomait hordozza
Évezredes harcok edzették meg lelkem
érzelmek vihara kavarog fel bennem
Nap éget belülről, örök, kihunyhatatlan
csak én tudom a módját, hogy magamban tartsam
Szívem lüktet, ágyékom izzik, a vérem forr
nekem nem elég tüzes a legerősebb bor
Érzem a halált, a rothadás szagát
hallom a haldoklók utolsó szavát
Én otthont találok a legősibb káoszban
felhasználom, hogy az erőket egyensúlyban tartsam
A küzdelem hajt, ez tart életben
a tudat, hogy ami helyes, azt meg kell tennem
Csak a Mélység érdekel, a felszín soha,
csak a rejtett lényeg, melyet belepett a moha
Lelkem mélyén tudom, a világ végtelen
de én különválok tőle, s elfoglalom helyem
Átalakulok ha kell, hegy vagyok, vagy folyó
izzó máglya lángja, és fekete jeges hó
Szúrásom halálos, soha nem felejtek
de véremmel itatlak, annyira szeretlek
Fajomat szolgálom, az ősi életet,
feláldozom magam érted, majd újraszületek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése