csak kijött

ez krumplisütés közben jutott eszembe....

azt hiszem tudom sokszor miért félsz.
mert érzésed szerint elrontottál valamit, és olyan kíméletlenül elítéled magad miatta, hogy nincs erőd helyrehozni. azért tudom mert én is csináltam ilyet. nem is egyszer...
elítéled magad és mindenki ilyen sorsra jut, aki rá mer mutatni, akár véletlenül akár direkt a mulasztásodra.
ahogy egyre kevésbé szeretnél szembenézni vele, egyre nő az ereje, és ilyenkor "védekezésképp" találod ki a legdurvább dolgokat.
mindenkit hibáztatsz csak te vagy ártatlan, mindenkinek nekitámadsz, főként azokkal vagy a "legkedvesebb" akik a legközelebb állnak hozzád és elvileg kiszolgáltatottak (vagy úgy hiszed)
Valahol tökéletesen tisztában vagy vele, hogy hibáztál, a szembenézés elkerülése végett még több hibát hibára halmoztál, aztán az egész kupacot leterítetted egy hazugságszőttessel.
Vagyis pöcegödörnek használod magad. Azt hiszed számodra nincs kegyelem, nincs megváltás, nincs bocsánat.
Ahogy Te se fogadtad el más bocsánatát.
Minél több sebet ejtesz kifelé másokon annál több lesz neked is. És az egész csak erősödik.
Mire jó ez vajon?
az emberek elmaradoznak mellőled, akik szeretnek azok még ott vannak, de kiálltak a hatósugaradból.
ezért érezheted úgy hogy nem szeretnek ami még tovább hergel.
hát nem látod hogy Te csinálod az egészet?
Ha egy pici kíméletet mutatnál Magaddal szemben, el tudnád fogadni hogy létezik megbocsátás, a legrútabb dolgokra is.
Én megbocsátok de nem fogadtad el mert elítéled magad. És olyan védőhazugságot találtál ki hogy nem is történt semmi és még Te vagy akit bántottak.
Úgy elfedted az igazságot hogy szinte hozzá se lehet férni, de azzal együtt sok más értékes dolgot is bezártál, ami nem enged továbblépni.
Sokszor azért reagálunk így a "bűnökre", mert azt hisszük ha bevalljuk, akkor lesz igazán "bűn"(ami persze nem igaz, mert ami megtörtént megtörtént), és akkor nem fognak szeretni.
Talán ezt kaptad korábban sokaktól akik szintén ezt kapták a szüleiktől akik szintén a szüleiktől és így vissza-vissza az idők homályába.
Ha valaki azért mert bevallod hogy hibáztál nem fog szeretni az sose szeretett.
Akkor hiába mondta, valami mást cimkézett fel vele.
talán ettől félsz. Hogy kiderült mindaz amit igaznak hittél talán nem is igazi.
Talán ő se tudja hogy kell tisztán szeretni.
De hogy tudnád megtanítani neki, ha Te se tudod?
És hogy tudtad volna megtanítani nekünk....?
És ezért mi hogy ítélhetnénk el?
Az univerzum viszont mindig tanít, dolgokon, embereken, helyzeteken keresztül. Így valamennyire megtanultuk. Hiszen mindenkiben ott van csak elő kell hozni.
Hogy is szabadulhatnál ebből a fogságból ha a tudatalatti ítélőszék minden egyes alkalommal életfogytiganra ítél?
Erről se könnyű beszélni (írni). Én megbocsátok, részemről felszabadítalak, még.. ennyi telik.
De a lényeg hogy TE bocsáss meg magadnak.....

......Anyu.

Wassup Hugival. XDD

mirror image

Rájöttem.
Lázadozom a sorsom ellen. Az ellen amit most meg kéne élnem.
Semmivel se vagyok jobb mint azok akikről írtam...
Ugyanaz pepitában. Én is azt akartam hogy az legyen amit akarok.
Ha meg nem az van vergődöm mint a csapdába jutott állat és mindent rombolok magam körül nem nézem kit-mit teszek tönkre épp.. (ebbe beleértem magamat is)

ez persze most nem azt jelenti hogy elnyomom legközelebb amit érzek, nem.
Az őszinteséget sokra becsülöm... talán túl sokra is.
Viszont nem gyárthatok mindenkiből nekem tetsző valakit, egy - a feltételeimnek megfelelő - bábot!

ez nem egyenlő azzal hogy helyeslem a kétszínűséget és a hazudozást.
egyszerűen van ilyen is, és kész. hazugság, igazság, ki dönti ezt el?
nem vagyok "mindenható" aki rámutat valakire és azt mondja : "a te igazságod az igaz és kész."

fuh de nehéz ezeket bevallani...

de melyik a fontosabb, az igazság vagy a szeretet? azt hiszem utóbbi.
bár még most is nagyon óbégatnak belül zászlóra hímzett igazságot rázva a kis ego-katonák :))

miért ennyire fontos a saját igazunk? vajon mindenki így érez, ha letagadnak, megtagadnak valamit/valakit?
attól még változik vajon valami?
más lesz az illető, vagy a helyzet, vagy a dolog?
nem hiszem.

talán ez is egy elvárás valahol. mert akiknek közösen igazuk van (úgymond), azok biztonságban vannak. többségben az erő vagy mi...
de ha mondjuk egy mond valamit, és a többi szembefordul vele, akkor vagy

elkezd erőszakosan téríteni, mindenféle módszerrel rájuk kényszeríteni, vagy

hebeg-habog hogy nem is úgy gondolta, inkább visszakúszik a többiekhez és bekussol, vagy

megvédi az igazát, higgadtan, úgy hogy a többiek is hinni kezdenek (ez sztem csak akkor lehet meggyőző, ha egyezik az isteni igazsággal)

ezt most miért írtam azt nem egészen értem. de kijött :)

befolyásolja az Isteni Igazságot bármi?
el se jut hozzá a hiszti, zsarolás, piszkolódás.
akkor meg minek is vegyem fel a kesztyűt?
nincs is mit megvédeni mert nem éri támadás.
:))))

most egy kicsit nagyon fáj ez a felismerés. tényleg ahhoz tudom hasonlítani mikor egy állat belelép az orvcsapdába. kínlódik, rángatózik, aztán lenyugszik, kinyílik a vas hirtelen, szabad lett ugyan, de még a sebek megvannak...

Este

Azt hiszem mára már picit lenyugodtam.
Úgy terveztem ide "csak jó" dolgokat írok, de hát nem jött össze.
Ha már egyszer blog szóljon arról amit érzek és épp élek, nem?

Tegnap átjött Hugom,meg Csabi :)
Hogy mi mit alkottunk este..... XDDD
Továbbfejlesztettük a WAssupp-ot és felvettük videóra :P
aztán lefordítottuk magyarra, úgy azért nem hangzott olyan jól, de nem semmi volt úgy se :))

Szem

"Meg kel szabadulnod egy rossz igézet hatása alól.
Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött.
Meg kell találnod igazi arcodat.
És főleg vissza kéne nyerned az erődet!
Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz.
Olyan világból ahol nem szerettek vagy rosszul "önzőn" szerettek, fáradtan kerülsz ki.
Kimerülten.
A szeretetlenség légköre elszívja az erőnket. ....
Amikor kimenekülünk egy rossz helyzetből, hosszú időbe telik, amíg elfogyott életerőnket pótoljuk valahogy.
Ha valamit szeretettel teszünk, észre se vesszük milyen teljesítményre vagyunk képesek.
A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert! Feltölti erővel.
A szeretetlenség pedig kimerít"

/Müller Péter/

Garbage (szemét)

And the world spins by
With everybody moaning
Pissing, bitching and everyone is shitting
On their friends
On their love
On their oaths
On their honor
On their graves
Out their mouths
And their words say nothing

Ki a hülye én vagy te?

áááá ezt egyszerűen nem hiszem el, miért, miért miért???

Istenem miért olyan piszok nehéz elviselni mások hülyeségét???

Olyan egyszerű és tiszta lenne szépen harmonikusan élni és viszonyulni egymáshoz, élni és élni hagyni erre jönnek a betegebbnél betegebb lelkű okoskodó, másokat befolyásoló, zsaroló emberek és bebizonyítják hogy a szánalmas jelzőnek vannak lefelé még fokozatai bőven.

Igen, tudom. Tudom a tanítást. Nézzek magamba, mert ott van amit úgymond elutasítok, megvetek.
Csak valaki mutasson rá hogy hol, annyira szeretném, nem szoktam érzelmileg zsarolni, nem akadályozok másokat a kibontakozásukban, elengedtem az exemet is, és azóta is a legjobbakat kívánom neki, őszintén.

akkor viszont hol van ez bennem? Hova ássak még? :(((

ezt most egyszerűen nem bírom magamban tartani.

hol vannak azok a férfiak akik régen voltak, bátrak, erősek, hűségesek, igazságosak és merték vállalni önmagukat ?
elnyelte őket a föld vagy hogy van ez?

minden sejtem ellenkezik ezzel a helyzettel amiben vagyok.
hogy mi a ráknak kell a szerencsétlen lelkisérült embereknek sokszorosítaniuk a nyavalyáikat azt sem bírom felfogni.
ugyanazt a trágyát szaporítják ami bennük is bűzlik.
(bocs a kifejezésért már így is párszor átcenzúráztam amit akartam volt írni...)

Bár látnának az orruknál tovább, és nem nyomorítanának meg másokat továbbra is hosszú láncolatban a múlt homályából göngyölítve egészen mostanáig.
Elég legyen már az önző, szemétláda, másokba tipró és másokat lelkileg nyomorékká tevő emberekből!

(tudom tudom hogy van ez, mi van mögötte, tisztában vagyok vele.
de néha én is kiborulhatok nem? :))

Hogy az isteni önvalótok kacsintson elő a guvadt szemű rosszindulatú aljas maszkotok mögül!!!
(természetesen annak szól akinek inge... )

Na és a végére egy jó kis mondat, most jutott eszembe:
A KORLÁTOLTSÁGNAK SOKSZOR NINCS HATÁRA!!!
(hehe. érted. ... nincs határa... de korlátolt, étteeed...:DDDD)

Paff.

Nektek :)))

.. és még a hétvégéhez

http://csillagmag.hu/napi-csillaguzenetek/csoda-az-anyagban/

Nagyon érdekeseket ír, érdemes elolvasni!

"Addig is fontos tudatosítani, hogy e hét végén a fő üzenet a Hidra csillagkép feje lesz, amely fölé most ér a Mars. Ez a belső ösztönerők legyőzését, a belső ösztönökkel való küzdelmet jeleníti meg egy szinten, azaz hogyan is tudjuk legyőzni a bennünk élő százfejű szörnyet. (Csak röviden mondom, hogy legyőzni nem, csak átalakítani lehet)"

Énlény

Ma találkoztam Vele.
Délután aludtam egy picit, azt álmodtam hogy magamba néztem. Egy aranyszínű piramisban ültem, és egy fénygömböt forgattam a kezeim közt.
Nagyon szép volt :))
Aztán figyeltem az ajtót, ami régen a visszatérő rémálmomban kinyílt mindig magától, mögötte pedig feketeség volt.
Most nem nyílt ki. De ha meg is tette volna, már nem félek.
Az a mániám volt most, hogy valaki bejött a lakásomba. Egyszerűen ettől nem tudtam szabadulni, hogy itt van és néz.
Úgyhogy forgolódtam, aztán gondoltam egyet, még félig kómásan kimentem az előszobába, és volt egy pillanatnyi látomásom.
És ott álltam Én magammal szemben. POntosabban... egy feketeruhás hallgatag valaki.
MÁr egyszer láttam, egyik álmomban, régebben.
Ott mélyen a föld alatt egy erős fekete vasrácsos kapu előtt álltam, a másik oldalon folytatódott az út, macskaköves szinte, egy folyosóba vezetett, de rögtön balra kanyarodott a kapu után. Vagyis nem láttam be csak a sarokig.
Elkezdtem felhúzni a kaput, és félig sikerült is, de mikor a kezemet alá raktam, mintha "megérezte" volna a kapu hogy még nem jött el az idő, és lecsapódott. Egyszer majdnem rám is esett, mert többször próbáltam "átverni", gyorsan átbújni alatta.(próba szerencse :))
A zajra a sarok mögül kilépett "ő", ez az alak, lassú, méltóságteljes, fekete ruhás hajlott hátú, éles vonásai voltak és hideg aurája.
Lassan lépett, a rácsig ment, és elkezdett bámulni. Teljesen személytelen, hideg, "itt vagyok mit akarsz" nézéssel, aztán látta hogy nem jövök beljebb, ugyanígy visszasétált szépen a sarkon túli folyosóra. Azt tudtam hogy ez a közömbösség csak álca, ha támadott volna, akkor hirtelen és gyilkos precizitással.
Nagyon be voltam tojva tőle.
Most pedig ott állt egy pillanatig velem szemben, aztán eltűnt.
Remek - mondtam magamban - begolyóztam.
Próbálja uralni a gondolataimat, ismételgeti a negatív dolgokat, és alá is támasztja tényekkel.
emellett ott van a szimpla hit, hiszen a tényekkel nem tudok vitatkozni, ami tény az tény.
Ismételgeti a kudarcaimat, itt monologizál a fejemben már kb. harmadik napja, egy-két tudatlan cselekvést el is kezdek de aztán abbahagyom mert rájövök mit is csinálok.
Szinte minden erőmet felemészti hogy cáfolgassam az állításait.
Elvette az örömeimet, a jó érzéseimet letompította, ilyenkor az ember szinte vágyja a fájdalmat, hogy legalább érezzen valamit... meg érezze hogy él egyáltalán.
Lehet nem kéne erről írnom...
Ez az az időszak amikor semmiféle intervenció nem megengedett. Hiába is várnék kívülről segítséget.
De menni fog. Nem félek már. Egyáltalán nem.
Bár ez idáig a leghosszabb hamvadóidőszak ...:) eddig általában egy nap alatt megtörtént az átalakulás.
Úgy tűnik ennél a kapunál tovább kell időzni hogy folytathassam utam a csigalépcsőn felfelé.

A híres táncoló kakadu :DD

Dancing bird from Emer on Vimeo.

">

BAckstreet boysra nyomja :)))

Őrült

"-Én megőrültem.

-Tartok tőle. Teljesen dilis vagy.

De elárulok egy titkot: A legkiválóbbak mind azok."

/Alice csodaországban/

nyugall

Szerencsére már sokkal jobban vagyok mint tegnap.
Persze hallom ám még mindig a tábornok hangját a fejemben, "ezt kéne csinálni, azt kéne csinálni, gyerünk, gyerünk, mi lesz már?"

De most nem.
Most lélekben lebegek és meditálok, ez a kiabálás és hiszti el se jut hozzám, csak mint légyzümmögés.

Ma nem dolgozom. Alkotok, lazulok, pihenek. Senki sem fog zavarni.
Kell néha ilyen nap is :)

*Neked*

Az én egyetlen szerelmemnek küldöm.
Történjen bármi, mindig szeretni foglak.

http://www.youtube.com/watch?v=a8i5wKhhK-U&feature=related

Lélekvér-ömleny

Néha annyira nem értem hogy tudnám szeretni azt aki legszívesebben ártana nekem és meg is próbálja.
Nem feltétlenül fizikailag, főként lelkileg.
Hogy szeressem? Furcsa paradoxon ez az egész, és mégis.... kézenfekvő.
Ez az egyetlen használható megoldás. Ez a kulcs.
És bizony szeretem. Nagyonis szeretem mint embert.
Csak le kell csillapodnom hozzá... és akkor jön a megváltás.
Mikor a felszín alatt az erek egymásba folynak, úgy folyik a szeretetünk másokba, és áramlik folyamatosan.
Talán ha erre gyakorlatban is rájövünk, akkor , ott, bizonyos helyzetekben, és alkalmazzuk, akkor megtanultuk a leckét.
És fejet hajtva megkönnyebbülten eláll az utunkból az, akiben volt annyi erő hogy megtanítson minket egy nehéz leckére.
aki vállalta a kockázatot hogy megutáljuk érte. de megtette, értünk tette.
Kezével int hogy szabad az út, barátian megöleljük egymást, áldást küldünk utána és újult erővel megyünk tovább...

Most picit írok az érzésemről amit most van bennem.
akkor jön ez elő főleg mikor úgy érzem nincs rám szükség, a semmiért vagyok itt, és lemaradtam valamiről, valamiből kihagytak.
Észrevettem azt is hogy ilyenkor valami iszonyú kétségbeesetten kapálózom, hogy megfeleljek, mert biztos amiatt "hagytak ki" valamiből.
Egyszer annyira bele akarok olvadni a tömegbe hogy azért tűnök ki mert ez már erőltetett, máskor pedig annyira marha nagyra tartom magam, hogy úgy érzem elnyomom, leuralom a környezetemben lévőket.
Ilyenkor meg jön a bűntudat, és az első pont, az erőszakos beleolvadni-akarás. A nagy arctalan masszába, ami amúgy nem is létezik pedig olyan biztonságosan semmitmondó és szürke lenne...
Mániákusan elönt egy iszonyú energia, hogy bizonyítani akarok. Énekkel, tánccal, bármivel amit tudok, és persze nem megy úgy ahogy akarom (nem is mehetne, mert ilyenkor tökéletességet várok el), akkor meg a mélységes letargia, "atyám még ezt se tudom, pedig azt hittem jó vagyok benne".
Csak tudnám miért ilyen erős az érzés, és miért tudom ilyen nehezen kezelni....
No, első pontban jó hogy feljött. Hálás vagyok érte. Csak néha nagyon tud fájni a legmélyebb nyitott seb...
mikor az értéktelenség-érzésem gyökereit feszegetem. Patakokban folyik a szívem vére és nem tudom elállítani. Pedig érzem hogy jó így, hogy rá kell jönnöm mi is ez, szembe kell néznem vele.
Itt az idő.
Ám minél mélyebbre nézek annál inkább belém néz a mélység is....

kulturálisan túlfűtött divatmaca jelenlegi állapota: halálközeli :)))

"olyan egyszálszarnak érzem magam XDDDD"
mikor már ilyen szinten nevetek magamon, na az a durva. :))) ez már tényleg a VÉÉG!!!

Igazából nem is tudom pontosan mi a probléma.
ez a legnagyobb furcsaság. Szerintem megint ego-próbálkozás....
Azt hiszem a mostani időszakban próbára teszik a hitünket. És ez már nem kispálya.
Tudom, érzem, akármennyire is rosszul vagyok sokszor, lelkileg, ez is van valamiért, ez is tanít valamire.

Ám megint eljött a pillanat, hogy minden kapaszkodó eltűnt, csak ez az egyszál hit van, a hit önmagamban, abban hogy a legjobbat érdemlem mindenből, és másoknak is ezt kívánom.
Mert kivétel nélkül mindenki boldogságra született ide!
Ebben annyira hiszek de közben mégis facsarja a szívem a fájdalom a sajátom, az is ha hallom mások milyen nehéz próbákat állnak ki...
De kiállják. Megcsinálják. Hatalmas lelkierővel, lendülettel és kitartással.
És nem fordítja el őket semmi a fénytől, még akkor sem ha kívülről úgy tűnhet.
Le a kalappal előttük, előttetek, hogy a sok megpróbáltatás után is olyan tiszták maradtatok belül amilyen tisztának születtetek.
:)

Aphrodité varázsereje :)

http://www.csillagtitkok.eoldal.hu/oldal/aphrodite-varazsereje

Előrejelzés, április utolsó hétvégéjére! Érdemes elolvasni ;)

A világ egyik legjobb száma!!!!!! :DDD

http://www.youtube.com/watch?v=EkHTsc9PU2A

A hétvége

Ejha szinte egész hétvégén itthon se voltam :) Csak szombat délelőtt..
Most hétfő van ugye :) és Hangdaláról tartok hazafelé.
Hugicámnak nem sikerült a rendőrtisztire a felvételi sajnos.
Pedig tegnap is futottunk 2 km-t a csajokkal :) És jól bírta. Szerintem nagyon ráizgult a gyakorlatra, hogy úgyse fog sikerülni.
Azt hiszem benne is nagyon mélyen bevésődött ez a program, hogy béna, hogy mások hú de jók satöbbi...
A teste bírta volna, csak az agya mondott fel. És az önbizalma...
Na nem gond, majd jövőre sikerül neki, úgy tűnik ez volt az útja most.

Ez a Hangdala nagyon fel tud hozni rejtett dolgokat. Folyton szembesít a rejtegetett érzéseimmel, gondolataimmal.
Komolyan nehezen bírom ha nem tartanak különlegesnek. Egy részről.
Másrészről jó ez így hiszen mindenki különleges. Szóval miért lennék én -ebb?
:) logikus kérdés.
Talán elvárom másoktól hogy figyeljenek rám, (de persze ne túl nagyon), ahelyett hogy belülre figyelnék.
Pedig az lenne a lényeg. A dal mindig szívből szóljon! Ez a lényeg.

Néha annyira érzem azt akit szeretek. Azt is hogy mennyire szeretem. (L)
Néha pedig lázadozom a sorsom ellen (ez úgy általában), de persze egyre kevesebb harcikedvvel.
Igazából amit Huginak tanácsoltam, azt én sem tudom megtenni. Jó kis tanács.
Hogy ne figyeljen kifelé, azt mondtam neki, a felvételihez.
Mikor hallottam, más így meg úgy de sikeres lett és milyen jól tud énekelni, szinte összementem picire régen, most talán ennyire nem reagálok intenzíven, de az önbizalmam és a bizalom a gondviselés, a sorsom irányában meginog...

Ilyenkor, 26 évesen, megint félszeg kamasz leszek valahol és nem tudom mit keresek ezen a világon, megint nem látom a kiutat.
Máskor pedig az angyalok szemével látom a végtelen lehetőségeket a világban.
Mert hisz az van, végtelen sok lehetőség, esély, remény és alkalom hogy jó irányba változtassunk az életünkön.
Úgyhogy rábízom magam a gondviselésre ismét, hó végéig.

Néha úgy érzem mások mennyit segítenek nekem, én meg semmit sem adok, mert nincs semmim amit adhatnék. :(
Alig van pénzem, persze valami rejtélyes módon mindig kijövök belőle..
Én sem tudom hogyan :) Ha számot kéne adni nem menne...

A hit a fontos, magunkban, az értékességünkben, abban hogy egy nagy egység részei vagyunk, és mindig hasznos, építő és jó az amit teszünk, vagy alkotunk, vagy az épp hogy "csak vagyunk" :)

Ahogy sétáltam hazafelé a 39es megállójából, a fűszerszagú esti csöndben, volt időm elmerengeni dolgokon.
Jó hangja volt a cipőmnek ahogy ritmusosan kopogott a köveken. :)
Minden létező igazi természete a szépség és a szeretet.
Ezért tűnik olyan zordnak és álomszerű szörnyűségnek, ha valami tragédia történik vagy trauma ér bennünket.

Nahh, sikeresen hazaértem. Fő a rizs, a számban meg egy kiskanál édesharmat mézzel írok most :))))
Nyami:))
A szombati Sakura-ünnepen vette nekem Csabi, az ELTE füvészkertjében.
Jó volt amúgy nagyon az ünnep, csak az a füvészkert eléggé el van hanyagolva. Pedig sokmindent ki lehetne hozni belőle...
Csabival is jól elvoltunk, beszélgettünk teázgattunk, fotóztunk meg ilyesmi:)

Az édesharmat mézről egyébként annyit mondtak hogy úgy készítik a méhek hogy azt a harmatszerű édes cseppet gyűjtik amit ha egy bogár megszúr egy növényt, akkor jelenik meg a növényen.
Sok benne az ásványi anyag ezért sötétebb az átlag méz-színnél, inkább sötétbarnás a színe.
Ahh nagyon-nagyon finom:)))

Most szép lassan megyek aludni:) Jóéjt!!:))

Blogüdvözlet

Nahh, úgy tűnik létrejött az új blogom :))
Új élethez új blog dukál ugyanis.

Mindenkit szeretettel üdvözlök :)

Itt aztán sokmindenről fogok írni.
Az életemről, eddigi tapasztalataimról, élményeimről, kedvenceimről ...
Természetesen a szokásos őszinteséggel, máshogy nem is tudnék.
Csodás napot mára, nagyon szép idő van :)))

Namaste,