2010. május 15., szombat

Megváltás

Mai álom

Valami iskolában vagyok, ismerős, a második emeletre kell felmennem egy tanárhoz,
elég nehéz hátizsákom van.
Sok diák mászkál a suliban, beszélgetnek, jókedvűek meg minden, de olyan mintha észre se vennének, én meg szinte mászom fel a lépcsőn, kapaszkodom a korlátba, mert iszonyú nehéz a táska.
Valahogy fölérek, épp ballagás van, leülök, kiderül a tanár nem is létezett, és magamat látom elballagni, hosszú hullámos barna hajam van és nagyon örülök mindennek és mindenkinek.
Ott már nincs súly a hátamon.
Olyan érzés picit mintha a felmászós énemet észre se venné túlzottan a ballagós.

Üzenet mára :)

Örülj annak, amid van és használd, de ne engedd, hogy az birtokoljon téged.
Emeld új szintre kapcsolataidat azokkal, akiket szeretsz és akikkel törődsz. Ami igazán jó neked, az nekik is jó.
Ha megtanulod az igazi odaadást, eltölt majd az örök szeretet, amely után epekedsz, és át meg átjár a hála, mialatt a három felfelé vivő magatartás egyesül.
Értelmed megnyílik a felfoghatatlan bölcsesség előtt.
Vágyaid mind betöltenek, eggyé válsz másokkal.
Elnyered igazi Énedet, azzá leszel, aki valójában vagy, és meglelsz mindent, amire lelked áhítozott.

2010. május 14., péntek

még +

Szerintem nem a boldogság keresése a probléma.
Az a probléma ahogy keressük.
Nem szabad senkin átgázolni a saját boldogságunk miatt.
De az is biztos hogy nincs semmi se véletlenül.
Nincs olyan hogy bűnös.
És fölösleges bűntudattal terhelni magunkat, súlyosbítva az eddigi terheket.
Mindent meg lehet oldani, ha odafigyelünk magunkra és másokra is.

Nekem mégis üresen konganak most a szavaid...
Habár valahol jólesik, nehezen tudok átlépni azon hogy játékszer voltam.
Én is tudom mi az a felelősségvállalás, régen is úgy véltem hogy ami történik, szerintem nem teljesen fair.
De mégis így kellett lennie. mégis megtörtént.
A barátok figyelmeztettek hogy én leszek az egésznek a vesztese, mégis megtettem mert úgy éreztem hogy jót csinálok.
Most pedig nem tudom mit higgyek.
A gyakorlatias énem feladná az egészet, és hagyna Titeket együtt, mert képes lennék odaadni azt ami köztünk van ha helyre lehetne állítani azt ahonnan jöttél.
A másik meg...
Fel tudod áldozni a szerelmet, el tudod nyomni semmi perc alatt, hogy bízzak hát abban hogy ha megtetted amit meg kell akkor is szeretni fogsz és vállalni fogod?
Most azt mondod igen. De lehet két hét múlva már nem. Vagy fél év múlva.
...
Hogy hogyan érzek az nem titok.
Ha hatalmamban állna már megváltoztattam volna..
Valamiért úgy tűnik mégis az a helyzet hogy nagyon szeretlek.
Gyenge kis idiótának érzem magam miatta valahol.
és végtelenül kiszolgáltatottnak ami egyáltalán nem fekszik nekem.
Már az erkölcsi érzékemet is rég elhallgattattam, de most újult erővel próbál rávenni áldozzam fel ami kettőnk között van.
Az a gond hogy nem tehetem mert nem én alkottam.
És így egyszerűsödik a képlet (ha már ilyen ész-ízűen fogalmazok), valahogy majd alakul.
A mostani időszak dinamizmusát tekintve bizakodó vagyok viszont.
Remélem mindenki számára jól oldódik meg a helyzet!!



Hála bála :)

Első reakcióm a hálaadás volt Istennek a felismerésért. Őszintén.
No nem a sajátomért... (kivételesen)
Nem tudom miért kellettek ezek a nagy fájdalmak, de lehet ez viszi rá az embert arra hogy másképp lássa a dolgokat.
Ha semmi más jelre nem reagál, drasztikusabb módszerhez folyamodik az univerzum.
De megtörtént és ez a lényeg, és minden elismerésem!
Én is ezt az utat látom helyesnek, ahova visszatértünk, habár cseppet sem kellemes számomra, de ennek az okát viszont magamban kell keresnem.

Itt ütközik még bennem elég erősen most az Isteni és Emberi.
az Isteni részem megért mindent, a szeretet a törvénye, az Emberi részem pedig valahol szenved, és azt hajtogatja hogy nem jó neki és ebből elege van, szabadulni akar.
A dolgokat viszont rendezni kell, és ez általában idő.
Azt is tudom hiába küldenék ki jeleket erőszakkal hogy kérek valaki mást, nem menne.
Vagyis nem tudom. Elvileg nem kéne ezt így kijelenteni.
De nincs hely ott ahol már minden szabad rész foglalt.
Annyit teszek hogy lazán fogom fel, mert azt vettem észre, ez az előrevivő, és nekem is sokkal könnyebb.
Hogy a bizalmamat hogy fogom visszaépíteni, azt egyelőre nem tudom még ...
Már idáig is minden korláton túlléptem. Minden társadalmi szabályon, elváráson, szokáson, ami a férfi-nő viszonnyal kapcsolatos és erre büszke vagyok :)
De a bizalmam kényes téma. És az most rommá van verve egyelőre.

Azt mindig mondtam hogy más boldogsága árán nem akarok boldog lenni.
Nem is lehetnék úgy :))
És ezt nem személytől kell függővé tenni... ezt is megtanultam. Mert függés akkoris.
Piszok nehéz ez a folyamat, a leckék, az Új Világrend szerint érezni, látni,.. (habár ha belegondolok ez nem is annyira új... talán csak egy része :))
Ahh jut eszembe tegnap ettem egy-két szem ooolyan de oooolyan finom krumplis pogácsát!!!!!!!!
Istenem!!! hát az maga volt a majdnem-orgazmus :DDD
A mellettünk lévő Rigó Jancsi cukrászdában lehet kapni, imádom a sütijeiket, de ezt még nem kóstoltam.
Valami fennséges volt :))) El is terültem a földön és csak élveztem a pogit, Hugom, Évi és apu megmosolygása közben.
Nyamm. Szerintem az a pogácsa a mennyországból hullott le ;)))

Tanfolyam első napja

Ma volt az első nap a tanfolyamból.
Huh.
Izgalmas volt. Nagyon hullámzott a hangulatom, néha emberként néha valami felsőbb énként láttam a dolgokat.
Elég vegyes társaság gyűlt össze.
Volt kisebb bemutatkozás, én voltam a végén, igazából iskolapéldája volt annak hogy tudják az emberek hajtogatni azt amiben épp vannak és hogy az milyen rossz.
Másfél óra politizálás, kesergés a sorsunk miatt. Én rajzoltam már, pedig volt ami érdekelt.
De gondoltam laza vagyok, ha nekem most ez jó, rajzolok.
Az viszont piszok jó volt, hogy ami átjött rajtam, mikor sorra kerültem, valahogy mindenkinek jólesett.
Volt mögötte (már) meggyőződés, tapasztalat, nem csak mondogattam a nagy bölcsességeket, egyszerűen ott volt mögötte a bizonyosság, hogy igen így van, ez vagyok én.
Hiszek az országban, de inkább az emberekben, a politikával azért nem foglalkozom mert csak felhúzom magam rajta :)
Éreztem hogy lenyugszanak a kedélyek.
A tanárunk, egy pszichológus, nagyon jófej, említette ezt is, a vonzás törvényét, szóval ő is olyan pozitívan állt a dolgokhoz, és ezt adta át.
Furcsa volt megint "iskolapadban" ülni :))
Most a kommunikáció alapjait vettük, lesz még olyan hogy kommunikációs tréning, marketing, jog, számtech alapismeretek, operációs rendszerek, internet és kommunikáció, EU alapismeretek, pályázatok, gazdasági ismeretek, pü. és könyvelés alapjai, TB alapismeretek, üzleti terv készítés :)
Wow. Valamiért mégis ott kell lennem. Na nem gond, nyitott vagyok ezekre, és sztem sokat tudok majd hasznosítani is.

Jah :) Voltak beszólások is :)))
Ugye pszichológus volt a tanárunk, beszólt egy ilyet hogy
"hú, ezt most nagyon elfrajdoltam" XD (Freud ;))
Aztán mondott egy szépet : "Az univerzum páratlan csillagai vagyunk" :)))
(ennek nagyon örültem :P)
A gesztusoknál a khm. autós-bemutatást magyarázta egy pasi, és ilyet szólt :
"a magyarok tudtak nagyon faszányosan nyilazni" XDDDD
faszányosan!!! :DDDD LOL.

Érdeklődve várom a hétfőt!

2010. május 13., csütörtök

párizsi hangulatban ..:)






Hmm..


Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között...
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal...
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó...
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...

Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...

Veronica A. Shoffstall



Amikor igazán szeretünk

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal.

Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a \\\"valóság\\\", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a \\\"senkihez sincs közöm\\\" életérzése.

És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy \\\"Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!\\\" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: \\\"Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!\\\"

Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

Müller Péter


Mai álom

Ezt a könyvembe leírtam már, ide még csak most.
Ma azt álmodtam hogy a párom(vagy ki :)) fekszik egy négyszög (!) alakú táblán, mindenféle csövek meg drótok lógnak belőle, és fura folyamaton megy keresztül.
Össze-vissza beszél néha, meg hirtelen felemelkedik, aztán szól hogy jön valami görcs-állapot, és rázkódni kezd.
Elég félelmetes - lenne, de valahol tudom hogy nincs gond.
Egész végig simogatom, puszilgatom és mondom neki hogy szeretem.
Mikor vége a "kezelésnek", hátrébblépek és két alak mögé fekszik.
Ennyi.
Azt hiszem a négyszöget sem kell magyarázni...
"És eljött a nap, amikor fájdalmasabb volt

szorosan összezárt bimbóként maradni

mint megkockáztatni a kivirágzást"



Szabad

Azt hiszem tudom mi miért történik.
Érzem.
De az is tény hogy így már régen bántak velem.
És cseppet sem tetszik.
Ennél jóval jobbat érdemlek, jóval többet érek.

Magasabbról nézve, átlátom, és átérzem az egészet.
A helyzetben benne vagyok viszont.
Lehet túl engedékeny voltam. Úgy gondoltam segítek azzal ha engedek olyasmit, ami ellen sok részem tiltakozott, az időzítés miatt.
úgy éreztem ha engedem hogy szeressenek és én is szeretek valakit, akkor minden rendben, az nem lehet baj.
Mindig mondtam nem az igazság fáj hanem a hazugság.
Az őszinteség pedig mindig fontos.


Egyet viszont eldöntöttem.
Nem vagyok hajlandó továbbörökíteni egyetlen hibás mintát sem. Nem fogok érzelmi nyomorékokat gyártani se magamból se másból, csak azért mert nekem most rossz.
Megélem, tanulok belőle, továbblépek és kész.
Nincs ingerenciám se visszabántani azt aki bántott, hihetetlen higgadtan kezeltem még így is az egészet.
Persze reggel... na az más volt. Egy órát zokogtam a konyhában. Nem sírtam, zokogtam.
Én. A nagy kemény Niki.
Fájt a bánásmód, az egész közlés mód, a hazugságok, nem csak most, korábban is, amiket megtudtam, de egyvalamit nagyon megtanultam.
Más elszúrt dolgáért nem vállalom a felelősséget.
Felnőttek vagyunk, mindenki vállalja a sajátjáért.
Nem veszem fel senkiét, épp elég a sajátom.

az hogy fájdalmat okozok másnak az se nem muszáj, se nem jótétemény.
lehet máshogy is már.
A Fényben vagyunk, olyan energiákkal vagyunk megtámogatva mint eddig (én kevéske jelenlegi életem során) még soha. :))
Nem hiszem el hogy a fájdalom létező, és szükséges.
Boldogságra születtünk, és azt nem lehet elérni más boldogtalansága árán.
És nem kell a világra kenni. Amit a világban látunk magunkban van.
Ha a "világ" nem kész, akkor mi nem vagyunk készen.
Lehetetlen ugyanis nem létezik!
Határtalan lehetőségek vannak. Határtalan a szabadságunk is, és a teremtőerőnk :))
Ám ha egy rab sokat volt bezárva, nyitott kapuk mellett is bennt marad a cellában.
Mert fél a szabadságtól (egy ideig)..


"Semmi sem titokzatos mert minden megmutatkozik és semmi sincs rejtve mert minden feltáratik".
(Biblia)

Fölösleges szégyenkezni bármi miatt, senki sem tökéletes.
Mindent meg lehet bocsátani (én megtettem), csak önmagunknak néha nehezebb...

Elég volt nem eszem magam többet ezen.
Mindigis szeretni foglak Tomi de elég volt a drámából.
Szabad és független vagyok.
Égesse el a tűz azt ami már nem szükséges, tisztítsa ki a víz, és gyógyítsa be a föld.
A szelek hátán pedig olyan messzire repülök szabadon, hogy érezzem más országok illatát, idegen fűszereket, hűvös-meleg fuvallatokat, a csillagokat közvetlenül a fejem felett.
Benézek a házakba, a lelkekbe, elidőzöm picit egy jázminillatú este valamelyik szökőkút partján, gitárzenét hallgatva, aztán kiülök egy hegytetőre, és mélyen beszívom a friss levegőt.
Kitisztítok minden fájdalmat, minden bántást, és minden súlyt leteszek.
Ez vagyok én.
Nem egy vasra vert madárka-típus.
És aki igazán szeret az szabadon szeret.
Aki tényleg megbecsül ahhoz tűzön-vízen hűséges vagyok.
Mindigis ilyen voltam és büszkén vállalom.
A gyarlóságok nem mi vagyunk, tudom jól.
De nekem kell a szabadság, olyan szép!
Ha megengedjük...

2010. május 12., szerda

...

Tomi nagyon sajnálom ha megbántottalak.

Nem mentségként írom de néha én is ki lehetek bukva, nekem is lehet rossz napom, és még nem vagyok olyan marha "fejlett" hogy mindent megfelelően kezeljek.
És nekem is szoktak fájni dolgok.
Csak talán nem mutatom olyan gyakran.

azt meg sajnos nem tudom teljesíteni, hogy mindig mindent úgy vegyek ahogy Te elvárod tőlem.
nem tudom észrevetted-e de nemigazán volt még alkalom hogy összecsiszolódjunk.

Én még mindig nagyon szeretlek.
Ha nem így lenne meg se tettem volna azokat a dolgokat amiket megtettem Érted.
Csak annyit kérek beszéljük meg, ha úgy döntünk ennyi volt, azt is elfogadom, tudom minden van valamiért.
De nem szoktam az érzelmeimmel hazárdírozni. azt hittem ennyiben már ismersz.....

Kedves Philippa

Szeretettel megkérlek, szállj ki az életünkből, foglalkozz a sajátoddal!

Nem szeretem mikor a háttérből manipulál valaki.

Ahelyett hogy békétlenséget szítanál az amúgyis feszült helyzetben, lehetne benned annyi, hogy vagy építő jellegű dolgot mondasz, vagy csöndben vagy.

Köszönöm!

Niki

2010. május 10., hétfő

Új aktuális írások

Aktuális és nyári előrejelzések :) Május 27 - milliószoros teremtő nap (a második!) Május 28 - ÚJÉV ;)

http://csillagmag.hu/csillagmag-uzenetek/uranusz-1/

http://csillagmag.hu/csillagmag-uzenetek/uranusz-2/


2012-ről egy nagyon jó írás!!!

http://www.csillagtitkok.eoldal.hu/oldal/a-valtozas-kora


„Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.”

Gandhi


2010. május 9., vasárnap

Ragueles kártya :) biztos véletlen.

„A benső békéért fohászkodó imáid meghallgattattak, és dicséretet érdemelsz azért, mert ebben a helyzetben békét szeretnél teremteni. Lelki szemeddel képzeld el, hogy mindenki (te is) készséges és hajlandó az együttműködésre, nem baj, ha egyesek általában nem ilyenek. Bízz benső útmutatásodban, és tudd, hogy a változások néha kellemetlenek, de gyakran szükségesek. Hívj, és én segítek gyógyulásra szoruló kapcsolatodban. Tudd, hogy végtére is minden kapcsolatnak vannak jó oldalai, fejlődést elősegítő leckéket hordoznak, és a legmélyükön ott lapul a szeretet, még ha éppen nem is látszik. Amennyire csak lehetséges, tartsd szem előtt ezt az igazságot.”

Vasi

Elmentünk Anyuhoz anyák napját ünnepelni, így picit megkésve.
Nagy balhéval ért véget a látogatás...
Odaadtuk az ajándékokat meg a virágot, megebédeltünk, aztán elkezdtünk dumálni, valahogy szóba került a pénz, hogy adjuk már meg a tartozást. Ez rendben is volna, csak nem akarta elfogadni, hogy nekünk is lehetett sz*r anyagi helyzetünk, ráadásul apu két gyereket is eltart.
De hogy neki rosszabb, és kezdődött az egész, hogy mi milyenek vagyunk, igazából mindent felhasznált ami csak a tarsolyában volt, csak már nem voltunk rá fogékonyak.
Igazából úgymond elemeztük a helyzetet...
Amikor nagyon elvadult, kijelentettem hogy én kifizetem a tartozást ami van felé, aztán szerintem többet beszélnünk se kell, mert nincs erre szükségem.
És egy szülő inkább ad, mint elvegyen.
Legalábbis én így tudom, és elég sokan a környezetemben is.
Picit talán belementünk a játékba, mert elkezdett olyan energiákat árasztani magából hogy komolyan mondom mérgező volt.
Hugi elkezdett sírni, Öcsém erre lehülyézte anyut, anyu meg vágta volna pofon Öcsit, csak ő meg beletartotta a karját, meg én is az enyémet, mert ösztönösen felugrottam, hogy megvédjem, "Nem bántod az öcsémet, világos?" felkiáltással.
Mondtuk hogy jó, most megyünk és anyu tuszkolt is ki minket a lakásból, ilyen gyorsan még nem mentünk el sehonnan.
Hugomék nagyon beszóltak neki, meg Öcs is, de azt hiszem ez kijárt már, most volt az ELÉG.
Én is évek óta lavíroztam mert láttam benne az esendő embert és az igazi énjét, és ezért mindig próbáltam kompromisszumos megoldást csinálni hogy ne legyen senkinek se rossz.
Mégis nekem lett az.
De most nem. Felnőtt ember, nem gyámolításra szoruló kisgyerek.
Vállaljon felelősséget a tetteiért.
Ugyanaz a történet évek óta, ugyanazokkal jön, ugyanaz a repertoár, minden ugyanolyan.
És nem, hamis kíméletből nem hagyjuk hogy tomboljon megint, kielégülést csinálva ebből és minket továbbra is megnyomorítva ( meg magát is, de ezt úgy tűnik nem veszi észre).
Na, mikor kiértünk az utcára, nekiálltam remegni, és zokogni, szerintem valami felszínre jött, mivel megint meg akarta ütni Öcsémet, ugyanúgy reagáltam én is mint régen, zsigerből.
Egyszerűen nem bírom hogy még mindig ezzel fenyegeti őket.

Változik a világ, változunk mi is.
Ha ő nem tud változni, azt sajnálom, de nem tartozom érte felelősséggel.
A saját életéért ő a felelős.
Van saját akarata, döntésképessége, dönthet a játszmázás vagy a béke mellett.
Az elején sajnáltam, és filóztam mit lehetett volna másképp tennem aztán rájöttem hogy semmit.
Így volt jó, és a sajnálat nem elég. Eleget sajnáltam éveken keresztül.


Évi passzív szemlélő volt, és segített felismerni csomó mindent.
Nagyon jó hogy ott volt :) bár nem tudom mennyire hiányzott neki ez a dráma.
Mindenesetre érdekes iskolapélda volt ez az egész.
Azzal kapcsolatban is, hogy felismertem, én mindig a védelmező szerepében voltam régen. Vagyis úgy éreztem magam hasznosnak ha meg tudok védeni valakit, közben ez feltételezi azt hogy valaki meg eljátssza a gaz támadót.
Tehát kell a játszma, ahhoz hogy én is tudjam játszani amit akarok.
Na ez volt az amit most letettem.
Akkor védek ha szükséges, de nem ettől vagyok valaki, és értékes.
Igazából hálás vagyok a felismerésekért :)
Anyura pedig nem haragszom, csak egyszerűen nem foglalkozom vele.

Évivel hazafelé jövet, a Déli pályaudvarnál levő parkba bementünk szedtünk virágot, fotózkodtunk :)
erre jön oda egy srác,hogy tök szépek vagyunk meg minden, de a bokorban a hátunk mögött nem sokkal egy pasi ácsorgott, látjuk, ott megy már el, és nem épp pisilt....
Na mondtuk menjünk utána :)
Összeszedtük a cuccainkat és elindultunk arrafelé amerre ment.
Ott kóválygott a bokroknál, és még mindig elvolt odalennt. :-S
CSúnya nézést azt hiszem nem kell tanulnunk, megy magától is.
De ez is jó volt valamire.
Ugyanis régen erre úgy reagáltunk hogy "úristen, ez tiszta gáz, és többet le se vesszük a pulcsit, semmit, és inkább bezárkózunk, a nőiségünket is elfojtjuk"
Most meg.. nem érdekelt minket. Nem mi vagyunk aberráltak hanem ő.
Arról nem mi tehetünk hogy ilyen kretének is vannak, amúgy meg egészségére.
Nem tud már az ilyen befolyásolni és megsérteni se. És ez nagyon jó :)))

Szóval... elég kalandos volt ez a nap...

Szombat

Érdekes dolgok történtek a hétvégén :)
szombat este átmentem Hugiékhoz, elmentünk bulizni :)
Hugi, Évi, Réka és én.
Évi ott aludt péntek este, így egyedül utaztam.
Lementünk a dunapartra, ittunk sört, ouzo-t (borókapálesz, most ittam először :) finom, folyékony negró :)), és pezsit.
Utóbbi kettőt már a Mosquito nevű helyen, ahol hajnalig táncoltunk. Wow piszok jó volt, újra táncolni, bulizni.
Picit kikapcsolni.
Utoljára szilveszterkor voltam...
Volt egy srác, enyhén ittas, sztem fel akart szedni bár nem tom, kezembe nyomott egy pohár pezsit pedig nem kértem, aztán gyakorolta velem az izgis csevegést (vagyis kb. háromszor kérdezett meg mindent én meg háromrszor más-más választ adtam neki :D)
Végül otthagytuk, és elmentünk máshova táncolni. Amúgy sem pasizni megyek, hanem táncolni. Lehet ráhímeztetem a felsőmre legközelebb.