Valami iskolában vagyok, ismerős, a második emeletre kell felmennem egy tanárhoz,
elég nehéz hátizsákom van.
Sok diák mászkál a suliban, beszélgetnek, jókedvűek meg minden, de olyan mintha észre se vennének, én meg szinte mászom fel a lépcsőn, kapaszkodom a korlátba, mert iszonyú nehéz a táska.
Valahogy fölérek, épp ballagás van, leülök, kiderül a tanár nem is létezett, és magamat látom elballagni, hosszú hullámos barna hajam van és nagyon örülök mindennek és mindenkinek.
Ott már nincs súly a hátamon.
Olyan érzés picit mintha a felmászós énemet észre se venné túlzottan a ballagós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése