Az a probléma ahogy keressük.
Nem szabad senkin átgázolni a saját boldogságunk miatt.
De az is biztos hogy nincs semmi se véletlenül.
Nincs olyan hogy bűnös.
És fölösleges bűntudattal terhelni magunkat, súlyosbítva az eddigi terheket.
Mindent meg lehet oldani, ha odafigyelünk magunkra és másokra is.
Nekem mégis üresen konganak most a szavaid...
Habár valahol jólesik, nehezen tudok átlépni azon hogy játékszer voltam.
Én is tudom mi az a felelősségvállalás, régen is úgy véltem hogy ami történik, szerintem nem teljesen fair.
De mégis így kellett lennie. mégis megtörtént.
A barátok figyelmeztettek hogy én leszek az egésznek a vesztese, mégis megtettem mert úgy éreztem hogy jót csinálok.
Most pedig nem tudom mit higgyek.
A gyakorlatias énem feladná az egészet, és hagyna Titeket együtt, mert képes lennék odaadni azt ami köztünk van ha helyre lehetne állítani azt ahonnan jöttél.
A másik meg...
Fel tudod áldozni a szerelmet, el tudod nyomni semmi perc alatt, hogy bízzak hát abban hogy ha megtetted amit meg kell akkor is szeretni fogsz és vállalni fogod?
Most azt mondod igen. De lehet két hét múlva már nem. Vagy fél év múlva.
...
Hogy hogyan érzek az nem titok.
Ha hatalmamban állna már megváltoztattam volna..
Valamiért úgy tűnik mégis az a helyzet hogy nagyon szeretlek.
Gyenge kis idiótának érzem magam miatta valahol.
és végtelenül kiszolgáltatottnak ami egyáltalán nem fekszik nekem.
Már az erkölcsi érzékemet is rég elhallgattattam, de most újult erővel próbál rávenni áldozzam fel ami kettőnk között van.
Az a gond hogy nem tehetem mert nem én alkottam.
És így egyszerűsödik a képlet (ha már ilyen ész-ízűen fogalmazok), valahogy majd alakul.
A mostani időszak dinamizmusát tekintve bizakodó vagyok viszont.
Remélem mindenki számára jól oldódik meg a helyzet!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése