Szabad

Azt hiszem tudom mi miért történik.
Érzem.
De az is tény hogy így már régen bántak velem.
És cseppet sem tetszik.
Ennél jóval jobbat érdemlek, jóval többet érek.

Magasabbról nézve, átlátom, és átérzem az egészet.
A helyzetben benne vagyok viszont.
Lehet túl engedékeny voltam. Úgy gondoltam segítek azzal ha engedek olyasmit, ami ellen sok részem tiltakozott, az időzítés miatt.
úgy éreztem ha engedem hogy szeressenek és én is szeretek valakit, akkor minden rendben, az nem lehet baj.
Mindig mondtam nem az igazság fáj hanem a hazugság.
Az őszinteség pedig mindig fontos.


Egyet viszont eldöntöttem.
Nem vagyok hajlandó továbbörökíteni egyetlen hibás mintát sem. Nem fogok érzelmi nyomorékokat gyártani se magamból se másból, csak azért mert nekem most rossz.
Megélem, tanulok belőle, továbblépek és kész.
Nincs ingerenciám se visszabántani azt aki bántott, hihetetlen higgadtan kezeltem még így is az egészet.
Persze reggel... na az más volt. Egy órát zokogtam a konyhában. Nem sírtam, zokogtam.
Én. A nagy kemény Niki.
Fájt a bánásmód, az egész közlés mód, a hazugságok, nem csak most, korábban is, amiket megtudtam, de egyvalamit nagyon megtanultam.
Más elszúrt dolgáért nem vállalom a felelősséget.
Felnőttek vagyunk, mindenki vállalja a sajátjáért.
Nem veszem fel senkiét, épp elég a sajátom.

az hogy fájdalmat okozok másnak az se nem muszáj, se nem jótétemény.
lehet máshogy is már.
A Fényben vagyunk, olyan energiákkal vagyunk megtámogatva mint eddig (én kevéske jelenlegi életem során) még soha. :))
Nem hiszem el hogy a fájdalom létező, és szükséges.
Boldogságra születtünk, és azt nem lehet elérni más boldogtalansága árán.
És nem kell a világra kenni. Amit a világban látunk magunkban van.
Ha a "világ" nem kész, akkor mi nem vagyunk készen.
Lehetetlen ugyanis nem létezik!
Határtalan lehetőségek vannak. Határtalan a szabadságunk is, és a teremtőerőnk :))
Ám ha egy rab sokat volt bezárva, nyitott kapuk mellett is bennt marad a cellában.
Mert fél a szabadságtól (egy ideig)..


"Semmi sem titokzatos mert minden megmutatkozik és semmi sincs rejtve mert minden feltáratik".
(Biblia)

Fölösleges szégyenkezni bármi miatt, senki sem tökéletes.
Mindent meg lehet bocsátani (én megtettem), csak önmagunknak néha nehezebb...

Elég volt nem eszem magam többet ezen.
Mindigis szeretni foglak Tomi de elég volt a drámából.
Szabad és független vagyok.
Égesse el a tűz azt ami már nem szükséges, tisztítsa ki a víz, és gyógyítsa be a föld.
A szelek hátán pedig olyan messzire repülök szabadon, hogy érezzem más országok illatát, idegen fűszereket, hűvös-meleg fuvallatokat, a csillagokat közvetlenül a fejem felett.
Benézek a házakba, a lelkekbe, elidőzöm picit egy jázminillatú este valamelyik szökőkút partján, gitárzenét hallgatva, aztán kiülök egy hegytetőre, és mélyen beszívom a friss levegőt.
Kitisztítok minden fájdalmat, minden bántást, és minden súlyt leteszek.
Ez vagyok én.
Nem egy vasra vert madárka-típus.
És aki igazán szeret az szabadon szeret.
Aki tényleg megbecsül ahhoz tűzön-vízen hűséges vagyok.
Mindigis ilyen voltam és büszkén vállalom.
A gyarlóságok nem mi vagyunk, tudom jól.
De nekem kell a szabadság, olyan szép!
Ha megengedjük...