Elmentünk Anyuhoz anyák napját ünnepelni, így picit megkésve.
Nagy balhéval ért véget a látogatás...
Odaadtuk az ajándékokat meg a virágot, megebédeltünk, aztán elkezdtünk dumálni, valahogy szóba került a pénz, hogy adjuk már meg a tartozást. Ez rendben is volna, csak nem akarta elfogadni, hogy nekünk is lehetett sz*r anyagi helyzetünk, ráadásul apu két gyereket is eltart.
De hogy neki rosszabb, és kezdődött az egész, hogy mi milyenek vagyunk, igazából mindent felhasznált ami csak a tarsolyában volt, csak már nem voltunk rá fogékonyak.
Igazából úgymond elemeztük a helyzetet...
Amikor nagyon elvadult, kijelentettem hogy én kifizetem a tartozást ami van felé, aztán szerintem többet beszélnünk se kell, mert nincs erre szükségem.
És egy szülő inkább ad, mint elvegyen.
Legalábbis én így tudom, és elég sokan a környezetemben is.
Picit talán belementünk a játékba, mert elkezdett olyan energiákat árasztani magából hogy komolyan mondom mérgező volt.
Hugi elkezdett sírni, Öcsém erre lehülyézte anyut, anyu meg vágta volna pofon Öcsit, csak ő meg beletartotta a karját, meg én is az enyémet, mert ösztönösen felugrottam, hogy megvédjem, "Nem bántod az öcsémet, világos?" felkiáltással.
Mondtuk hogy jó, most megyünk és anyu tuszkolt is ki minket a lakásból, ilyen gyorsan még nem mentünk el sehonnan.
Hugomék nagyon beszóltak neki, meg Öcs is, de azt hiszem ez kijárt már, most volt az ELÉG.
Én is évek óta lavíroztam mert láttam benne az esendő embert és az igazi énjét, és ezért mindig próbáltam kompromisszumos megoldást csinálni hogy ne legyen senkinek se rossz.
Mégis nekem lett az.
De most nem. Felnőtt ember, nem gyámolításra szoruló kisgyerek.
Vállaljon felelősséget a tetteiért.
Ugyanaz a történet évek óta, ugyanazokkal jön, ugyanaz a repertoár, minden ugyanolyan.
És nem, hamis kíméletből nem hagyjuk hogy tomboljon megint, kielégülést csinálva ebből és minket továbbra is megnyomorítva ( meg magát is, de ezt úgy tűnik nem veszi észre).
Na, mikor kiértünk az utcára, nekiálltam remegni, és zokogni, szerintem valami felszínre jött, mivel megint meg akarta ütni Öcsémet, ugyanúgy reagáltam én is mint régen, zsigerből.
Egyszerűen nem bírom hogy még mindig ezzel fenyegeti őket.
Változik a világ, változunk mi is.
Ha ő nem tud változni, azt sajnálom, de nem tartozom érte felelősséggel.
A saját életéért ő a felelős.
Van saját akarata, döntésképessége, dönthet a játszmázás vagy a béke mellett.
Az elején sajnáltam, és filóztam mit lehetett volna másképp tennem aztán rájöttem hogy semmit.
Így volt jó, és a sajnálat nem elég. Eleget sajnáltam éveken keresztül.
Évi passzív szemlélő volt, és segített felismerni csomó mindent.
Nagyon jó hogy ott volt :) bár nem tudom mennyire hiányzott neki ez a dráma.
Mindenesetre érdekes iskolapélda volt ez az egész.
Azzal kapcsolatban is, hogy felismertem, én mindig a védelmező szerepében voltam régen. Vagyis úgy éreztem magam hasznosnak ha meg tudok védeni valakit, közben ez feltételezi azt hogy valaki meg eljátssza a gaz támadót.
Tehát kell a játszma, ahhoz hogy én is tudjam játszani amit akarok.
Na ez volt az amit most letettem.
Akkor védek ha szükséges, de nem ettől vagyok valaki, és értékes.
Igazából hálás vagyok a felismerésekért :)
Anyura pedig nem haragszom, csak egyszerűen nem foglalkozom vele.
Évivel hazafelé jövet, a Déli pályaudvarnál levő parkba bementünk szedtünk virágot, fotózkodtunk :)
erre jön oda egy srác,hogy tök szépek vagyunk meg minden, de a bokorban a hátunk mögött nem sokkal egy pasi ácsorgott, látjuk, ott megy már el, és nem épp pisilt....
Na mondtuk menjünk utána :)
Összeszedtük a cuccainkat és elindultunk arrafelé amerre ment.
Ott kóválygott a bokroknál, és még mindig elvolt odalennt. :-S
CSúnya nézést azt hiszem nem kell tanulnunk, megy magától is.
De ez is jó volt valamire.
Ugyanis régen erre úgy reagáltunk hogy "úristen, ez tiszta gáz, és többet le se vesszük a pulcsit, semmit, és inkább bezárkózunk, a nőiségünket is elfojtjuk"
Most meg.. nem érdekelt minket. Nem mi vagyunk aberráltak hanem ő.
Arról nem mi tehetünk hogy ilyen kretének is vannak, amúgy meg egészségére.
Nem tud már az ilyen befolyásolni és megsérteni se. És ez nagyon jó :)))
Szóval... elég kalandos volt ez a nap...
Nagy balhéval ért véget a látogatás...
Odaadtuk az ajándékokat meg a virágot, megebédeltünk, aztán elkezdtünk dumálni, valahogy szóba került a pénz, hogy adjuk már meg a tartozást. Ez rendben is volna, csak nem akarta elfogadni, hogy nekünk is lehetett sz*r anyagi helyzetünk, ráadásul apu két gyereket is eltart.
De hogy neki rosszabb, és kezdődött az egész, hogy mi milyenek vagyunk, igazából mindent felhasznált ami csak a tarsolyában volt, csak már nem voltunk rá fogékonyak.
Igazából úgymond elemeztük a helyzetet...
Amikor nagyon elvadult, kijelentettem hogy én kifizetem a tartozást ami van felé, aztán szerintem többet beszélnünk se kell, mert nincs erre szükségem.
És egy szülő inkább ad, mint elvegyen.
Legalábbis én így tudom, és elég sokan a környezetemben is.
Picit talán belementünk a játékba, mert elkezdett olyan energiákat árasztani magából hogy komolyan mondom mérgező volt.
Hugi elkezdett sírni, Öcsém erre lehülyézte anyut, anyu meg vágta volna pofon Öcsit, csak ő meg beletartotta a karját, meg én is az enyémet, mert ösztönösen felugrottam, hogy megvédjem, "Nem bántod az öcsémet, világos?" felkiáltással.
Mondtuk hogy jó, most megyünk és anyu tuszkolt is ki minket a lakásból, ilyen gyorsan még nem mentünk el sehonnan.
Hugomék nagyon beszóltak neki, meg Öcs is, de azt hiszem ez kijárt már, most volt az ELÉG.
Én is évek óta lavíroztam mert láttam benne az esendő embert és az igazi énjét, és ezért mindig próbáltam kompromisszumos megoldást csinálni hogy ne legyen senkinek se rossz.
Mégis nekem lett az.
De most nem. Felnőtt ember, nem gyámolításra szoruló kisgyerek.
Vállaljon felelősséget a tetteiért.
Ugyanaz a történet évek óta, ugyanazokkal jön, ugyanaz a repertoár, minden ugyanolyan.
És nem, hamis kíméletből nem hagyjuk hogy tomboljon megint, kielégülést csinálva ebből és minket továbbra is megnyomorítva ( meg magát is, de ezt úgy tűnik nem veszi észre).
Na, mikor kiértünk az utcára, nekiálltam remegni, és zokogni, szerintem valami felszínre jött, mivel megint meg akarta ütni Öcsémet, ugyanúgy reagáltam én is mint régen, zsigerből.
Egyszerűen nem bírom hogy még mindig ezzel fenyegeti őket.
Változik a világ, változunk mi is.
Ha ő nem tud változni, azt sajnálom, de nem tartozom érte felelősséggel.
A saját életéért ő a felelős.
Van saját akarata, döntésképessége, dönthet a játszmázás vagy a béke mellett.
Az elején sajnáltam, és filóztam mit lehetett volna másképp tennem aztán rájöttem hogy semmit.
Így volt jó, és a sajnálat nem elég. Eleget sajnáltam éveken keresztül.
Évi passzív szemlélő volt, és segített felismerni csomó mindent.
Nagyon jó hogy ott volt :) bár nem tudom mennyire hiányzott neki ez a dráma.
Mindenesetre érdekes iskolapélda volt ez az egész.
Azzal kapcsolatban is, hogy felismertem, én mindig a védelmező szerepében voltam régen. Vagyis úgy éreztem magam hasznosnak ha meg tudok védeni valakit, közben ez feltételezi azt hogy valaki meg eljátssza a gaz támadót.
Tehát kell a játszma, ahhoz hogy én is tudjam játszani amit akarok.
Na ez volt az amit most letettem.
Akkor védek ha szükséges, de nem ettől vagyok valaki, és értékes.
Igazából hálás vagyok a felismerésekért :)
Anyura pedig nem haragszom, csak egyszerűen nem foglalkozom vele.
Évivel hazafelé jövet, a Déli pályaudvarnál levő parkba bementünk szedtünk virágot, fotózkodtunk :)
erre jön oda egy srác,hogy tök szépek vagyunk meg minden, de a bokorban a hátunk mögött nem sokkal egy pasi ácsorgott, látjuk, ott megy már el, és nem épp pisilt....
Na mondtuk menjünk utána :)
Összeszedtük a cuccainkat és elindultunk arrafelé amerre ment.
Ott kóválygott a bokroknál, és még mindig elvolt odalennt. :-S
CSúnya nézést azt hiszem nem kell tanulnunk, megy magától is.
De ez is jó volt valamire.
Ugyanis régen erre úgy reagáltunk hogy "úristen, ez tiszta gáz, és többet le se vesszük a pulcsit, semmit, és inkább bezárkózunk, a nőiségünket is elfojtjuk"
Most meg.. nem érdekelt minket. Nem mi vagyunk aberráltak hanem ő.
Arról nem mi tehetünk hogy ilyen kretének is vannak, amúgy meg egészségére.
Nem tud már az ilyen befolyásolni és megsérteni se. És ez nagyon jó :)))
Szóval... elég kalandos volt ez a nap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése