A Mester

ma megint láttam a Dalai láma képét egy poszteren, hogy idelátogat szeptemberben.

Már ahogy ránéztem is jó érzésem támadt.

úgyhogy ezen kicsit elgondolkodtam, vajon mi tesz egy mestert mesterré?

Sokan úgy hiszik az, ha ez a címe, vagyis így hívatja magát, mert annyi tanfolyamot elvégzett, sok könyvet olvasott, és emiatt általában szereti mutogatni és hirdetni magát.

Van aki úgy véli az igazi mester inkognitóban marad, nem lép a nyilvánosság elé, nehogy megtudják kicsoda micsoda is ő.

Van aki úgy gondolja semmit sem kell tanulni, elég ha csak úgy vagyunk az életben, mert már mindenki mester.

És van aki úgy véli csak sok tanulással, tapasztalattal lehetséges ezt elérni, de soha nem elég a tudása se a sajátja se másoké.

Az én véleményem az hogy mindegyikben lehet igazság, sőt, valamennyi van is.

Sokáig én is úgy véltem, van a számomra ideális Mester-ről egy képem, milyennek kell lennie.

Az olyan embert elfogadtam, de mást nem, mert az nem fért bele ebbe a képbe amit alkottam.

Én úgy érzem, erőteljes atlantiszi befolyás lehet ebben, mert sokan akik mesternek mondják magukat, igazából lehetnek azok a képességeik alapján, és talán egyszer voltak is azok.

Talán egyszer félelem és tisztelet övezte őket.

Kérdés mire használták a hatalmukat...

Az anno úgynevezett "fekete mágusok" (akikről elég jó képet nyújt vicces vagy sem a Harry Potter -sorozat) hitték hogy ők egy külön kaszt, és felsőbbrendűek a tudásuk, hatalmuk miatt.

Azt hitték hogy uralkodhatnak másokon (maguk helyett), de nem tudtak megállni és a vége az lett, hogy az erejük ellenük fordult.

Sok ilyen anno-mágus hirdeti mára többnyire megfogyatkozott képességeit szerelmi, anyagi és egyéb problémákkal kapcsolatban. (természetesen ez nem ítélet és általánosítás, de sok "mágus"van akinek már elég csak a szemébe nézni, akár egy fényképen és érezni lehet kicsoda)

Erre csak azért tértem ki mert a hatalomtól és tudástól még nem lesz senki mester.

A mester-lét nem kaszt és kiválasztott, különleges emberek kiváltsága.

Számomra ez egy nagyon tág fogalom lett mára.

Igazából nem is lehet pontosan meghatározni ki/mi az a mester.

Ha úgy nézem, mindenki mester, hiszen mindenkiben Isten van jelen(vagy ébren, vagy szunyókál de az is lehet hogy csak úgy punnyad, esetleg ébredésközelben lazul.) :-))

Tehát a potenciál ott van mindenkiben, kivétel nélkül.

Mégis teljesen más tészta, mikor mindez felébred, elönti az embert, egy természetes állapottá válik és megnyilvánul a külvilágban is.

Azt gondolom az ilyen emberre szokták mondani hogy "amihez hozzáér arannyá változik", persze alkímiai értelemben vehetjük az "arany"-at, mert igazán annak van értéke. :-)

Lehet olyan mester aki névtelen, és inkább elvegyül, lehet olyan aki a nyilvánosság elé áll, vagy közszerepet vállal.

Lehet egy parasztember is, kórházi dolgozó, akár takarító, de lehet "nagy ember", talán névtelenül teszi a dolgát, talán mindenki ismeri a nevét.

Ott vannak mindig ahol lenniük kell, a közös ismérv az a kisugárzásuk,a fénylő energiájuk, ahol megjelennek, emelik a környezetüket.

Biztos van olyan is, aki nem is gondolná magáról és mégis mester.

(nem arra gondolok aki tagadja, hanem arra aki nem foglalkozik ilyenekkel, csak csinálja amit kell)

Nincs konkrét szabály, nincsenek meghatározott direktívák, se külsőre, se stílusra, az élet sokfélesége itt is kifejezésre jut.

Én így látom. :-)