pont pont

Nem tudom igazából most hogy vagyok.
Tegnap nagyon jót buliztam, és tök jól kijöttem a fiatal korosztállyal :)
Ma meg... nem is tudom. talán a próba indította el, most meg tetőzik....
nem érzem magam túl jól. Már megint utaznék valamerre, jó távoli vidékre...
Néha úgy érzem hibát hibára halmozok, mert nem tartom be a szabályokat, nem tudok olyan mindenki számára kedvelt valaki lenni, aki ideálisan lenni szeretnék.
Miért, miért, miért kell ragaszkodni a szenvedéshez? Mi benne olyan jó?
Lehet a megszokás, ez tűnik valóságosnak, mert mindigis ezt ismertük. A világ kemény, kegyetlen hely. Apu szegénykém mindig ezzel riogatott "na majd megtudod milyen nehéz minden ha kilépsz a nagybetűs Élet-be".
Nem direkt akart riogatni, ezt tanulta, gondolta hasznos ha átadja.
Én - és szerintem még sokan - simán bevettem, féltem a kinnti világtól és persze visszaigazolást is kaptam a félelmeimre, amik csak megerősödtek ezáltal.
Itthon baromi ügyes vagyok, bölcs, sikeres, viszonylag jó szervező.
De ha ezeket ki kéne vinni... na az már más tészta.
Túl sok a változó az életben, ha az ember folyton az egyenletet számolja, megbuggyan.
A legjobb amit tehetünk hogy vagy nem számolunk vagy legalább egyszerűsítünk :)

Ja meg ezek a szörnyű dalok... hát van néhány ami talán pont arra van kitalálva hogy az embert facsarja odabennt. Utálom őket.
Nem szépítek, utálom. az ilyen szomorú, szerelmes, nyafogós, "jaj de szar nekem"-számokat.

Folyton jön ez az itt az idő az újításra, és új energiák és új korszak, és le a régivel, az elavulttal.
Már tényleg olyan bazi gyorstalpaló amire "beirattam magam", hogy a huzat leviszi a parókám!
:D
Fel kéne tekerni az ablakot :))
Lehet a pia miatt van.. pedig eskü tegnap marha jól éreztem magam. A sör is jólesett, kitisztított.
Szóval új dolgok.
No cigi, no pia, no szex.
Faszányosan tele a hócipőm. Inkább jöjjön ezer démon vagy bukott angyal vagy kóbor lelkek, nem izgat, azokat legalább tudom kezelni.
A legnagyobb bajom úgy érzem hogy nem vagyok határozott. No nem a céljaimmal kapcsolatban, vagy a vágyaimmal.
Csak épp... ez olyan hogy lehet van egy véleményem, az aki vakon kiáll a véleményéért, és tűzön vízen át azt mondja, hogy az úgy van, az erősnek tűnik.
Én meg aki látom mindenki perspektíváját, vagy épp látom hogy az ellenkező is igaz, tök gyengének tűnök.
Már megint olyan ellenerők csapnak össze bennem hogy ketté áll mindenem ami eddig egy volt :D
Ez olyan mint ha ellenállhatatlan erő ostromolna egy bevehetetlen várat, körülbelül.
Persze tudom a változást érzem, és valamit nagyon ki akar belőlem mosni, valami régi berögzött cuccot én meg ragaszkodom hozzá mint koldus a rongyához.

Hiányzik a párom is, fogalmam sincs, most hányadán állunk, a bizalmam még mindig romokban..
Nem örült nekem, mikor írtam neki, és talán egy ideig tudtam tartani magam hogy átlátok a dolgon, és tudom hogy a külsőségek nem mindig igazak, de most... most lehúzott az örvény.
Kapálózhatok attól még nem lesz jobb. Majd átúszom alatta, ha levitt teljesen. :)
Nem hiába tanította nagypapám ezt kiskoromban.

A legnagyobb csapás most mégis ez a próba volt. Amit biztosnak hittem, hogy végre jó vagyok valamiben, és ami mellett kiálltam, most úgy tűnik összeomlott.
Támad a régi minta mást erre nem tudok mondani. Szenvedek is rendesen tőle.
Persze értem én hogy én választok, választhatom a kesergést, és azt is hogy pozitívan nézem az életet, de ez most egyelőre nem megy.
Annyi mindenre tudom az elméleti megoldást, gyakorlatba átültetni viszont jóval nagyobb kihívást jelent.
Na most be is fejezem a kesergést, és beteszek egy nagy kedvenc zenét+ videót! Imádom :)))

http://www.youtube.com/watch?v=d-ScbqH1Fz0&feature=related