Állok a 39-es megállójában, és dúdolom a Kéz a kézben c. dalt :-)
Tök jó szám!
Néha úgy érzem, ami "túl" jó, az lehetetlen.
És ez az érzés az ami a legjobban tud fájni.
Mikor sokféle falba ütközöm, úgy tűnik, mintha nem is lenne igaz a szép világ, az öröm, a boldogság.
Abba az érzésbe ütközöm, hogy biztos nem igaz, mert túl jó, túl szép ahhoz hogy igaz legyen.
Holott ez az egyetlen igazi valóság.
Nagyon rossz elképzelni, hogy ez mind múlandó, valamiért itt van nagyon mélyen a kétely, hogy létezik.
Talán a régi elszakadás-élményből maradt ez az érzés. Most reggel csak úgy rámtört.
Azt éreztem ez a munkahely már nem kielégítő számomra...
Ha arra gondolok, milyen szép lenne önfeláldozni a józanság és a család nevében, szintén szomorúság fog el és összeszorul a szívem.
Vagyis ez nem a valóság, nem lehet az.
Igazából ettől féltem egy kicsit.
Ha kinyílok ennyire, ha átölelem az életet, akkor szét akarom majd feszíteni minden korlátomat.
Azonnal. Most rögtön.
Persze azt is tudom, hogy ez nem így megy.
Ilyenkor int türelemre a Szaturnusz és ez a két erő egymásnak feszül, míg meg nem találom a kiegyenlítődés lehetőségét benne.
Az idill, a boldogság, a szerelem olyan törékeny dolgoknak tűnnek... legalábbis innen a földről.
Holott erősek és örökkévalóak, mégis valahogy hihetetlennek látszanak néha.
Ült most előttem egy munkás-féle ember.
De befújta magát korábban férfiillattal, és valahogy összekeveredett a saját - mit mondjak - szagával, amit talán sokan ápolatlannak mondanának, viszont valahogy nekem olyan őszintének tűnt inkább.
Komolyan élvezettel szívtam be, mikor felém hozta a szél, nem tudom miért, a sok steril ember között felüdülés volt :-)
Talán hülyén hangzik, de valahogy olyan élet-szagú inkább mint öblítő és full parfüm.
Nem szexuálisan tetszett, hanem a szabadsága miatt. Ez olyan mint amikor a hajamnak víz és nap illata van.
Vagy mikor a tengeri só ízét lehet érezni a párod bőrén.
Persze abban azért már van szexi töltés is :-P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése