miért van az hogy más mindig annyira bölcsnek tűnik?
nekem miért kell leírni, kimondani minden olyasmit, amit mások titkolnának?
olyan jó lenne mindig szépet írni, mindig csak a sikereket bevallani, a kudarcok és félelmek megmaradnának odabennt.
ilyenkor úgy érzem mintha semmit se haladnék, már megint, mert hiszen ha megtanultam sokmindent, miért "esek vissza" néha?
.... vagy talán csak én vagyok ennyire kíméletlen magammal....
erről kéne leszokni...