2010. május 18., kedd

Szenv-Ede

http://www.youtube.com/watch?v=em328ua_Lo8

Nem hiszek a fájdalomban, hogy muszáj elviselnünk és nem választhatunk.
Ezentúl mindig úgy fogok ránézni, ha még szembetalálkozom vele, mint egy jelzésre, hogy valahol elakadtam, valamit nem akarok elfogadni.
Vajon miért kell sokunknak még mindig a szenvedés? Miért hisszük hogy nekünk csak ez jár, mást nem érdemlünk meg és lemondunk az álmainkról, a hitről önmagunkban, mindenről csak szenvedhessünk. Ürügyet mindig lehet találni.
Hihetetlen kreatívak vagyunk ha erről van szó.

Vannak blokkok amiket építettünk, megismerjük feltárjuk belsőnk rejtett zugait, ez fájhat nem kicsit, tudom.
Mégis úgy érzem mostanában amilyen energiák vannak, megtámogatják jócskán hogy lehessen választani.
A boldog élet mindenkinek jár, kivétel nélkül.
Ebben tudok hinni, jó érzéssel tölt el, tehát ez a helyes út.
A reménytelenségnek és fájdalmas áldozatnak lejárt már az ideje.
Volt részünk benne elégszer.

És ahogy Mary J. Blige mondja, NEM KELL TÖBB DRÁMA!


2 megjegyzés:

  1. Egyetértek!:) Elég volt a drámákból!:)

    VálaszTörlés
  2. Bezony :)))
    Lejárt az idejük...

    VálaszTörlés