Orkán

Elegem van.
Kinnt ülök egy játszótéren, ahol régen én is játszottam, mikor kicsi voltam..
Nem kicsit vagyok viszont szomorú, és fáradt.
Úgy érzem nem tudok pihenni valami miatt.
Mostanában alig veszem észre a kedvességet, a jót, és igazából nincs erőm most el-ezózni hogy miért.
Most elmenekültem otthonról is.
Bezárva, fojtogatva éreztem magam.

Idefelé elméláztam azon, hogy felvágom az ereimet. No nem keresztbe, hosszában.
Szép lassan kifolyna a vérem, senkinek se szólnék...
aztán elképzeltem... hogy utoljára látom a fákat, a zöldet, egy doktor nevét az ajtaján lévő táblán ami mellett elmentem. Összeérintettem az ujjaim. Puha volt.
Hirtelen mindent élesebben láttam, és eszembe jutott mennyire örült Jake Sully az AVATAR-ból, hogy van lába... és én is éreztem a Földet.
Megsajnáltam magam.. furán hangzik..
Én ezt az érző csodálatos lényt el akartam pusztítani.
Micsoda fájdalom kell ahhoz hogy meg is tegyük.. és milyen nagy lehet a kétségbeesés az utolsó pillanatokban mikor már mindent visszacsinálnánk, de már túl késő.

tudom mindig minden lecke, és engem tükröz, de most pihennék, és nem akarom elemezni magam.
A gyerekek elevenek, tele vannak energiával.
Egyszerűen nem rejtőzhetünk folyton amögé hogy csak játszani kell. Azt is, sőt, de egy felnőtt embernek már felelősséget is kell vállalnia magáért és az életéért.
Valahogy ennek a kettőnek az egysége lenne a megoldás.
Megértőbbnek kellene lennem magammal.
Túl sokat várok, hajtom magam már megint.
Igazából nagyon is kedvemre való ez a viharos idő. Passzol a lelkiállapotomhoz.
Észrevettem nyugalomban, csendben, kinnt, hogy a rendszer hiányzik az életemből.
Igaz hogy most per pilla magánszférám sem nagyon van, de kezdem megszokni, hiszen most ezt hozta az élet.
Az igazi "művészet" úgy rendet tartani az életben hogy mégsem én irányítok.
Hanem egy nálam nagyobb világerőnek tárom ki az ablakot..
Csak valahol mániám még mindig az irányítás, főként a saját életemben ugyan, de akkoris.

Azt érzem, piszkosul érdekes, ha valamit felfedezek magamban, olyat ami javításra szorul, van 1 hang ami kapva kap az alkalmon, és a bevallás utáni vélt gyengeségemkor elkezdi szítani a bűntudatot, és az értéktelenség -érzést.
Azt hiszem jobban odafigyelek ezután magamra.
A hangra pedig egyáltalán nem. Ugyanis okoskodni könnyű, meg más hibáján lovagolni (vagy épp a sajátunkon) pont akkor mikor bevallja, az úgymond sebezhető pillanatában.

Istenem, micsoda szél van! Wow. Orkános.
Megint hiányzik valami, élvezem a nagy szelet, el is utaznék vele idegen tájakra.
Persze lehet ez is menekülés. De nem érdekel.
Az érzéseket tisztelni kell!
Úgy érzem ez a felforgató szél. Elfúj, kifúj mindent amit már nem vihetünk tovább.
Addig rángat, tép amíg el nem engedjük a poggyászt amit el kell mint a Hazatérésben...
Én valahogy erős haragot érzek, ezzel kapcsolatban. Dühöt, türelmetlenséget, elégedetlenséget.
Meginogtam, tényleg énekesnő vagyok-e, tényleg kellene valakinek az amit én tudok adni?
:)
Ez mindig olyan önző-birtokló érzés. Az energia, a test amit kapunk kölcsönbe van, semmi sem az enyém.
Semmi.
Mégis a gyakorlatban valahogy olyan nehéz sokszor ezt így látni.
Ám ha a tulajdonomnak tekintem a testemet és az adottságaimat, akkor sokkal inkább hajszolom "ütöm-vágom" magam és elégedetlenkedek. Megtehetem hiszen az "enyém".
Pedig nem az.
Egészen más perspektíva, érdemes kipróbálni...

Már sokat letettem a bazi bőröndből, mégis van még.
Bezzeg a rigónak nincsenek kétségei. Pofátlanul(vagy csőrtelenül) itt csivitel mellettem. :)))
Nem parázik, csak énekel.
Én is lehetek rigó.
Ha megtalálom a szabadságot az anyag világában is, magában az anyagban, az lesz az igazi.
Eddig börtönnek éreztem és inkább foglalkoztam bármi mással cask ezzel ne kelljen.
A szabadságot és univerzális rendet összeszőjük az anyagban, az lesz csak az igazi felszabadulás!
Nem lehet úgy alkotni ha rabigának látjuk az anyagot.
Korlátozó tényezőnek ami akadályoz, folyton útban van. Határokat szab.
Ezt is siettetném, hogy ne lássam annak.
Pedig nem lehet. Az megint csak túlzott elvárás semmi egyéb.
Mennyi rossz berögződés van az anyagi világgal kapcsolatban!
Hát fújja el ez az erős szél, tisztítsa ki, csavarja törje le a nem odavaló vadhajtásokat bennem, ahogy lecsavarja a fákról is a gyenge ágakat!