:)

Most sokmindent álmodtam.
Elhúztam függönyöket és kinyitottam az ablakokat a szobámban, és belülről ragasztva voltak kis műanyag (vagy üveg?) minták színesek is meg fehér is, az ablakra.
EGy nő kívülről kezdte el ragasztgatni, mikor meglátott, beszélgetni kezdtünk, kiderült ő tanító szeretne lenni, elkértem az elérhetőségeit, és megígértem szólok az anyámnak (rend vezető), hogy hallgassa meg.
Aztán jött Tom. Két gyereke volt, és elmondta hogy azért marad, mert ha elmegy, azt Maga miatt kell megtennie, nem másért. ez a dolog lényege.
Elkezdtek pörögni képek, háborúkról, emberekről, helyzetekről, nem tudom, nem nagyon tudtam őket megfogni.
Még volt egy csomó minden, de mire odaértem hogy leírom, eltűntek valamerre.

Egyébként valamiért nagyon jól vagyok:) Nem tudok rá magyarázatot.
(na nem fizikailag, az nem javul ilyen gyorsan)
Tele vagyok energiával, lelkesedéssel, hittel. Furcsa ellentét.
mintha valami megváltozott volna (biztos más lett a kód :P).
Azt viszont biztosan tudom hogy nem a boldogtalanság felé vezet az út.
Lehet címkézni, bármit bármivel, mint ahogy szoktunk is címkézni dolgokat, mégse jelentenek semmit.
Azok csak szavak.
Az igazi mélység a szavak mögött van.
Nem tudom hányszor kell még eljátszani ugyanazt, biztos megvan a maga oka, de nem tud már megérinteni, mert tudom az igazat, és ez nekem pont elég.
Ez egy kegyelmi állapot, mert szenvedhetnék tovább, mégsem szenvedek.
De azt is érzem, nem avatkozhatok bele mindenbe, hadd menjen le a saját útja szerint.

Somlyó György:

Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, aki számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, aki számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.

*