Még kisgyerek voltál, amikor megalkudtál.
Eladtad a létedet. A semmiért... Amit cserébe kaptál, az nem más, mint ócska bóvli.
Apró dolgokért a lelkeddel fizettél.
Beleegyeztél, hogy ne önmagad légy, hanem valaki más; itt tévedtél le az ösvényről.
Az anyád is megmondta, hogy ki legyél, az apád is megmondta, hogy ki legyél, a társadalom is megmondta, hogy ki legyél... - és te belementél.
Idővel úgy döntöttél, hogy nem önmagad leszel... és azóta úgy is teszel, mintha valaki más lennél.
Azért nem tudsz éretté válni, mert az a ,,valaki más" nem tud, hiszen az a ,,valaki más" nem is létezik - hamis. Ha álarcot viselek, az az álarc nem tud megérni - mert az álarc élettelen.
Csak én tudok megérni, az álarcom nem. Az álarcod elöregszik, ez minden - de te, aki az álarc mögött rejtőzöl, nem fejlődsz.
Csak akkor tudsz fejlődni, ha elfogadod magad - azt, hogy önmagad leszel, és senki más.
Másvalaki bőrébe bújva soha nem fejlődhetsz ki - csak a sajátodban. Dobd el az elvárások ,,kell"-jeit és azt a sok aggályt, hogy ,,mit szólnak majd az emberek..." Ugyan mit számít a véleményük? Hát kicsodák ők? Azért vagy itt, hogy önmagad légy, nem pedig azért, hogy mások elvárásainak megfelelj - és mégis mindenki ezt próbálja tenni.
Lehet, hogy az apa már rég halott, s te még mindig a neki tett ígéretedet próbálod beváltani. És annak idején ő is igyekezett az apjának tett ígéretét betartani, és így tovább. Az ostobaság visszanyúlik egészen a kezdetekig.
Próbáld ezt megérteni, és gyűjtsd össze a bátorságodat: vedd a saját kezedbe az életedet. Meglátod, hogy hirtelen nekilendül majd az energiád.
Abban a pillanatban, amikor eldöntöd, hogy ,,Önmagam leszek, és senki más.
Bármi is az ára, önmagam leszek" - hirtelen nagy változást tapasztalsz.
Életerősnek érzed majd magad. Érzed, hogy áramlik, lüktet benned az energia.
Ha ez nem történik meg, akkor félni fogsz az öregkortól, mert nem tudod nem észrevenni, hogy csak elpazaroltad az idődet, és nem éltél. Az öregség egyre közeledik... - talán akkor akarsz élni, ha majd megöregedtél? Nem tudod nem észrevenni, hogy a halál készenlétben áll, és napról napra egyre közelebb jön hozzád, és te még nem is éltél...
Rettegni fogsz. Ezért ha engem kérdezel, hogy mit tegyél, én a legalapvetőbb dolgot javaslom...
Eladtad a létedet. A semmiért... Amit cserébe kaptál, az nem más, mint ócska bóvli.
Apró dolgokért a lelkeddel fizettél.
Beleegyeztél, hogy ne önmagad légy, hanem valaki más; itt tévedtél le az ösvényről.
Az anyád is megmondta, hogy ki legyél, az apád is megmondta, hogy ki legyél, a társadalom is megmondta, hogy ki legyél... - és te belementél.
Idővel úgy döntöttél, hogy nem önmagad leszel... és azóta úgy is teszel, mintha valaki más lennél.
Azért nem tudsz éretté válni, mert az a ,,valaki más" nem tud, hiszen az a ,,valaki más" nem is létezik - hamis. Ha álarcot viselek, az az álarc nem tud megérni - mert az álarc élettelen.
Csak én tudok megérni, az álarcom nem. Az álarcod elöregszik, ez minden - de te, aki az álarc mögött rejtőzöl, nem fejlődsz.
Csak akkor tudsz fejlődni, ha elfogadod magad - azt, hogy önmagad leszel, és senki más.
Másvalaki bőrébe bújva soha nem fejlődhetsz ki - csak a sajátodban. Dobd el az elvárások ,,kell"-jeit és azt a sok aggályt, hogy ,,mit szólnak majd az emberek..." Ugyan mit számít a véleményük? Hát kicsodák ők? Azért vagy itt, hogy önmagad légy, nem pedig azért, hogy mások elvárásainak megfelelj - és mégis mindenki ezt próbálja tenni.
Lehet, hogy az apa már rég halott, s te még mindig a neki tett ígéretedet próbálod beváltani. És annak idején ő is igyekezett az apjának tett ígéretét betartani, és így tovább. Az ostobaság visszanyúlik egészen a kezdetekig.
Próbáld ezt megérteni, és gyűjtsd össze a bátorságodat: vedd a saját kezedbe az életedet. Meglátod, hogy hirtelen nekilendül majd az energiád.
Abban a pillanatban, amikor eldöntöd, hogy ,,Önmagam leszek, és senki más.
Bármi is az ára, önmagam leszek" - hirtelen nagy változást tapasztalsz.
Életerősnek érzed majd magad. Érzed, hogy áramlik, lüktet benned az energia.
Ha ez nem történik meg, akkor félni fogsz az öregkortól, mert nem tudod nem észrevenni, hogy csak elpazaroltad az idődet, és nem éltél. Az öregség egyre közeledik... - talán akkor akarsz élni, ha majd megöregedtél? Nem tudod nem észrevenni, hogy a halál készenlétben áll, és napról napra egyre közelebb jön hozzád, és te még nem is éltél...
Rettegni fogsz. Ezért ha engem kérdezel, hogy mit tegyél, én a legalapvetőbb dolgot javaslom...
-Osho-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése