Romantikus mese - kicsit másképp
A XXI. századi mesében megcserélődtek a szerepek. Júlia szövegel az erkély alatt, és Rómeó feszít hálóruhában a korlátnál....
(lehetne, de mégsem)
A királylány bátor és kitartó szívvel a mellkasában indul a várhoz hogy kiszabadítsa a királyfit aki fogva tartja önmagát.
Útján ezer veszély és kísértés leselkedik rá, meg akarják sütni, elhagyja a fél tűsarkúját, mérgezett almával kínálják, de lóvá teszi a boszorkányt és így már lovagolva közelíti meg a kastélyt.
....aminek a legfelső toronyszobájában a királyfi ábrándosan levecses tekintettel pásztázza a messzeséget, hátha egy hős királylány észreveszi.
Hatalmas bánatában kubai szivart szív, rózsaszín ablakában könyökölve, szobájából a Besame mucho szól andalítva, miközben szív alakú füstfelhőket pufogtat az éjszaka balzsamos levegőjébe.
Amikor a királylány hosszas viszontagságok után reggelre végül a királyfi ablaka alá ér, a már enyhén bosszús táskás szemű szivarozó királyfi ráhamuzik szíve hölgye hófehér ruhájára.
Jelezvén sértettségét amiért késett a drágája. :)
A királylány dühében hátrarántja a kantárt, a táltos paripa felágaskodik és egy jó irányzott kung-fu mozdulattal berúgja a tölgyfakaput.
Hősnőnk felvágtat lóhalálában a torony legmagasabb szobájához, ami előtt lova - mint megmondtam - holtan roskad össze.
Ekkor kivont karddal terpeszben megáll, és három aprócskát kopog finoman az ajtón.
II. rész - prezentáció készítés közben :D
Semmi válasz.
Újra kopog... újból semmi.
Elmarad a jól megtervezett belépő, így leereszti kardját.
Nagy óvatosan benyit, legnagyobb megdöbbenésére nincs a szobában senki.
Lágy szellő simogatja a lila muszlinfüggönyöket, mikör hősnőnk a nyitott ablakhoz lép.
Meglepettségtől és csalódottságtól kikerekedett szemét a lepedőből csomózott klasszikus kötélhágcsón a semmiben derűsen himbálódzó királyfira mereszti.
Mikor magához tér a megdöbbenéséből, lekiált:
-Hova, hova, Édes?
-Á, csak levegőzöm kicsit - jön az elmés válasz.
-Vagy úgy.
kecsesen megvonja a vállát és ledől a baldachinos ágyra szép nyugodtan körmöt reszelni.
-Öö...-hallatszik kinntről.
A királylány bájosan lapos szemhéja alól feltekint.
-Ööööö. - hallatszik újra.
Elnézően rosszalló női arc jelenik meg az ablakban.
-Szeretnél valamit drágám?
-Felhúznál, édesem, idelennt picit meleg a helyzet.
A királylány lassan a kötélhágcsón vészesen fölfelé igyekvő királyfi mögé, a levegőbe tekint, és egy hatalmas sárkánnyal néz egyszerre farkasszemet.
A félelmetes sárkány majdnem akkora mint az egész kastély fele. :)
Éhes sárga szemét az időközben összekapaszkodó párra függeszti, hörög, és emberfej nagyságú orrlyukain bűzös füstöt ereget fenyegetőn.
-Anyám borogass - remeg a királylány.
-Egyet se félj szerelmem - szól bátran a királyfi, antik pózba állva - A szerelem mindent legyőz! Jut eszembe - HOL A KARDOD?!
- Letettem az ajtónál.
III. rész
Királyfink elmegy keresni a kardot,
-Addig tereld el a figyelmét! - szól a lánynak.
-Nem lesz nehéz - morogja magában hősnőnk.
És a sárkány felé fordulva belenéz az őt mereven szuggeráló sárga szempárba.
-ööö.. Hell ló! :) Azt hiszem megbeszélhetnénk a dolgot. Te hogy látod?
Továbbra is tapadnak a sárga szemek a királylányéhoz.
Szipp. Szipp. A sárkány feje közeledik, nem törődik az ablakkerettel se a fallal. Hatalmas rés tátong már a toronyszoba falában, súlyos kődarabok potyognak, mígnem teljes pompájában virít bennt a sárkányfej, a szerelmes párocskát sarokba szorítva.
-Szivecském, megtennéd hogy BAROMI GYORSAN ELŐKERÍTED AZT A SZERENCSÉTLEN KARDOT?? - visít a királylány.
-Keresem, keresem. - jött a válasz valahonnan földközelből.
-Megvan! - kiált a királyfi győzedelmesen, suhogtatja kardját, a sárkány nyakára céloz, végső csapásra készül.
A déli nap sugara végigcsillan a felemelt ezüst pengén....
-Neeeeeeeee. - ordítja a királylány.
-Mi van veled, megőrültél? - rivall rá a szerelme. - állj el az útból!
-Ne, várj! Megölhetett volna minket de mégsem tette!
A királyfi olyan arcot vág ami félúton van valahol egy acélfalnak nekifutó gyalogkakukk és a pácban lévő Indiana Jones arcvonása között.
- Nem bánt minket, szivem, nézd csak meg!
A sárkány valóban nyugodtan pihenteti mázsás fejecskéjét a szétzúzott szoba padlóján.
Néha még befüstöli a szobát, de hát a sárkányok már csak ilyenek.
-Tényleg nem bánt. - szól a királyfi és leereszti kardját.
Nincs mi ellen harcolni.
Végre összeborulnak.
Szenvedélyes csókjelenet következik, ajkuk mohón tapad egymáshoz.
. . .
. . .
. . .
A sárkány diszkrét pöfékeléssel és szégyellős pillarebegtetéssel jelzi, hogy folytatódhatna már a történet...
-Miért nem jöttél előbb? - kérdezi a királyfi.
-Sok dolgom volt - válaszolta a királylány - férfi dolgok, ezt Te úgysem értheted :)))
Át kellett mennem a veszedelmek erdején, a csalódás folyójából kellett innom, meg akartak mérgezni, az ármány madarának rám hullott fekete tolla és.... - itt könnybelábad a szeme - elhagytam a kedvenc cipellőm egyik felét.
-Erre gondolsz? - vesz elő a háta mögül a királyfi egy gyönyörű magassarkút, pont annak a párját ami a királylánynál van.
-Ó! - a meglepetéstől bájosan megnyúlik a királylány arca - De hisz Te akkor.....
- Igen, jártam kinnt. Meg kellett védenem a szívem hölgyét.
Hatalmas kérdőjelek jelennek meg egyszercsak hősnőnk homlokán, és észvesztően villognak.
-Végig ott voltam veled. A veszedelmek erdejéből az én erőm és a Te tiszta szíved juttatott ki. Legyőztem a félelmetes lényeket amik a nyomunkba eredtek.
A csalódás folyójából én is ittam, és ezek után már jóval távolabbról követtelek.
Az ármány madarának csak egyetlen sötét tolla ért téged, de nekem meg kellett mosakodom a tisztulás forrásában, mert koromfekete és piszkos lettem a tollaktól.
Így magadra maradtál egy ideig.
De szerencsére már nem fogtak rajtad a régi trükkök.
Nem dőltél be a csábításnak.
Mikor láttam, hogy a kastély felé tartasz, kedvenc sasom hátán felrepültem a toronyszobába. Gondoltam megviccellek.
-Jót nevettem - fancsalodik el a királylány. -És a...
-A sárkány nem az én művem volt ha erre célzol.
-Erre hát.
-Sosem kockáztatnám az életed...
Csókjelenet ismétlésére lehetne gyanakodni, de a sárkány türelmetlen pöffentéssel szétrebbenti a párocskát.
Azok összenéznek. Nevetnek.
Még sose lovagoltak sárkányon.
Felpattannak, a királylány átöleli a királyfi derekát, és már repülnek is.
Lágyan meleg a levegő, a határtalan szabadság-érzés át meg átjárja testüket-lelküket.
Alattuk gyönyörű erdők, hatalmas hegyek, ismerős és ismeretlen városok, emberek, életek, illatok.
A világ teljes pompájában tárulkozik ki, míg sárkányuk a csodaszép aranysárga Nap felé veszi az irányt.
Kalandra fel, fiatalok!:)))
-the end-
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)