no, tessék.
hiába van ma x milliószoros nap, elég rossz érzéseim vannak.
(na jó azért nem mind az.)
tegnap voltam próbán, ugye a novemberi énekes előadásra készültünk, és tök lelkes voltam!
egészen addig amíg rá nem jöttem hogy alig van szerepem a darabban, és korábban ki kellett választani pár számot ami különösen tetszik és a karakterünkre is jó.
Mert hogy akik azt választották azok közt el fog oszlani a szám.
Ez rendben is van.
Az én három számom közül az egyikből éneklek egy versszakot, ez rendben is volt.
A következő kedvencemből 0 azaz 0-át, ez sem volt gáz.
A legnagyobb kedvencemből pedig semmit!!
Na akkor felkaptam az iszapot elég rendesen!
Szerintem elborult az agyam, a tekintetem, mindenem.
Olyan szinten bepipultam, hogy ott is hagytam próba végeztével a szövegemet, én kiszállok ebből az egészből. Nem is az volt a gond,hogy véletlenül mindenki más énekli a kedvenc számom, semmi baj.
De hogy még rám is néz a Sándor, mosolyogva, derűsen, közben nem is engem lát, hanem csak egy darab valakit, mert ha tényleg odafigyelt volna, akkor tudhatta volna hogy azt én szeretném - legalább részben - énekelni.
Különben miért kellett kiválasztani a kedvenceinket, miért kellett hogy beleéljem magam? grr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése