No most aztán tényleg teljes a káosz. Vagy legalábbis úgy tűnik.
Minden borul, minden alakul, de valahogy úgy érzem mintha lebegnék a kupi fölött, olyan élesen elválik, annyira élesen lehet érezni, melyik a "felsőbb" én, és melyik a kapkodó, kétségbeeső, félő alacsonyabb én.
Akár egy fél óra alatt egyik állapotból a másikba lehet kerülni, de mégha sikerül is alámerülni, nagyon gyors a tanulási, felismerési tempó!
Lassan nem lesz szükségem arra ,hogy folyton alámerüljek, már úgy érzem hátráltat, ahelyett, hogy tapasztalatokkal gazdagítana.
Nem mindig kell már hogy levigyen az örvény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése