sorscsapás(?)

Huh.
Durva napom volt tegnap...
van egy megállapodásunk az exemmel, ezt nem igazán részletezem.
tudom, most sokan rossz anyagi helyzetben vannak, ideiglenesen, persze, én sem mondom hogy hú de el vagyok eresztve.
De tegnap megtudtam, hogy majdnem három havi kölcsönrészlettel vagyunk elmaradva, itt állok a lakásommal(+a jelzáloghitellel), a két tesómmal akik nálam laknak, egy keresettel + elég kevés pénzecskéjükkel... és néha már tényleg csak nevetni tudok az ilyen eseményeken.
Az már jó jel hogy nem estem annyira kétségbe mint régen, nem engedtem el a gyeplőt és nem akartam feladni az egészet zsigerből.
Ez már önmagában elég szép haladás azt hiszem!:-)
Úgyhogy most büszke vagyok magamra.
Este Karcsival sokmindent végigbeszéltünk, én semmiképp nem akarom Őt bevonni ebbe az egészbe, ő meg mindenáron erősködik hogy szeretne segíteni.
Amit persze megértek, fordított esetben én is ezt csinálnám, de mivel nincs fordított helyzet... nagyon nem akarom beavatni a részletekbe, ez hadd maradjon az én problémám.
Még egyelőre nincs akkora baj hogy megkongassam a vészharangot.

Ma munkába menet, Karcsi kirakott egy kicsit elhagyatott megállóban, de nekem nagyon tetszett, szeretnék majd később is ott felszállni a buszra :-)
Tiszta köd volt minden...
Nagyon jó volt egy picit magamba mélyedni, csönd és nyugalom vett körül.
Ritkaság mostanában ez az állapot, mindig pörgök, jövök-megyek, intézkedem.
Az önismeretre kevesebb időt szánok, bár azért a nagyon fontos dolgokat igyekszem magamban letisztázni.

Valahogy az az érzésem - ugye mert tudnivaló, semmi sincs véletlenül - ezeknek a történéseknek is oka van. Annak hogy most kiderült ez a nem-fizetés... hogy -látszólag-rámszakad az ég.
Jelenleg nem érzem akkora súlynak, sőt olyan eseménynek sem amitől összedől a világ.
Ettől még nem bagatellizálom el, és próbálom helyretenni, mégsem tudott beledöngölni a földbe.
(szerencsére)... azzal úgyse lenne jobb semmi.
Talán az viszont jobb hogy kiderült ez az egész, és nem köv hónapban, mikor jönnek már árverezni a lakásomat.
Tulajdonképpen hálás vagyok a sorsnak, mert most még valamennyire tudok intézkedni.

Ma éjjel azt álmodtam, hogy liftben utazom, és egy jó nagy bevásárlókocsinyi cuccot kell elvinnem valamelyik emeletre.
Furcsa emeletek vannak, van olyan amelyik zöld mező, de van olyan is, ami pince, meg parkoló szint, és van bevásárlóközpontos is.
Valahogy sikerül az alsóbb szinteken megállnia a liftnek, és egy pasi vár nem messze, én meg amint kinyílik az ajtó, már nem tudom rendesen visszatuszkolni a kocsit a liftbe.
A pasi nem épp barátian közelít, én pedig nem kicsit parázom.
Végül valahogy sikerül behúzni utolsó pillanatban, és a lift elindul fölfelé.
Ennyit álmodtam... azt hiszem egyértelmű a szimbolika, legalábbis azok után pláne az, hogy ugyanilyen volt az Eredet-ben is...