hmm hát tegnap elég érdekes napom volt.
nem tudom pontosan, az idő miatt, vagy egyszerűen a csillagok úgy álltak, de mostanában elég nyűgös és fáradékony vagyok.
egyszer-egyszer elkap az a jó kis élet-áramlás, és akkor jól érzem magam és másokkal is kedves vagyok, de állandóra nem sikerült ezt bekapcsolni. :-)
Lehet hogy fölösleges is erőlködni, amit már nem is csinálok.
hajlamos vagyok arra, hogy ha valami vagy valaki nem tetszik, egyszerűen vagy odébbállok vagy keresek valami más elfoglaltságot... az az érzés, hogy meg kell felelnem, mindig kedvesnek kell lennem, mert KELL, kezd belőlem kifolyni.
néha nem teljesen elfogadható, ahogy működöm ezt el is ismerem...
Mondhatjuk elfogadhatónak azt amit a többség úgy gondol hogy elfogadható.
hmm sose szerettem a birka-szellemet. pedig van jó oldala is.
de az is igaz, hogy sokan úgy gondolják, normálisak csak mert mind egyformák.
a határozatlanságomat sok esetben az adta, hogy hajlamos vagyok nagyon hamar váltogatni a véleményemet. ez nem azért van mert nem tudom valami mellé letenni a voksom, hanem .. inkább azért, mert van hogy meggyőz a másik vélemény, van hogy azt látom értelmesebbnek, vagy épp egy új megvilágításból sikerül látnom, és úgy máris más képet fest.
Akkor meg minek ragaszkodjak a régihez, csak azért, mert anno kiálltam mellette?
vajon az a fontosabb, hogy megőrizzem a látszatot, milyen határozott vagyok, és "én tudom!", vagy az, hogy minél szélesebb látókört tegyek a magamévá?
itt is általános fogalomzavar lehet, ami engem is érintett... a ragaszkodás nem egyenlő a meggyőződéssel.
most csak úgy dőlnek a gondolataim.. néha jó ilyet csinálni.
szóval tegnap voltam este kórusban, először. templomiban, Rákoshegyen.
nagyon édes volt a társaság, és szépek a dalok, a hangzás is remek volt!
valahogy áhh, nem tudom, mégis, imádkozni kellett, meg letérdelni mikor megérkezünk..
ezzel nem is volna baj...
Csak hát jajj, én nem vagyok ilyen, mármint nem az ima a probléma.
minden vallást elfogadok, a zenében a szépség tetszik, szeretem - azért a jóízlésen belüli - szabadosságot, szabadságot, és meg tudom érteni a homoszexiket, meg a gyilkosokat, néha trágárul beszélek... áhh, ez elő fog bukkanni, buggyanni, egy óvatlanabb pillanatomban.
és összedől a szép kép amit rólam alkottak.
ráadásul szerintem a templom mellett levő pápa szobor félelmetes, és a gyerekemet sem engedném a közelébe :-))
olyan hát... pedofil arca van, és nem csodálom hogy leverték a fejét nemrég.
(ez elég szentségtörésnek hangzik, nem? de most mit csináljak, tényleg nagyon olyan.... :-)))
olyan aranyosak ott az emberek, tényleg, gyönyörű az a templom is, de egyszerűen úgy érzem, nem tartozom oda.
még azért várok picit, és énekelek velük, ami nagyon jó, és majd eldől, ott-e a helyem vagy sem.
Máskor is volt már olyan hogy valamiről úgy éreztem, hogy nem nekem való, de idővel kiderült hogy csak én értelmezem félre az egészet.
És nagy hiba lett volna elsőre dönteni, ítélni.
********
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése