csak kijött

ez krumplisütés közben jutott eszembe....

azt hiszem tudom sokszor miért félsz.
mert érzésed szerint elrontottál valamit, és olyan kíméletlenül elítéled magad miatta, hogy nincs erőd helyrehozni. azért tudom mert én is csináltam ilyet. nem is egyszer...
elítéled magad és mindenki ilyen sorsra jut, aki rá mer mutatni, akár véletlenül akár direkt a mulasztásodra.
ahogy egyre kevésbé szeretnél szembenézni vele, egyre nő az ereje, és ilyenkor "védekezésképp" találod ki a legdurvább dolgokat.
mindenkit hibáztatsz csak te vagy ártatlan, mindenkinek nekitámadsz, főként azokkal vagy a "legkedvesebb" akik a legközelebb állnak hozzád és elvileg kiszolgáltatottak (vagy úgy hiszed)
Valahol tökéletesen tisztában vagy vele, hogy hibáztál, a szembenézés elkerülése végett még több hibát hibára halmoztál, aztán az egész kupacot leterítetted egy hazugságszőttessel.
Vagyis pöcegödörnek használod magad. Azt hiszed számodra nincs kegyelem, nincs megváltás, nincs bocsánat.
Ahogy Te se fogadtad el más bocsánatát.
Minél több sebet ejtesz kifelé másokon annál több lesz neked is. És az egész csak erősödik.
Mire jó ez vajon?
az emberek elmaradoznak mellőled, akik szeretnek azok még ott vannak, de kiálltak a hatósugaradból.
ezért érezheted úgy hogy nem szeretnek ami még tovább hergel.
hát nem látod hogy Te csinálod az egészet?
Ha egy pici kíméletet mutatnál Magaddal szemben, el tudnád fogadni hogy létezik megbocsátás, a legrútabb dolgokra is.
Én megbocsátok de nem fogadtad el mert elítéled magad. És olyan védőhazugságot találtál ki hogy nem is történt semmi és még Te vagy akit bántottak.
Úgy elfedted az igazságot hogy szinte hozzá se lehet férni, de azzal együtt sok más értékes dolgot is bezártál, ami nem enged továbblépni.
Sokszor azért reagálunk így a "bűnökre", mert azt hisszük ha bevalljuk, akkor lesz igazán "bűn"(ami persze nem igaz, mert ami megtörtént megtörtént), és akkor nem fognak szeretni.
Talán ezt kaptad korábban sokaktól akik szintén ezt kapták a szüleiktől akik szintén a szüleiktől és így vissza-vissza az idők homályába.
Ha valaki azért mert bevallod hogy hibáztál nem fog szeretni az sose szeretett.
Akkor hiába mondta, valami mást cimkézett fel vele.
talán ettől félsz. Hogy kiderült mindaz amit igaznak hittél talán nem is igazi.
Talán ő se tudja hogy kell tisztán szeretni.
De hogy tudnád megtanítani neki, ha Te se tudod?
És hogy tudtad volna megtanítani nekünk....?
És ezért mi hogy ítélhetnénk el?
Az univerzum viszont mindig tanít, dolgokon, embereken, helyzeteken keresztül. Így valamennyire megtanultuk. Hiszen mindenkiben ott van csak elő kell hozni.
Hogy is szabadulhatnál ebből a fogságból ha a tudatalatti ítélőszék minden egyes alkalommal életfogytiganra ítél?
Erről se könnyű beszélni (írni). Én megbocsátok, részemről felszabadítalak, még.. ennyi telik.
De a lényeg hogy TE bocsáss meg magadnak.....

......Anyu.