Rájöttem.
Lázadozom a sorsom ellen. Az ellen amit most meg kéne élnem.
Semmivel se vagyok jobb mint azok akikről írtam...
Ugyanaz pepitában. Én is azt akartam hogy az legyen amit akarok.
Ha meg nem az van vergődöm mint a csapdába jutott állat és mindent rombolok magam körül nem nézem kit-mit teszek tönkre épp.. (ebbe beleértem magamat is)
ez persze most nem azt jelenti hogy elnyomom legközelebb amit érzek, nem.
Az őszinteséget sokra becsülöm... talán túl sokra is.
Viszont nem gyárthatok mindenkiből nekem tetsző valakit, egy - a feltételeimnek megfelelő - bábot!
ez nem egyenlő azzal hogy helyeslem a kétszínűséget és a hazudozást.
egyszerűen van ilyen is, és kész. hazugság, igazság, ki dönti ezt el?
nem vagyok "mindenható" aki rámutat valakire és azt mondja : "a te igazságod az igaz és kész."
fuh de nehéz ezeket bevallani...
de melyik a fontosabb, az igazság vagy a szeretet? azt hiszem utóbbi.
bár még most is nagyon óbégatnak belül zászlóra hímzett igazságot rázva a kis ego-katonák :))
miért ennyire fontos a saját igazunk? vajon mindenki így érez, ha letagadnak, megtagadnak valamit/valakit?
attól még változik vajon valami?
más lesz az illető, vagy a helyzet, vagy a dolog?
nem hiszem.
talán ez is egy elvárás valahol. mert akiknek közösen igazuk van (úgymond), azok biztonságban vannak. többségben az erő vagy mi...
de ha mondjuk egy mond valamit, és a többi szembefordul vele, akkor vagy
elkezd erőszakosan téríteni, mindenféle módszerrel rájuk kényszeríteni, vagy
hebeg-habog hogy nem is úgy gondolta, inkább visszakúszik a többiekhez és bekussol, vagy
megvédi az igazát, higgadtan, úgy hogy a többiek is hinni kezdenek (ez sztem csak akkor lehet meggyőző, ha egyezik az isteni igazsággal)
ezt most miért írtam azt nem egészen értem. de kijött :)
befolyásolja az Isteni Igazságot bármi?
el se jut hozzá a hiszti, zsarolás, piszkolódás.
akkor meg minek is vegyem fel a kesztyűt?
nincs is mit megvédeni mert nem éri támadás.
:))))
most egy kicsit nagyon fáj ez a felismerés. tényleg ahhoz tudom hasonlítani mikor egy állat belelép az orvcsapdába. kínlódik, rángatózik, aztán lenyugszik, kinyílik a vas hirtelen, szabad lett ugyan, de még a sebek megvannak...
Erről tudod mi jutott most eszembe? A Békés harcos útja (ami igazából a pillanat ereje:) c. film, a napokban néztem meg újra.
VálaszTörlés"Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz. Ha pontosan azt kapod, amit akartál, akkor is szenvedsz." EZT a szenvedést kell elengednünk, és a JELENben, itt és most ÉLNI, megbecsülni azt, ami van, és megélni azt, akik vagyunk...
Hát igen, én aztán megértelek, hogy lázadozol ellene, de lassan én is rájövök, hogy felesleges, mert Isten JÓT akar nekünk, azt akarja, hogy boldogok legyünk, és néha (mit néha:)))) ő jobban tudja, hogy mi a jó nekünk, mint mi magunk...
Alázat.... na , ezt kéne megtanulni.... :) ami ugye nem egyenlő a megalázkodással, és nem mások felé: Isten felé....
asszem;):)
:-********