Álom

Ma sokmindent álmodtam.

Lefekvés után félálomban ez a mondat ismétlődött a fejemben, gyorsan le is írtam az álomnaplómba:

"Ez az út a bátorság, hűség, hit és szeretet útja".

Nemigazán tudom mire vonatkozik pontosan.

Aztán jöttek a tényleges álmok.
Egy kiképzőtelepen vagyok, de mint csak néző, harcművészek jobbról-balról egyenruhájuk van, még a fegyvereik is egyen-fegyverek, van egy lány aki be akarna jutni, de nem engedik és összevérezi a bejárat előtt a földet meg mindent. Megszúrja valahogy a lábát és össze-vissza járkál az épületen és előtte.

Következő egy kórház-szerű kihalt épületben vagyok, folyosók, termek, eléggé steril minden, és az egyik teremben emberkísérlethez tartozó dolgokat találok, injekcióstűket, meg szíjas ágyat, ilyesmit.
Jön egy szőke rövid hajú, hideg kék szemű, szemüveges fehérköpenyes nő, egy orvos, és kérdezem hogy ugyan mire jók ezek? Valami teljesen mást mond, mire szembesítem vele hogy tudom mire használják, ő meg azt mondja hogy önként jönnek az emberek.
Persze, csak leszedálják őket később, és úgy végzik a kísérleteket.
Ezt otthagyom, és egy csapattal teljesen más helyszínen egy nagy és zsúfolt bolthoz érek.
Bemegyek, látok jázmin illatú parfümöt, meg szeretném venni, de aztán valaki szól hogy talált akciósan négy színű szemhéjpúdert (:DD), és jöjjek utána, de nem tudok a tömegtől, aztán eltűnik.
Végül veszek egy kétszínűt, zöldet, ami passzol a barna szememhez, erre a csaj hoz egy négyeset, 5000 ft-ért. Mondtam hogy én nem ezt kértem köszi, úgyhogy kicseréljük.
Amúgy a csapat elmegy addigra mire kiválasztom mi kell nekem, csak egy régi barátnőm az Anikó marad ott.

Mikor felébredek nincs jó érzésem.
Megint félelmek akarnának uralkodni.
Mintha minden amit eddig elértem jelentéktelennek tűnne.
Nem tudom igazából mi is ez.
Azt érzem viszont hogy nem hiszek már benne...

Visszaaludtam, átjött a cica is, Shebi, és ő is aludt a karomban. Álomszerűt álmodtam.
A másik szobában ültem a szoba közepén egy széken... kicsit kókadt állapotban.
Mintha vizsgálgattam volna a szobát energetikailag. Hideg volt, természetellenes hideg úgyhogy gondoltam kéne egy tisztítás.
De egyszerre valamit éreztem jobbra, pedig csak a levegő volt ott, azonnal gondolkodás nélkül fogtam magam, felugrottam, kitártam a karom kétoldalra és "belementem" a furcsa jelenlétbe.
elég érdekes élmény volt. mint amikor főzünk és a melegebb levegő látszik a hidegebben, úgy rezgett ez a negatív "paca" a nagy semmi közepén.
Azt hiszem az úgynevezett idővihar tud így kinézni, hogy ott van de mégsincs.
Valami nagyon sok mindennel találkoztam(talán emlékek, érzések nem tudom, kavarogtak), annyira furcsa volt az egész, hogy teljesen lebénultam. Lebegek ebben a nagy "szósz"-ban bénán és nem tudom vajon én vagyok kívül és "ő" bennt vagy ő van kívül és én bennt.
Elakadt a lélegzetem is, arra keltem fel hogy kiabálni akartam a páromnak, de nem tudtam kinyögni egy hangot sem.

Mikor felkeltem a cica persze szanaszét nyúlva nyugodtan alukált mellettem.
Én is nyugodt voltam, mert igazából az ilyesmik már nem tudnak legyűrni.
Kicsit ugyan összekutyulta a belső világomat, most épp áll helyre, de tudom mi az igaz és mi nem, "rutinmeló" volt talán??:)))