Semmi válasz.
Újra kopog... újból semmi.
Elmarad a jól megtervezett belépő, így leereszti kardját.
Nagy óvatosan benyit, legnagyobb megdöbbenésére nincs a szobában senki.
Lágy szellő simogatja a lila muszlinfüggönyöket, mikör hősnőnk a nyitott ablakhoz lép.
Meglepettségtől és csalódottságtól kikerekedett szemét a lepedőből csomózott klasszikus kötélhágcsón a semmiben derűsen himbálódzó királyfira mereszti.
Mikor magához tér a megdöbbenéséből, lekiált:
-Hova, hova, Édes?
-Á, csak levegőzöm kicsit - jön az elmés válasz.
-Vagy úgy.
kecsesen megvonja a vállát és ledől a baldachinos ágyra szép nyugodtan körmöt reszelni.
-Öö...-hallatszik kinntről.
A királylány bájosan lapos szemhéja alól feltekint.
-Ööööö. - hallatszik újra.
Elnézően rosszalló női arc jelenik meg az ablakban.
-Szeretnél valamit drágám?
-Felhúznál, édesem, idelennt picit meleg a helyzet.
A királylány lassan a kötélhágcsón vészesen fölfelé igyekvő királyfi mögé, a levegőbe tekint, és egy hatalmas sárkánnyal néz egyszerre farkasszemet.
A félelmetes sárkány majdnem akkora mint az egész kastély fele. :)
Éhes sárga szemét az időközben összekapaszkodó párra függeszti, hörög, és emberfej nagyságú orrlyukain bűzös füstöt ereget fenyegetőn.
-Anyám borogass - remeg a királylány.
-Egyet se félj szerelmem - szól bátran a királyfi, antik pózba állva - A szerelem mindent legyőz! Jut eszembe - HOL A KARDOD?!
- Letettem az ajtónál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése