Jahj. amennyire jól éreztem magam egy pár perce, most annyira furcsán vagyok.
Nemrég jött vissza egy nagyon jó barátnőm és a párja németországi nyaralásukból. És Szilárd a Szt. György templomnál megkérte térden állva(!) Ildu kezét :)))
Annyira örülök, és fantasztikus és csodálatos és woooow :)))))
Alig bírtam magammal. Fel kellett hívnom Ildit, aki irigylésre méltó nyugalommal hallgatta az örömujjongásaimat :DDD
Aztán...később emellett megjelent bennem az is, hogy nekem ilyenre esélyem sincs.
Olyan érzésem van hogy ez mind-mind hazugság, az ilyen nagy tündérmesék és egymásra találások. Csak azért vannak hogy fájdítsák az ember szívét.
Néha ugyan sikerül, mint most is Ildinek, és szívből örülök nekik!
De hogy velem? Úgy tűnik elvesztettem a hitem magammal kapcsolatban.
Egyébkéntis, annak akit szeretek (de minek??) már van menyasszonya, elvileg.
Ez megmagyarázza miért nem válaszol nekem soha.
Áhh, nem is érdekel már engem ez a dolog, meg a sok csalás, hazugság.
Elegem volt belőle.
Jó nekem egyedül, köszönöm, megvan a szabadságom, legalább azzal rendelkezzek.
Csak azért nem törlöm ki az előbb megírt kis történetet mert jó szófordulatok jöttek valahonnan bele, és vicces néhol.
De a gyakorlatban meghagyom a romatikus szendergéseket azoknak akik még hisznek benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése