Mikor azt mondtam telefonban dühömben az igazságtalanságért neked hogy nem szeretet amit csinálsz... lehet hogy tévedtem.
Ahogy anyuval szemben is.
Talán így tudtok szeretni.
Nem biztos hogy az a szeretet mindenkinek amit mondjuk nekem vagy Neked vagy másnak jelent.
Sokminden befolyásolhatja, lehet a családban ezt látta valaki, lehet neki sem jó, de nem ismer még más utat.
Mondani hiába mondja valaki, ezt mutatni kell.
Példából lehet a legjobban tanulni.
Ha már nem megy együtt, és a másik el akar menni, engedjük szabadon.
Voltam én is birtokló. Hajjaj, zsaroltam, ordibáltam, még eret is akartam vágni azért mert Laci elment segíteni egy ismerős csajnak.
Voltam ilyen is, igen.
hogy ítélhetnélek el Téged, ha én is csináltam ilyet?
Nem ítéllek el akármiket is mondtál, és sajnálom ha megbántottalak.
Talán úgy szereted, szeretted, ahogy Te tudsz szeretni mert ezt ismered.
És most nem érted mi a baj.
Ha tényleg szereted hagyd szabadon.
Nem másért vagy én miattam, hanem Ő miatta.
Tettünk mindannyian durva dolgokat, sőt... mégsincs miért szégyenkezni.
Mindenkinek van az életében olyan fejezet amit szégyellhet.
Ha viszont valamit nem jól tettünk, helyre kell hoznunk!
Máskülönben örökké kísérni fog.
Nem maradsz egyedül, mindig lesz aki segítsen.
De kérlek nézz magadba, és legyél őszinte, -kinek jó ez így?
Talán azt hiszed, de mégsem magam miatt írom.
Hanem azért mert nem hagy hidegen a sorsod.
Sőt a kisfiadé sem.
Nem tudom fogod-e olvasni valaha, mindenesetre én így éreztem, leírtam.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése