2010. július 25., vasárnap

Az új helye



tegnap szörnyen éreztem magam.
egész nap, üresség és fájdalom keveréke. intenzíven persze, ami már megszokott...
estére rájöttem hogy nagyon meg akartam oldani valamit...
harcolt bennem a konzervatív, régi felfogású valaki, aki ragaszkodik az elvekhez, még ha fájdalmat és szenvedéseket is hoznak,
és az új, szeretetalapú, rugalmas és mindent megoldhatónak látó lény,
persze nem bírtak egymással..

Hugim is rátett egy lapáttal, de nem haragudtam, ő inkább ragaszkodna a szokott sémához, hát ha fájdalmas fájdalmas, de ez így van és kész.
Tegnap is sokat sírtam... úgy tűnik mostanában ez a hobbim.
Este kifeküdtem a Duna parton egy stégre, a víz ringatott mint egy bölcső, úgy éreztem magam mint a magzatvízben.
Ennyi szeretetlenséget rég tapasztaltam, ... vagy talán csak ezt veszem észre....
És én még hittem abban hogy megoldódhat a helyzet, de már nem látok kiutat...
Elveszett minden hitem pedig Istenben hinnem kéne. Isten elrendezi a dolgokat.
De én akartam megoldani... magamra vettem a felelősséget, talán ez a probléma.
Mindig az erőm vitt tovább, tudom hogy erős vagyok, de ezt már én sem bírom el.

Később mezítláb járkáltam a parton a kavicsokon, bevillant egy pillanatra, mivel sötét volt hogy mi van ha belelépek egy üvegszilánkba, de úgy véltem ha bele kell lépnem úgyis bele fogok, ha van rajtam cipő ha nincs, így meg rábíztam magam a véletlenre, és csak úgy lépegettem.
Mondanom sem kell, nem volt üvegszilánk...
Aztán belementem a vízbe. Nagyon jó volt. Köröket rajzoltam bele, és úgy éreztem a mélyéhez kapcsolódik a lelkem mélye, valahol a szívcsakrám alatt egy picivel tudnám betájolni...
Ott hullámzott a nagy víz.
A víz szólt hozzám, a maga végtelen bölcsességével.
A víz csak folyik.
Legszívesebben ráfeküdtem volna, és hagytam volna hogy vigyen a sodrás.
Ismeretlen, új tájakra.

Egy felelőtlenül elrontott élettel nincs mit tenni - mondja a világ.
Valahol egyet is értek, hiszen én sem akarnám hogy bárkinek rossz legyen,de ha valaki saját magának akar rosszat... az az amivel nincs mit tenni.
Teljesen elvesztettem a fonalat, a kontrollt.
Nem tudom mit tegyek.
Viaskodik bennem a felelősségteljes ember, aki e világi szabályokat követ, és a szabad álmodozó, aki számára minden lehetséges és megoldható.

A víz folyik, a szél fúj, mindenki teszi amire hivatott.

Innentől beszéltem az elemekkel...
Víz:
Ezt neked kell eldöntened drágám...
Ég:
A szerelem által létezünk mi, a szerelem a belső lényegünk.
-Miért kérdezel? - dörgi. -Miért kérdezel??
Víz:
Érzed a mélyem? Nekem mindenki a gyermekem.
Az én méhemből születtetek, hogy szerethetném egyikteket jobban a másiknál?
Szél:
Az én bölcsességem a kapcsolat, amivel összekötök minden létezőt.
Az én bölcsességem a mozgás, mellyel frissen tartom az életet.
Víz:
Az én bölcsességem az állandó folytonosság és odaadás.
Mélyem az élet méhe. És ti belőle virágoztok ki mint a lótusz.
A Föld keveset beszélt.
Azt mondta:
Az anyag az én földemből formálódott.
Engedd el a fájdalmad, hiszen szeretnek.
Tűz:
Én vagyok a legemberibb elem.
Az én tüzem az élet lángja. Őrzöm az életet.
Semmi sem olthat ki engem, mert én folyok minden létező életerejében.

Engedd szabadon és megérted a legnagyobb titkot.
Csak magadra hallgass, benned van az elemek minden bölcsessége - mondták végszóként.

Sokat sétáltam mezítláb, nagyon jólesett.
Mikor hazafelé indultam vettem észre hogy valaki közelít, Hugicám utánam jött és ott ült kicsivel távolabb, több mint egy órát, és megvárta hogy induljak haza.
Azt mondta amióta az öngyi kísérletem volt, félt, hogy újra megteszem...
Nagyon lenyugodtam, hazaérve szinte rögtön mentem az ágyba aludni.

Sokmindent álmodtam, egy vásárról, nagy forgatagról, ahol néha találkozom ismerősökkel, máskor elválunk, néha álarc van rajtuk, máskor a tiszta arcukat látom.

Ma pedig úgy érzem valamit kitépett a vihar.
Valami eltűnt belőlem, de úgy mint mikor gyökerestől húzunk ki egy növényt a földből.
Szörnyen fájt de elment.
Nem tudom mi az illúzió és mi a valóság.
Minél többet járatom rajta az agyam, minél többet mérlegelek annál jobban összezavarodom.
Kiderül majd mi az igazság, addig viszont minden elhamarkodott ego-vezérelte cselekedettől tartózkodom.
Amíg nem tudok érdemben dönteni, nem lépek inkább.
Hiába súg jobbról-balról sürgetve valami hang, hiába hinném magam olyan bölcsnek...

még nincs a helyén semmi. Olyan mintha lebegnék :)
Minden annyira újnak tűnik, a ruhák rajtam, a barackban amit eszem érzem a virág illatát, a fát is látom, átcsúszott a nagy viharzás utáni halott csend egy élettel teli csendbe, és nyugodt várakozásba.
Ezt érzem a levegőben, valami nagy átalakulás van, nem lehet nem észrevenni!

eszembe jutott a Gyűrűk urából egy jó mondás:

"Ne akarj túl hamar halált és igazságot osztani...
még a legbölcsebbek sem látnak előre mindent"




4 megjegyzés:

  1. Ne önmagad hibáztasd a rosszért, ami veled történt.A másik gyengesége nem a te hibád.Fogadd el és éld meg a fájdalmat, mert ez is az élet része.Te ettől csak erősebb leszel!Soha ne büntesd önmagadat mások miatt!Te egy megismételhetetlen különleges csodája vagy a világegyetemnek!Az idő enyhülést hoz,dönteni tiszta fejjel kell,amikor már elcsendesült a vihar,különben nem hallod meg mit súg a szíved. Belülről mindig a jó súg,csak a világ zajába nem halljuk meg!
    Nézz az égre!Emeld fel arcodat, had símogasson szelíd sugaraival a nap.Töltse fel lelked jótékony meleggel,hogy szebb világot láss szomorú szemeddel!!!

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom ki vagy, de köszönöm!
    az biztos hogy az Ég küldött.
    Kívánok Neked minden szépet és jót ami csak belefér! :)
    Niki

    VálaszTörlés
  3. Bármi is történt, tudd, hogy szeretlek.

    Tegnap egy ismerősömmel beszélgettem, aki a következőt mesélte:
    Feldmárnak volt két páciense, akik minden évben ugyanakkor próbáltak öngyilkosságot megkísérelni. A doki elbeszélgetett az anyjukkal, és kiderült, hogy amikor terhesek voltak, el akarták vetetni a babát - az egyik kötőtűvel (ez az ember borotvával vágta fel az ereit) (a másikra nem emlékszem sorry:S)
    Mindezt azért írom le, mert néha nem tudjuk mi az oka a fájdalmunknak, bánatunknak, visszatérő szenvedésnek - hát talán ez, hogy még mindig az őseink lenyomatát, terhét hordjuk a hátunkon:(
    Ezt felismerni és feldolgozni.... nem kis feladat.... de én hiszem, hogy sikerül....
    mindannyiunknak...
    Muszáj, hogy sikerüljön.... "meg kell törni a ciklust"....

    VálaszTörlés
  4. Van benne valami...
    Sok kéretlen "ajándékot" kaptunk az ősöktől, de hogy mit kezdünk vele, az rajtunk áll.

    Örülök hogy itt vagy!!
    már azt hittem eltűntél ... :-S
    mire odaértem hogy válaszoljak iwiw-en kiléptél.
    Azért nem írtam mélt amúgy mert új munkahelyen kezdtem és tiszta ideg voltam, sok az új infó még most is.
    ma írok gmailen!

    Én is szeretlek csajszi, nem is tudnálak nem szeretni :)
    :-*

    VálaszTörlés