annyira fáradékony voltam ma...
a kolleganőm nagyon aranyos, de olyan negatív néha, hogy nem tudok mit mondani rá...
és néha én is átveszem
mint most is.
sírok és nem tudom miért.
egyszerűen csak rámtört hogy tök egyedül vagyok mindenre,
élek de minek, a barátaim távol vannak, most a tesómék is, apám -anyám százfelé élnek...
és egyszerűen szörnyű volt ma hazajönnöm az üres lakásba.. (jó kivétel a két cicám... )
csak sírok, csak úgy jön, pedig nem történt semmi rossz.
rettentő nyomorultul érzem magam valahogy, és emiatt dühös is vagyok.
nem tetszik hogy elgyengülök, nem tudom tenni a dolgom, nem tudok mindig fényt sugározni.
annyi mindent kéne csinálnom de én ugyan hozzá nem fogok ma már... nincs is erőm, teljesen kiment, még egyenesen se tudom tartani magam.
nem baj, erőre kapok hamar, csak most... most ez a helyzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése