Hogy valaki csodáljon, milyen különleges és egyedi vagy?
Másképp nem érzed?
ezért emelünk sokszor másokat magunk fölé, mert magunkat is valahol mások fölé emeljük nagy titokban....
hogy valaki milyen különleges, milyen vonzó, milyen képességei vannak, milyen csinos, milyen okos, ésatöbbi.... hamis dicséret.
Nagyon nehéz kezelni ,tudom én.
Hiszen nálam is elő szokott jönni hogy nem tudok mit kezdeni a túláradó dicsérettel, vagy ha én túláradok valami miatt.
gyűlöllek azért mert látom a saját hibámat is benned.
el nem tudom mondani mennyire gyűlöllek, már megint vagdalkoznék szanaszét, szóval, tettel, mindennel, tudom később megbánnám, de csakazértis meg akarom csinálni, és.... mégsem tudom.
ez a legbosszantóbb.
viszont nem bírom megbocsátani, nem megy, azt hogy bíztam benned és elárultál.
szerintem nem először....
szerettél valaha? erősen kétlem. inkább csak eljátszottad.
mert a középpontban akarsz lenni, az a jó neked ha sokan veled foglalkoznak, mindegy hogy jó vagy rossz dolog miatt, csak megtegyék.
azt sem bírom mikor ekkora indulataim vannak, de egyszer-egyszer feltörnek...
folyton felelősségről meg gerincességről beszélsz, akkor az miért nem mindenki felé irányul?
miért nem mindenki iránt vagy felelős, vagy azokért a dolgokért amiket teszel?
de nem. csak azok miatt papolod a felelősséget, akiktől félsz, és akik érzelmileg sakkban tartanak.
a többi? akár én is? kit érdekel! felelősség az minden embertársam iránt? kit érdekel!
az nem hangzik olyan jól, abba annyira nem lehet kapaszkodni.
azt hiszem ennyire még nem gyűlöltem mint most.... ha ma éjjel nem vágok eret, talán holnapra újjászületek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése