ma voltam énekelni de nem volt jó.
valami eddig rejtett ládikónak kinyílt a fedele, talán egy dallamfoszlány volt a kulcs..
talán egy folyamat része...
talán csak túl jól voltam...
de minden szörnyűség amit gondosan bezártam, kiszabadult
sírni volt kedvem, mégse sírtam, a hangomat erőltettem legyen erős, olyan mint szokott
az se ment úgy....
hazafelé vettem valamit, mert ennem kellett, muszáj volt, legszívesebben megvettem volna az egész boltot, pedig nem voltam éhes.
újból az egyedül vagyok érzés.
Ocsmány hangom van...
(tudom hogy nem igaz... de az érzéssel nem tudok mit kezdeni, nem engedelmeskedik a fejemnek)
ahelyett hogy itt kesergek, csinálhatnék valami értelmeset is!
néha olyan könnyű elindulni a lejtőn, aztán szépen begyorsul, és a végén lent vagyok a bánya mélyén, ahol l*****-t se látni.
:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése