,,Nem szívesen mutatjuk könnyeinket, mert ebben a rideg világban a gyengeség jelének vélik. Nem divat
manapság.
manapság.
Az érzéketlenség a divat, nem az elérzékenyülés.
Okos ember nem sír. Gyenge embernek tartják azt, aki megrendül, és elsírja magát.
„Ne mutasd a könnyeidet!” – így szól a parancsolat.
A mai, korszerű
emberhez hozzátartozik, hogy leküzdi a könnyeit.
emberhez hozzátartozik, hogy leküzdi a könnyeit.
Visszatartja, mint a vizeletét. „Tartja magát” – mondjuk.
Az ember, ha manapság sír, rendszerint akarata ellenére sír.
Az ember, ha manapság sír, rendszerint akarata ellenére sír.
Kibuggyan belőle a könny, minden szándéka
ellenére, s arcán nem a megkönnyebbülés, hanem a vesztes önuralom görcse látszik:
ellenére, s arcán nem a megkönnyebbülés, hanem a vesztes önuralom görcse látszik:
„Vissza akartam tartani, de nem sikerült, s most bőgök, mint egy hülye.”
Azért mondjuk, hogy „kiszökött” a könny a szemünkből,
mert úgy kell megszöknie, mint fogolynak a sötétzárkából."
Azért mondjuk, hogy „kiszökött” a könny a szemünkből,
mert úgy kell megszöknie, mint fogolynak a sötétzárkából."
***
hogy ez mennyire igaz!!
persze vannak akik azért tudnak sírni, akár indokolt akár nem.
az érzelmi zsarolás krokodilkönnyei...
Van, amikor írok és közben potyognak a könnyeim.
VálaszTörlésSzeretem ezt az állapotot...nem tartom magam gyengének ettől...sőt, az erőm és az eszenciám így jön felszínre.
Ölellek,
izi
Hmm... igen, a könnyek nem csak egyféle dolgot jelenthetnek.
VálaszTörlésEgyébként ez átjön az írásaidon :-)
Nem gondoltam volna hogy gyenge vagy emiatt...
Sőt! Remélem még sok ilyen írásodat olvashatom a jövőben!:-)
Szeretettel,
Niki