olyan hajlama van a dolgoknak pozitívból átfordulni negatívba.. (látszólag vagy tényleg.. ez más kérdés).
anyuról is azt hittem hogy megváltozik, mindig reménykedek benne, persze hülyeség...
hogy változna meg bárki is, önszántán kívül?
sehogy.
vagy ha másképp nem megy tragédiák és sorscsapások rákényszerítik.
most meg lett vonva bíróság által tesóméktól a tartásdíj.
valahogy remélem megleszünk, nem is emiatt aggódom.
hanem ez a hozzáállás.. nem tudok vele mit kezdeni.
most azt várná hogy sajnáljam, mert őt senki se támogatja és van sok tartozása, és az eddigi tartásdíj felét se adná oda tesóméknak... pedig apu hajlott volna erre a megoldásra, hogy a másik felét pedig ő fizeti és mindenkinek jó lesz.
de nem.
nem adna belőle elegendő pénzt a gyerekeinek. magamról már nem beszélek, engem nem kell támogatnia, már felnőttem.
de tesóimat ki támogatja, ha még ennyi sem fog érkezni mint amennyit kaptak?
szép dolog mondhatom.
biztos minden van valamiért, de hát.. az ilyesmit nehéz elfogadni. mindig ez a pénz pénz pénz mánia.
bár boldog lehetne a pénzével de ez nem így szokott működni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése