2010. november 12., péntek

a szeretet szeme




...ezt látja meg a gyávasága mögött: nem csak azt, aki valaha majd bátor lesz, azt, aki összeszedi magát, és hőssé nemesedik - többet: a Kősziklát!
A maradandóság szimbólumát - ebben az összeomlott, gyenge halászban!
Ránéz erre az ázott, nyavalyás, gyenge emberre, aki nemrég még sírva fakadt szégyenében, mint egy bűntudatos kisgyerek, ránéz erre a hitvány kis homokbuckára, és meglátja benne a Himaláját.

Mert szereti.

Vagyis a „szív szemével" látja.
Az egyik szemünkkel látjuk, hogy a társunk éppen hol tart az életével. A másikkal, hogy kivé lehet.
Sőt, hogy kivé kell lennie!
Az egyik szemünkkel látjuk, hogy az ember, „gyarló" lény, vagy, ahogy Buddha mondta, egy „bélsárral
töltött zsák" - a másik szemünkkel pedig - a szív szemével - látjuk, hogy Isten.
Buddha azt mondta, hogy „mindnyájunknak Buddha-természete van."
Mert meglátta bennünk.



(úgy tűnik ma a Szeretetkönyvből ragadok ki olyan részleteket amik engem ragadtak meg :-))

2 megjegyzés:

  1. Te, Niki! Te biztos vagy abban, hogy ez a Buddha ténylegesen szarzsákot mondott? :-))))
    Szia, és köszi a linket, bár az általad bejegyzett oldal, az már a második része lenne a történetnek.
    Szia!

    VálaszTörlés
  2. xDD
    Nem hiszem hogy kifejezetten szarzsákot mondott volna... :-DDD
    Aztán ki tudja.

    Hmm... komolyan? második része? Na, akkor mindjárt nézem az elsőt is, mert tök jó lett!:-)
    Puszi,
    Niki

    VálaszTörlés