Sok tan olyan, mint az üvegablak.
Rajta keresztül látjuk az Igazságot, de a Valóságtól elválaszt bennünket.
/Kahlil Gibran/
2010. november 9., kedd
Tudás
Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz.
Cselekedni: bizonyságot tenni arról, hogy tudod.
Tanítani: emlékeztetni másokat, hogy tudják ők is, ugyanolyan jól.
/Richard Bach/
Angyalhang
Az angyalok üzenetei mindig szeretetteljesek, pozitívak, megbízhatóak és építő jellegűek.
2010. november 8., hétfő
árnyék és fény - érzések a földnek
Kicsit elgondolkodtam a sorson, meg úgy általában az Életen..
Nagyon fura érzéseim vannak, furcsán érzem magam sokszor.
Egyrészről érzem a súlyokat, amik rajtam vannak, a fenyegetést, aminek rámvetül az árnyéka, és érzem hogy nagyon sok teher(nek vélt dolog) van rajtam, a felelősséget is érzem.
Emellett pedig... az eddigieknél jóval több fényes ember van a közelemben - máshogy nem tudom megfogalmazni :-) - egyre több jó lélek, akiknek sokat jelent a támogatásuk, sőt, nélkülük jóval nehezebb volna, talán nem is így sikerülne.
mintha a súly is több lenne, a felelősség, de több az ellenpólus is, nem mondom, szuper jó érzés!
Eljutottam már arra a szintre, mikor eleget aggódtam, sírtam, és szomorkodtam a gondjaimon, és elgondolkodtam vajon miért kapom mindezt?
Néha úgy érzem összeroppanok, de valahogy mindig kiderül hogy tökéletesen rugalmas vagyok és - sokszor segítséggel ugyan, de - mindig viszem tovább azt amiben hiszek.
Nem teszem le egy pillanatra sem!
Talán néha úgy tűnik hogy átadtam magam a negatív erőknek, áramlatoknak, talán magam előtt is úgy tűnik hogy nem bírom tovább, de aztán jön valami, akár egy ember, vagy egy szó, valami aprócska, vagy épp különleges eget rengető dolog, érzés, jel, és rögtön tudom KI vagyok.
Rögtön tudom, hogy ami rossz és fáj az illúzió. ahogy az is hogy valamit elveszthetek.
Ez persze megintcsak nem egyenlő azzal hogy ezentúl tojok a világra, hagyom hogy szétszedjenek, és csak úgy átadom ezeknek az erőknek azt amim van.
Vannak kikerülhetetlen történések, és vannak elkerülhetők.
Vannak amikre érdemes odafigyelni, az üzenetükre, amit megélés által kaphat meg az ember. És vannak amik lényegtelenek.
Ezt is megtanultam...
Rengeteg lényegtelen, semmit sem érő dologgal foglalkoztam.
Szanaszét apróztam magam, ennek most vége.
(hmm mikor kimondom valamiről hogy most "vége" és ennyi volt, az nem azt jelenti hogy többé nem csinálom... úgy vettem észre ilyenkor juszt is visszajön az a helyzet, és kipróbálja az állításomat :-)
inkább úgy értem a "végé"-t, hogy szép lassan ritkul, majd végleg elhagyom ezt a szokást.. szinte leszoktatom magam.)
Nemrég jött egy felismerés is, mikor álltam az egyik buszmegállóban.
A harc eldőlt már rég.
Világos és sötét között.
Mert hiszen az Édenkertben ki teremtette vajon a kígyót, ha mindent Isten teremtett?
No jó, Nikit hívja a Föld :-)))
Nagyon érzem hogy itt kell elrendeznem most fizikailag sokmindent ahhoz hogy továbbléphessek, hogy ne legyen már probléma ezekkel a dolgokkal.
Azt is tudom ezek a tapasztalatok kincset érnek, és sem pénzért sem másért nem megvásárolhatók, kerülő úton nem megszerezhetők.
Az az érdekes, hogy konkrétan nem igyekszem annyira emelkedni, kevésszer olvasok ezotériáról cikkeket (csak a Csillagmagon, vagy a Csillagtitkokon), mert most a hétköznapinak mondott emberektől többet tanulok mint bármilyen olvasmányból!
A hétköznapi persze egy felületes gyűjtőnév csak, hiszen senki sem hétköznapi ;-))
Nem tudom igazából más hogy van vele, - persze azért nyomon követem a történéseket, de hogy kiben mi játszódik le... és van-e párhuzam azt nem tudom biztosan - de számomra ez az időszak nagyon intenzív, felemelő és iszonyú erejű.
...mintha a szakadék szélén egy lovat fognának vissza láthatatlan gyeplővel, aki pedig mindenáron menne előre, szemében a fény, az örök forrás tükröződik, mégis... még idő kell hogy kinőjenek teljesen a szárnyai.
hogy átrepüljön a szakadék felett.
Addig küszköd, nekifeszül, elenged, lefekszik, föláll, dobbant, jobbra-balra dobog a patájával, néha még bedühödik de már legalább látja a fényt.
És tudja hogy megéri várni, mert a sietségnek nincs értelme. :-)
Valahogy így tudnám jellemezni a mostani érzésemet.
Nagyon fura érzéseim vannak, furcsán érzem magam sokszor.
Egyrészről érzem a súlyokat, amik rajtam vannak, a fenyegetést, aminek rámvetül az árnyéka, és érzem hogy nagyon sok teher(nek vélt dolog) van rajtam, a felelősséget is érzem.
Emellett pedig... az eddigieknél jóval több fényes ember van a közelemben - máshogy nem tudom megfogalmazni :-) - egyre több jó lélek, akiknek sokat jelent a támogatásuk, sőt, nélkülük jóval nehezebb volna, talán nem is így sikerülne.
mintha a súly is több lenne, a felelősség, de több az ellenpólus is, nem mondom, szuper jó érzés!
Eljutottam már arra a szintre, mikor eleget aggódtam, sírtam, és szomorkodtam a gondjaimon, és elgondolkodtam vajon miért kapom mindezt?
Néha úgy érzem összeroppanok, de valahogy mindig kiderül hogy tökéletesen rugalmas vagyok és - sokszor segítséggel ugyan, de - mindig viszem tovább azt amiben hiszek.
Nem teszem le egy pillanatra sem!
Talán néha úgy tűnik hogy átadtam magam a negatív erőknek, áramlatoknak, talán magam előtt is úgy tűnik hogy nem bírom tovább, de aztán jön valami, akár egy ember, vagy egy szó, valami aprócska, vagy épp különleges eget rengető dolog, érzés, jel, és rögtön tudom KI vagyok.
Rögtön tudom, hogy ami rossz és fáj az illúzió. ahogy az is hogy valamit elveszthetek.
Ez persze megintcsak nem egyenlő azzal hogy ezentúl tojok a világra, hagyom hogy szétszedjenek, és csak úgy átadom ezeknek az erőknek azt amim van.
Vannak kikerülhetetlen történések, és vannak elkerülhetők.
Vannak amikre érdemes odafigyelni, az üzenetükre, amit megélés által kaphat meg az ember. És vannak amik lényegtelenek.
Ezt is megtanultam...
Rengeteg lényegtelen, semmit sem érő dologgal foglalkoztam.
Szanaszét apróztam magam, ennek most vége.
(hmm mikor kimondom valamiről hogy most "vége" és ennyi volt, az nem azt jelenti hogy többé nem csinálom... úgy vettem észre ilyenkor juszt is visszajön az a helyzet, és kipróbálja az állításomat :-)
inkább úgy értem a "végé"-t, hogy szép lassan ritkul, majd végleg elhagyom ezt a szokást.. szinte leszoktatom magam.)
Nemrég jött egy felismerés is, mikor álltam az egyik buszmegállóban.
A harc eldőlt már rég.
Világos és sötét között.
Mert hiszen az Édenkertben ki teremtette vajon a kígyót, ha mindent Isten teremtett?
No jó, Nikit hívja a Föld :-)))
Nagyon érzem hogy itt kell elrendeznem most fizikailag sokmindent ahhoz hogy továbbléphessek, hogy ne legyen már probléma ezekkel a dolgokkal.
Azt is tudom ezek a tapasztalatok kincset érnek, és sem pénzért sem másért nem megvásárolhatók, kerülő úton nem megszerezhetők.
Az az érdekes, hogy konkrétan nem igyekszem annyira emelkedni, kevésszer olvasok ezotériáról cikkeket (csak a Csillagmagon, vagy a Csillagtitkokon), mert most a hétköznapinak mondott emberektől többet tanulok mint bármilyen olvasmányból!
A hétköznapi persze egy felületes gyűjtőnév csak, hiszen senki sem hétköznapi ;-))
Nem tudom igazából más hogy van vele, - persze azért nyomon követem a történéseket, de hogy kiben mi játszódik le... és van-e párhuzam azt nem tudom biztosan - de számomra ez az időszak nagyon intenzív, felemelő és iszonyú erejű.
...mintha a szakadék szélén egy lovat fognának vissza láthatatlan gyeplővel, aki pedig mindenáron menne előre, szemében a fény, az örök forrás tükröződik, mégis... még idő kell hogy kinőjenek teljesen a szárnyai.
hogy átrepüljön a szakadék felett.
Addig küszköd, nekifeszül, elenged, lefekszik, föláll, dobbant, jobbra-balra dobog a patájával, néha még bedühödik de már legalább látja a fényt.
És tudja hogy megéri várni, mert a sietségnek nincs értelme. :-)
Valahogy így tudnám jellemezni a mostani érzésemet.
2010. november 5., péntek
péntek de
Újabb péntek délelőtti sziporkák...
Andi (1910-es fekete-fehér képeket nézeget a gépén),
-... neked is ilyen értelmes fejed volt az előbb.
Én:
-De hát ezek földmunkások!!!
Andi:
-Ettől csak cikibb a helyzet!
(nagy röhögés)
-... változik a világ, manapság ilyen fejjel már recepciós lehet az ember!
(könnyes röhögés)
Előtte katalógust nézegettünk, láttunk egy body-t.
Jön erre az András (egyik ügyvezető), megnézi:
-Hát ezt ki venné fel?
én:
-Én felvenném.
András:
- Hát.... jólvan akkor.
Jobban megnézi, tök ártatlan fejjel összehúzott szemöldökkel megjegyzi,
-És hogyan pisilnek ebben, ha wc-re kell menni?
Andival nevetve,
-Hát van alul kapocs, amit ki lehet kapcsolni!
Látszik hogy nem teljesen érti, de hagyja is, női dolog. elmegy :-DDD
Andi (1910-es fekete-fehér képeket nézeget a gépén),
-... neked is ilyen értelmes fejed volt az előbb.
Én:
-De hát ezek földmunkások!!!
Andi:
-Ettől csak cikibb a helyzet!
(nagy röhögés)
-... változik a világ, manapság ilyen fejjel már recepciós lehet az ember!
(könnyes röhögés)
Előtte katalógust nézegettünk, láttunk egy body-t.
Jön erre az András (egyik ügyvezető), megnézi:
-Hát ezt ki venné fel?
én:
-Én felvenném.
András:
- Hát.... jólvan akkor.
Jobban megnézi, tök ártatlan fejjel összehúzott szemöldökkel megjegyzi,
-És hogyan pisilnek ebben, ha wc-re kell menni?
Andival nevetve,
-Hát van alul kapocs, amit ki lehet kapcsolni!
Látszik hogy nem teljesen érti, de hagyja is, női dolog. elmegy :-DDD
2010. november 4., csütörtök
Tapasztalatszerzés
Ezt a kártyát még nem húztam... pedig több mint egy éve nézegetem a kártyákat, érzésből, általában naponta.
Pont most került ez elő :-)
"Az adott helyzet jó alkalom, hogy okulj a leckéből. Ahelyett, hogy a nehézségeidet néznéd, tekints rá úgy, mint ami a továbbfejlődés és az okosodás segédeszköze. Az akadályokat leküzdve erősebb, türelmesebb, megbocsátóbb és állhatatosabb leszel. A képen látható angyal hófehér galambot tart a kezében. Látod, számodra is itt a lehetőség, hogy megcsillogtasd képességeidet.
Vedd észre, mi ismerős a kérdéses helyzetben: nem jár-e vele olyasvalami, amibe belefáradtál, és amitől a legjobb volna megszabadulni? Ha egyszer megérted, miért válik javadra egy bizonyos típusú ismétlődés, többé nem fordul majd elő. Okultál a leckéből, s egyszer és mindenkorra túlléptél rajta.
Őrangyalod a segítségedre lesz, hogy pozitívabb megvilágításban lásd a jelen helyzetet, felfedezd benne a tanulságokat, és kigyógyulj a kéretlen visszaesésekből. Egyszerűen kérd meg angyalodat, hogy segítsen mindebben, s ha szerető gondolatok vagy érzések cselekvésre ösztönöznek, kövesd útmutatásukat "
Pont most került ez elő :-)
"Az adott helyzet jó alkalom, hogy okulj a leckéből. Ahelyett, hogy a nehézségeidet néznéd, tekints rá úgy, mint ami a továbbfejlődés és az okosodás segédeszköze. Az akadályokat leküzdve erősebb, türelmesebb, megbocsátóbb és állhatatosabb leszel. A képen látható angyal hófehér galambot tart a kezében. Látod, számodra is itt a lehetőség, hogy megcsillogtasd képességeidet.
Vedd észre, mi ismerős a kérdéses helyzetben: nem jár-e vele olyasvalami, amibe belefáradtál, és amitől a legjobb volna megszabadulni? Ha egyszer megérted, miért válik javadra egy bizonyos típusú ismétlődés, többé nem fordul majd elő. Okultál a leckéből, s egyszer és mindenkorra túlléptél rajta.
Őrangyalod a segítségedre lesz, hogy pozitívabb megvilágításban lásd a jelen helyzetet, felfedezd benne a tanulságokat, és kigyógyulj a kéretlen visszaesésekből. Egyszerűen kérd meg angyalodat, hogy segítsen mindebben, s ha szerető gondolatok vagy érzések cselekvésre ösztönöznek, kövesd útmutatásukat "
:-)))
találtam elfekvőben egy könyvet, 1978-ban adták ki, az a címe hogy "Okos szóval, türelemmel", gyerekek, tinédzserek és szülők viszonyát taglalja, nagyon jó pszichológiai olvasmány, most ezt olvasom.
Egy részlet, ami különösen tetszett:
"az egyik napilap 'Otthon' rovatában olvashattuk: 17 éves kamaszfiú közölte anyjával - valamilyen jelentéktelen anyagi elvárás miatt -hogy utál otthon lenni, mert őt, mármint a gyereket, folyton "dolgoztatják", könnyű a mamának, ül egész nap a hivatalban, s ha hazajön, csak parancsolgat.
Az anya azt válaszolta:
"Rendben van, holnap kiveszlek a gimnáziumból. Egy hét múlva már abban a gyárban dolgozol amelyikben akarsz, nekem pedig megfizeted a rád eső költségeket.
Ha megveted a munkámat, akkor a legnagyobb erkölcstelenség részedről elfogadni a pénzemet. Remélem hogy te, az erkölcsök szigorú bírája ebben egyetértesz."
-A fiú természetesen nem ezt a megoldást választotta.
Egy részlet, ami különösen tetszett:
"az egyik napilap 'Otthon' rovatában olvashattuk: 17 éves kamaszfiú közölte anyjával - valamilyen jelentéktelen anyagi elvárás miatt -hogy utál otthon lenni, mert őt, mármint a gyereket, folyton "dolgoztatják", könnyű a mamának, ül egész nap a hivatalban, s ha hazajön, csak parancsolgat.
Az anya azt válaszolta:
"Rendben van, holnap kiveszlek a gimnáziumból. Egy hét múlva már abban a gyárban dolgozol amelyikben akarsz, nekem pedig megfizeted a rád eső költségeket.
Ha megveted a munkámat, akkor a legnagyobb erkölcstelenség részedről elfogadni a pénzemet. Remélem hogy te, az erkölcsök szigorú bírája ebben egyetértesz."
-A fiú természetesen nem ezt a megoldást választotta.
sorscsapás(?)
Huh.
Durva napom volt tegnap...
van egy megállapodásunk az exemmel, ezt nem igazán részletezem.
tudom, most sokan rossz anyagi helyzetben vannak, ideiglenesen, persze, én sem mondom hogy hú de el vagyok eresztve.
De tegnap megtudtam, hogy majdnem három havi kölcsönrészlettel vagyunk elmaradva, itt állok a lakásommal(+a jelzáloghitellel), a két tesómmal akik nálam laknak, egy keresettel + elég kevés pénzecskéjükkel... és néha már tényleg csak nevetni tudok az ilyen eseményeken.
Az már jó jel hogy nem estem annyira kétségbe mint régen, nem engedtem el a gyeplőt és nem akartam feladni az egészet zsigerből.
Ez már önmagában elég szép haladás azt hiszem!:-)
Úgyhogy most büszke vagyok magamra.
Este Karcsival sokmindent végigbeszéltünk, én semmiképp nem akarom Őt bevonni ebbe az egészbe, ő meg mindenáron erősködik hogy szeretne segíteni.
Amit persze megértek, fordított esetben én is ezt csinálnám, de mivel nincs fordított helyzet... nagyon nem akarom beavatni a részletekbe, ez hadd maradjon az én problémám.
Még egyelőre nincs akkora baj hogy megkongassam a vészharangot.
Ma munkába menet, Karcsi kirakott egy kicsit elhagyatott megállóban, de nekem nagyon tetszett, szeretnék majd később is ott felszállni a buszra :-)
Tiszta köd volt minden...
Nagyon jó volt egy picit magamba mélyedni, csönd és nyugalom vett körül.
Ritkaság mostanában ez az állapot, mindig pörgök, jövök-megyek, intézkedem.
Az önismeretre kevesebb időt szánok, bár azért a nagyon fontos dolgokat igyekszem magamban letisztázni.
Valahogy az az érzésem - ugye mert tudnivaló, semmi sincs véletlenül - ezeknek a történéseknek is oka van. Annak hogy most kiderült ez a nem-fizetés... hogy -látszólag-rámszakad az ég.
Jelenleg nem érzem akkora súlynak, sőt olyan eseménynek sem amitől összedől a világ.
Ettől még nem bagatellizálom el, és próbálom helyretenni, mégsem tudott beledöngölni a földbe.
(szerencsére)... azzal úgyse lenne jobb semmi.
Talán az viszont jobb hogy kiderült ez az egész, és nem köv hónapban, mikor jönnek már árverezni a lakásomat.
Tulajdonképpen hálás vagyok a sorsnak, mert most még valamennyire tudok intézkedni.
Ma éjjel azt álmodtam, hogy liftben utazom, és egy jó nagy bevásárlókocsinyi cuccot kell elvinnem valamelyik emeletre.
Furcsa emeletek vannak, van olyan amelyik zöld mező, de van olyan is, ami pince, meg parkoló szint, és van bevásárlóközpontos is.
Valahogy sikerül az alsóbb szinteken megállnia a liftnek, és egy pasi vár nem messze, én meg amint kinyílik az ajtó, már nem tudom rendesen visszatuszkolni a kocsit a liftbe.
A pasi nem épp barátian közelít, én pedig nem kicsit parázom.
Végül valahogy sikerül behúzni utolsó pillanatban, és a lift elindul fölfelé.
Ennyit álmodtam... azt hiszem egyértelmű a szimbolika, legalábbis azok után pláne az, hogy ugyanilyen volt az Eredet-ben is...
Durva napom volt tegnap...
van egy megállapodásunk az exemmel, ezt nem igazán részletezem.
tudom, most sokan rossz anyagi helyzetben vannak, ideiglenesen, persze, én sem mondom hogy hú de el vagyok eresztve.
De tegnap megtudtam, hogy majdnem három havi kölcsönrészlettel vagyunk elmaradva, itt állok a lakásommal(+a jelzáloghitellel), a két tesómmal akik nálam laknak, egy keresettel + elég kevés pénzecskéjükkel... és néha már tényleg csak nevetni tudok az ilyen eseményeken.
Az már jó jel hogy nem estem annyira kétségbe mint régen, nem engedtem el a gyeplőt és nem akartam feladni az egészet zsigerből.
Ez már önmagában elég szép haladás azt hiszem!:-)
Úgyhogy most büszke vagyok magamra.
Este Karcsival sokmindent végigbeszéltünk, én semmiképp nem akarom Őt bevonni ebbe az egészbe, ő meg mindenáron erősködik hogy szeretne segíteni.
Amit persze megértek, fordított esetben én is ezt csinálnám, de mivel nincs fordított helyzet... nagyon nem akarom beavatni a részletekbe, ez hadd maradjon az én problémám.
Még egyelőre nincs akkora baj hogy megkongassam a vészharangot.
Ma munkába menet, Karcsi kirakott egy kicsit elhagyatott megállóban, de nekem nagyon tetszett, szeretnék majd később is ott felszállni a buszra :-)
Tiszta köd volt minden...
Nagyon jó volt egy picit magamba mélyedni, csönd és nyugalom vett körül.
Ritkaság mostanában ez az állapot, mindig pörgök, jövök-megyek, intézkedem.
Az önismeretre kevesebb időt szánok, bár azért a nagyon fontos dolgokat igyekszem magamban letisztázni.
Valahogy az az érzésem - ugye mert tudnivaló, semmi sincs véletlenül - ezeknek a történéseknek is oka van. Annak hogy most kiderült ez a nem-fizetés... hogy -látszólag-rámszakad az ég.
Jelenleg nem érzem akkora súlynak, sőt olyan eseménynek sem amitől összedől a világ.
Ettől még nem bagatellizálom el, és próbálom helyretenni, mégsem tudott beledöngölni a földbe.
(szerencsére)... azzal úgyse lenne jobb semmi.
Talán az viszont jobb hogy kiderült ez az egész, és nem köv hónapban, mikor jönnek már árverezni a lakásomat.
Tulajdonképpen hálás vagyok a sorsnak, mert most még valamennyire tudok intézkedni.
Ma éjjel azt álmodtam, hogy liftben utazom, és egy jó nagy bevásárlókocsinyi cuccot kell elvinnem valamelyik emeletre.
Furcsa emeletek vannak, van olyan amelyik zöld mező, de van olyan is, ami pince, meg parkoló szint, és van bevásárlóközpontos is.
Valahogy sikerül az alsóbb szinteken megállnia a liftnek, és egy pasi vár nem messze, én meg amint kinyílik az ajtó, már nem tudom rendesen visszatuszkolni a kocsit a liftbe.
A pasi nem épp barátian közelít, én pedig nem kicsit parázom.
Végül valahogy sikerül behúzni utolsó pillanatban, és a lift elindul fölfelé.
Ennyit álmodtam... azt hiszem egyértelmű a szimbolika, legalábbis azok után pláne az, hogy ugyanilyen volt az Eredet-ben is...
2010. november 2., kedd
a 3 nap
jahj, mostanában tényleg alig jutok szóhoz itt.
:-)
egyre csak történnek-történnek a dolgok.
olyan jó volt ez a három napos kis szüni, nyugi, stb.
Persze a nagy részét Karcsival töltöttem ;-))
Annyira egy drága ember!
Nem mondom, voltak olyan napjaink - így hogy már majdnem mindegyiket együtt töltjük - mikor szinte minden nap veszekedtünk valamin.
Csiszolódtunk, sokszor nem volt kellemes...
Két erős egyéniség ha összekerül, hát igen.
Az is igaz, sokszor Ő volt az okosabb.
:-)
(okos enged, szamár hmm...... bőg! :-)))
Mostanra már rendesen összeszoktunk azt hiszem.
Olyan nemes gondolkodása van, (persze szerintem ez ellen tiltakozna:-)), de nem megjátszott, hanem zsigerből ilyen.
Igazságos, nagylelkű, érzelmes, okos és nyílt. Sokszor volt a mentőangyalom...
Nagyon meglódította az életemet a kapcsolatunk, mintha beültem volna egy száguldó vonatba, amin az utazás szuper jó, és úgy tapad a sínhez, hogy kisiklásnak szinte nincs is esélye.
Azért persze néha felhozza, hogy én milyen negatívan tudok állni dolgokhoz.
Mit mondjak, megesik...
De ilyenkor mindig rávilágít arra, lehet más szemszögből is nézni, anélkül hogy feladnám önmagam!
Tényleg csak dicsérni tudnám, pedig a hibáival is tisztában vagyok.
Ezért talán nem is írok semmi többet, mert ömlengésnek hatna :-)
Jó volt ez a 3 nap, sokmindent csináltunk, de még mindig sok az ami hátra van, kezdve a lakáseladásommal aminek most nekifekszem.
Olyan jó terveink vannak! Remélem sikerül majd őket megvalósítani! :-)
:-)
egyre csak történnek-történnek a dolgok.
olyan jó volt ez a három napos kis szüni, nyugi, stb.
Persze a nagy részét Karcsival töltöttem ;-))
Annyira egy drága ember!
Nem mondom, voltak olyan napjaink - így hogy már majdnem mindegyiket együtt töltjük - mikor szinte minden nap veszekedtünk valamin.
Csiszolódtunk, sokszor nem volt kellemes...
Két erős egyéniség ha összekerül, hát igen.
Az is igaz, sokszor Ő volt az okosabb.
:-)
(okos enged, szamár hmm...... bőg! :-)))
Mostanra már rendesen összeszoktunk azt hiszem.
Olyan nemes gondolkodása van, (persze szerintem ez ellen tiltakozna:-)), de nem megjátszott, hanem zsigerből ilyen.
Igazságos, nagylelkű, érzelmes, okos és nyílt. Sokszor volt a mentőangyalom...
Nagyon meglódította az életemet a kapcsolatunk, mintha beültem volna egy száguldó vonatba, amin az utazás szuper jó, és úgy tapad a sínhez, hogy kisiklásnak szinte nincs is esélye.
Azért persze néha felhozza, hogy én milyen negatívan tudok állni dolgokhoz.
Mit mondjak, megesik...
De ilyenkor mindig rávilágít arra, lehet más szemszögből is nézni, anélkül hogy feladnám önmagam!
Tényleg csak dicsérni tudnám, pedig a hibáival is tisztában vagyok.
Ezért talán nem is írok semmi többet, mert ömlengésnek hatna :-)
Jó volt ez a 3 nap, sokmindent csináltunk, de még mindig sok az ami hátra van, kezdve a lakáseladásommal aminek most nekifekszem.
Olyan jó terveink vannak! Remélem sikerül majd őket megvalósítani! :-)
Megérkezés
nagy-nagy kedvencem... hiába angol, hiába Sarah Brightman, valahogy nagyon közel áll hozzám.. a hangulat is, minden!
2010. október 29., péntek
Utolsó órákban... melóhelyen xDDD
mesélek valamit...
-..én ezt a tudást kérlek az anyatejjel szívtam magamba!!
... ööö és ez nem nekem ciki hanem NEKI!!!xDDD
(röhögőgörcs.. egész napos feszkó kijön)
-..én ezt a tudást kérlek az anyatejjel szívtam magamba!!
... ööö és ez nem nekem ciki hanem NEKI!!!xDDD
(röhögőgörcs.. egész napos feszkó kijön)
ennyit a nagy éneklésről...
no, tessék.
hiába van ma x milliószoros nap, elég rossz érzéseim vannak.
(na jó azért nem mind az.)
tegnap voltam próbán, ugye a novemberi énekes előadásra készültünk, és tök lelkes voltam!
egészen addig amíg rá nem jöttem hogy alig van szerepem a darabban, és korábban ki kellett választani pár számot ami különösen tetszik és a karakterünkre is jó.
Mert hogy akik azt választották azok közt el fog oszlani a szám.
Ez rendben is van.
Az én három számom közül az egyikből éneklek egy versszakot, ez rendben is volt.
A következő kedvencemből 0 azaz 0-át, ez sem volt gáz.
A legnagyobb kedvencemből pedig semmit!!
Na akkor felkaptam az iszapot elég rendesen!
Szerintem elborult az agyam, a tekintetem, mindenem.
Olyan szinten bepipultam, hogy ott is hagytam próba végeztével a szövegemet, én kiszállok ebből az egészből. Nem is az volt a gond,hogy véletlenül mindenki más énekli a kedvenc számom, semmi baj.
De hogy még rám is néz a Sándor, mosolyogva, derűsen, közben nem is engem lát, hanem csak egy darab valakit, mert ha tényleg odafigyelt volna, akkor tudhatta volna hogy azt én szeretném - legalább részben - énekelni.
Különben miért kellett kiválasztani a kedvenceinket, miért kellett hogy beleéljem magam? grr.
hiába van ma x milliószoros nap, elég rossz érzéseim vannak.
(na jó azért nem mind az.)
tegnap voltam próbán, ugye a novemberi énekes előadásra készültünk, és tök lelkes voltam!
egészen addig amíg rá nem jöttem hogy alig van szerepem a darabban, és korábban ki kellett választani pár számot ami különösen tetszik és a karakterünkre is jó.
Mert hogy akik azt választották azok közt el fog oszlani a szám.
Ez rendben is van.
Az én három számom közül az egyikből éneklek egy versszakot, ez rendben is volt.
A következő kedvencemből 0 azaz 0-át, ez sem volt gáz.
A legnagyobb kedvencemből pedig semmit!!
Na akkor felkaptam az iszapot elég rendesen!
Szerintem elborult az agyam, a tekintetem, mindenem.
Olyan szinten bepipultam, hogy ott is hagytam próba végeztével a szövegemet, én kiszállok ebből az egészből. Nem is az volt a gond,hogy véletlenül mindenki más énekli a kedvenc számom, semmi baj.
De hogy még rám is néz a Sándor, mosolyogva, derűsen, közben nem is engem lát, hanem csak egy darab valakit, mert ha tényleg odafigyelt volna, akkor tudhatta volna hogy azt én szeretném - legalább részben - énekelni.
Különben miért kellett kiválasztani a kedvenceinket, miért kellett hogy beleéljem magam? grr.
2010. október 28., csütörtök
Teremtő nap!!!
Ma - mint sokan tudjuk - 10 MILLIÓSZOROS TEREMTŐ EREJŰ NAP VAN!
Teremtsünk magunknak csupa szépet és jót!!
Azt hiszem sokáig totál stresszben voltam ezeken a napokon, sőt már napokkal előtte.
"Húú most aztán csak és kizárólag pozitív dolgokat kell gondolnom, mert ha nem, akkor nagy baj lesz később, mert az fog megvalósulni."
Természetesen mikor így rágörcsöltem mindig depressziós gondolataim támadtak. Nem egy, nem kettő, nagyon sok. Már csakazértis.
Aztán a bűntudat hogy hogy lehetek ilyen hülye, elszalasztok egy ilyen napot, és kesergek a sorsom felett??!
Nem mondom, ilyenkor érdemes átértékelni sokmindent, és más szemszögből látni - ez most nekem elég nagy kihívás - de a lényeg az mi van belül mélyen.
Rájöttem, ilyenkor nem "kell" jó dolgokra gondolni, elég, ha a lényegre figyelünk és az élet naposabb oldaláról nézünk az életünkre.
Hogy mink van, miért lehetünk hálásak!
Sokszor észre sem vesszük az élet ajándékait, mert azon kesergünk, hogy mi az amink nincs meg.
Úgy érzem fontosak ezek a napok, és pláne hogy sokan hisznek benne, még erősebben hat a teremtés ilyenkor. De bármelyik másik napon is tudunk teremteni.
Egyébként arra is rájöttem, igaz az a mondás, hogy az univerzum a mi örömünkből táplálkozik.
Szerintem ha ezen a napon valamivel akár megajándékozzuk magunkat, másokat, örülünk a kis dolgoknak, vagy csak úgy lazítunk, a szeretteinkkel vagyunk, már azzal is teremtünk!
Ráadásul péntek van, és jön a HÁROM NAPOS HÉTVÉGEEEEE!!! :-)))
2010. október 27., szerda
Fehérneműs foci!
Véletlenül találtam meg, nem is tudtam hogy van ilyen!:-))
"Lingerie football" néven van google-ban. Csajszik fehérneműben nyomják a focit jó, nem?:-)
2010. október 26., kedd
mai termések az irodából
:-)))
Párbeszéd:
egyik vezető:
-Melyik tárgyaló szabad? nem foglaltunk..
mi:
-hááát.. a 6-os.
-melyik a hatos?
-ott hátul a nyitott ajtós.
-az a kis lyuk?
mi nevetve:
-aha.
másik vezető:
-neeem az az odú!
-meghagyjuk másnak az odút, inkább lemegyünk.
Andi:
-pedig télire tök jó bevackolni magunkat oda.
ők:
-majd beteszünk valaki elfekvő kollégát, hadd vackolódjon.
:D
(nagy röhögések)
*
Megbeszélés kezdete, belsős vezető:
-Jahj, de kicsi ez a tárgyaló! Hozzánk inkább egy ablakos illene.
másik belsős vezető:
-De legalább az arcunk még befér az ajtón!
xDDDD
Párbeszéd:
egyik vezető:
-Melyik tárgyaló szabad? nem foglaltunk..
mi:
-hááát.. a 6-os.
-melyik a hatos?
-ott hátul a nyitott ajtós.
-az a kis lyuk?
mi nevetve:
-aha.
másik vezető:
-neeem az az odú!
-meghagyjuk másnak az odút, inkább lemegyünk.
Andi:
-pedig télire tök jó bevackolni magunkat oda.
ők:
-majd beteszünk valaki elfekvő kollégát, hadd vackolódjon.
:D
(nagy röhögések)
*
Megbeszélés kezdete, belsős vezető:
-Jahj, de kicsi ez a tárgyaló! Hozzánk inkább egy ablakos illene.
másik belsős vezető:
-De legalább az arcunk még befér az ajtón!
xDDDD
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)