2010. július 20., kedd

filózás

fuh néha annyira nem tudom mi van.
az egyik felem sikít mert nem akar napi 8 órát ücsörögni. Bár nem is az ücsörgés az ami a legjobban bosszant, hanem hogy nem lehetek én.
A tetoválásaimat el kell takarnom, farmert nem lehet felvenni, cipő is zárt legyen... pfff.
ennyire nem bírnám a korlátokat?
úgy tűnik :)
amúgy a 8 óra is úgy van, hogy nincs semmi zene. se rádió, se halkan, semmi.
Annyira életidegen néha...
Jó, netezni lehet... meg tanulni ha épp nincs senki.

a jó oldala az az anyagi része, az hogy be vagyok jelentve, és hogy jófejek a többiek. :)
azért ez nem rossz dolog.

talán elmúlik ez a kezdeti lázadásom.
csak azt nem tudom ez vajon az hogy a fentiek elirányítanak innen, vagy szimplán nyűgösség.

2 megjegyzés:

  1. Nyugizz egy kicsit! Minden új hely nyűg egy darabig, de majd elmúlik. Igaz, én első melómat két évig "szoktam" és még akkor sem ment igazán, sőt! Igaz, nem irodában kezdtem, hanem a fronton, az első vonalban. Csak kitartás, és semmi balhé!
    Üdv!

    VálaszTörlés
  2. :)))
    Balhé az itt sincs hála az égnek. meg nem vagyok az a balhés típus.
    Köszi Karesz, nagyon jólesnek a soraid!
    Igyekszem nyugizni, már a mai nap egész jó volt, a kezdeti lázongásom ellenére. Kezdek belejönni úgy érzem.
    Lehet fontoskodni már :D
    Szép estét Neked!
    Niki

    VálaszTörlés